Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Régi-új intelmek/bátorítások – LV.

Írta: Nagy Jenő · 2026. február 1.

kb. 21 perc olvasás

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LV.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

A kabaré

olyan helyiség

Hol az emberiség

Nevetni szokott és mulat,

Szóval jó hangulatban tölt el egy éjét.

Félek,

Hogy Ferenczy és Nagy Endre

Becsukhatják a boltot rendre,

Mert a napokban bővült a lista,

Kabarét nyitott Tisza Fista,

Hova az emberek rohanva mentek

Szóval megnyitották a parlamentet.

Az még a szerencse kérem.

Hogy a parlamenti kabarében

A programm nem teljes soha

És noha

Komikus akad temérdek,

Nem tudom milyen érdekből, ki van zárva a fele,

Ezért üres a parlament

S ezért van a többi kabaré tele.

Kox és Box.

Irta: GÁBOR ANDOR.

Volt egyszer egy pesti asszony, férjét hívták Koxnak

Volt a háznak egy barátja, aztat hívták Boxnak

Irtózatosan unalmas volt a Koxné élte,

í évedésböl Koxot Boxal gyakran elcserélte

Cimpili bimpili. Cimpili bimpili bim bam bum.

Bölcs férfiú, higgadt ember volt az öreg Kox már

Csók ha kellett, igy szólt : kérlek, erről le nem szox már

Meghívom jó vacsorára barátomat Boxot,

Kísérletezz célhoz jutni, tán könnyebben fox ott,

Cimpili bimpili. Cimpili bimpili bim bam bum.

Szólt a nö. ha van porosz szén, méit íütenék koxal

S megosztotta nyoszolyáját a kitűnő Boxal,

Es ha vett néha egy ékszert, vagy cicát, vagy foxit

Nem fizette ki a férje, miért van a Box itt?

Cimpili bimpili, Cimpili bimpili bim bam bum.

Hármacskán igy éldegéltek, mint két kis galambok.

Amíg végre Őnagysága unta a kalandot.

Mert a márvány is elmálik, eltompul a boxer.

Különösen, hogyha ötét megforgatják soxer

Cimpili bimpili, Cimpili bimpili bim bam bum.

Kox egy nyári délutánon ült a kávéházba

Es az ajtón Box berohant verejtéktől ázva

így kiáltott rá a férjre : Gyalázat és bűntett

Fuss haza a feleséged, most csal meg bennünket

Cimpili bimpili, Cimpili bimpili bim bam bum.

A karácsonyi szám.

Istenkém mennyi újság van

Az újságban.

Tátva marad a szám.

Oly nagyszerű a karácsonyi, szám.

Mi ehhez, Vémis de Miló,

A súlya kétszázhusz kiló.

Van benne minden, ami jó,

Irt bele Molnár és Bíró.

Van benne körkérdés száz is,

Minden lapon két oldal frázis

És mi Írójuktól telék

Van benne sok laptöltelék.

A lapot, mint rendesen

Elolvasom figyelmesen,

Nem ámmal-immel.

Tele van prózával, rímmel,

Stimmel.

Csak azt nem értem:

Mért nem

Közölték versemet a szépet

És még valamit nem értek

S ezért száll arcomra a bánat —

Mért nem közölték novellámat.

Erre nézve én

.4 szerkesztőm megkérdezém

S képzeljék, igy feleli nyersen,

Nem közölhette a versem

Sem novellám, mivel

Nincs a kéziben

Tőlem semmi más

írás,

Csak ez kérem:

(De ezt legalább megírtam netten)

„Előlegképen karácsonyi számra

ötven koronát felvettem.“

—n.

p 1

p Akinek

p a sok cifra beszéde,

p aljas: szó-szeméthegye

p csak azt a célt szolgálja, hogy

p eltakarja az egyszerű igazságot

p Aki

p egyben

p is elmondhatná,

p de legalább két-három stb.

