kb. 39 perc olvasás
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 36.
Mécs László
Betyár-módon sors-határon!
Régi betyár anekdota
jár eszembe napok óta.
… Veszprém megye, Zala megye
közt egy helyt úgy ment a mesgye,
hogy a betyár-kocsmát hossza
irányában kettéossza.
Így a hosszú asztaltábla
fele s földbe vert két lába,
padja: más-más megye-birtok.
Ha betyár itt borral irtott
bút, s pandúr jött beszaladva:
átugrott a túlsó padra.
Hol a Zala, hol a Veszprém
pandúrja állt meg a mesgyén.
Nótázott a betyár-fajta,
hogy nem fog ki törvény rajta.
Farkas-szemet nézett kandúr-
jómadár és betyár-pandúr.
Így éltem én minden véglet
sors-határán: halál-élet,
magyar gyász és ős dicsőség,
szűkös magány, vagány bőség
között: mindnek volt pandúrja,
s küldte értem újra s újra.
Ha jöttek a duhaj élet
pandúrjai: szenvedélyek,
tapsok, bókok, jó kvaterkák,
míg égtek a mámor-gyerták,
jöttek verni rabbilincsbe:
— én átültem a nagy Nincsbe.
Ha a Halál sok pandúrja:
kór, betegség újra s újra
rámtört külön vagy csapatba:
— átültem az élet-padra.
Ha szerelmi vágy jött értem,
az aszkéta-padra tértem.
De nem bírom már sokáig,
Jézus, szívem csendet áhít!
Add, ha visznek haldokolva:
mennybe jussak, ne pokolba.
Ki latornál voltál ügyvéd,
pereld ki a lelkem üdvét!
(1964, Aranygyapjú – 1971)
*
A Világtörténelem, keskeny szelete a Magyar Kultúrának
Jásdi Kiss Imre előadása.
Az előadás a MAGYARLÉLEK-VAJÁKOSFERTÁLY Albertirsa
Nyílt Napján hangzott el 2012 szeptember 15-ei napján.
Miért is lettünk mára mi leggazdagabbak ilyen koldusszegények?
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=FP2eh7PCdxk
*
16:25, Szombat (október 13.), DUNA Televízió
Lovagias ügy
fekete-fehér, magyar vígjáték, 78 perc, 1936
rendező: Székely István
író: Hunyady Sándor
forgatókönyvíró: Vadnay László
operatőr: Kurzmayer Károly
zene: Márkus Alfréd
vágó: Feld György
szereplő(k):
Kabos Gyula (Virág Andor, könyvelő)
Ráday Imre (Milkó Pál)
Perczel Zita (Baba, Virág lánya)
Gombaszögi Ella (Gizike)
Gózon Gyula (Müller úr)
Sziklay Szeréna (Virágné)
Mály Gerő (Benjamino Borgelli)
Salamon Béla (Fekete úr)
Berend István (Varga úr)
Feliratozva a teletext 333. oldalán.
A nagy nagybácsi, azaz Milkó vezérigazgató úr kis unokaöccse a nyegle fiatalember, az igéző mosolyú Milkó Pál, aki azt hiszi, neki mindent szabad, hiszen fiatal és reményteljes. Nem csoda hát, ha összekülönbözik a cég megbecsült könyvelőjével, Virág Andorral, olyannyira, hogy még meg is üti az idős embert. Virág úr erre otthagyja az állását és sértetten hazavonul. Milkó,hogy tettét jóvátegye, s legalább anyagilag segítse a nehéz helyzetbe került Virágékat, kiveszi kiadó szobájukat. Természetesen gondosan kerüli a ház urát, de annak szép lányával keresi a találkozást, sőt, menthetetlenül beleszeret.
+
Hunyady Sándor
FILM:
Feketeszárú cseresznye (szín., magyar színházi felv.) (TV-film) író
Lovagias ügy (szín., magyar színházi felv.) (TV-film) író
Téli sport (magyar tévéf.) (TV-film) író
A tigriscsíkos kutya (szín., magyar tévéf., 2001) (TV-film) író, forgatókönyvíró
Razzia az Aranyszarvasban (szín., magyar játékf., 1996) író
Razzia az Aranysasban (szín., magyar játékf., 1991) (TV-film) író
Női uszoda (ff., magyar rövid játékf., 1987) (TV-film) forgatókönyvíró
Egy erkölcsös éjszaka (szín., magyar filmdráma, 1977) író
Bakaruhában (ff., magyar rom. dráma, 1957) író
Doktor Kovács István (ff., magyar játékf., 1941) forgatókönyvíró
Havasi napsütés (ff., magyar rom. film, 1941) író
Erdélyi kastély (ff., magyar filmdráma, 1940) író
Három sárkány (ff., magyar vígj., 1936) író
Lovagias ügy (ff., magyar vígj., 1936) író
Az új földesúr (ff., magyar kalandf., 1935) forgatókönyvíró
Pusztai szél (magyar tévéjáték) (TV-film) író
http://port.hu/pls/pe/person.person?i_pers_id=13706
+
Színikritikusi
tevékenységéhez kapcsolódik
ez a Dajka Margit emlékezetében megőrződött anekdota:
„Emlékszem, nagy sikerem volt egy Chopin életéről szóló zenés darabban. Hunyady Sándor, aki akkor ott újságíróskodott Kolozsvárt, írt is a darabról kritikát, de az én nevem meg sem említette. No, fortyogtam magamban, egyszer azért még jól megmondom neki a magamét. De hát túl kopott voltam én még ahhoz, hogy bemehessek a művészklubba, ahol Hunyady általában tartózkodni szokott. Eljött a Liliom premierjére. Kilépek előadás után a kiskapun, hát kibe ütközöm? Hunyady állt ott.
– Jó estét, Kisdajka! – emelte meg látható zavarban a kalapját.
– Van szerencsém, szerkesztő úr! – és a hangomban máris gyűlni kezdett a harag. – Mi járatban?
– Szép volt a premier? – kérdezett ő vissza.
– Azt meghiszem!
– És ki milyen volt? – Rögtön tudtam, hányadán állunk. Beszámoltam neki röviden, melyik színész milyen volt, csak épp egy kicsit felcserélgettem a szerepeket. Hunyady ismét kalapot emelt, megköszönte, és másnap az én »szereposztásommal« jelent meg a kritikája. Amiből persze nyilvánvalóan kitűnt, hogy elbliccelte a premiert. […] Erősen tartottam tőle, hogy elver, annyira megmérgesedett rám a hamis szereposztás miatt. […] Így is nekem esett, nem éppen úriemberhez méltó tónusban: »Hallja-e, mit csinált maga velem?« […] »Pardon, csak semmi szemrehányás! A múltkor, amikor kritikát írt, nem találta meg a nevem a színlapon. Most cserébe kapott tőlem egy komplett színlapot.«”
– Dayka Margit
*
16:20, Vasárnap (október 14.), DUNA Televízió
Rokonok
fekete-fehér, magyar játékfilm, 92 perc, 1954
rendező: Máriássy Félix
író: Móricz Zsigmond
forgatókönyvíró: Thurzó Gábor
operatőr: Eiben István
jelmeztervező: Nagyajtay Teréz
zene: Polgár Tibor
látványtervező: Varga Mátyás
szereplő(k):
Ungváry László (Kopjáss)
Tolnay Klári (Lina)
Rajnay Gábor (Polgármester)
Pécsi Sándor (Kardics)
Gobbi Hilda (Kati néni)
Gózon Gyula (Berci bácsi)
Tímár József (Martiny dr.)
Komlós Juci
Dózsa István
Darvas Iván
Kibédi Ervin
Fónay Márta
Temessy Hédi
A szerényen élő kisvárosi közhivatalnokot váratlanul Zsarátnok város főügyészévé nevezik ki. Csak lassan döbben rá, hogy csupán makulátlan neve kellett fedezetnek a város urai által bonyolított korrupciós kölcsönügyletekhez. Hamarosan rengeteg rokona támad, akik szintén az ő frissen nyert hitelét kívánják kihasználni nem egészen szabályosnak mondható, de minél gyorsabb meggazdagodásukhoz. Tévedés ne essék, a történet a húszas évek végén játszódik…
*
Bakay Kornél
Népünk eredete és Kárpát-medencei állama
Nincsen olyan nép, amelynek őstörténete ne volna homályos és ködös, magyarán bizonytalan vagy bizonyíthatatlan. S ez nem azért van így, mert a kutatók hanyagok, tehetségtelenek, közönyösek vagy felületesek, hanem azért, mert a források nagyon szűkösek, hiányosak, nem egyértelműek (azaz: többféleképpen értelmezhetők), vagy a legősibb időkre nézvést egyáltalán nincsenek.
