kb. 6 perc olvasás
Bölcs-balga – boldog-boldogtalan lelkek
A táltos paripák helyett állatorvosi lovak
A Jóisten országa helyett földi-égi poklok
Életminőség-vizsgálódások: típus példatár
Eugéniusz: Magyar Antiparainézis – VI.
Szellemi segítségnyújtó igazmondó tükör:
ilyen voltál, vagy, és ne maradj, pláne ne légy
pppp
Petőfi Sándor
A CSAVARGÓ
Önkénytelen az ember,
Mindenre születik,
Mint a magasb hatalmak
Ott fönn elvégezik.
Fölöttem is határozott
Az égi végzemény:
Csavargónak születtem,
Csavargó vagyok én.
Betérek Debrecenbe
Bolond Istók gyanánt,
S tovább megyek, ha ittam
Bort és öleltem lyányt.
Ma itten, holnap ottan,
Csak ez az élemény…
Csavargónak születtem,
Csavargó vagyok én.
Igaz, most a cudar sors
Rútul bánik velem:
Lekötve hívatalhoz
Tengődöm egy helyen.
De nem tart ez sokáig,
Igy biztat a remény;
Mint voltam eddig, újra
Csavargó leszek én.
Pest, 1844. június végén
*
Juhász Gyula
A csavargó dala
Az apámat én sohase láttam,
Lenn pihent már a nagy, nyirkos ágyban,
Mikor engem penészes odúban
Édesanyám ringatott a búban.
Napsugarat én sohase láttam,
Füstös az ég abban az utcában,
Ahol én, mint lápvirág fakadtam
Kora nászban, kései bánatban.
Nem hallottam én altató nótát,
Nekem a dalt a gyárak dúdolták.
Egy pajtásom volt csupán, az álom,
De már ezt is csak a végsőt várom!
Az apámtól nem kell szégyenelnem,
Hogy csavargó, semmiházi lettem.
Szegény, ő is ágról szakadt, mint én,
Ő is olyan szomorú volt szintén!
Most próbálom a dalt és a mámor
Elvisz néha e rongyos világból
S szívemből majd, ha befed az árok,
Nyílnak a nagy, sápadt lápvirágok!
pppp
p 1
p
p A kisebbik rosszat soha nem választó: mindent vagy semmit
p A legősibb mesterséget űző: ő „csak a testét” időre bérbe adó
p A mosdóvízzel a gyereket, a rossz pap miatt istent is kiöntő
p Az életveszélyes élet-házát toldozó-foltozó, és nem romboló
p A tiszta vizet a mocskos pohárba öntő, és sehogy nem értő…
p A mindennapok kisszerű bliccelős csatáiban őrlődő és elkopó
p A minőséget mennyiséggel pótolná: úgy testi, mint lelki eledel
p Megrendeléstől függően rugalmas: hol pandúr, hol meg betyár
p A megalkuvását az ésszerű kompromisszum álcájában elrejtő
p A barátjára „a békesség kedvéért” vad hülyeségét is ráhagyó
p Az aljas szélhámos: a más emberek legsötétebb oldalára építő
p Más szemében szálkát is, de a magáéban még gerendát se látó
p A „felnőtt” éveit a létbiztos mamahotelben átvészelve leépülő
p
p 2
p
p A ravaszul, de balgán meggazdagodó, aki tékozló utódot nevel
p Az uszuló ordas eszme akaratlanul bőven termő bamba diófája
p A viccet a legjobban értő-magyarázó, de a legkevésbé élvező
p Aki kockázat nélkül szeretne bezsebelni a legnagyobb hasznot
p A kultúra/könyv szavak hallatán rögtön a pisztolyához nyúló
p Krízisében az előző állapotnál jobb minőségű kiutat nem látó
p Könyvből lesve, puskázva udvaroló, bókoló, csókoló, és nemző
p Legalább a nagy kudarcai gyűjteményével világrekordot döntő
p A szemével vétkező – a szemmel verő, és a szemel vetkőztető
p Ha egy rossz lóra is tett, csak fut a pénze után és még költ rá
p A kishitűsége ördögi körébe bezáródó, már nem is próbálkozó
p Az ő lelki békéjének a talpköve: nem ad és nem is kér kölcsön
p Barátaival elégedetlen, ezért ellenségéhez fordul pártfogásért
p
p
p Tudása puzzle-darabkái nem állnak össze egy egész épületé
p Olyan ajándékot is elfogad, ami őt vesztegeti és korrumpálja
p Senkitől semmi ajándék – mert ő nem akar lekötelezett lenni
p Kompromittálja: gyanúba keveri, rossz hírbe hozza önmagát
p Ha nem önfejű, a züllés lejtője elején még fékezhetett volna
p Teljes önellátásra rendezkedik be: önsimogató/becéző/ringató
p Alárendeltjeitől kér munkájáról/művéről tárgyilagos véleményt
p Nem nyílik ki szeme a szellemvilágra, vagy spiritizmus szúrja ki
p Az alkotás helyett Idegen tollakkal éktelenkedik a világ csúfjára
p Igényszintje egyre lejjebb ereszkedik: langyos sör, légy, köpés…
p Ízlésekről – úgy mondja -, hogy nincs vita: marad is ízlésficamos
p Tökélyre tör: ha nem tud megistenülni, embertelenül leállatiasul
p Másokban csak riválist, de sosem potenciális szövetségest látó
p
p 4
p
p Boldogságáról lemondva így a betegségével már hiába „küzdő”
p Közhelyeket szajkóz, soha nem megélt és kipróbált igazságokat
p Katarzis/purgatórium: azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák
p A legközelebb lenni Istenhez: a Csomolungma tetején táborozó
p Örök isteni bölcsesség helyett gyorsan avuló szaktudást szerző
p Falánkságát féken tartandó: csak az utált ételeivel „táplálkozó”
p Csak egyszer műveli meg kertjét, majd tovább az „Istenre bízza”
p Nem kockáztat magvetését; csak az biztos, amit most megeszik
p Nem tanul a Történelem Mestertől, és nehéz éveket ismételget
p Egy dologban igen „konzekvens”: ez szarvashibái megismétlése
p Lélegző, táplálkozó: minden falat, szippantás mások rovására…!
