kb. 14 perc olvasás
Láttam, olvastam, hallgattam
Link ajánló 22.
BABITS MIHÁLY
Zsoltár gyermekhangra
Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem,
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.
Kard ha csörren, vér ha csobban,
csak az ember vétkes abban.
Az Úristen örök áldás,
csira, élet és virágzás.
Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.
Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:
Az Úristen őriz engem,
mert az Ő országát zengem.
Az Ő országát, a Békét,
harcainkra süketségét.
Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: »Nem haragszom!«
Néha rángatom, cibálom: –
tudja hogy csak őt kivánom.
Az is kedvesebb számára,
mint a közömbös imája.
Az Úristen őriz engem
mert az Ő zászlóját zengem.
Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?
Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.
http://www.youtube.com/watch?v=oV-QPUCqwZA&feature=related
*
Korunk nagy hazugságai:
A jóléti Magyarország ígérete
23 évvel ezelőtt az ország nagy reményekkel lépett az ún. rendszerváltás útjára. Az akkor leírt elképzelések, remények és szándékok alatt még meg sem sárgult a papír, amire rögzítették ezeket. Nézzük meg nagy vonalakban, hogy mi valósult meg ezekből.
*
Már Erdély Széchenyije óvott földbirtokaink elherdálásától
Mikó Imre grófra emlékezünk
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Ma, amikor a Móricz Zsigmond-i Tündérkertben sem ismeretlen a fogyasztói életszemlélet, a globális minőségnélküliség, nem árt emlékeznünk ottani nagyjaink közül a kortársai által „Erdély Széchenyijé”-nek tekintett, 1876. szeptember 16-án Kolozsvárt elhunyt Mikó Imre grófra, aki, hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia alapítójához, nem vagyona gyarapodásával, hanem szerelmesen szeretett szülőföldje erkölcsi, szellemi és anyagi felemelkedéséhez nyújtott önzetlen támogatásaival vonult be történelmünkbe, óvva birtokainknak már akkor is „honszerte” folyó elherdálásától.
http://www.hunhir.info/?pid=hirek&id=57502
*
Csont vagy hús?
„Rendszerint Mátyás szórakoztatta a többi katonatársát. Időnként abbahagyta a mesélést, kevés csend után azt mondta: »Csont!« Aki még ébren volt, az ráfelelt: »Hús!« Ha jött válasz, tovább ment a mese, ha már senki nem felelt, abbahagyta a mesemondást.”
Eperjessy Ernő: Balogh Mátyás, a mesemondó
A népmese napja 2012
*
Így kínzott halálra egy szerzetest a magukfajta ávós őrmester
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Huszonnégy éve, 1988. szeptember 14-én hunyt el a németországi Saarbrückenben Fiala Ferenc építészmérnök, vívómester és nem utolsósorban újságíró-szerkesztő, nemzeti emigrációnk szellemi életének egyik legmeghatározóbb alakja, aki mindmáig hiánypótló írásaiban és könyveiben a bolsevizmus mások által nem vagy alig ismert kulisszatitkait örökítette meg, így például azt, miként kínzott halálra egy szerzetest a magukfajta ávós őrmester.
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=57473
*
Zsidótörvények 1790-1946
A teljes szöveg
http://regi.sofar.hu/hu/node/13264
*
A megbuktatott Pannon Rádió története
Strietecky Ákos elmondása alapján.
Juhász Tünde könyve.
Megvásárolható:
Hazatérés Rádió stúdiójában
Budapest V. ker. Curia utca 4.
Hétfőnként 17 – 19 óra között
Tel.: 06 70 282 89 46
http://hazateresradio.hu/node/909
*
David Peetz: Nyolcezer méteren
Nyolcezer méteren mindkét motor leáll,
Gépünk zuhanni kezd, sorsunk a rút halál,
Pilóták pánikban, minden utas reszket,
Hajadon lágy hangja töri meg a csendet,
Szép blúzát letépi, esdeklőn mondja ki:
Tegyen nővé hamar egy bátor valaki,
Feláll egy tettre kész a harmadik sorban,
Leveszi az ingét: Ezt vasald ki gyorsan!
(Bencze Imre fordítása)
*
Ferge Zsuzsa: Ki csinálta a rendszerváltást?
Megjelent: 2010.03.25.