Nyilvánvalóan mindez a magyar népre is vonatkozik, sőt! fokozott mértékben vonatkozik. Miért? Azért, mert a magyarság nem tagja természetszerűen sem a negro-szaharai, sem az ausztroázsiai, sem az indoeurópai (árja) népek hatalmas családjának, sem a koreai-ajnu vagy a mongol-kínai típusú nyelvű népeknek, sem az amerikai ősnyelvű népeknek, sem az indopacifikus nyelvű népcsoportoknak, ugyanakkor nem sorolható az un. elszigetelt nyelveken beszélő etnikumok (eszkimók, baszkok, tarmániaiak, etc.) rokonságába sem. A máig megfejtetlen eredetű, kihalt sumér és etruszk népek iránti vonzódás már ennek alapján is több, mint érthető, bár mindezidáig sem a nyelvi, sem a genetikai rokonság nem volt meggyőzően igazolható. Természetesen nemcsak nyelvi rokonságról van szó, hanem legfőképpen és elsősorban etnikai (genetikai) és kulturális rokonságról.
Ezért elfogadhatatlan a másfélszáz esztendeje dogmává merevített finnugor származás-elmélet, mint őstörténetünk megingathatatlan alapja. Ma még nem jelentős azoknak a kutatóknak a száma, akik felkészültségük alapján képesek, készek és bátrak is ahhoz, hogy szembe szegüljenek a hivatalos és mérvadó akadémista tanokkal s keresni merészelik az egykori valóságot, a tudományos igazságot, vállalva a tévedések kockázatát, és vállalva a kirekesztés és a megbélyegzés ódiumait. Ez mindig így volt és így is lesz: a kutatók, a tudósok nézetei, állításai megütköznek egymással és az éles harc végén, a legtöbbször kiderül, hogy – esetleg – az egyik félnek sem volt igaza vagy nem egészen volt igaza. Ezért a tudományban nem volna szabad vagdalkozva ítéleteket, kinyilatkoztatásokat hirdetni és képletesen vagy valóságosan is (mint a középkorban számos esetben) megsemmisíteni a vitatkozó ellenfelet.
Magam, lassan másfél évtizede, felvehetném az Odüsszeusz melléknevet, mivel a homéroszi szörnyeteg Szkülla és a szemközti Kharibdisz között hánykolódom. Egyik oldalon az engem felfalni igyekvő hivatalos történettudományt képviselők sorakoznak, a másikon a képzettség (nem képesítést mondtam!) nélküli, szenvedélyes féktelenséggel mindenfélét mondó és író dilettánsok hada vonul fel. A mérvadók hatalma nagy, hiszen, ha akarják egy bélyegmúzeumi vezetőből (Engel Pál) is a legnagyobb magyar középkorászt csinálhatják, aki azután bátran és büszke gőggel rekeszthet ki bárkit, mondván: aki a finnugrizmust nem fogadja el, az nem kutató, mert itt ér véget a tudomány. Másfelől pedig egy külhonba települt műtrágya-nagykereskedő, bővében lévén a pénznek, megjelentethet számos, egy-két könyvből összeollózott „történelmi műalkotást”, ledorongolva és kicsúfolva nagy magyar tudósokat. S a nagyközönség, általában vevő mindenre, mert a zsigereiben érzi, értelmével tudja, hogy a hatalom, általában magyar-ellenes, általában arra törekszik, hogy a nemzetet összetartó érzelmi közösség többé már ne jöhessen létre, kerítse hatalmába a fogyó magyarságot a közöny, az önfeladás, a tehetetlenséget garantáló butaság.
(…)
http://www.eltevedtidoszamitas.hu/modules.php?name=topics&file=olvas&cikk=ostortenet-4dafb55006f7b
*
Az intolerancia a történelemhamisítás eredménye
Írta: Kádár Gyula
A nyelvi egyenlőtlenség mellett a magyarságot a történelemhamisítás, a kulturális elnemzettelenítés is sújtja. Hasonlóképp a románság több nemzedéke is azt tanulja, hogy a román nép több ezer éve őslakója e földnek, míg az ázsiai hordákhoz tartozó magyarok viszonylag későn érkeztek e tájakra.
Leigázták az erdélyi román államot, rátelepedtek a románokra, bár mindig kevesen voltak, de annál kegyetlenebbül uralkodtak, nyomták el a magasabb kulturális szinten élő dák-római utódokat.
Ilyen történelmi agymosás, akarám írni, oktatás eredményeképp a lehető legtermészetesebb, ha a román tömegek mozgósíthatóak, illetve felsorakoztathatóak az intoleráns, szélsőségesen nacionalista politikai vezetőik mellé. Erre utal az a néhány sor, amit a Háromszék napilapban (2012. október 2.) olvashatunk Farkas Réka tollából. Rámutat arra, hogy a „többségi, a hatalmi arrogancia” süt ki Kovászna (Háromszék) megye 75 százalékarányban székely lakta megye prefektusának szavaiból, amikor az autonómiával kapcsolatban kérdezik. Idézem: „Nincs, amit tárgyalni a magyarság autonómiaköveteléséről – újságírói kérdésre olyan határozottan utasította vissza a felvetést Codrin Munteanu prefektus, hogy szinte füstölt. Gúnyos kacaj követte első felháborodását: mutassanak nekem egy olyan román embert, aki leül erről egyeztetni.”
Nos, e sorok egyértelműen jelzik, hogy miért fontos a román nacionalista politikát folytató mindenkori hatalomnak a történelem meghamisítása. Miért jó, ha a románság ellenséget lát a magyarokban? Mert a félrevezetett egyszerű román ember úgy érzi, hogy az „elmagyarosított” ősi föld jussa, hogy az ő nyelve legyen domináns. Végül is ezzel csak azt szerzik vissza, amit a magyarok elvettek. Sokan, még azok is, akik egyébként tisztességesen beilleszkednek a magyar közösséggel való együttélésre, nem hajlandóak magyarul beszélni.
Tanuljon románul a betolakodó magyar! Ha egy községi tanácsba az újabb kori román betelepedőből tanácstag lesz, a helyiek képesek, még ha románul nem mindenki tudja is kifejezni magát, románul „nyögdösődni”. Erre, sajnos, találunk példát még Sepsiszentgyörgy környékén is. Van úgy, hogy a rendőr, a kihelyezett román ajkú tisztviselő miatt, egy szál emberért az egész közösség kénytelen törni az idegen nyelvet! Az aljas propaganda szerint a román a székely második anyanyelve! Nincs olyan, hogy kölcsönös nyelvismeret! Tehát Romániában van egy hivatalos nyelv, mert a világ „legdemokratikusabb” alkotmánya azt állítja, ez az ország homogén, értsd: tiszta román és egységes nemzetállam. Még Sepsiszentgyörgyön is gyakran hallható e jogi érvelés! A román alkotmány szerint a két és fél megye, a történelmi Székelyföld nem létezik. A kiváltságaikat féltő román nacionalisták közösségi jogokról még beszélni sem akarnak! Gondoljunk arra, ha volna valódi demokrácia, akkor a prefektusnak sem volna mit keresnie egy magyar többségű megye élén! Ha számítana a székelymagyar nép otthonérzete, akkor a központi hatalom, a kormány a helyi lakosság soraiból nevezné ki a kormánytisztviselőt!
Ha a Székelyföldet 80 százalékarányban lakó székelymagyarság közösségi jogokat mer kérni, a román médiában a „vadimok” nyugodtan, tele torokból küldözgethetik Ázsiába őket! A székely autonómiakérést „beteg fejek szüleményének” titulálhatják olyan emberek, akik Sepsiszentgyörgyre más tájakról érkeztek. Újabban egyre gyakrabban az is megesik, hogy december elsején autókkal idegenből ideszállítottak „masíroznak” a székely városok központjában, és ordítozva gyalázzák az őshonos székelymagyar népet! Mindezt a 21. századi Európában a világ legtermészetesebb dolgaként teszik. Tehát nincs székely föld, csak román föld! Nincs magyar nyelv, csak román! A székely megye román prefektusa úgy véli: helyes, ha egyetlen román ember sem hajlandó az autonómiáról tárgyalni! Bizonyára ez a demokrácia mércéje, ez a hazafiságé is! Sajnos, nem csak ő gondolkodik így.
