Magyar boldogság ABC – I.

Írta: Nagy Jenő · 2020. június 11.

kb. 7 perc olvasás

Jobboldali fiatalok kézikönyve · Julius Evola · Könyv · Moly

Eugéniusz: Életlényeg: magyar boldogság ABC

Előmunkálatok: vázlatos ötletek, gondolatcsírák

Az emberélet-minőség Nagy Jenciklopédiájához

Solymárvölgy- Csúcshegy – NAT/M.o. XXI. század

Buji Ferenc – Könyvek

I.

Vörösmarty Mihály

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Tán a jövőnek holdas fátyolában

Ijesztő képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.

Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsin tanyán;

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felréműl a szívmagány.

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A birhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:

Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,

Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;

Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdő viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derűt:

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843. február vége – március eleje

Európának csak teste van, lelke nincs – Buji Ferenc a Mandinernek ...

*

Nem:

éhesen eszik,

szomjasan iszik,

kifáradtan pihen

*

Csak

az vagy,

ahogy téged

mások most látnak,

mindig változó, soha állandó

*

Ne bomolj,

mert úgy maradsz:

egy bomlott egy-én,

nem ép, bomlott ész

*

Csak

ha iszol,

akkor fogad be a kiscsapat,

s te minden áron odatartoznál…

*

Azt érted

a házastársi egységen,

véd- és dacszövetségen,

hogy még egymás előtt is

takargatjátok egymás bűneit

*

Annyira

szórakozott professzor,

hogy azt sem tudja, hogy

most épp műt vagy boncol…

*

Ami sok,

az tényleg sokk!

A végletekig halmozó,

aki nem tudja, hogy

a jóból is megárt a sok…

*

A késő bánat

is eb gondolat –

de te még meg sem tetted,

és már nyomban meg is bánod!

*

Az

autó

vásárlásán

évekig gondolkodsz,

sokáig sokfélét mérlegelsz,

de barátságot, sőt házasságot

meg villámgyorsan kötsz!?

*

Csak

két dolog zavar

a hangszeres játékban:

a hangszered és a kotta –

ezek nélkül virtuóz vagy…

*

Anyukád

egyetlenegyszer

megdicsérte a hangod,

azóta naphosszat kornyikálsz

és énekes pályára készülsz…

*

A barátságosság

összekeveredik a bratyizással –

s így oda lesz a tanári tekintélyed,

és így nem tudsz már számon kérni,

szigorúan-irgalmasan igazságos lenni…

*

Csak

a fájdalmad

csillapítása foglalkoztat,

szinte az érzéstelenítésig –

nem törődsz vele, hogy

vészjelző nélkül maradsz

*

Ifjan

kicsapongó vagy,

tivornyázó habzsoló –

majd öregen megtérsz,

esetleg csak halálos ágyadon?

*

Levágod

az aranytojás tyúkját,

és így egy jó húslevesért

feláldozod a holnapod, a jövőt!

*

Mindig jól

vagy mindig rosszul

akarsz járni: vagy-vagy.

Vagy elvtelen haszonélvező,

vagy „keresztény” kárvallott!?

*

Ha

téged csapás ér,

akkor dögöljön meg

a szomszéd tehene is!?

E sorsközösség vigasztal!?

(holnap már te sem iszol tejet)

*

Ahol

a kincsed,

ott a szíved: trezorban

*

Benned

a jó ige magva

rossz talajba hull,

sziklás talajra (kőszív)

*

Amit

vetsz,

azt aratod –

hetvenhétszer

a jót is, rosszat is…

*

Buji Ferenc – Könyvek

*

Csalódottság

előre garantálva:

csak önmagadban

bíztál eleitől fogva

*

Csak

emberben,

a közvetítőben,

szektavezérben,

és nem magában

az istenben bízó

átkozott

*

Olyan

jól szimulálsz,

hogy úgy maradsz,

tényleg beteg leszel

(a tűzzel játszottál…)

*

Annyira

látni vágysz,

hogy a Napba nézel

(vagyis: megvakulsz)

*

Idegen

tollakkal ékeskedsz,

és így éktelenül felsülsz

*

Heuréka!