p Külső horzsolásai ellátva, de a ’belső vérzésről” mélyen hallgat
p Háborog a lelke, hogy a Nap egyformán süt jókra, gonoszokra…
p x
pppp
Masefield, John:
Vagabond/Csavargó
Tudom is én, mi az, hogy mi s minek?
Nem izgatott soha.
Nekem a menny: csak ég, egy kék szelet,
s a föld: az út pora.
Tudom is én, a sok név mire jó,
felfognom nem lehet.
Nekem az Isten — egy csillag, bólogó,
a szeles domb felett.
Nekem az élet csavargás, fölkelés,
a priccsig ballagás.
Nekem a végzet, csak szép elföldelés,
nyugalmas kő, mohás.
Mért élek én e vén világon, ó,
nem érdekelt soha,
nekem a fő: cigánytűz, fogadó
s az út, az út pora.
Nagy László
*
Vándordal
Én lejártam lábam vad giz-gazban
Bőrbakancsom térdig sáros már,
és a társam, régi társam,
nem volt más, csak egy rossz hálózsák.
Sűrűn hemperegtem szalmán,
éltem éhkoppon, zöld almán,
míg egy asszony megsajnált, mint egy kutyát,
és jó szívvel, gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó olcsó borral megkínált.
Másnap reggel könnyű kedvvel
messze jártam és a füttyöm vígan szállt,
jött egy traktor, s tülke akkor rám dudált
és én felhúzódzkodtam rá.
Az egy farmra vitt, hol birkát nyestem,
s néhány részeg este
az a kedves emlék sokszor visszajárt,
hogy egy asszony gyengéd szóval,
párszem krumplival meg sóval,
és egy kancsó édes borral megkínált.
Voltam csősz és matróz,
erdész, kertész,
börtönőr és börtöntöltelék,
frakkban, fényes házban jártam,
szöktem létrán, mikor észrevett a férj.
Én már híd alatt is laktam,
hálózsákom rég eladtam,
és a víztükrén kétszemem álmot lát:
azt a nőt, ki gyengéd szóval,
pár szem krumplival meg sóval,
és egy kancsó édes borral megkínált.
Gyűrött, züllött lett a képem,
durva öklöm sem úgy jár mint egykor rég,
és a csapszék pultnál ütleg hullt rám,
s a földön rám számlált a csőcselék…
akkor felderengett még az emlék:
egy volt, aki jó volt énhozzám!
Az a nő, ki gyengéd szóval,
ággyal, krumplival meg sóval,
és egy kancsó mézes borral megkínált.
https://songbook.hu/lyrics/37658/vandordal-gentle-on-my-mind
pppp
p.s.:
ANTI-PARAINESIS
Óvó intelmek/(ellen)javallatok
A baj felismerése a gyógyulás kezdete,
egy ilyen jó kezdés máris egy fél siker!
A mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
mert sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk,
mint azt gyáva önigazolásból hinni szeretnénk…
Legelsősorban önmagam ördögétől,
és majd a barátaimtól/segítőimtől védjen meg isten,
– jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is…
Sőt még igazmondásukkal stb. javamat szolgálhatják…
A zsarnok akár meg is ölhet, lelkemben kárt nem tehet.
Hamupipőkéből királylány, a szegény fiúból is király –
a teljes élet végső soron csak az egyes emberen múlik,
ha teremt élő kapcsolatot az őbenne lakozó Jóistenével,
ha az aranyait megbecsüli és gyarapítja, nem hagyja veszni,
az aranyból nem csinál sarat, a sarat nem mondja aranynak,
de a sárból próbál aranyat, és a vaskorból aranykort csinálni…