Forrás: Háromszék Napilap (www.3szek.ro)
*
Kányádi Sándor: Románc
keresgélt a repülőgép
fél szárnnyal a vizet szántva
míg a lagunák közt rálelt
a parázsló betonsávra
domborodott az ég kékje
homorult a földnek zöldje
mikor a gép alázökkent
fújtatva és dörömbölve
húzta a sok kis cölöpház
maga alá az árnyékát
rezegtek mint a bazári
fölhúzható bádog-békák
föld az éggel kék a zölddel
borult össze elalélva
szerelemtől részegülten
betűzgettem cartagena
.
delet ilyet soha én még
napot soha még így égni
hol a bokor víz és viskó
s még a beton is érzéki
félórát ha voltam nálad
míg egy kisded megszülethet
ameddig egy ismeretlent
elföldelnek elfelednek
kísértésbe szédítőbe
estem véled szerelembe
hogy maradjak viskóid közt
mindenkitől elfeledve
ittam fényed kéked zölded
a géphez gurított létra
tetejéről félórára
enyém voltál cartagena
fölszállóban már úgy rémlett
vityillóid rezegtetve
mindegyikben mintha egy-egy
szerelmespár ölelkezne
jaj elválnunk miért kellett
magadhoz mért nem öleltél
minden évszakom azóta
hóval borított hideg tél
egy napodért éjszakádért
cserébe mit vágyton-vágyok
adtam volna üdvösségem
az örökkévalóságot
ilyen bolond ki szerelmes
érzi hogy a szíve béna
belémsajdult sose látlak
többé viszont cartagena
.
s ittalak még színed fényed
amennyi talán elég lesz
itt a deres kárpátok közt
a közelgő öregséghez
hol a nap is a tiednek
csak lézengő halvány mása
kél és nyugszik emlékeztet
az egyszer-volt ragyogásra
ó a kéked ó a zölded
kékje zöldje víznek égnek
karib-tenger tüneménye
a neved is belémégett
nem gyógyít ki az idő sem
azon kapom magam néha
félhangosan szólongatlak
cartagena cartagena
1983
*
Figyelmes hallgató vagy?
„…vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok!”
(Lukács 8:18)
(szerző: Bob Gaas)
Ahhoz, hogy jó hallgató légy, figyelmesen kell tudnod hallgatni. Ez aktív cselekvés. Figyelj oda! Senki sem szeret a falhoz beszélni, tehát adj visszajelzéseket átfogalmazással, tisztázással! Ha megpróbálod más szavakkal megfogalmazni a hallottakat, az neked is segít abban, hogy jobban megértsd. Tisztázni azt jelenti, hogy kérdéseket teszel fel, amíg teljesen világos nem lesz számodra, hogy mit értett a másik azon, amit mondott. A visszajelzés azt jelenti, hogy megosztod a saját gondolataidat és érzéseidet, de nem elítélően.
Másodszor, próbálj együttérzően hallgatni. Lehet, hogy nem tetszik, amit a másik mond, de gyakran felismerjük, hogy ha mi volnánk abban a cipőben, valószínűleg mi is hasonlóan éreznénk. „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal!” (Róma 12:15). Ezt jelenti az empátia. Aztán próbálj nyitottan, elfogulatlanul hallgatni! A szelektív hallgatás, a védekező hallgatás, a megszűrt hallgatás nem nyitottság. Úgy hallgasd, mintha antropológus volnál, a másik személy pedig egy idegen bolygóról érkezett volna; a szokásai, hiedelmei és gondolkodásmódja különbözik a tiedtől, te pedig megpróbálod megérteni őt.
Végül, hallgass tudatosan! Összhangban van a tényekkel, amit a másik állít? Következetes abban, amit mond? Ha figyelmesen, együtt érzően és nyitottan hallgattad, és még mindig nem érted az ő álláspontját, nem kell rögtön támadásba lendülnöd! Várj, és gyűjts több információt! Kérdezd meg, tudna-e többet is mondani erről, vagy tudna-e konkrét példát mondani rá? Vagy mondhatod ezt is: Köszönöm, hogy megismertetted velem a te szemszögedet. Majd gondolkodom rajta.” Vagy: Ez érdekes, még sosem gondoltam át ebben a megvilágításban.” Vagy: Van igazság abban, amit mondasz. Mondj még valamit róla!”
Jézus tudott hallgatni. A hallgatás művészete olyan krisztusi képesség, amit fejlesztened kell magadban!
*
Miért ölték meg a zsidók Jézust?
És miért üldözték tanítványait, híveit oly kegyetlenül?
Ez a kérdés immár leíró jellegű; mára elvesztette vád-jellegét. Annak, ami megesett, így is, úgy is meg kellett történnie. Legkivált azért, mert mi is, mind a mai napig erősen rászorulunk a megváltásra, akárcsak Annás főpap és köre, amely az ítéletet meghozta, és az Urat Pilátus kezére adta…
Kérdésünkre tömören így válaszolhatunk: Jézus nem felelt meg kortársai messiás-reményeinek. Milyen a jó Megváltó? A haszid történet szerint: „Valaki tréfából a rabbitól azt kérdezte: – Mi lesz a messiás? Igazhívő, vagy eretnek? – Azt hiszem, eretnek, válaszolta az, mert ha igazhívő lenne, az eretnekek nem hinnének neki, de az igazhitűek, akárkicsoda, hinni fognak neki.”
Jézus olyannyira igazhívő volt, hogy számtalan csodája ellenére sem hittek benne, vagyis eretneknek tartották. A tudós farizeusok szerint az is volt, hiszen ők a mózesi rendelkezések aprólékos betartásával bíbelődtek, Jézus pedig azt tanította, hogy a szeretet törvényén áll, vagy bukik az egész. Pl.: a rituális tisztálkodás nem véd meg a bűntől, mert az belülről jön, a gonosz szívből, sőt, szombaton gyakorta gyógyított, ráadásul azt állította, hogy: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is.”
(Mk 2. 27. skk.)
A szadduceusok, élükön a főpapok, Annás és veje, Kaifás tagadták a lélek halhatatlanságát. Jézus velük szemben az örök életet hirdette. A zelóták kardjukat fenték, hogy lerázhassák a római igát. Mire mentek volna a hadjáratban a szeretet parancsával? Vagyis ki-ki ajánlatot tett Istennek: legyen olyan kisstílű pacák, mint ők. Igazodjék hozzájuk; az ő hitvitáikhoz, politikai ötleteikhez, s játssza el kedvükért a dicsőséges hadvezért meg a teológiai Machiavellit! Nagycsütörtök éjszakáján a szolgák pofozták, gúnyolták, seggrepacsit játszottak vele, majd pénteken megfeszítették. Az égből egy árva angyal sem jött a segítségére. Ugyanakkor a bizonyságokat és a jeleket maguk is látták, a Főtanács tagjainak némelyike, például Nikodémusz és Arimatheai József, hitt is benne…
Az Úr természetesen elutasította az ajánlatokat, hiszen az ember problémája, a szeretetlenség, sem politikai, sem gazdasági, sem vallási gyógyszerrel nem orvosolható. A zsidó vezetők kutyaszorítóba kerültek. Hogyha elismerik Jézust Messiásnak, akkor le kellett volna mondaniok egyházi pozícióikról vállalva a teljes politikai és társadalmi eljelentéktelenedést. Továbbá el kellett volna fogadni tanítóiknak a tanulatlan, mondjuk ki: bugris apostolokat, egyszersmind szellemi értelemben alávetni magukat nekik. Sutba dobni eddigi vallási nézeteiket, többek közt a Templom rendkívül jövedelmező kultuszát.