Feltalálod

a melegvizet,

a spanyolviaszt…

*

Alkalmi

szerencséd

elvakít, vérszemet kapsz:

így a vesztedbe rohansz!

*

A végsőkig

próbára teszed

társad feltétlen szeretetét

*

Ki

akarod érdemelni

a szerelem ajándékát –

kudarcod nőgyűlölővé tesz…

*

Ami

csakis

kegyelemből van,

pont azt követeled,

arra formálnál jogot…

*

A kicsit

nem becsülöd,

a nagyot nem érdemled

*

Fontoskodó kotnyeles –

minden lében kanál vagy

*

Mert

nem

szeretnél

anya lenni,

csak akarnál,

az akarásod meddő

*

Nem

mer tréfálni,

hátha rosszul sül el –

lemond egy életdimenzióról..

*

Félelme beteljesül:

önbeteljesítő jóslat –

szánalmas és nevetséges lesz

*

Csak

jobb ügyhöz

méltó buzgalmú

botrányhősködéssel

vált ki átmeneti figyelmet

*

Eldobod,

fel sem veszed kereszted:

léted elviselhetetlenül könnyű, fajsúlytalan

*

Áldatlan magány:

nincs társ/kivel

örömöd szorozni

bánatod osztani

*

Hintaszékeden

hamis illúziókba

ringatod el magad

*

Az

első pofon

ígérete után

már bármit bevall

*

Végleg

érzésteleníti magát,

csakhogy soha semmi,

és soha többé ne fájjon

*

Magadból

indulsz ki:

úgy ítélsz,

ahogy élsz –

másról is csak

a rosszat feltételezed

*

Egy

elefánt vagy

a porcelánboltban

(szívtipró, tapintatlan)

*

Rang-

és címkórságban szenvedsz,

és ennek mindent alárendelsz

(sok plecsni lesz a koporsódban is)

*

Öntörvényű

Semmibe veszed

még a szabadesés törvényeit is

*

A

hatalom-

vágyad kielégülése

torzítja lelked és arcod

*

Bele

is döglesz,

ha nem lát

mindenki jónak

*

Mocskos a kezed –

és mocskos a szád is,

és mást is bemocskolnál,

hogy így tűnj tisztábbnak…

*

Érvek híján

ököljogot érvényesítesz,

mint egy (gyerek)bandavezér

*

Az

alkohol

téged is öl, butít

és nyomorba dönt

*

Az elég

ital felszabadít,

de a sok, az tönkretesz

*

Veszett

eb vagy,

aki beleharap

az ételt adó kézbe

*

Buji Ferenc – Könyvek

*

Egy

lépésre vagy

a terített asztaltól

és mégis éhezel, szomjazol

*

Előkelően

elidegenedésnek

nevezett gyötrő magányban

*

Már rettegsz,

ha közeleg a nap:

megúszni az ünnepeket…!?

*

Hol itt,

hol ott fáj –

nem gyanús:

soha sincs szünet?

*

A

gondosan

kiválasztott iskolád

csak elbutít és hazugságra nevel

*

A

suliban

legjobban

a vakációt és

a lukas órát szerető…

*

A hitetlen Tamás

Aki még több bizonyítékot kér,

amikor a gyerekrablók elküldik fia egyik levágott ujját

*

Vasárnapi apuka,

Aki aláássa tekintélyét,

S aki a lovak közé dobja a gyeplőt

*

Kitartott

selyemfiú,

selyemlovag,

gazdag öreg nő szeretője,

egy szexuális bérmunkás.