Nem voltak fölöslegesek az ellenzéki mozgalmak, de nem azok miatt omlott össze a Kádár-rendszer – állítja Ferge Zsuzsa, akit arról is faggattunk, hogy miért gondoljuk a változások vesztesének magunkat. Álszent módon viszonyulunk és félünk a szegénységtől, amelynek tisztes megéléséhez elengedhetetlen a remény. Az Út a munkához program nem jobb az ínségdomb-építésnél.
http://fn.hir24.hu/itthon/2010/03/23/ferge_ki_csinalta_rendszervaltast
p.s.:
…a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A szegénység, a kirekesztés és a társadalmi rétegződés szociológiai aspektusának jelentős kutatója. 2006-tól az MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda vezetője.
+
Özvegy, Ferge Sándorral 1953-ban kötött házasságából két (Sándor, 1953 és Anna, 1955) gyermeke született. Nagyapja Kecskeméti Ármin (1874–1944) makói rabbi és irodalomtörténész, édesapja Kecskeméti György (1901–1944) újságíró volt.
+
Díjai, elismerései
Ezek is minősítik szavai-tettei hitelét …
SZOT-díj (1984)
Széchenyi-díj (1995) – A társadalmi rétegződés, az elszegényedés, a munkanélküliség okait feltáró, a szociálpolitikát és a foglalkoztatáspolitikát megalapozó kiemelkedő kutatói munkásságáért.
Pro urbe Budapest (1996)
Polányi Károly-díj (1998)
Hazám-díj (2001, XXI. Század Társaság)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2002)
Prima-díj (2005)
Nagy Imre-érdemrend (2007)
Demény Pál-emlékérem (2008)
Budapest díszpolgára (2009)
Húszéves a Köztársaság Díj (2009)
Európai Polgár Díj (2011)
*
BARTÓK ÉS AMERIKA
http://www.gimagine.com/gimagine/Portraits/Sandor_Gyorgy_Bartokrol/default.htm
*
Kárpát
2012-07-27 08:18:12
A Közel-Keleti megszállással kapcsolatban,
más néven:
Cionista megszállás:
HOGYAN GYARMATOSÍTSUNK MA EGY ORSZÁGOT?
1. szakasz:
Az egyelőre még kis számú idegen közösség kitapasztalja a terület társadalmi ranglétrájának sajátosságait, majd a társadalom értékrendjének átvétele nélkül megpróbál minél magasabbra jutni a
társadalmi hierarchiában. (pl. magasabb fokú iskolázottsággal az
egyénnek nagyobb valószínűséggel lesz magas fizetése)
2. szakasz:
A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásuk után azonnal megjelennek az ún. non-profit, társadalmi célú szervezetek, ezek sokszor nevükben is tükrözik céljaikat, így könnyen felismerhetőek. Többnyire
az „egyenlőség” „szolidaritás” „emberi jogok” és hasonló tartalmú,
jelszó értékű kifejezéseket alkalmazzák. Ezek általában olyan
kifejezések, aminek jelentése senki számára sem egyértelmű, helyzettől függően akármire alkalmazhatóak, a gyenge jellem által szép céloknak tartott dolgokhoz köthetőek. A kezdeti szakaszban az ilyen szervezetek csak néhány tagot számlálnak, azonban az intenzív alkalmazkodásnak köszönhetően a szervezet tagjai az átlagosnál több forrást halmoznak fel. Ebben a szakaszban néhány ezer fős idegen közösségről beszélhetünk.
3. szakasz:
Az idegen közösség tagjai a felhalmozott forrásokat szaporítják.
Ez alatt elsősorban a már meglévő „elfogadtatásra” felhasználható tényezőket alkalmazzák, ez jelen társadalmi viszonyok között a műveltség, a felsőbb társadalmi rétegek viselkedésmintájának
külső átvétele, (és ne feledjük, itt csakis külső átvételről van szó, az
életérzésük nem változik) és a felhalmozott vagyon. Ezt elsősorban
kapcsolatháló kiépítésére és még nagyobb vagyon felhalmozására
használják.
4. szakasz:
A felhalmozott forrásokat a fent említett szervezetek
elsősorban az adott társadalom vezetői körében történő népszerűsítésre használják.
Itt a folyamat kettős irányultságú lesz. A társadalmi
zavarok helyi jellegének kitapasztalásával és a társadalom
legelégedetlenebb rétegeivel folytatott érintkezés során az idegen
érdeket képviselő szervezet összekapcsolódik a társadalom
szélsőségeivel, illetve a társadalom természetes immunreakciója során kivetett szubkultúrákkal. Így a tétlenkedő vezetői réteg válaszút elé kerül.