A föltámadás után, ha lehet, még súlyosabb helyzetbe kerültek. Be kellett volna vallaniok, hogy nem ismerték föl a Megváltót, mi több, vállalniok kellett volna a személyes felelősséget az Úr kínhalálában. Miként az előbb említettük, szó sincs arról, hogy a zsidóságot az istengyilkosság kollektív vádjával illetnénk. Ámde a Főtanácsban ítélkezők személyes helyzetét csak személyes felelősségükön keresztül érthetjük meg. Kik voltak ők? Az Apostolok Cselekedeteiben ilyen leírást olvashatunk róluk: „Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak”
Ők, a nép tiszteletreméltó vezetői ítélték el Nagycsütörtök éjszakáján és Nagypéntek hajnalán a Krisztust, majd Pilátustól a kivégzést kicsikarták. Gondoljunk bele, pl. az amúgy bizonyára istenfélő Kajafás helyzetébe: megölettelek, Uram!? Hogyan állhatott volna a nép elé ezzel a vallomással? Ő, és bármelyik utóda?
Hogy mit kellett volna a Főtanácsnak, a főpapoknak kihirdetniük a Templomban? Beláthatatlan következményekkel járó politikai és teológiai döntéseket. Legelőször azt, hogy a júdaizmus a régi formájában, messiásvárásával okafogyottá vált. A Messiás eljött. Ám nem olyan Emberfia érkezett, amilyenre ők és a nép többsége számított; aki angyalseregeivel egykettőre megsemmisíti Rómát, és Jeruzsálem hatalmát kiterjeszti a világra, hanem olyan Krisztus jött el, aki nem helyettünk teremt holmi politikai-katonai Paradicsom-birodalmat, hanem szabadságra késztet bennünket. Hogy a szeretet benső útján járva alkossuk meg a saját szívünkben, majd innen tovaterjeszkedve közösségeinkben valósítsuk meg Isten országát. És ennek az országnak a lakossága nem egy bizonyos nemzet lesz csupán, nem a választott nép, hanem mindenki, aki a Názáreti keresztjét fölveszi: tekintet nélkül nemére, társadalmi helyzetére, fajára, korábbi felekezetére.
Ez a döntés természetesen a zsidóság többértelmű önföladását jelentette volna. A vezetők talán ezért nem vállalták az Új Szövetség megkötését. Üldözni kezdték a keresztény eretnekeket. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk belső vitájukról, melynek során egy Gamáliel nevű farizeus ezt mondta: „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” (ApCsel 5, 38-39)
Martin Buber, a XX. század nagy zsidó bölcse ezt írta Jézusról: „Aki életfogytiglan a világ keresztjére van feszítve, aki képes a hallatlan tettre, s elég merész is hozzá: hogy az embert szeresse.” (Én és Te, 19. old.). És elég türelmes: ő betartja a törvényt, mi pedig bukdácsolunk, keressük a mellékmegoldásokat, erről szól a történelem. Ő pedig vár: mikor leszünk elég merészek ahhoz, hogy viszontszeressük őt?
*
szól a kakas már
majd megvirrad már
zöld erdőben sík mezőben
sétál egy madár
.
micsoda madár
micsoda madár
kék a lába zöld a szárnya
engem oda vár
.
várj madár várj
te csak mindig várj
ha az isten nekem rendelt
tied leszek már
.
mikor lesz az már
mikor lesz az már
jibboné ha’mikdosi
cion tömalé
akkor lesz az már
http://www.youtube.com/watch?v=siZtBxCCTDs
*
Fogamzásgátlót Afrikának?
Egy afrikai katolikus orvosnő nyílt levele Melinda Gateshez
Mint korábban hírül adtuk, Melinda Gates 4,6 milliárd dolláros kampánnyal kívánja támogatni a fogamzásgátlást Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Ez indította nyílt levele megírására a hat éve Angliában dolgozó, 32 éves nigériai orvosbiológust, Obianuju Ekeochát, aki az afrikai katolikus nők millióinak nevében tisztánlátással, hittel és bátor szókimondással áll ki az élet mellett. A nyílt levelet a Catholic Free Press tette közzé.
http://www.magyarkurir.hu/en/node/42095
*
„Eszmesúrlódások”
A 19. századi magyar közirodalom a (pesti) társaséletről
________________
FÁBRI ANNA
1851-ben egy 25 éves, Erdélyből nemrégiben Pestre költözött fiatalember, Gyulai Pál, szemügyre véve a város lakóit, a következő sorokat vetette papírra: „…ha tetszik, nézhetjük őket azokon a helyeken, melyek a köz- és magánélet közt középutat tesznek, s melyeken, ha az emberek összejőnek, egy részt nyilvános életet élnek, amennyiben magángondolataikat és gondjaikat otthon hagyják, egyrészt magánéletet, amennyiben sem gondolataikat, sem gondjaikat nem közlik nyilvánosan. Ily helyek az egyház, a színház, a kávéház, a vendégház…” – s ezzel voltaképpen a társasélet definícióját nyújtotta olvasóinak. Hogy a társaséletből a közéletbe kilépni, illetve a magánéletből oda belépni lehet, a viszonylag tagolt, s viszonylag rugalmas társadalmaknak fontos jellemzője, de különleges jelentőségre olyan korszakokban tesz szert, amelyekben a nyilvánosság erősen korlátozva van. Gyulai egyenesen úgy fogalmazott, hogy a társasélet a közélet helyettesítője és várakozóhelye is lehet: itt lehet felkészülni a jobb időkre, a közélet korlátozások nélküli kibontakoztatására. Ezt szem előtt tartva azután a nyílt politikai elnyomatás korszakában alig leplezetten politikai programot hirdetett: „a társasélet terén el kell foglalnunk minden talpalatnyi földet, honnan a nemzet javára munkálkodhatunk és szebb jövőjét készíthetjük elő. (…) Szedjük össze vagyonunk maradványait, gazdálkodjunk, ahogy lehet, szerezzünk, amint tudunk, munkálkodjunk a körülmények közt ernyedetlenül és józanon. Vajha s jelen körülményeink között legalább tanulnók meg inkább becsülni a társas tért, melyen sokat nyerhetünk anélkül, hogy sokat veszthetnénk.”
Ez a gondolat néhány év múltán Mocsáry Lajos A magyar társasélet című könyvében lényegesen nagyobb hatást keltve vetődött fel. „Egy roppant tér áll teljesen rendelkezésünkre, s e nagy tér a társas élet, a nemzet belső élete” – jelentette ki a szerző, majd azt is leszögezte, hogy a magánkörök alapozhatják meg és tarthatják fenn a nemzet mentális egyensúlyát: „A közlekedésnek, eszmesúrlódásnak legelső tere a magánkörök, a magántársalgás. Hol sok ember összejő, s ez által az életbe elevenség költözik, elevenebb a gondolat, ingert nyer a tevékenység, s létre jő a verseny. Magánkörökben pendíttetnek meg előbb az eszmék, melyek a nyilvános téren nyernek azután bővebb kifejlést.
Mi célja volt más nagy Széchenyinknek, midőn a casinókat, lóversenyt stb. megpendítette? Közlekedés, eszmesúrlódás, ismerkedés. Mindennek legegyszerűbb módja a házi nagyobb mérvbeni társas közlekedés. Most midőn fórumaink elnémultak, ez az egyedüli tér.”
(…)
http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/fabri.html
*
Gazdálkodj okosan!
Példaértékű a magyar önfenntartó falu
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett.
http://www.elelmiszer.hu/gazdasag/cikk/peldaerteku_a_magyar__onfenntarto_falu
*
Miért üldözöttek a zsidók?
Hunhír.info
Mindig el szoktam gondolkodni, mi volt a zsidókkal, amivel a történelem folyamán mindig megutáltatták magukat az emberekkel. Arra gondoltam, ha tényleg „Isten kiválasztottjai”, akkor a világ legszerencsétlenebb népének kell lenniük.