p összetett mondat lesz belőle:

p ilyen az időhúzó/rabló rossz lélek…

p Aki

p egy módszeres

p élet/élményszegényítő,

p ismeretségi/baráti kör szűkítő:

p neki nincs tartozása/hiánya, mert

p ő sem hív senkit, ő sem megy senkihez

p Aki

p egy gyerekként

p oly rosszul idomított

p ún. keresztény ember:

p Ha megütnek, akkor te menten,

p automatikusan odatartod orcád másik felét is

p Aki

p heti 1 óráig

p mellverő keresztény,

p de a többi 167 órában,

p vagyis még álmában is

p egy pénzisten-imádó álszent

p Aki

p csak

p a betűt nézi,

p nem a szellemi üzenetet:

p Hallgatni neki mindig arany,

p pedig van, amikor ez épp szar,

p ha az itt most pl. cinkos bűnpártolás

p (nem ismeri a szabályt próbáló/erősítő kivételt)

p Ha

p te itt és most

p hallgattál volna,

p bölcs maradtál volna –

p visszaszívhatatlan hebehurgya szó,

p vagy indiszkrét locsogás-fecsegés,

p vagy tapintatlan, bántó igazmondás

p stb.

p Aki

p a hosszú,

p üres, udvariassági

p társalgási menetekből

p „jólnevelten” nem kilépő idővesztegető

p Báj-csevegő –

p aki a kedve ellenére

p színlelt, tettetett kedvességgel

p hosszasan elbeszélget valakivel,

p de nem a jólneveltsége miatt,

p de mert nem akar bántó lenni…

p Aki

p egyszerre

p nyit meg több frontot is,

p amivel megosztja, elfecsérli véges erőit.

p Vagy árnyékbokszolással szaporítja elleneit…

p Az ő

p életstratégiája:

p igyekezz észrevétlen

p a hátérbe beleszürkülni –

p ebből nem lehet, nincs baj

p (a mimikri nem „csak” önfeladás,

p de a szklerózis multiplex melegágya is)

p Aki

p holtáig

p semmivel

p nem rukkolt ki,

p nem épített házat/családi otthont,

p nem találta meg s űzte a hivatását stb.,

p nyomtalan tűnik el, mintha itt se lett volna…

p Aki

p pont nem

p álruhás királyfi,

p de javaival hencegő,

p így keres magának feleséget:

p csak érdekházasság lehet a rossz vég

p Akinek

p az egész élete

p az őrjítő tétlenség

p vagy a lázas semmittevés

p rapszodikus hullámzása, ingázása

p A

p magát

p ravaszul

p bolondnak tettető:

p kalkulálható büntetés helyett

p a határidőtlen diliház lesz,

p de marad is az „otthona”,

p ahol így hospitalizálódik…

p Aki

p nem

p prózában,

p de verseben beszélő,

p aki a rímkényszer miatt

p mond sok-sok badarságot.

p Aki egy jó rémért/poénért

p még az anyját is eladná…

p Aki

p hetvenkedő

p katona a békében,

p aki még át sem esett át

p az ún. tűzkeresztségen se…

p A hadüzenet után dezertál,

p és politikai menedéket kér…

p Aki a család

p nemtője, védőszelleme –

p semmilyen „alantas” házi

p munkát nem vállal, nem végez

p de ha rablótámadás érné őket,

p akkor ő életét és vérét is áldozná…

p Az

p ún. politikai

p álcsatákon, pankráción

p késhegyig marakodó kisemberek,

p sőt szűkebb családi-baráti körök

p és a rajtuk nevető, élősködő leuralók

p „Homo

p ludens” –

p az intrikus

p Már a jóbarátaidnál is

p eljátszottad kisded játékaidat:

p megelégelik kétszínű hamiskodásod…

p Pl. ahogy rágalmakkal, álhírekkel stb.

p össze akarod ugrasztani a házaspárokat…

p Picin

p múlik,

p áll vagy bukik…

p Érdemes lenne rád,

p magvas mondandódra figyelni,

p ha közben nem turkálnád orrod, vakarnád fütyid…

p Ha

p úgymond

p „nem a ruha teszi az embert”,

p akkor ő madárijesztőnek öltözik,

p vagy nem bánja, ha fiúként lányruhába…

p Aki

p nagy

p bajban van,

p mert van hiteles próbája

p a pudingjának: a mindjárt sorra kerülő evés…

p Aki

p pont arra

p az egyre nem figyel,

p aki egyedül mutat rá a hibáira:

p az ellenségére, mert őt gyűlöli…

p Csak

p balga magadtól,

p és a „barátaidtól”

p mentsen meg a Jóisten,

p az ellenséggel magad is elbánsz…

p Hazardőr

p Aki 19-re mindig

p még egy új lapot kér,

p és ím lássatok csodát:

p ő lám be is fuccsol…

p Aki hosszú távon

p a hazárdjátékra alapozza

p a család mindennapi megélhetését –

p így a remélt meggazdagodás helyett

p garantáltan mély nyomorba dönti őket

p Aki

p a pókerből

p azt tanulta:

p az életben is csak

p a ravasz blöffölők a nyertesek…!?

p Akinek

p a homlokára,

p ill. egész arcára

p szégyenbélyeget süt

p a rossz magaviselete/lelkiismerete

p Akinek

p a nemi élete

p szexnyomor a köbön:

p egy életfogytig önkielégítő,

p vagy egy voyeur, egy frottőr stb.

p Kukkoló:

p más nemi szervei,

p szeretkezése kilesése

p útján kielégülő perverz alak

p Aki

p egy puhány

p Ő még sosem

p feküdt, aludt stb.

p a szabadban/sátorban,

p még a nyári csillagos ég alatt sem…

p Aki

p az álarcosbál után

p sem veti le az álarcot,

p maszkot/jelmezt/szerepet –

p beleszeret és úgy is marad…

p Aki

p önmagában zárt,

p képtelen a pár-beszédre,

p mert mint Echó, vagy egy „autista”,

p ő is mindig csak önmagát hallja (visszhang),

p mintha te akkor és ott, jelen se lennél…

p Aki

p képtelen

p szertelenül, természetesen,

p az ön- és társszeretet isteni éltető erőiből élni:

p aki egy táp/gyógy/dopping/serkentő/altató/kábítószer-függő roncs…

p Aki

p buzgón

p és kitartóan keres,

p és ma könnyen talál orvos-partnert

p a lelki, életszemléleti/életviteli bajai

p ún. medikalizációs öngyilkos játszmáihoz…

p Aki

p ruhában,

p baltával félébren alvó,

p egy vészhelyzet hibernáló –

p aki állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor

p orvtámadás lenne várható…

p Aki

p balgán

p biankó aláíró,

p aki járatlan a szellemvilágban,

p és óvatlan, és így könnyen a szaván fogja az ördög:

p ha pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…

p Aki

p egy könnyű

p préda annak,

p aki elanyátlanodása,

p elesettsége láttán levadászik szektájának,

p és addig előbb még támogatja anyagilag is, míg vele csak oda jár…

p és ő odajár…és inkább előbb, mint utóbb benyújtja a számlát is!

p Aki

p közvetlenül

p egyáltalán nem

p piszkolja be a kezét…

p Őt a helyszínen nem is

p lehet tetten érni, hiszen

p Ő „csak” egy felbujtó, spiritus rector,

p tippadó, értelmi szerző szellemi-lelki,

p és végül majd az anyagi kifosztásodhoz

p Aki

p jobban keres,

p ha hétköznap már

p csak alva láthatja a gyermekeit –

p majd ők őt, a munkaalkoholistát esetleg,

p és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…

p Aki

p egy szemfényvesztő,

p aki a – talmi, gagyi – aranyra mutogat,

p hogy ne lásd meg a ketrecet, lépre is mész, becsal,

p hogy majd ott levagdoshassa a te királyi sas szárnyaidat…

p Aki

p egy naív

p ősbizalmas,

p más így őt könnyen, ravaszul átverheti,

p mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast:

p válláról mászik ki a veremből-kútból,

p de őt a rossz sorsára, veszni hagyja…

p Aki

p egy megrögzött,

p beteges gyanakvó

p Ha őt egyszer valakik becsapták, átverték,

p akkor attól fogva ő már annyira rosszhiszemű lesz,

p hogy senki idegent nem enged lakásába, még a tűzoltót sem…

p x

Trallala . . .

Irta HELTAI JENŐ.

Nagypapácska. nagymamácska

Két fehérhaju öreg,

Akik együtt megvénültek

Lenn a kertben együtt ültek.

