L’art pour l’art Társulat – abszurd humor

ABSZURD HUMOR – NYELVI HUMOR
Készítette: Berencsi Erika V. magyar-angol
Témavezetô: Szikszainé Dr. Nagy Irma
1996

BEVEZETÉS
A L’art pour l’art Társulat színházi estjei, televíziós műsorai új műfajt 
teremtettek a magyar kabaréban: az abszurd humort. Sem az abszurd, sem pedig a 
humor nem műfajt jelölô fogalmak (vö. Esztétikai Kislexikon megfelelô szócikkei. 
Kossuth Kiadó. 1972.), de mára a két szó kapcsolata a kabarénak e sajátos ágát, 
műfaját jelenti. Olyan ún. kommunikációs humor ez, melyben a szerzôk a különbözô 
beszédszituációk és szereplôk nyelvhasználati jellemzôinek karikírozására a 
nyelvi humor már a népi humorban megjelenô formáit, a köznyelvi viccalkotás 
szokásos módjait alkalmazzák, más eszközeiket pedig Karinthy Frigyes 
csiszolgatta és terjesztette el, valamint az abszurddal ellentétben 
hagyományosnak nevezhetô humor, kabaré alakította ki (vö. Balázs: Nyr. CXV, 
8-16; ill. Nagy Ferenc: Nyr. XCII, 10-22). A groteszk és a fekete humor, a 
nonszensz költemények — amelyek szintén megtalálhatók az abszurd humor 
képviselôinek repertoárjában — sem újak, hiszen az irodalomban mindegyikre 
számos példa akad (Örkény István egy-egy egypercesét, saját groteszk hangvételű 
műveik mellett, maguk is elôadják).
Különálló kabaréműfajként mégis újat jelentenek az abszurd jelenetek, mesék, 
versek, dalok: nincs meg bennük a hagyományos kabaré társadalmat, politikát 
bíráló funkciója, függetlenek minden efféle törekvéstôl, önmagáért való, l’art 
pour l’art alkotások ezek. A társulat neve magában hordozza műfajuk és 
jellegzetes nyelvi humoruk lényegét: a francia l’art kifejezés kiejtése 
egybeesik a társulat egyik tagjának, Laár Andrásnak a nevével, (a magyarországi 
abszurd vonulat tulajdonképpen az ô verseivel indult), valamint televíziós 
műsoruk címében is a nyelvi humor egyik általuk kedvelt eszközét, a 
szólástorzítást láthatjuk: Vastyúk is talál szeget.
Az abszurd humor a szórakoztató műfajon belül nem új, hiszen a magyar közönség 
is láthatta a televízióban az angol abszurd humor legjelentôsebb képviselôinek, 
a Monthy Python’s Flying Circus-nek a műsorait, a magyar Holló Színház (amelynek 
tagjai közül ketten a L’art pour l’art Társulatban is szerepelnek) elôadásai 
pedig más angol abszurd szerzôk műveit is tartalmazzák; de Magyarországon is 
megtalálható a mai abszurdnak nevezett humor elôzménye, gondoljunk csak Sándor 
György sajátos abszurd szatírájára (vö. Szalay Károly: Valóság. 1970. 3. sz. 
90-6). A hazai abszurd humor sok mindent átvett az angol abszurdból, a 
szerzôknek mégis sikerült egy új változatát létrehozni ennek a műfajnak: a 
magyar nyelv szabad használata, a nyelvi szabályok megszegése, a tabutörés, a 
nyelv különbözô szintjeit alkotó elemekkel való korlátlan játék teszik a magyar 
abszurd humort lefordíthatatlan, jellegzetesen magyar műfajjá.
Az abszurd humorról nyelvészeti szempontból eddig még nem készült elemzés, bár 
az abszurd művek igen gazdag forrásként szolgálnak egy nyelvi-stilisztikai 
elemzéshez, hiszen a műfaj lényegét a nyelvi elemek sajátos, humoros 
stílushatást keltô, ezáltal nevettetôvé, nevetségessé váló használata adja. 