(…)
http://www.hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=58234
*
A NEMZETKÖZI ZSIDÓ
A világ legfőbb problémája
Szerző: IDŐSEBB HENRY FORD
Első kiadás: 1921. június
Üzleti pályafutásának csúcspontján Henry Ford, az ipari szellemóriás megérezte, hogy vállalkozását minden erővel el akarják venni tőle, és a pénzváltók kezére akarják játszani. Fordnak az a benyomása támadt, hogy e műveletek mögött hatalmas zsidó pénzmágnások állnak. A legkiválóbb kutatókat hívta az irodájába, akiket csak ismert, és azzal bízta meg őket, hogy alapos vizsgálatot végezzenek a nemzetközi zsidóról, és annak eredményeit jelentessék meg a Dearborn Independent című lapban, amely akkoriban a Ford Motor Company hivatalos kiadványa volt. Ford nem sajnálta a költségeket, hiszen ez a kutatómunka a becslések szerint több millió dollárba került. A cikkek eredetileg a fent említett lapban, majd később könyv formájában jelentek meg négy kötetben, amelyek nagy hatással voltak Adolf Hitlerre. Mára a Nemzetközi zsidó a Mein Kamf után a legnépszerűbb könyv világszerte, amely a zsidókérdést vizsgálja elfogulatlanul.
TARTALOM
1. Fejezet Az Egyesült Államok zsidótörténete 2. Fejezet A zsidó befolyás szempontjai 3. Fejezet Üldözöttek vagy üldözők? 4. Fejezet Nép-e a zsidóság? 5. Fejezet A zsidó politikai program 6. Fejezet Bevezető „Cion bölcseinek protokolljába” 7. Fejezet Hogyan használjak a zsidók hatalmukat 8. Fejezet Zsidó befolyás az amerikai politikában 9. Fejezet Bolsevizmus és cionizmus 10. Fejezet Zsidó hatalom a szinházban és moziban 11. Fejezet A zsidó jazz lesz a népzenénk 12. Fejezet Szeszesitalok, szerencsejátékok, kicsapongás és korrupció 13. Fejezet A világ legfontosabb problémája 14. Fejezet A zsidó pénzhatalom előnyei és hátrányai 15. Fejezet A harc a sajtó ellenőrzéséért 16. Fejezet A zsidók állama
http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/A-NEMZETKOZI-ZSIDO-20907/
*
Tudós-Takács János:
A családon belüli erőszak a teológia mérlegén
A családon belüli erőszak divatos politikai téma lett a legutóbbi időkben Magyarországon. A kérdéssel tehát foglalkozni kell a keresztény teológusnak is. Ám elöljáróban előre kell bocsátani, hogy a teológia következetesebben alkalmazza az erőszak fogalmát és annak erkölcsi megítélését, mint azt a modern államok többségének büntetőjoga teszi. Olyan cselekményeket is erőszaknak minősít, amelyeket nem rendel büntetni sok ország büntető törvénykönyve, ugyanakkor bizonyos vonatkozásban másként értelmezi az erőszakot, mint a liberális média által irányított közfelfogás.
Helyszűke miatt és egyéb praktikus megfontolások alapján nem veszünk sorra minden logikailag lehetséges válfaját az erőszaknak. Ebben az írásban csak a gyakorlatban leggyakrabban előforduló erőszakfajtákkal foglalkozunk.
1. Sokat emlegetett esete a családon belüli erőszaknak az apa által szexuálisan megerőszakolt kiskorú leánygyermek esete. Ezt a keresztény erkölcstan is súlyos bűnnek tekinti. Nemcsak egyszerűen azért, mert keresztény felfogás szerint a nemi aktus kizárólag házastársak között megengedett, hanem azért is, mert ebben az esetben ezt a cselekményt a fizikai erőszak és az úgynevezett vérfertőzés is súlyosbítja. (Így nevezi a Szentírás szóhasználata alapján a teológia a közeli vérrokonok közötti nemi aktust, amit a kinyilatkoztatás és a józan ész egyaránt kárhoztat.)
2. Még gyakoribb sajnálatos eset a szülők (általában az apa) által súlyos fizikai ütlegeléssel sújtott kiskorú gyermek tragédiája. A szülőknek ugyanis a nevelési kötelességei nem engednek meg korlátlanul minden eszközt („a cél nem szentesítheti az erkölcsileg bensőleg rossz eszközöket” egyetemes érvényű elv alapján). A természetjogilag fennálló szülői kötelességek ellentételeként ugyan a szülőket — úgyszintén természetjogilag — széleskörű jogok illetik meg, és ezek közé tartozik a kiskorú gyermek bizonyos esetekben pedagógiailag nélkülözhetetlen fizikai fenyítési joga is, ez utóbbi azonban nem lépheti túl azt a határt, amelyen túl a fizikai fenyítés már a testi épséget veszélyezteti. Ezt a határt túllépő szülői brutalitás tehát súlyos bűn — teológiai szempontból is.
3. A szülőknek soha, semmilyen okból, semmilyen körülmények között sincsen joga gyermekét megölni. Azonban ezt a magától értetődőnek tűnő megállapítást némileg részletesebben meg kell világítani, mert ebben a tekintetben a keresztény erkölcstan — a természetjog alapján és a kinyilatkoztatás fényében, amelytől el nem térhet — lényegesen szigorúbb álláspontra helyezkedni kényszerül, mint a liberális jogi felfogás.
a) A keresztény erkölcstan egyenlő súlyú bűnnek tekinti, ha akár az apa, akár az anya öli meg a gyermekét. A magyarországi bírói gyakorlat viszont aránytalanul súlyosabban torolja meg ezt a tettet, ha az apa követi el. Az anyák csecsemőgyilkossága (infanticidiuma) esetén többnyire mentő körülményként értékeli a bíróság az anya úgynevezett puerperális depresszióját, amely a perinatális stádiumban (a születést követő napokban) sokszor tényleg jelenlévő lelkiállapot. Ezzel kapcsolatban az a keresztény erkölcstan álláspontja, hogy ez a körülmény csökkentheti a gyermekgyilkos anya szubjektív felelősségét, de objektíve a gyermekgyilkosság minden esetben súlyos bűn, akár az anya, akár az apa követi el azt. Természetjogilag ugyanis mindkét szülő egyformán közeli kapcsolatban áll a gyermekével. Az, hogy az anya hordozza kilenc hónapon át, és hozza világra az újszülöttet, nem ad nagyobb jogot az anya számára, nem ad korlátlan hatalmat gyermeke teste fölött. Az anya kétségtelen szülői jogait éppen úgy korlátozza a természetjog, mint az apa ez irányú jogait.
Mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy a liberális gondolkodók, akik fennen hirdetik a férfiak és a nők egyenjogúságát, ebben a vonatkozásban pozitív diszkriminációban részesítik a nőket, ami szöges ellentétben áll az ő értelmezésük szerinti nemi egyenjogúság eszméjével.
b) Még jobban eltér a keresztény és liberális erkölcsi felfogás egymástól az abortusz kérdésében. A keresztény erkölcstan ugyanis abból indul ki, hogy a gyermek fogamzása pillanatától kezdve önálló élőlény, halhatatlan lélekkel rendelkezik, ezért a mesterséges terhesség-megszakítás közönséges gyilkosság, és mint ilyen, súlyos bűn, és — a közfelfogástól eltérően — a családon belüli erőszak egyik formáját képezi, akkor is, ha a kivitelezését szakavatott orvos végzi, hiszen a kiindulópontja az anya elhatározása. A liberális felfogás viszont — a teológiai, metafizikai és biológiai érvek ellenére — a magzatot az anya részének tekinti, és az anyának az abortuszhoz való jogát az anyának a testéhez való jogából kíséreli meg levezetni. Ez azonban feltétlenül téves érvelés. Először is: az ember ura a nála alacsonyabb rendű lényeknek (például az állatoknak), de a saját teste fölött nincs korlátlan hatalma, hiszen nem magasabb rendű a saját testénél. Az embernek a saját teste fölötti rendelkezési jogát korlátok közé szorítja a metafizikai léthelyzete és a teremtményi mivoltából következő létviszonya; alá van vetve Isten erkölcsi parancsainak.
Másodszor, nem igaz, hogy a magzat csupán az anya testének egy része, hiszen fogamzása pillanatától halhatatlan, Isten által teremtett szellemi lélekkel rendelkezik. Ezt a keresztény bölcselet — Aquinói Szent Tamás alapján — abból bizonyítja, hogy a lélek a test forma-substantiálisa, tehát már akkor is lényegadó formája, amikor ténylegesen csak vegetatív és szenzitív tevékenységeket fejt ki (magzati korában), mert hiszen ugyanaz a forma-substantialis a gyökere az emberben mind az értelmi, mind az érzéki, mind a vegetatív működéseknek. Ez a forma-substantialis (szellemi lélek) nem származhat a szülők nemzési aktusából, mert a testhez képest léttöbletet tartalmaz (a csíraszerűen intellektuális jellege miatt). Ezért Isten közvetlen teremtői tevékenységének eredménye.
