kb. 12 perc olvasás
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI.
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Életminőségünk őrzése, javítása és rontása
Édes-keserű anyanyelvi szó- és mondattár ABCD
Magyar életminőség-jelzők/paraméterek – VII.
Arany János
JÁNOS PAP ORSZÁGA
Büszke, harcos, kalandor nép
Volt a magyar nemzet,
Kétélű kard, mely ha moccant,
Jobbra-balra sebzett;
S jobbra-balra, merre fordult,
A fegyvernek éle,
Puszta lett a népes ország
És üvöltött rajta végig
Farkasok zenéje.
Kin a német, minthogy őrá
Járt a rud legjobban,
Megfélemlék, megbusúla,
Cselt szövött titokban:
Nem birván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lesz
Krisztus szent vallása.
„Ázsiának sáska-féle
Kóborló pogánya,
Isten a te lelkedet bár
Mind pokolra hányja!
Ne legyen az idvességben
Soha semmi részed:
Lelked üdvösségeért nem;
De saját bőrünk javáért
Megtéritünk téged.”
Így beszélt a német papság
És a pénzbe markolt,
(A papok nagytorku zsákja
Már akkor is megvolt);
Bor, tulok lett a dulásig,
A pénzt nem kimélte,
Tudta, nem vész kárba semmi,
Húzni fogja firól-fira
Az uzsorát érte.
Lett is aztán dinom-dánom,
Keresztyén tivornya.
Hirdeté az istenígét
Papok bora, bornya.
Kocsma lett az istenháza,
Melyben ittak-ettek, –
S egy-két szentnek a nevét ha
Elgagyogták részeg fővel,
Mindent megfizettek.
Kiváltképen egy pap, neve
Iván, azaz János,
Többi közt legjobban értett
Ehhez a munkához.
Udvarán örökké tombolt
A lakzi, kaláka,
Hét mérföldre érzett a szag
S úgy hítták ezt a vidéket:
János pap országa.
Kedves ország volt ez a táj
Minden naplopónak,
Kasza-kapa-kerülőnek,
Éhen kóborlónak;
Kujtorgó ebek lakoztak
A jó sült szagával,
Kujtorgó magyar nép dőzsölt
– Ha tudott keresztet hányni –
Jánossal magával.
Sült ökör hevert szanaszét
János udvarában,
Két szarván boros csobányok,
Kés az oldalában.
Akinek tetszett, odament,
Az ökörből vágott,
S jót ivott rá a csobányból,
Nem is könnyen hagyta aztán
Ezt a jó országot.
Alig futott ennek híre
A népség között el,
Aki nem jött a szagára,
A hirére jött el,
Nem, hogy jól lakjék, hanem csak
Hogy valamit lásson, –
S addig nézte, addig nézte,
Hogy maga is megkivánta,
Kívül a palánkon.
S aki egyszer megkivánta,
Azt be is bocsáták,
Pogány fővel el nem hagyta
Többé a kalákát:
Megtaníták kulacs-szónál
A Krisztus hitére…
Vagy nem is a hitre, hanem
A vallást elundokító
Sok mindenfélére.
Első ága volt a hitnek
(Elmondom a nagyját):
Hogy minden termék tizedét
A papoknak adják,
Bort és búzát és baromfit,
Földeket is mellé
S faluszámra jobbágy-népet,
Aki a kövér pusztákat
Ingyen megmívelné.
Másik ága volt a hitnek,
Hogy: ne kapj a kincsen,
Mennyországban a gazdagnak
Semmi helye nincsen.
Ne rabold el a némettől,
Ami neki termett,
Sőt ha ingedet lehúzza,
Azt se bánd, mert Isten úgy ad
Lelkednek kegyelmet.
Harmadik volt: országodat
Pap kezére bízzad,
Ő ráér tanácsot adni,
Míg más ember izzad.
Ő mindent végez helyetted,
Kell-e több jó annál?
Bízd rá, ami gondba jőne;
Csak a pásztor legyen ébren,
Hadd aludjék a nyáj.