Harmatos volt már a regg,

Trallala, trallala . . .

Harmatos volt már a regg.

És megszólalt nagymamácska,

Mint egy ódon zongora,

Valid be, valld be most barátom,

Nem haragszom, megbocsátom,

Nem csaltál-e meg soha ?

Trallala, trallala . . .

Nem csaltál-e meg soha ?

Nagypapácska fejvakarva

Szól, bevallom hát, no jó,

Fordítsd félre most az orcád,

Egyszer voltam hűtlen hozzád

Egyszer voltam áruló,

Trallala, trallala . . .

Egyszer voltam áruló.

Látod, látod, milyen kár volt,

Mondja most a nagymama,

Hisz az ember gyenge, gyarló

S az az egy is te pazarló

Nekünk mily jól esne ma,

Trallala, trallala . . .

Nekünk mily jól esne ma!

A jasszlegény.

Szövegét irta LOVÁSZY KÁROLY.

Zenéje MOLNÁR MIHÁLY-tól.

Meghalt egy őszi éjszakán

A toloncházban egy leány,

Koporsóba betették öt,

A sápadt, vézna, kicsi nőt.

Másnap temették délután,

Rendőr ment a kocsi után,

Kocsi után.

És bús napoknak éjjelén

Siratta öt egy jasszlegény.

Miközben könnyet hullatott,

Sok éjszakát átmulatott.

Sírodra, ha a nap lemén.

Sok-sok virágot viszek én,

Viszek én.

S betört a jassz egy éjszakán.

Egy virágüzlet ablakán,

De rendőrök megfogták öt

A sírig is hű szeretőt.

Rapportra vitték el szegényt,

A betörőt, a jasszlegénvt,

A jasszlegényt.

Kihallgatta a kapitány,

Egyetlen bűnöm egy leány,

Ki sirban pihen csendesen,

Virágot nem vitt senkisem.

És csak azért törtem be én,

Hogy virág legyen a sírhelyén,

A sírhelyén.

Ezért most megbüntetlek én,

Te betörő, te jasszlegény.

A börtönpadnak szegletén

Búsult a szegény jasszlegény’

S a temetőbe délután

Virágot vitt a kapitány,

A kapitány

KRÍZIS

GRÓSZ ALFRÉD.

Most, hogy minden kötél szakad,

Uzsorakölcsön sem akad,

Sok a gond és sok a szenvedés ;

Nem maradhat egyéb hátra

— Ezt a vak is tán belátja —

Mint egy express, rövid nősülés

rí szerelem dőre álom,

Ezt most direkt negligálom.

S üzleti alapra fektetem;

Most hát nagy ég, ki vagy ott fent,

Most adj mellém egy jó scbadhent,

Ki egy gazdag nöcskét hoz nekem ’

Refrén:

Nyakig benne vagyok én a szaftba’

Rajtam csak a nősülés segit.

Karrierem de csúnyán elszabta,

Ez a krízis — azt a mindenit !

Szörnyűség, begy éppen most keli élnem.

Mikor olyan rém nehéz a lét,

S legszörnyübb, hogy nincs is más reményem.

Mint egy olyan drága feleség !

Búcsút mondok minden jónak

Kis nőknek és kaszinónak,

Pá nektek sok éjjeli gyönyör ;

Elmegyek Venéziába,

S nem inzolvenéciá’oa

Hitelező ott egy se gyötör !

Fiz lesz nékem a Megváltóm,

Ha nem forog már több váltóm

S végrehajtó ha már nem keres.

Jöjjön hát a drága angyal,

Hzt se bánom, hogy ha kancsal,

Hzt se, hogyha szeplős, vagy veres! (Refr.)

Ha egy nővel sok pénz pottyan

Egy-két gyerkőc meg se kottyan:

AQ családot igy készen kapom,

Gyermekimnek leszek apja,

Éltető sugaru napja,

S kirándulunk majd vasárnapon.