Az megfogamzott magzat tehát valódi ember, és elpusztítása ezért valódi emberölés. A liberális közfelfogással szemben a keresztény erkölcstan méltán tekinti súlyos bűnnek és a családon belüli erőszak egyik legsúlyosabb fajtájának.
4. Igen sokat emlegetett „családon belüli erőszak” — a liberális felfogás szerint — a férj által a feleségre kényszerített nemi aktus is. — A tisztánlátás és a keresztény teológiai álláspont megértése végett röviden össze kell foglalnunk, mit ért házasságon a liberalizmustól leginkább eltérő katolikus erkölcstan.
A katolikus erkölcstan szerint a házasság több, mint magánjogi-vagyonjogi szerződés; a házasság egy férfinak és nőnek teljes testi-lelki önátadásra irányuló, tehát egész életre szóló szerződése, amelyet Isten szentségi rangra emelt (ezért beszél a katolikus teológia a házasság szentségéről). Ebből több dolog következik. A legfontosabb következmények:
a) Nemcsak az a házasfelek egymás iránti kötelezettsége, hogy a házasságon belül szerzett vagyonukat közösnek tekintsék, és vagyoni, anyagi tekintetben egymáshoz ilyen értelemben korrektek legyenek, hanem kötelesek a testüket is (szexuális értelemben) házastársuk tulajdonának tekinteni. Ezért a nemi aktust egymástól csakis akkor tagadhatják meg, ha annak kivitelezésében fizikailag akadályozva vannak.
b) A házasságból kényük-kedve, pillanatnyi hangulatuk szerint nem léphetnek ki, a házassági kötelék a sírig kötelez.
c) Katolikus (és általános keresztény) szempontból feltétlenül erkölcstelen az úgynevezett „nyitott házasság”, amikor a házasfeleknek külső kapcsolataik vannak, hiszen a keresztény felfogás szerint a nemi aktus erkölcsi feltétele, hogy teljes lelki önátadással is párosuljon, ami egyidejűleg több személy felé tökéletes módon megvalósíthatatlan.
d) Mindazonáltal egyik házasfél sem alkalmazhat a szexuális jogának érvényesítésére fizikai erőszakot, és a férj erkölcsileg is köteles a feleségét pszichikailag diszponálni, lelkileg felkészíteni a nemi aktusra. De jogos ok nélkül a feleség nem tagadhatja meg a férjétől a közösülést.
A mondottakból következik, hogy a keresztény erkölcsi felfogás szerint „nemi erőszakról” házasfelek között csak kivételes esetben beszélhetünk: akkor és csak akkor lehet erről szó, ha a férj fizikai brutalitással (ütlegeléssel stb.) kényszerítené a vonakodó feleségét közösülésre. Ilyen esetben is az a helyzet, hogy a férj rossz eszközökkel törekszik annak elérésére, amihez joga van alapvetően. Nyilvánvaló, hogy ezen esetben a feleség is hibás, mivel azt tagadta meg, amihez a férjének joga van.
Lényegesen különbözik tehát ebben a tekintetben is a kereszttény és liberális szemlélet. Ez utóbbi szerint szó sem lehet a szexualitás területén „házastársi kötelezettségről”; teljesen a házasfelek tetszésére van bízva, hogy mikor óhajtanak saját házastársukkal közösülni, és mikor bárki mással. Ez a felfogásbeli eltérés azon alapul, hogy a liberalizmus nem tekinti oly szoros kapocsnak a házastársi köteléket, mint a kereszténység.
Látszólag a liberális felfogás a nő érdekét, illetve védelmét szolgálja. De csak látszólag. Nem a korlátlan szexuális szabadság ugyanis az alapvető ösztönös női igény, hanem a szeretet utáni vágy, a gyermek utáni igény és ezzel kapcsolatban a család stabilitásának, biztonságának igénye, ami a nyugodt gyermeknevelést biztosítja. A liberalizmus a család stabilitásának tagadásával és az egyén jogainak túlhangsúlyozásával nemcsak a társadalom biztonságát rendíti meg, hanem valójában a nők biztonságát is megingatja. Alkalmazkodni minden társadalomban kell. A liberalizmus is — különféle lelki pressziókkal — konformistává igyekszik alakítani az állampolgárokat. Jó példa erre a mai Magyarország, ahol a liberális média különféle szellemi akrobatikával „politikailag inkorrektnek” bélyegez meg lényegében minden olyan véleménynyilvánítását, ami nincs összhangban a liberális dogmákkal. Nincs tehát abszolút szabadság a liberális államban sem. A különbség csupán annyi, hogy a keresztény erkölcsi felfogás nem emberi szociológiai dogmákhoz, hanem Isten akaratához való igazodást hirdet, és — a liberalizmustól eltérően — nevelni is igyekszik a híveit — akaratilag is — a saját normarendszerének követésére.
A családon belüli erőszak elleni helyes küzdelem végső soron csak egyike a sok részletkérdésnek, amivel korunk beteg társadalma küszködik. Alapvetően orvosolná azonban a társadalom problémáinak nagy részét, ha megkísérelnénk követni ebben a vonatkozásban is a kinyilatkoztatás tanítását: „Férfiak, szeressétek feleségeiteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat… A férj… köteles szeretni a feleségét, mint a saját testét… Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek… Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 5,25,28,33-6,1,4)
Megjelent:
Pannon Front
VIII. évfolyam, 1. szám, 47-48. oldal
2002. február.
*
„…asszony verve…” – kinek jó az erőszak?
A szociálpszichológia az emberi viselkedés befolyásolásának három módjáról beszél. Mindegyik más úton (különböző szinten) fejti ki hatását. Cikkünkben áttekintjük ezeket a formákat, hogy válaszolhassunk a címben feltett kérdésre.
(…)
Dr. Mogyorósy-Révész Zsuzsanna
tanácsadó szakpszichológus
szerző korábbi cikkei:
Mi lehet a szeretet
Miért hazudik?
Tiszteld apádat, anyádat
Amitől félsz, az már megtörtént veled!
Hogyan fejtsünk álmot?
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem..
Visszajáró lelkek — magunkkal cipelt kísértetek
Így fejlődnek a párkapcsolatok
Rosszkedvünk tele — mire jó a rossz hangulat?
Babonák, mágiák, kényszerek…
Hullámvölgyben — de meddig?
*
Lőwy Árpád:
A magyar nyelv világrekordja
(18 éven felülieknek!)
Disznólkodni szabad c. vers:
Az uraság tekergeti
Nagy hevesen a leányt,
A kereskedő bedugja
Ecetes korsó gyanánt.
A kanonok gyűgyőlgeti
Vén szotykáját pamlagon,
A káplán meg cicerészni
Tanul kinn a falvakon.
Hivatalnok feleségét
Frütyőgteti rendesen,
De befirkant az írnok úr
A szajhának, – csak legyen!
Doktor urak hersentenek
Szép taktusra csendesen,
A poéta meg befütyöl
Kedvesének ékesen.
A mészáros megdolgozza,
Ha megáll neki a lány,
Diákember keceficél
Nagy sietve szaporán.
Ács a kurvát jól megmássza,
Parasztlegény kamatyol,
Úgy van írva krónikában:
A napszámos kubikol.
Bakancsosnak sok az esze,
Éjjel-nappal toszni jár,
S habár keményen teszi,
De csak tökől a huszár.
Csizmadia jól beszurkol,
Besuvickol a cipész,
A takács meg mityolgatni
Éjjel-nappal mindig kész.
Vasutas befüttyent hetykén,
S benyom a nyomdászlegény,
Brűgöl a cigány, és kupiz
a nyaviga hevenyén.
Besavanyít a szakács,
S a harangöntő bekólint,
Csesz a varga jókedvében,
Ősrégi szokás szerint.
A vadász lő – úgy, ahogy kell,
Ha a töltés jó kemény,
Bemázol a szobafestő,
Pettyent a vándorlegény.
Molnárember csak bugyizgat,
Besrófol a lakatos,
Kádárlegény beverni tud,
Becsavar az obsitos.
Becserez a tímárlegény,
Kéményseprő meg bejt.