Jobbik esetben a leghatározottabb választ adja, és egy belső
tisztulási folyamatot indít meg, azonban ennél gyakoribb a korszak
sajátosságaként megjelenő emberi gyengeség megnyilatkozása. A hatalmát féltő vezetés megpróbál az „új idők változásai”ként értékelt bomlasztó folyamatok élére állni, így az idegen érdek általi bomlasztás mintegy „felülről” áthatja a társadalmat. Eközben az idegen közösség vagyona gazdaságot befolyásolni képes tényezővé válik. Ezen a ponton a folyamat felgyorsul, és a széthullás jelei egyre inkább láthatóak lesznek a hétköznapi életben is.
(erőszakszervezet által biztosított melegfelvonulások,
a fiatalság lelkének média útján történő pusztítása,
az idegen közösség nyílt és elfogadott állami támogatása)
5. szakasz:
Mivel az idegen érdek képviselői nem az általuk mutogatott eszméket képviselik, azokat csupán a nemzeti felépítmény lebontása céljából alkalmazzák,
az idegen közösség a vezetésben is rejtve ugyan, de közösségként viselkedik, azonban az őshonos fajta elitjének tagjai eddigre már menthetetlenül fertőzöttek a bomlasztó liberalizmus által. Emiatt a beszivárgó közösség tagjai az őshonos elitet fokozatosan kiszorítják a hatalomból, mert az már képtelen közösségként viselkedni.
(lefizethető, zsarolható, saját boldogulását tartja előbbre,
lényegében megfeledkezik hivatásának mibenlétéről)
6. szakasz:
Az őshonos nép a vezetésből teljesen kiszorult,
az állam nyíltan idegen érdeket szolgál.
A nemzeti felépítmény visszaállítását kezdeményező társadalmi mozgásokat a kollaboráns kormány csírájában elfojtja,
nagyobb mértékű tömegtámogatás esetén beépülés által irányítás
alatt tartja. A vezetésre alkalmas embereket még fiatalkorban saját
szervezeteibe építi, (de soha sem vezetőként) és a belenevelt idegen életérzés miatt az többé nem érzi az összetartozást saját népével.
Államilag ellenőrzött a nemzet megosztottsága, az ezt biztosító
demokrácia pedig megakadályoz minden visszaállítási kísérletet.
7. szakasz:
A nép elbutítása és elkorcsosítása államilag támogatott,
minden gyermek már születésétől rá van kötelezve az abban való részvételre.
A kezdetben rejtve működő, teljes társadalomra
kiterjesztett eugenikai program az őshonos fajta számbéli
megfogyatkozását majd kipusztulását segíti elő, a betelepült
kisebbségeket célzottan szaporítja, a különböző fajú lakosságot a
munkalehetőségek helyi eloszlásának befolyásolásával célzottan
összevegyíti, így a lakosság megosztottsága már genetikai és kulturális alapon is biztosított. Az idegen uralkodó elit biológiailag és
szellemileg továbbra is elkülönül a rabszolgasorba taszított
társadalomtól, az uralkodó elit újratermelése elkülönült szocializációs
rendszerben történik. (idegen vallási, faji alapon szelektáló iskolák,
ezt nyíltan fel nem vállaló de a gyakorlatban megjelenítő magániskolák)
Az uralkodó elit és a betelepült fajta erőszakszervezetek által védett, a civil lakosság minden ellenkezése hatástalan. (őrző-védő cégek, végső esetben katonai megszállás)
A jelenkori magyar társadalom a folyamat végső szakaszában van,szóval nagy a baj!
http://www.kubinyitamas.hu/forum/5
*
Gyimóthy Gábor:
Ami a Nyelvleckéből kimaradt
Ha az ember külföldön van
és ott nyelvet tanul,
előfordul, verseket ír
meggondolatlanul.
Így történt ez énvelem is,
majd huszonnégy éve,
hogy magyarul írtam verset,
olaszt félretéve.
S ez a vers, mely felsorolás
– ilyen csodát ki látott? –,
ímél által, újságokban
bejárta a világot!
Erre akkor nem gondoltam,
s bár itt nincsen teljesség,
hogy a versből sok kimaradt,
bizony nem csak sejlett rég.
És bár nem tanácsos lovat
agyonlovagolni,
tán nem okoz nagy bajt majd a
tovább sorolt holmi.