Dolgozatomban ebbôl a szempontból elemzem a L’art pour l’art Társulat abszurd 
jeleneteinek, verseinek, meséinek és dalszövegeinek nyelvi anyagát a különbözô 
nyelvi szinteken belül, valamint vizsgálom az abszurd humor kommunikációhoz, 
illetve a kommunikáció válságának jellegzetesen 20. századi problémájához való 
viszonyát.

AZ ABSZURD HUMOR KAPCSOLATA AZ ABSZURD IRODALOMMAL
A 20. század jelentôs áramlata, az abszurd irodalom válságot fejez ki: az emberi 
lét értelmetlenségét, az eszmények elértéktelenedését, a nyelv, az emberek 
közötti kommunikáció lehetetlenségét reprezentálja és leplezi le. A logikus 
gondolkodásnak ellentmondó, összebékíthetetlen elemeket magában hordozó nyelvi 
kifejezés elsôsorban a nyelvnek mint jelentésnek és közlésnek a kérdését érinti 
(l. Nicolae Balota, Az abszurd irodalom. Bp., 1979. 14). A magyarországi abszurd 
humor és az abszurd irodalom alkotásainak (elsôsorban Samuel Beckett és Eugene 
Ionesco műveinek) nyelvi sajátságait, a nyelvhez való viszonyát vizsgálva 
felfedezhetünk bizonyos párhuzamokat. A szereplôk között sok a félreértés, 
sokszor egymásnak és önmaguknak is ellentmondanak, mégis mindent komolyan 
mondanak, okoskodnak és fontoskodnak, a leghajmeresztôbb állításokat is 
felelôsségteljes kijelentésként értelmezik. Abszurd hatása van az evidencia 
megállapításának és kinyilatkoztatásának: a nyelv így csak ismétlésnek, 
felesleges szószaporításnak látszik. A szereplôk nem közölnek semmit, csupán 
beszélnek egymáshoz, párbeszédnek tűnô társalgásuk általában egymás mellett 
beszélés: mindenki mondja a magáét, a feltett kérdésekre válaszolnak ugyan, de a 
válasznak sokszor semmi köze a kérdéshez, feltéve, ha a kérdésnek magának volt 
értelme. Abszurd kijelentéseik emlékeztetnek egy-egy közmondásra, szólásra, 
tehát utalnak valamilyen ôsi emberi tapasztalatra, de csak torzítva, és így a 
szólás elveszíti jelentését, nyelvi ürességben lebeg. A szereplôk beszéde elôre 
gyártott elemekbôl felépülô panel-nyelv: klisékbôl, banális megállapításokból, 
közhelyekbôl, szójátékokból, eltorzított szólásokból tevôdik össze. Nem lehet 
megállapítani, hogy egyáltalán akarnak-e valamit közölni, van-e üzenetük. Annak 
ellenére, hogy megsértik a logikát, és hamis következtetésekre jutnak, téves 
kijelentéseket tesznek, képtelen mondatokat hordanak össze, és beszédük 
többnyire értelmetlen, nagyszerűen szót értenek egymással, mindez nem 
akadályozza meg ôket abban, hogy „párbeszédet” folytassanak. Az ily módon 
átalakult nyelv a konvenciók, a hamis emberi kapcsolatok, a mindennapiság gépies 
közhelyeibe süppedt álkommunikáció paródiája lesz. Az abszurd irodalomban az 
emberi közlésképtelenség, „a nyelv torzulása tulajdonképpen egyik tünete az 
ontológiai fölbomlásnak” (Balota i.m. 382).