Veszek lovacskát meg kocsit,

Kitömött tevét meg bocit,

S krumplicukrot, mert szeretik ezt,

Nőm meg kap szép plüsskabátot,

Vagy selyem házi-barátot

S én egy testhez álló kis-meitreszt ! (Refr.)

p 2

p Aki

p jó adottságait,

p talentumait nem ássa el,

p sőt: azokat szorgosan fejleszti,

p de azokat bűn rossz célra is használja,

p ha az itt és most jobban fizet…

p Aki

p jó színészi képességű

p és jó emberismeretű,

p de csak gazdagodni vágyó szélhámos,

p s ezt pl. házasságszédelgő, hozományvadász

p céljára hasznosítja… de ennek majd ő is issza a levét!

p Aki

p drága,

p mert véges-

p szűk élet-idejét

p az ún. gordiuszi csomók

p kibogozgatására pazarolja,

p mert nincs szíve és/vagy esze

p egy csapással átvágni azokat…

p Aki

p sokkal

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p szeretne/akarna nemcsak mindig jót is tenni,

p de mindig mindenki előtt még jónak is látszani…

p Aki

p egy melldöngető

p Nagy Keresztény,

p de a „Vén gazember” jellegű

p életszerepet nem vállalná:

p éveken át tolvaj-csaló hírben állva

p menteni a dzsentri apa vagyonát…

p Aki

p magára zárja

p a magánlakását,

p hisz az ő otthona az ő vára,

p sőt itt az ő házi szentélye is,

p majd magára nyitja az ingyenes

p vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…

p (trójai faló…)

p Aki

p érzelmi fagyhalott,

p mindenkivel magas lóról beszél,

p de így már az ő dölyfös arcát se lehet megsimogatni,

p ezért megdermed, lefagy róla otthon is minden mosoly, kedvesség…

p Aki

p mintha

p a mesék földjén járna,

p oly „csodás” metamorfózist láthat:

p az ő angyalkájából pár hét alatt

p egy zsémbaes házisárkány lesz

p (persze, ha ő meg papucs…)

p Aki

p pontosan,

p szigorúan betart

p minden utasítást,

p taktikát, szabályt:

p és mégsem lő gólt?

p Akkor Ő menten és

p végleg abba is hagyja a focit…

p Amire nincs pontos, biztos recept,

p azt nem neki találták ki…

p Aki

p „hiába”

p magolta be

p az idegen nyelv szabályait,

p kivételeit, szókincsét stb.?

p Csak a passzív tudása nagy:

p egy anyanyelvű kisgyermek

p is százszor jobban beszél nála!

p Aki

p mindenben

p nagyon tudatosan kiszámított –

p egy önszürkítő, öncsonkító lény…

p Csak semmi spontaneitás, semmi

p önfeledt rögtönzés, improvizálás stb.,

p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított

p tánclépések kényszerzubbonyában…

p Aki

p magát

p cseppet sem zavartatva

p belekakál a saját/családja fészkébe,

p vagy kiteregeti az udvarra/utcára,

p sőt a világhálóra a családi szennyest…

p Aki,

p igen kis

p önismerettel

p magát – szinte –

p tökéletesnek gondolja,

p hisz betű szerint véve betartotta

p a neki fő mérce tízparancsolatot,

p ezért ő nem is szorul könyörületre:

p kegyetlen, másnak se irgalmazó…!

p Aki

p nagyon nem

p látja-fogja fel:

p ő is isten gyermeke,

p és ezért neki is egyenlő esélye van,

p ha bátor, a teljes értékű életre:

p nehéz gyerekkora ürügyén inkább gyáván

p az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül

p Aki

p önmagát

p született vesztesnek tartva

p nem látja aranyát/nem is próbál

p még a kakiból is aranyat csinálni,

p ehelyett rosszmájú ócsárló, besárgult

p más sikerét irigylő csődtömeg lúzer lesz…

p Aki

p önáltató:

p ő majd akkor

p kezdi az igazi életét,

p ha már nyugdíjas lesz –

p addig vágyait-álmait hibernálva

p teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…

p majd meg csak egy elsorvadt hullát olvaszt ki…

p Aki

p az eddigi

p legfejlettebb

p társadalomban élőnek hiszi magát,

p pedig egyre több-rosszabb munkát végez

p az egyre kisebb értékű bérért, amiért már csak

p egyre silányabb árut, élelmiszert, ruhát stb. vásárolhat…

p Akit

p teljesen kielégít

p a panel kvázi munkásszálló,

p és a mindennapi éhbéres, de biztos

p lélekölő gyári szalagmunka/robot stb.,

p és eszi a multis élelmiszart stb. stb. –

p nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…

p Akinek

p csak túl későn,

p netán csak halála óráján,

p „esik le a tantusz”, döbben rá:

p ez idáig buzgón élte másnak az életét!