A régi vers alakzatát
átveszem hát „metódul”,
és remélem, a sok ige
a szövegbe betódul:
Sokat kutyagolt a vadász
s nyúlra vágyik húsul,
kutyáját, bár uszítaná,
az nem uszul, búsul.
Így aztán, ha embere sincs,
nincs akivel hajtat,
lábát szedi s a nyúl után
sajátmaga kajtat…
A rossz kutya elbarangol,
kalandozik, csámborog.
Hívásra sem jön, csak bolyong,
erdőn, mezőn kujtorog.
Eközben a rókák gyorsan
kotorékba kúsznak,
s a magasban a vadlibák
Délnyugatra húznak.
A vezérlúd annak örül,
hogyha jár, nem kacsázik,
s hogy a nyulat űző vadász
most nem őrá vadászik.
A csikós a pusztán nyargal;
vad az úton átvált;
sereghajtó őz is fürgén
szedegeti lábát.
Jó katona puska-závárt
nem holnap, de ma zsíroz,
s ha menetel – noha fáradt –,
énekelve masíroz.
A rendőr az épületbe
fegyvert rántva behatol;
a bankrabló megpattan bár,
a géppisztoly zakatol.
A tolvaj meg odébbáll,
elillan vagy megugrik,
ám így viselkedni – tudjuk –
hasznos bár, de nem illik.
Hülyére vert csapatunkat
megtarthatjuk mi „csődül”.
Nézősereg a pályára
üvöltözve becsődül…
Ott azután rohangászik,
futkározik, szaladgál,
pedig azt hitték, majd megáll
a körbevont szalagnál…
Cserebogarat a fáról
csak hajnalban ráztál,
mert akkor a bogár merev
s a földön sem mászkál.
A lábad a sekély folyón,
hogyha kell, hát átgázol,
ám ha nagyon hideg a víz,
a csontodig átfázol.
A vén diák, ha “megérett”,
nem bukdácsol, ballag.
Galoppozó lovak alatt
pergőn porzik parlag.
A mocsárba csúszott kanca
kilábol, kikecmereg,
ám ha nem sikerül neki,
kihúzzák az emberek.
A szarvas eliramodik,
a kivert eb eliszkol,
a medve meg cammog s bizony
tiszta állat, de piszkol.
A székely, ha kirándul, tán
hegyoldalon cöklet*
és kerül, ha útjában áll
szürke szikla-szöglet.
Ugyanő, ha olyat tett, mit
jó ha meg nem keserül,
fogja condragúnyáját s a
korcsmaajtón kisirül*.
A legény a söntésajtón
meg bependeredik,
noha elhatározta, hogy
már nem iszik – pedig…
Aztán kitántorog onnan,
szédeleg és támolyog.
Ingadozva tévelyeg, vagy
ha úgy tetszik, imbolyog.
A kerengő dervis kereng,
hiszen nevében a szó.
A gyerek elcsalinkázik
s szentül hiszi, hogy az jó.
Kecskegida öklelgetve,
ugrándozva szökdécsel,
szinte összetéveszthetnénk
egy óriás-szöcskével.
Egy rokkant az úton jövet
hazafelé sántikál,
átdöcög egy pallóhídon
és időnként meg-megáll.
A puli a labda után
vakkantgatva szökdel,
ha te kapod el a labdát,
arra vár, hogy lökd el.
A ház népe sürög-forog,
esküvőre készül,
térül-fordul, lót-fut, siet.
A menyasszony szépül.
A vőlegény csetlik-botlik,
sertepertél, jöszmékel,
vendég lányokkal szemezget,
barnákkal s a szöszkékkel.
Csodanőt néz ki magának,
nem is látott még ilyet!
És a lány elindul felé,
ám mellette elsiet…
Eközben a gyereksereg
sürgölődik, téblábol,
szétszedné a házat is tán,
ha nem lenne téglából…
A nagyapó is lecsoszog,
a ház körül járkál;
megjöttek az örömszülők;
mért, te kire vártál?
Lakli fiú caplat elő:
a menyasszony öccse.
Húgocskája hetykén lépdel,
ne felejtsék őt se!
Karcsú cica az udvaron
sétál, csöndben mendegél,
szomszéd macska fújva hátrál,
ő itt bizony meg nem él!
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Itt sincs vége az igéknek,
se nálam, se nálad.
Serénykedhet a magyarban
“igevonó” állat…
Mindkét vers csak fölsorolás
– örülök, hogy értem!