A magyar abszurd humor jelenetei közül a L’art pour lar’t Társulat Mai története 
az, amelyben a közhelyek konformizmusába süllyedt, valódi üzenetet nem 
tartalmazó beszéd, a szereplôk álpárbeszéde a kiüresedett, csak a konvenciók 
által fenntartott emberi kapcsolatokat, és az ebben a közegben lehetetlen 
kommunikációt ábrázolja, az emberek között egyre növekvô kommunikációs távolság 
jellegzetesen 20. századi jelenségét. A szereplôk álbeszélgetést folytatnak 
szokványos, mindig kéznél levô témákról (idôjárás, munka, szabadidô, család 
stb.), kész nyelvi alakzatokat felhasználva (udvariassági formulák, szólások, 
közhelyek). Tartalmatlan, közömbös társasági csevegés ez, a beszéd elemeinek 
szerepe, a kínos hallgatás elkerülése érdekében, kizárólag a beszédbeli 
kapcsolat felvételére és fenntartására korlátozódik (vö. Szende Tamás, A szó 
válsága. Bp., 1979. 113-21). A nyelvi csôdöt parodizáló szándék kitűnik az 
abszurd humor egyéb darabjaiból is (a panelszerűség és gépiesség elsôsorban A 
Besenyô család életérôl szóló epizódokban), de amíg az az abszurd irodalomban az 
emberi létezés értelmetlenségébôl származó és azt bizonyító problémaként jelenik 
meg, az abszurd humorban a nyelv devalvációja már nem annyira probléma, mint 
inkább kísérletezés, ötletgazdag játék a nyelvvel, a célja pedig nem a 
leleplezés, hanem a szórakoztatás.

I. NYELVI HUMOR AZ AKUSZTIKAI SZINTEN
Az abszurd humorban a tartalom és a látvány mellett igen fontos szerepe van a 
hangzásnak, hiszen nemcsak a televízióban vagy színházban láthatjuk a L’art pour 
L’art Társulat műsorait, hanem a rádióban is elhangzik egy-egy műsoruk (sôt, 
Galla Miklós Mint a vöcsök című rádiós műsorában már a Vastyúk is talál szeget 
adások elôtt bemutatott néhányat azok közül a versek, dalok, jelenetek közül, 
melyek késôbb e televíziós műsor révén váltak népszerűvé), valamint CD-n és 
kazettán is megjelentették szerzeményeiket.
Az abszurd humor hangzásbeli humorának lényege a felszabadult és fantáziadús 
játék az emberi hanggal, beszéddel, és sokszor az írásban esetleg komolynak tűnô 
verset, mesét, jelenetet egyedül a hangos elôadás tesz nevetségessé.
1. A mondatfonetikai eszközök szerepe
A L’art pour l’art Társulat elôadásaiban humoros hatást a hanglejtésformák hibái 
és ezek következményei keltenek (a jelenetbeli szituáció vagy egy vers, „abszurd 
tanulmány” tartalmának, mondanivalójának képtelenségén túl).
1.1. Hangsúly és hanglejtés
A Mai történet című jelenetben a hétköznapi társalgás tartalmatlanságát erôsíti 
a mondatfonetikai eszközök sajátos használata. A mondatokban minden szó 
hangsúlyos, nem lehet egy, a mondat lényegét hordozó, mondathangsúlyos szót 
kijelölni, még a mindennapi, „normális” beszédben hangsúlytalan névelô is 
nyomatékot kap. Ez a mindent hangsúlyozás a szöveg monotóniáját eredményezi: a 
tartalmi lényeg kiemelhetetlen, egybeolvad a lényegtelennel, és azok a mondatok 
sem emelkednek ki, amelyek valamiféle érzelmi többletet hordoznának jelentésük 
alapján. Például: 
— Nem | is | tudom | elképzelni | az életemet | mással. |
— Érdekes, || hogy a kapcsolatunk | azután is | ugyanolyan | felhôtlen | 
maradt, | hogy összeházasodtunk. |
— Látod, || ezért vagyok | boldog. | …
— Már sokat | hallottam | önrôl, | asszonyom, || egyben gratulálok: || 
nagyon | tehetséges | mérnök | a | férje! | …
— A mi | kapcsolatunk | a kölcsönös | megértésre | és | szeretetre | épül. 
|
— Ennek | örülök. || Ritkán | hall | ilyet | az | ember. |
A szövegben megjelenô másik hiba, a rossz szóhangsúly szintén humoros hatást 
kelt: az el-ment, kapcsolatos, munkatárs, feljegyzésemet, ká-vét, gyár-ban, 
meg-melegítem szavakban megjelenô szokatlan, természetellenes, a magyarban 
hibásnak számító szóhangsúlyokkal a társulat tagjai a Mai történet szereplôi 
közötti hamis kapcsolatokat, a formális kommunikációt parodizálják.