Negyedik hitágazatja:
Házasodjál össze,
Gyenge a magyar, ha minden
Nemzet nincsen közte;
Hozz lakót, minél többfélét,
Ültesd a nyakadra,
S béketüréssel fogadjad,
Ha tulajdon eszterhéjad
Alól kizaklatna.
Ötödik… mit én tudom mi?
Az is ilyenféle
Rágalom s káromkodás a
Megváltó nevére,
Melyeken a jó magyarság
Gyönyörűen épült:
Idegen kalandoroktól
Ki hagyá magát pusztítni
Csaknem mindenéből.
Legott a királyi székre
Német ember hágott,
Aki fogta, másnak adta
Titkon az országot.
S amiatt, hogy másnak adta
S a magyart megrontá,
Iszonyú belháborúban
Magyar a magyarnak vérét
Esztendőkig ontá.
Attól kezdve többször is volt
János pap országa.
Sült galamb, borral folyó ér
És ingyen-kaláka;
Melyekért a jó magyar nép
Mindenét od’adta,
S tett olyat részeg fejével
Hogy, mikor kijózanodott,
Százszor megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ágynak;
Kik előtt, a hashoz mérve,
A haza sem drága,
S midőn ez küzdésre készti,
Felsohajtnak: jöjj el, jöjj el
János pap országa.
(1848)
*
Azt hiszik,
hogy van jóbarátjuk,
ezért már nem is keresik azt…
*
Tudni
Nem tudják,
hogy nem tudnak,
vagy rosszul tudnak valami létfontosat,
ezért nem is kételkednek, nem is kérdeznek…
*
Bemagoló
Sablon szövegek szajkózásával
próbálnak udvarolni, szépet tenni,
pláne ha ez egyszer véletlenül bejött
(pl. maga úgy hasonlít az én édesanyámra…)
*
Semmiért a maximumot
A legminimálisabb kockázattal
akarnák a legnagyobb hasznot elérni?!
*
Naplemente
A Nap mindörökre lenyugodott,
Ettől fogva örök sötétség borul a Földre
*
Bedőlve
Ami messziről
kicsinek látszik,
azt kicsinek is veszik…
*
Sok az olyan „nagy ember”,
aki közelebbről egyre kisebb lesz…
*
Komornyik szemlélet
Aki csak annyit lát a nagy emberből,
Hogy olyakor éjszaka ruhástól fekszik le stb.,
De meg is van neki róla – az igen rossz – véleménye…
*
Áthelyező
Ha már megismerték
és megszerették a papot, orvost:
akkor gyorsan jó messzire áthelyezik
(új állomáshelyre, ahogy a katonát, rendőrt)
*
Sok az „öntörvényű” ember –
fittyet hánynak a gravitációra is,
nemhogy a szellemi, társadalmi élet rendjére…
*
Megboldogultak
Élő embert soha nem mondhatunk boldognak?
Hiszen bárkit bármikor bármilyen tragédia érhet?
*
Átkozódsz,
ami visszahull rád,
mint amikor felfelé köpsz
*
Életed
abban a fekete dobozban „éled”,
ahova gyerekként beskatulyáztak
*
Veled nem lehet barátkozni,
szövetségeseket nem keresel,
de az ellenségeidet gyártod és gyűjtöd
*
Nem mered elengedni anyukád kezét,
s nem nősz fel, hanem infantilizálódsz
*
Nem találod meg életműfajodat,
s csigaként a nyúllal állsz ki versenyfutásra
*
A kutyák között király lehettél volna,
de te inkább a király kutyája lettél…!?
*
Tragikusnak érzed,
hogy halandó vagy,
de már délutánod dögunalomban telik
*
Vagy sótlan,
vagy elsózott az ételed/életed –
nem ismered a helyes mértéket
*
Önismeretért
nem állt be a sorba:
el-elbukik az életvizsgákon,
tartósítva a frusztráltságát
*
Azon az órán éppen hiányoztál,
ahol elmagyarázták: többet ésszel, mint erővel
*
Tudod, hogy mérni és vágni is kell,
„csak” éppen a sorrendet téveszted el
*
Annyira
letompítod a veszélyérzéked,
hogy istenkísértésben élsz:
mint aki maga keresi a veszélyt
*
Hazardőr/életgyáva
Életeszméd lehet az „Élj veszélyesen!” –
vagy még a nyílt utcára se mersz kimenni,
hátha pont most a te fejedre esik egy tégla?