*

Könyv: A szexus metafizikája (Julius Evola)

*

Hímringyó

Nőies férfi,

homoszexuális kapcsolatban

női szerepű férfi – avagy

férfi-kurva…

*

Potyaleső

parazita, élősködő, here,

aki értéket maga nem teremt,

csak mások verejtékes munkája

hasznát lefölözi, kicsalja, elorozza…

*

Más farkával

vered a csalánt –

nem saját bőrödet

viszed a vásárra…

*

Csak

a felfelé

útra gondol,

de ki hozza le a fáról…

*

A

nehezen

megszerzettet

könnyen veszni hagyó

*

Aki

szuronyokkal

szerzett trónust,

és azokra ülve akar

ezután kormányozni…

*

Okosan

nem engedő,

szamárként szenvedő

*

Minden

piti vitás ügyből

presztízskérdést csináló,

fúrton fúrt akadékoskodó

*

Spicli

Mások

bizalmába férkőző,

és értesüléseit értékesítő

(akit mindkét oldal megvet)

*

Éppen

csak annyit

fizetsz a munkásnak,

hogy még azért holnap is

bejöjjön kedvetlen robotra

*

Élvezettel

terjeszted, sőt

gyártod is a rémhíreket

*

Ha

egyszer

kaptál kölcsön,

azt legközelebb

már meg is követeled

*

Társaidat

gyakran, folyton

kész helyzet elé állítod

(fait accompli: befejezett,

megmásíthatatlan tény)

*

Kész-

ételeket eszel,

készitalokat iszol

az étel/életmenzán

*

A folyóból kimentesz,

de ha fázom, nem takarsz be –

hősnek beválsz, élettársnak nem

*

Nem játszol,

vagy csak ímmel-ámmal,

nehogy óhatatlanul eláruld magad

*

Amit

te nem tudsz,

azt nem is érdemes tudni

*

Nagy tudója

a tudni felesleges,

sőt káros dolgoknak

*

Indiszkréten

kifecseged hálószoba titkaitokat

Egy jó poénért még anyját is eladja…

*

Gátlástalansága

másokban gátlásokat épít,

hogy így álljon helyre a mérték

(mindent összeadva és átlagolva…)

*

Ünnep-

napokon

akarod bepótolni

a gyereknevelést

*

Ha

a riválisaidat ócsárlod,

azzal tenmagad emeled?

*

Belehalnál,

ha valakire

egyértelmű dicséretet mondanál

*

A tűzzel játszol,

s még te háborogsz,

ha nagyon megégeted magad

*

Fogadásból,

heccből udvarolsz,

és tiporsz szíveken

*

Szalmaláng lelkes –

mindenbe csak belekapsz,

és hamar és végleg feladod

*

Az

irigykedéssel is

növeled a versenyhátrányod

*

Perc emberke

Engeded felkapni magad,

majd magasról ejtenek alá…

*

Izzadtságszagú

Ami nem megy,

pont azt erőlteted:

pl. a humorizálást…

*

Hol

szimplifikál,

túlegyszerűsít –

hol túlkomplikál, bebonyolít

*

Életemből

/ételemből

„csak” a só

és a bors hiányzik

*

Adok

a szarnak

egy ménkű nagy pofont

*

Bólogató János –

pecsovics, mameluk,

hajbókoló lakáj, csicska

*

Buji Ferenc – Könyvek

ÉLETLÉNYEG ABC

Plusz-mínusz végtelen

Egy-egy lényeges magyar mondat:

bölcsesség, életkép, lélekrajz, szellemiség.

Mind egy és sokféle – mindez rólunk szól,

ismerjünk magunkra, s változtassunk éltünkön.

Jó szellemben lélek-bátran, akkor repít a sors.

Másként csak élőhalottként vonszol, taszigál stb.

Becsüljük aranyunkat, a szart ne mondjuk annak,

s főként ne csináljunk abból ezt, inkább fordítva…

Teremtményi alázat és istengyermek büszkeség:

használjuk – fel és el – rendeltetés-szerűen magunkat:

mint egy hangszer, ami isteni csodás muzsikát is tud,

de lehet vele szöget verni, verekedni, zajártalmat kelteni…

Buji Ferenc: A halhatatlanság virágfüzére (Kairosz Kiadó, 2011 ...