A markőrök belökdösnek
Ahol lehet, mindenütt.
A gombkötő vígan pitykéz,
Kefekötő bekefél,
A tudós csak cicizni tud,
Újságíró meg petél.
Stibicel a szobalánnyal
A vigéc a hotelben,
Kanol a bakonyi kanász,
De sohase fotelben.
Búgat a bús disznóhajcsár,
Ökörhajtó besuhint,
Beheppent a fürge pincér,
A szakácsné ha kacsint.
Benyes a szorgalmas kertész,
Becserrent a laboráns,
Bojtár gűtyöl, s a frajlának
Behagyint a praktikáns.
A tornász meghúzza hölgyét,
És befúr az asztalos.
Megélvez a szolgabíró,
Ha a leány takaros.
span style=
A rézöntő meg becsörrent,
Patikárius meg beád,
Közősül a polgármester
– Lassan mozgatva farát.
Befreccsent a tűzoltó, ha
Csőre kapja a leányt,
A dinnyecsősz meglékeli,
Ha a nő hagyja magát.
A konduktor sorba likaszt,
És szurkol a zordfinánc,
Szakácsnőt a kapu alatt
Megböki az orrfinánc.
Zsandárkáplár tíz körméről
Lekapja a menyecskét,
Furvézernek megdönteni
a lotyóját – gyerekség.
Koslat a falusi kántor,
És betol a péklegény.
Párzik a búsfilozopter,
Minden hónap elsején.
Háziúr lakbérnegyedkor
Csinál két s több numerát,
Aki steigerolni szokott,
Annak semmi meg nem árt.
Azt mondja a nóta, hogy nincs
Se mennyország, se pokol,
Ennélfogva érrheta, hogy
Még a pap is kupakol.
Szabósegéd megugorja,
Mint a kecske, ringyóját,
A kovács meg bever neki,
Szikrázik – az áldóját!
Az inas csak bagzani tud,
Hágni pedig a kocsis,
Vén baroneszt jól megcékel
Könyv nélkül a hajdú is.
Libapásztor zsákon tömi
A leánykát – hogy csak nyel,
A miniszteri tanácsos
Rendszerint már csak – …figyel.
A széplélek csak kettyintget,
Szemlesütve, sötétben,
A nagy kujon megprütyköli
a legyet is röptében.
Hanem:
Szart sem ér a mesterségük,
Alhatnak ők afelül,
A hatökrös gazda baszik
a világon egyedül!
*
Az eldobható férfiak és nők világát éljük
Lippai Roland
A népesedési problémák nem az értékrend válságában, hanem a bizalom és az önbizalom hiányában keresendők – mondta el az MNO-nak Székely András. A Magatartástudományi Intézet kutatója szerint fontos lenne fejleszteni a párkapcsolati és kommunikációs készségeket is. A KSH népszámlálási előzeteséből az derült ki, hogy az elmúlt tíz év alatt 15 százalékkal csökkent a gyerekek száma Magyarországon. Visszatartó tényezőként jelenik meg a munkahelyek instabilitása, a közbeszéd negatív hangneme is – ezt már Benkő Ágota, a Népesedési Kerekasztal vezetője mondta lapunknak. A fogyasztói magatartás megjelenése a párkapcsolatokban szintén a rossz tendenciákat erősíti.
http://mno.hu/belfold/az-eldobhato-ferfiak-es-nok-vilagat-eljuk-1109824
*
A japán nőirodalom rövid története
(Egy készülő monográfia fejezetei)
3. A Heian-kor nőirodalma
A nőirodalom – mai szemmel tekintve – igazi virágkorát a 9. századtól a 12. század végéig terjedő időszak, vagyis a Heian-kor jelentette. Japán ekkor viszonylag elzárkózott Kínától, és kialakította a kínai kultúra hatásától független saját kultúráját. Részben talán ennek is köszönhető a kana, vagyis a japán szótagírás kialakulása a 9. század végén, amelynek elterjedése döntő volt a nőirodalom fejlődésének.
A japán nyelvű líra továbbra is virágzott, sőt ekkor élte virágkorát, ám az uralkodó versforma a tanka lett, csak elvétve találunk már csókát, szedókából pedig még annál is kevesebb maradt fenn. A vers azonban nem csupán művészet, hanem – ahogyan már a Nara-korban is – az emberek közötti kapcsolattartás, kommunikáció legfőbb eszköze volt az udvari arisztokrácia világában. Versben vallott szerelmet kedvesének a férfi, majd így is kérte meg kezét, a hölgy pedig ugyancsak versben válaszolt, fogadta vagy utasította vissza az udvarlást. Férfiak és nők egyaránt versben fejezték ki érzéseiket barátaiknak, kedves rokonaiknak, és versben adtak hírt magukról távoli ismerőseiknek, hozzátartozóiknak. Gyakran rendeztek továbbá a császári udvarban és arisztokrata rezidenciákon költői versenyeket, amelyeken rendre ott találjuk a különböző korszakok jelentős költőnőit. A Nara-kori Tízezer falevél gyűjteményével ellentétben, amely nem válogatott, csupán összegyűjtött versantológia volt, megjelentek a császári rendeletre összegyűjtött antológiák (a továbbiakban röviden császári antológiák), amelyekben az adott korszak legjobban sikerült alkotásai szerepeltek. Az első ilyen antológia a Régi és új versek gyűjteménye 1(a feltételezések szerint 905 és 914 között keletkezhetett) volt. A császári antológiák különböző témák szerint gyűjtötték kötetekbe a verseket, a Régi és új versek gyűjteményének húsz kötete például a következőképpen épül fel: két kötet tavasz, egy kötet nyár, két kötet ősz, egy kötet tél, gratulációk költeményei, az elválás dalai, utazás, dolgok nevei (a versekben egy-egy szót rejtett el a költő), öt kötet szerelmes vers, a bánat dalai, két kötet vegyes témájú dal, vegyes formájú dalok, és végül a sintó vallással kapcsolatos versek és az úgynevezett keleti dalok, amelyet az ország keleti felébe (a mai Tokió környékére és tőle északra fekvő vidékekre) utazó költők írtak. A későbbi császári antológiák is nagyjából ugyanezzel a tematikával gyűjtötték egybe az adott korszak legszebb költeményeit.
A szövegek – különösen a versek – esetében azonban nem csupán a tartalom számított, hanem a kézírás kifinomultsága, a kana szótagírás ugyanis kiválóan alkalmas volt arra, hogy – a latin betűs kézíráshoz hasonlóan – összekapcsolják az egyes írásjegyeket, megteremtve ezzel egy sajátos kalligrafikus írásmódot és a kana szépírás művészetét. Az arisztokrata családok lányainak neveltetésének is ennek elsajátítása volt az egyik legfontosabb eleme, ez ugyanis később igen jelentős szereppel bír jövőbeli sorsuk szempontjából. A nők ugyanis nemigen mutatkoztak nyilvános helyeken, a férfiak többnyire otthonukba belesve ismerték meg hölgyüket. Sokszor azonban csak hallomás, ismerősök beszámolói alapján vették fel velük a kapcsolatot, és küldtek nekik szerelmes verset, így első benyomását a férfi sok esetben a hölgy keze írása alapján alkotta meg. A szépírást és a verselést ezért rengeteget gyakorolták az előkelő családok lányai, ám nem csak a mindennapi életben, hanem az egyes művek másolás útján történő hagyományozása alkalmával is fokozottan ügyeltek a szépírásra. A verseket gyakran különböző alakzatokban írták le, amely általában valamilyen kapcsolatban állt a költemény mondanivalójával, ugyanakkor illeszkedett a gyakran díszes papírhoz, amelyre lejegyezték
(…)
http://ujnautilus.info/nincs-is-szanalomra-meltobb-teremtes-egy-nonel-ii-resz/
*
Így bomlasztotta a magyar rockot Kádár
Szegő Iván Miklós
A hetvenes évek fordulóján három beat- és rockzenész foglalkoztatta a Kádár-kor politikai rendőrségét. Egyikük alkoholbetegségben halt meg, a másik emigrálni kényszerült, a harmadik pedig a legsikeresebb magyar előadók és szövegírók között maradt évtizedeken át.