*
Önállótlan
Más emberektől várod:
találják ki a feladatod, szereped,
másként feleslegesnek érzed magad
*
Nyaló-taposó
Az élet rendjének találod,
hogy felfelé buzgón nyalsz,
lefelé taposol- rád is taposnak…
*
Ezermester
Nem él a munkamegosztás előnyeivel –
mindenhez érteni akar, mindent ő akar csinálni
*
Feladó
Ha elsőre nem sikerül
a bringán egyensúlyoznod:
soha életedben nem kétkerekezel
*
Tisztaságmánia
Egész nap azon dolgozol,
hogy patikatisztaság legyen a lakásban,
ha netán kész vagy, nincs szíved használni
*
*
Öndicsérő
Ha senki se szól egy jó szót hozzád,
magadat dicséred, sőt még ki is tünteted
*
Hálakövetelő
Felborítja lelki egyensúlyod,
ha szívességed nem hálálják meg
vagy nem rögtön viszonozzák
*
Álarctalan
Nem merünk önfeledten játszani,
mulatni, táncolni, énekelni, szeretkezni,
mert – teljes joggal – attól félünk,
hogy a játék hevében lehullnak álarcaink…
*
A megszólástól félve az utcán,
később már otthon sem bolondozol,
ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek
*
Carpe diem – siralomvölgy
Vagy úgy élsz mintha csak egy nap lenne a világ,
Vagy bedőlsz a politikai-papi demagógiának
S távoli (más)világba helyezed boldogságod idejét
*
A mocskos
fürdővízzel együtt
a gyereket is kiöntöd:
egy pályatévesztett pap miatt,
hagyod végleg lenullázódni istenhitedet
*
Könnyen megy, nehezen jön
Úgy élsz, mintha nem tudnád, hogy
milyen könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,
ám annál nehezebb-keservesebb visszaszerezni?
*
Repül a nehéz kő,
ki tudja hol áll meg,
S kit hogyan talál meg..
Könnyű valakit megbántani, – de nehéz engesztelni.
Könnyű rombolni – de nehéz azt – újra – felépíteni.
*
Sebezhetőség
Mintha sohasem fogtad volna fel, hogy
milyen könnyű kioltani egy ember életét!
A magadét éppen úgy, mint bárki másét…
*
Egy csepp
Elég egy csepp méreg,
hogy megmérgezze a kutat?!
Elég egy undok, hogy elrontsa ünnepünket
*
Előre inni
Ha a kutya bőrére eleve innának, elkevélykednék
*
Rossz társaság
Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
*
Egy csepp mézhez csöbör epét kever.
*
Szarkavaró
Aki más büdösségét keveri, maga büdösödik.
*
Kétlelkű
Minden erszényének kettős a lelke.
*
Titokgazda
Titokmegosztás
Nem titok, amit ketten tudnak.
*
Nemtörődöm
Éljünk mi ketten,
kurvanya a harmadiknak.
(Mással ne törődjünk.)
*
Kevés
Annyit ér,
mint kilenc gémnek egy keszeg.
*
Dülöngélő
Keskeny neki az utca.
(Ittas, tántorog.)
*
Rossz gazdálkodás
Hosszú az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora.
*
Megiszom a jó bort örömömbe,
hej de keservesen nyúlok a zsebembe.
*
Nemkívánt magzat
Keserves anyának potrohos gyermeke.
*
Anyós
A menyecskének,
ha mézből van is,
ürömkeserűségű a napa.
*
Kódiskenyeret könnyek keserítenek.
*
A saskeselyű holló fiat nemzett.
*
Kerülgetések
Kerülgeti, mint a macska a forró kását.
Kerülgeti, mint ördög a kápolnát.
Kerülgeti a lapos guta.
*
*
Sokba került,
mint Sima Gerőnek a túros lepény.
(Lepényre hívták, kártyáztak,
pénzét, lovát, tehenét eljátszotta.)