p Csak más a gyenge utánzata volt, aki

p mechanikusan kopírozta a példaképét,

p mint ki max. csak epigonnak, dublőrnek jó

p Aki

p félszívvel

p megy a templomba

p és a hangversenyre, a színházba,

p és csodálkozik, hogy nem történik vele

p semmi izgalmas önismereti, szellemi kaland,

p semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, újjászületés…

p Aki

p részben

p életképtelen,

p szellemi fogyatékos:

p nem tud képet mutatni,

p színészkedni: se játékból,

p se tréfából, se vészhelyzetben…

p Ő nem tud olykor a rosszhoz is jó képet vágni?

p Még a halálos ellenségének sem tud hazudni?

p Ráadásul erre még szerfelett büszke: így marad…

p Aki

p büszke

p feltétlen igazmondó

p A szabály és a kivétel,

p ami próbálja, erősíti a szabályt

p Ha tréfálsz, ugratsz? Ha pókerezel? Ha ezzel árulkodsz?

p Ha ellenség kín-vallat? Ha ez kegyetlen hazugság lenne?

p Aki

p mindig őszinte

p Akkor is, ha ezzel

p elront egy meglepetés szervezést?

p Akkor is, ha ez az őszinteség itt-most szalonképes szadizmus?

p Akkor is, ha a kegyes hazugság pont a kérdező javára válna?

p Aki

p egy örök

p türelmetlen követelőző,

p aki már csecsemőként természetesnek vette

p és meg is szokta, mert így el is kényeztették,

p hogy neki minden kívánsága rögtön teljesül,

p máskülönben hisztizik, toporzékol…

p Aki

p nem tud

p mit kezdeni szerencséjével,

p csak egy kolbászt mer álmodnia nyomorában,

p ha épp jön a jótündére – ami neje dühe miatt az orrára nő…

p Aki

p már

p a hibás/

p akarva-akaratlan,

p de illetlen, bántó, sértő stb.

p megszólítása/stílusa miatt már

p eleve elrontja az amúgy oly létfontos

p dolgának az elintézési, megoldási esélyeit…

p („szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál…”)

p Aki

p egy önkiejtő,

p aki már az elején

p elveszíti a fonalat,

p de röstell szólni, s már csak

p bután bólogat, és így, súlyos vesztére

p nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…

p Aki

p már azt is

p bűnös, titkos-

p tudat alatti önzésnek veszi,

p és lelkifurdaltan még meg is gyónja,

p ha pl. az adakozása, segítségnyújtása

p neki is némi örömet okozot..

p Aki

p a szabadság

p elől menekülő,

p egy notórius felelősséghárító –

p édes gyereke tanítását-nevelését az iskolára,

p az ő és családja egészségét a protokoll-rab orvosra,

p a közügyei intézését „választott” politikusra bízó…

p Aki

p szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p aki lehet amúgy egy önáltató álszent,

p kormosfülű fazék, de aki legalább közvetve

p mégiscsak buzgón hódol az erény előtt

p (mondhatni: ez a hipokrita dicsérete…)

p Aki

p egy kérkedő bolond,

p nemhogy szégyellené a bűneit,

p de még annál inkább dicsekszik is vele –

p mintha egy beteg, sőt perverz ezzel

p a rossz életminőségével

p még büszkélkedne is…

p Aki

p buzgón,

p éjt is nappallá téve,

p vagyis így egyszeri életét

p igen jelentősen megrövidítve

p pont a délibábot, a csalfa ábrándot,

p a hamis vágyakat kergeti, űzi, hajszolja…

p Aki

p egy balga időutazó,

p a jelenlétből folyton menekülő,

p az itt és most-ból mindig igazolatlan hiányzó,

p az általa elképzelt, de amúgy sosem létezett

p szép múltba fájón elvágyódó

p (az ún. nosztalgiázó)

p Aki

p rossz

p végletes:

p már semmiért

p nem tud lelkesedni:

p egy langymeleg, akit kiköp az Úr is,

p vagy éppenséggel a káros játék/munka stb.