Anyanyelvünk itt a csodás,
nem enyém az érdem!!
Zollikerberg, 2008. IX. 7.
A fenti vers a Versek és gondolatok című kötetben található.
* A két megjelölt szót Wass Alberttől tanultam, néhány héttel a vers megírása előtt, nyilván az erdélyi szókincshez tartoznak
*
Ez nem vicc!?
Nemrégiben egy magyar és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett a Dunán. A verseny előtt mindkét csapat keményen edzett, hogy a lehető legjobb teljesítményt érjék el. Mikor eljött a nagy nap, mindkét csapat tagjai nagyon jó formában voltak, mégis a japánok nyertek 1 km-es előnnyel.
A vereség igen érzékenyen érintette a magyar csapatot, teljesen mélypontra kerültek. A felső vezetés úgy döntött, feltétlenül kideríti a megsemmisítő vereség okát, ezért rögtön alkottak is egy team-et, akik ezen a projekten dolgoztak. Feladatuk az volt, hogy alaposan kivizsgálják az ügyet és megfelelő segítséget nyújtsanak. A sok vizsgálat után kiderítették, hogy a japánoknál heten eveztek, s egy ember kormányzott, míg a magyar csapatnál egy ember evezett és heten kormányoztak. A felső vezetés erre rögtön igénybe vette egy tanácsadó cég szolgálatait, s arra kérte őket, készítsenek tanulmányt a magyar csapat struktúrájáról.
Jelentős költségek kifizetése után, néhány hónap múlva a tanácsadó cég arra a következtetésre jutott, hogy a magyar csapatban túl sokan kormányoztak és túl kevesen eveztek.
A japánokkal szembeni következő vereséget elkerülendő megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató s egy ember evezett. Ezen kívül teljesítmény-értékelési rendszert vezettek be az evezősnél, hogy nagyobb teljesítményre ösztönözzék.
„Bővítenünk kell evezősünk feladatait és nagyobb felelősséggel kell felruházni.”
A következő évben a japánok nyertek, immáron 2 km-es előnnyel. A vezetés elbocsátotta az evezőst rossz teljesítménye miatt, eladták a csónakot is és leállították mindenféle beruházást az evezést illetően. A tanácsadó céget dicsérettel illették, a megtakarított pénzt pedig szétosztották a menedzsment tagjai között.
*
Gátlásoldó alkohol
Egy fiatal lelkész annyira izgult az első általa tartott prédikáción,
hogy alig tudott megszólalni.
A következő héten a beszéde előtt megkérdezte a főpapot:
– Hogyan maradhatok nyugodt a beszéd alatt?
A sokat tapasztalt főpap a következőt mondta erre:
– Fiam, tegyél martinit a vizeskancsódba a víz helyett, ez talán segíteni fog.
Pár korty után mindennek simán kell mennie.
Az istentisztelet után a fiatal lelkész megkérdezte a főpapot, hogy milyen
volt a prédikációja. Az idős pap nyugodt arccal nézett rá és ezt válaszolta:
– Egész jó volt, de legközelebb jó lesz, ha a következőket figyelembe veszed,
miközben a tisztelt gyülekezethez beszélsz:
– A martinit csak kortyolgasd ahelyett, hogy egy slukkra bedöntöd.
– Tízparancsolatról beszélünk, és nem tizenkét pontról. Ellenben 12
apostol volt, és nem 7 törpe.
– Dávid „megölte” Góliátot, nem pedig „szétrúgta a seggét”.
– Jézus Krisztus tanítványait nem szoktuk a „srácok” néven emlegetni.
– Az „Atya, Fiú és Szentlélek” megnevezéseként pedig
nem szoktuk a „Fater, gyerkőc és a kisértet” kifejezést használni.
– Isten valóban kiűzte Ádámékat a paradicsomból, de nem küldte el őket a picsába.
– Mise végén pedig azt mondjuk, hogy ámen. Nem pedig azt, hogy proszit…
*
BABITS MIHÁLY
Zsoltár férfihangra
Consolatio mystica.
Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért.
Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs
Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért.
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket,
hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét
szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét,
hogy kifesse lelkedet.
Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked!
És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot,
hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott
annyi bús szerelmeket,
szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen,
eleve elosztott számodra szépen derüt és borút,
sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút,
mindent a lelkedre mért
öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a
lelked: legyen
császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút,
amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt
a te bűnös lelkedért!
Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.