*
Sokkba kerül az a kávé,
Amire meghívtál egy vonzó hölgyet,
Aki magába bolondított, elvetette magát,
Majd elvitte magával még az öröklakásodat is…
*
Rablógazda
Kertészkedik,
mint a kecske a káposztás kertben.
*
Tanár úr
Aki magasra teszi a lécet
A legjobbat hozza ki belőled
De te erre csak később jössz rá
*
A nagyhalak megeszik a kicsiket
A Mamutok tönkreteszik a sarki fűszerest
*
Mikes Kelemen
Kossuth Lajos és Wass Albert
Megfosztani Valakit az állampolgárságától
Megtagadni a visszatérést a szülőföldre…
*
Az akarót repíti, mást meg vonszol a sors
A szabadság a szükségszerűség felismerése
*
Amit erővel elvesznek, visszaadhatja a sors,
Amiről önként mondasz le, azt bajos visszaszerezni
*
Banánhéj
Tökéletesen kitervelt bűncselekmény
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
*
Íz
Ha eltűnnek az ízek…
A „lélek” nyelvújítási szó,
A régi szavunk erre: íz
Az ízek tengere az maga az Isten!
(Géczy Gábor)
*
A franciák
találták fel a parfümöt
Talán azért, mert nem szerettek/szeretnek mosakodni
(Quelle parfume nage autour de votre gorge nue…)
*
“Ha azt akarod,
hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen,
hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni.”
(kínai bölcsesség)
*
Csók
mint lélekcsere
Testvéri csók – szerelmes csók
A szovjetek – Brezsnyev szájcsókja
A legkívánatosabb – a leggusztustalanabb
*
Cuki
Hideg
szél fújdogál,
jaj de nagyon fázik,
A kisded Jézuska értünk imádkozik
Télapócska, krampuszka, Jézuska stb.
(Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek…)
*
Az első éjszaka joga
Az Úr pallosjoga és fallosz-joga
Ahogy ma egy munkaadó, egy főnök
(különösen, ha kapa- és kasza kerülő vagy)
*
Állami iskola
Lefelé nivellálódás
A középszer csendes, de kitartó terrorja
*
Idegenkezűség a magyar népirtásban
*
„Nagyság és szerencse:
két egészen különböző dolog,
s mégis a sokaság e kettőt rendszerint összetéveszti.”
Kölcsey Ferenc (1790-1838)
*
Szükséges és elégséges feltétel
Nemi vágy, libidó – potencia – nemi izgalom
Merevedés – nemi aktus – magömlés – fogamzás
(a szerelem nem nélkülözhetetlen a megtermékenyítéshez)
*
Outsider
Nem ismerve a helyi szokásokat,
Olyan gesztussal próbálsz a nőknek bókolni,
Ami ott és akkor a legnagyobb sértésnek számít…
*
Bók
Amikor már nem mersz
„szépet tenni” kolleganődnek,
Mert reális a veszély, hogy
feljelent szexuális zaklatásért…
*
Otthontalanság
A lakás mindig legyen tip-top
Mert „bármikor jöhet valaki”,
s akkor szégyellnéd magad!
S egy alapos takarításnak,
rendrakásnak soha sincsen vége?
*
Az egyik kezével ad, a másikkal visszavesz
Tényleg nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal kéz?
*
Kabátlopási ügybe keveredtél
Hogy a tiéd lopták, vagy te loptál, ez már mindegy…
*
Hasonlat léthelyzetemre
Mintha egy akasztófa alatt állnék,
A hóhér már az utolsó simításokat végzi,
Amikor befut a futár kegyelmi kérvényem válaszával
*
Pénzkérdés
– Tudsz perzsául?
– Nem!
– És ha megfizetlek?
(Aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul)
*
Arany János
CSALÁDI KÖR
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.
Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.
Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.
A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.
Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.
A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.
Arany János lakóháza Nagykőrösön
Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.
De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”
Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.
Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.
„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.
Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.
(1851. ápr. 10.)
*
Az Életminőség
Nagy Jenciklopédiája
előmunkálata: anyaggyűjtése – gondolatcsírái
Vitaindító-provokáló szabad ötletek jegyzéke