p szenvedélyének a krónikus és nagy betege…

p Aki

p szabadságfóbiás:

p a szellemi/lelki köldökzsinórt

p gyáván nem elvágó, az önálló szabad

p felnőtt élethez kapunyitási pánikos –

p a holtáig szülői gyámság alatt maradó

p örök kiskorú, infantilis…

p Aki

p egy hontalan-idegen,

p aki senkihez/semmihez

p nem kötődik: gyökértelen…

p Ő olyan, mintha csak egy idegen,

p egy átutazó, nézelődő turista lenne

p a saját hazájában, a szülőföldjén, a lakóhelyén is…

p Aki

p önként

p és dalolva megy

p a gyökereit elvágva

p egy nagyobb (fekete) kenyérért

p a számkivetésbe/száműzetésbe,

p messzi idegenbe gyüttmentnek…

p x

Nesze semmi

fogd meg jól.

Irta: LOVÁSZY KÁROLY.

Tisztelt publikum én nektek

Mostan egy kis dalt éneklek.

Hallgassátok figyelemmel

És tágrameresztett szemmel,

Mert a versem arról szól:

Nesze semmi, fogd meg jól!

Volt egyszer egy gazdag lányka.

Vérszegény ke és soványka.

Oly alakja volt e nőnek,

Akácsak egy meszelönek.

Aki látja, az igy szól:

Nesze semmi fogd meg jól!

És jött egyszer egy emberke,

A lány vérét jelperzselte

És a fejét elcsavarta,

Azért mert a pénzt akarta.

Így lett asszony a lányból:

. Nesze semmi fogd meg jól!

Lányom fejét elcsavartad.

Legyen úgy, mert te akartad.

Egy huncut vasat sem kaphatsz,

Ha nem tetszik, megpukkadhatsz.

S végül a papa igy szól:

Nesze semmi, fogd meg jót!

Dühös lett a kis emberke,

Ezt ö másképen képzelte,

És amint beesteledett,

Roppantul elkeseredett,

S a nászéjszakán igy szól:

Nesze semmi fogd meg jól!

A mozi-smokk!

Irta: Somogyi Kalmár

Zenéjét szerezte: Grosz Alfréd.

De szeretnék moziszinész lenni.

Mint a Móric, fejembubján menni,

Verekedni, törni, zúzni, tépni,

Végül egy kosár tojásba lépni.

Nekimenni minden egyes fának

Omnibusznak,rendőrnek s kofának.

Szerelmet vallani négykézlábon,

Úgy, amint ezt a moziba látom!

Olyan szép volnék, mint a Psilander!

Fejembubján volna kis cilander.

Lennék gróf Snassz, vagy báró

[Pucc-Paszta,

Mégis enyém lenne az az Ásta.

Minden képen két evőkanállal,

Vívódnék a kegyetlen halállal,

Ezreket vesztenék billiárdon,

Úgy, amint ezt a moziba látom!

Szeretnék mint Ásta Nilsen, kúszni

Szemeimre karikákat huzni,

Mellesleg szólva, az jobban esne

Hogyha máskép lennék eleresztve.

Mikor jönnék, a tisztelt közönség

Mindég, azt hinné, hogy éppen elmék

Csincsillából volna a kabátom.

Úgy, ahogy ezt a moziba látom!

Lennék szüfrazsett, vagy koniitácsi

Éppen úgy, akár a Duci bácsi

Megszeretne minden nő azonnal.

Középvastag finom pocakommal.

Megcsalnám huszonhatféle képen

Saját külön mozi feleségem

S mindezt persze ugyanúgy

[csinálom,

Mint ahogy én a moziba látom!

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd a baj okát,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Magyarán íródó érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető,

rácsodálkoztató, megértető, megítélendő, értékelendő,

súlyozandó, tovább-gondolásra serkentő, igaz önismeretre

és szeretetre: bölcs változásra indító, ősrégi/újított intelmek…

pppppppppppppppppppppp