kb. 1 perc olvasás
Madách Imre: Életbölcseség
Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap, fényárban lát mindent körében,
Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,
Miről lopott sugár reng gazdag ékben.
Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Azt tartja, Isten mása minden ember,
Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,
Ördögnek nézi csalt kebel dühével.
Boldog, ki megbékélve a világgal
Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Csillagnak tartja a lány szerelmét,
Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,
Míg eszmél s porban látja istenségét.
Boldog, ki megbékélve a világgal,
Csillag helyett beéri jó parázzsal.
Ki is gondol, függvén a hókebel
Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt
Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével,
Élvezni tud a perc költészetével.
Madách Imre összes költeménye
http://mek.niif.hu/00800/00873/html/
___________________________________
Madách Imre – Csak tréfa (120 perc)
Közvetítés a veszprémi Petőfi Színházból 1972
Ujjáírta: Hubay Miklós
Rendezte: Pétervári István
Zenéjét összeállította: Rónai Pál
Szereposztás:
Zordy Lorán – Joós László
Széphalmi Etelka – Spányik Éva
Jolán, a leánya – Dobos Ildikó
Jenő, a fia – Tóth Titusz
Gróf Andaházy – Kenderesi Tibor
Zenő, a neje – Darás Léna
Ilka, a leánya – Demjén Gyöngyvér
Perédy, jogász – Tánczos Tibor
Bianca, dalszínésznő – Szekeres Ilona
Piroska, szobalány – Meszléry Judit
Kondor – Nagy Zoltán
Hars – Bakody József
Pikó – Rindt Rudolf
Szendrődy – Dévai Péter
http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2837724
________________________________________________
MADÁCH IMRE
CSAK TRÉFA
DRÁMA KORUNKBÓL ÖT FELVONÁSBAN
Még a kéjhölgy is örömkönyűt sír,
ha színjátékban az erény
győzedelmeskedik.
A nő élete a szerelem,
a férfiében egy epizód.
Óh, bárkinek kész hízelgő kutyák!
Szivem vérén melegedett kigyók,
Kik szűm marjátok! Judások ti hárman!
S háromszor rosszabb nála mindeniktek.
(Shakespeare: II. Richard)
SZONTÁGH PÁL BARÁTOMNAK
Letévén tollamat, nehogy kétségbe essem az
emberek felett: – reád emlékezém.