Radics Bélára, a legendás gitárosra, a „magyar Jimi Hendrixre” emlékeztek konferenciával történészek és rajongók a Petőfi Csarnokban. A rendezvényen nem elsősorban Radics zenei jelentőségét, tehetségét méltatták a szakértők – megtette ezt helyettük „Indián”, azaz Fogarasi András, azoknak a „nagyfásoknak” az egyike, akik ellen koncepciós büntetőeljárás indult az államszocializmus idején.
(…)
*
Vér, milliók, doppingprogram:
az Armstrong-ügy háttere
Lance Armstrong és volt kerékpáros klubja, a US Postal a sporttörténelem legkifinomultabb, legprofesszionálisabb és mostanáig a legsikeresebb doppingprogramját fejlesztette ki az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) szerint, amely augusztusban bejelentette, hogy örökre eltiltja az amerikai kerekest, egyúttal megfosztja hét Tour de France-diadalától. A szervezet közép-európai idő szerint szerdán késő este tette közzé több mint 200 oldalas bizonyítékláncolatát, a több mint 1000 oldalas nyomozati anyag rezüméjét. Ebből szemezgetünk alant – a kerékpártörténelem egyik legsötétebb ügye lehet ez. Armstrongék szerint boszorkányüldözés folyik.
http://www.nemzetisport.hu/kerekpar/ver-milliok-doppingprogram-az-armstrong-ugy-hattere-2181465
*
A diólevél gyógyhatásai
Apukámat idézve: “a dió egy csoda”. Nos, ezt a csodát körül kell járni, hogy jobban megismerjük, miért is az.
Most a dióleveléről szeretnék kicsit bővebben foglalkozni.
A diólevélnek keserű nyálkahártya-összehúzó, tonizáló hatása van, cserzőanyagokban nagyon gazdag. Összehúzó, cserző hatását a levél tannintartalma, baktériumölő, gombaölő, rovarölő és rovarriasztó hatását pedig a vele kapcsolatban lévő ellagénsav okozza.
Jótékony hatását én is tapasztaltam. Nyáron, mikor egyszer hazalátogattam, szüleim miután megláttak a kezembe nyomták a diólevél-teát, , ezzel törölgessem az arcom. Tonizáltam is naponta többször, aminek meglett az eredménye. Arcomról eltűntek az ismeretlen eredetű ragyák.
Most a napokban kezdtem komolyabban utánaolvasni e csodaszernek. Szinte mindenre jó valamilyen formában.
Belsőleg: emésztése, bélrendszeri problémákra, vértísztításra…Külsőleg: pattanásokra, pikkelysömörre, lábizzadásra, köszvényre, fekélyre, szemgyulladásra, fagydaganat ellen is jó. A lista persze ennél sokkal hosszabb, most csak némi ízelítőt adtam.
Az imént felsorolt betegségekre akár a dió leveléből készült tea is lehet orvosság. Mind a szárított, mind a friss levélből is lehet teát készíteni. A frissnél a mennyiségekre kell figyelni – a megadott mennyiség általában szárított, aprított levélre vonatkozik, a frissből ilyenkor kb. 4szer annyit kell számolni.
SZárítás: egészséges leveleket egy rétegben egy tálcára, rácsra téve, gyakorlatilag bárhol lehet szárítani, ahol van rendes szellőzés. Szüleim otthon a lakásban szárították, tálcára téve. Forgatni nem kell. Egyszer meg lehet a szárítás közben fordítani, de ne tapogassuk.
Akkor száradnak jól, ha közben zöldek maradnak a levelek, nem barnulnak be. A barna levél gyógyászatra alkalmatlan. Hosszú állás után is bebarnulhat.
Miután megszáradt, apróra fel lehet törni, így könnyebb kezelni. Olyan helyre tegyük, ahol a levegő nedvességét nem tudja újra felszívni: bádogdobozba, fadobozba, üvegbe.
A tea-készítésének számtalan módja van. Én találtam egy könyvet interneten, ahol sok-sok receptet összegyűjtött a szerző. Innen is lehet szemezgetni.
Mi 2 kávéskanál szárított, törött levelet forráztunk le 1 liter vízzel, majd áztattuk kb. 15-20 percig. Ezzel törölgettem napjában többször az arcomat. 2 hét után már láthatóan kitisztult.
Természetesen, a diólevél nem csodaszer. Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.
Ezért igaz az ismert mondás, hogy mert ha elfogadjuk a diófát barátunknak, és gondozzuk, kártevőit pusztítjuk, akkor segítségünket ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud minket megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.”
Kiegészítés: A dióbelsejében lévő elválasztóból is lehet teát készíteni. Pucoláskor ki lehet szedni, kicsit szárítani, majd 8-10 darabot leforrázni 1 liter vízzel. Szíverősítő hatása van.
Ha a hangyák útjába diólevelet teszünk, akkor rövid időn belül eltűnnek onnan. “Megzavarodnak” tőle, és kovályogva elhagyják a területet. Ezt a két szememmel láttam. Nagyon praktikus megoldás, főleg aki a hangyaölő szerek ellen van. És ez biztos használ.
Sok több ezer éves irodalom is foglalkozott már a dióval, jelenkorban számtalan tudományos munka témája. Én egy könyvet szeretnék kiemelni. Orosz Péter: Képes – helyenként képtelen könyv a dióról c. művet.
Forrás: hazipraktikak.ehun.eu
*
„Már a kezemben éreztem az aranycipőt”
– interjú Várady Bélával, a Vasas volt csatárával
Szabó Dávid
Európa-szerte rettegett bal lába volt Várady Bélának, a Vasas ezüstcipős labdarúgójának, aki annak idején egy román csatár mesterhetese miatt maradt le a kontinens legjobb góllövőjének járó címről. Várady rosszul élte meg, hogy a 1972-es olimpián elért második hely után a közvélemény a csapat ellen fordult, a disszidálásra azonban akkor is nemet mondott, amikor hazafelé jövet még a reptéren is győzködték az egyik sztárcsapat képviselői. Az 1978-as vb előtt peches sérülést szenvedett futballista elmesélte azt is, miért nem ment öt évig a Vasas környékére sem.
http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20110510-interju-varady-bela-volt-ezustcipos-labdarugoval.html
*
Kabarématiné 145. –
Sinkovits Imrére emlékezünk
Vasárnap, a Kabarématinéban Sinkovits Imrére emlékezünk, aki olyan időkben volt a kabaré szóvivője, amikor divat volt a sorok között olvasni.
Hallgassa meg!
Legelső Rádiókabaré élményem Sinkovits Imréhez kötődik. Apukám megvette az 1984-es Humorfesztivál anyagából kiadott kazettát, melyen az első szám Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című írása volt, Sinkovits Imre előadásában. Remélem, emlékeznek még rá, nagyszerű írásmű, mely a magyar nyelv érdekességeit, sajátosságait karikírozza ki. Tipikusan az az eset, amikor a színész személye legalább annyit hozzáad a sikerhez, mint az író.
Sinkovits Imre azon ritka színészek közé tartozott, aki elismert drámai színész létére a kabaréban is brillírozott. A rádiókabaré által rendezett humorfesztiválok mindegyikén vállalta az amatőr írók műveinek előadását. Nem egy szerző köszönheti neki a jó helyezést. Képes volt csupán megfelelő hangsúlyváltással nevettetni. Zseniálisan bánt a közönséggel, sokszor nem hagyta őket nevetni a kisebb poénon, mert tudta, hogy az egy mondattal később következő nagy poénon sokkal nagyobbat fognak nevetni. A kabaréműsorok szerkesztői rászoktak Sinkovits Imrére. Nagyon vidám műsor moderátora volt, sokat vállalt, és minden alkalommal minőségi munkát végzett. Olyan időkben volt a kabaré szóvivője, amikor divat volt a sorok között olvasni. Ő be tudta bizonyítani, hogy nem csak a sorok között, hanem a hangok mögött is lehet más értelmet keresni. Épp ezért is lehetett hosszú éveken át a Rádiókabarénak visszatérő, meghatározó hangja.
Sinkovits Imre most lenne 84 éves.
Kövesdi Miklós Gábor
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radiokabare/kabarematine-145-–-sinkovits-imrere-emlekezunk.html
+
Bónusz:
L’art pour l’art Banki jelenet
http://www.youtube.com/watch?v=U-NVFRJ0M9A
font-family: quot;Tahomaquot;;