A mindent hangsúlyozás kényszerű következménye, hogy több szünet kerül a 
mondatba. Ez a szöveg szaggatottságát, illetve a beszédtempó lelassulását 
eredményezi. A túlzott hangsúlyozás és az ezzel járó hangmagassági váltások 
miatt a hanglejtés természetellenessé, mesterkéltté, túlzottan éneklôssé válik, 
a magyar nyelv ereszkedô hanglejtésével szemben idegenszerűen emelkedô lesz, és 
az egész szöveg a „dilettáns felolvasás” (Montágh, Nyelvművesség. Bp., 1992. 22) 
érzetét kelti.
1.2. Hangmagasság, hangerô és beszédtempó
Egy-egy versben az indulat mind magasabbra lendíti a hangot, a hangerô 
növekedése és a beszédtempó gyorsulása az érzelmi felfokozottságot jelzi. A 
Forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez című versben a kezdô 
mondat rövid, figyelemfelhívó csendje után (Hallga csak!) a második mondat 
elejétôl kezdve egyre gyorsul a beszédtempó, a hangerô növekszik, az elôadó 
egyre magasabb hangon mondja a verset (Nem a beléndek lehű éj küldi ránk lomha 
pillangó képében iszonyú mérgű ostorát? Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, 
tépi sebesre a levegô sápadt vásznait?), úgy, hogy a negyedik mondat végére 
szinte artikulálatlan üvöltésbe fordul a beszéd (Esetleg kékellô lábnyomom e 
földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti juharfa képében megbúvó éjjeli 
árnyak süvöltô jajszavát?). A vers utolsó, csattanót hordozó mondatában hirtelen 
visszavált normális, nyugodt tempóra, a hangerô csökken, a hang leszáll egy 
mélyebb hangfekvésbe, természetesebb dallamra (…vagy ez csak a 
forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez?)
1.3. Hangszín
A társulat tagjai A Besenyô család életérôl szóló epizódokban sajátos, 
természetes hangszínüktôl elütô, eltorzított hangon szólalnak meg. Mindegyik 
figurának megvan a maga saját, a szereplô jellemétôl elválaszthatatlan, 
karakterizáló hangszíne: Besenyô Pista bácsi öblös, erôteljes hangja és 
tájszólást eltúlzó, parodizáló kiejtése jól illik a bôvérű, nagyhangú 
családfôhöz. Evetke mély hangon, lassú tempóban beszél, az öreg Anti bácsi 
remegô, rekedtes hangja az idôs emberek hangját utánozza. Margit hangjának 
jellegzetességét az adja, hogy a nôi figurát egy férfi színész játssza, aki nem 
a hangszínén változtatott, csupán beszédstílusát igazította egy sajátos nôi 
beszédmodorhoz. Irén magas fejhangon beszél, Pandacsöki Boborján pedig egy 
kicsit orrhangon, a levegôt kapkodva, lassan, 4-5 éves gyerekek beszédéhez 
hasonlóan szólal meg (jól illik ez a hang Boborján szellemi színvonalához).
2. A hangzás szokatlansága
Az akusztikai szinten a humor másik lényeges forrása a szavak hangzásának 
furcsasága, szokatlansága. Általában a köznyelvben használatos hangalakok 
szándékos (bár véletlennek tűnô) tévesztése, valamint a megszokottól eltérô 
hangalaki változatok, illetve változtatások válnak nevettetôvé egyrészt a 
tévesztés puszta ténye, másrészt a létrejövô új hangalak önmagában furcsa 
hangzása miatt. Az ilyen, a szöveg összefüggésében tulajdonképpen funkciótlan 
hangváltozatok mellett a szokatlan hanghatásnak, hangváltoztatásnak a szavak 
jelentését módosító szerepe van, egy-egy sajátos tévesztés, jellemzô 
hangváltozat-használat pedig a jelenetek szereplôit karakterizálja.
2.1. Evokatív hangváltozatok
Humoros stílushatása van az archaizáló alakoknak: magunk is meglepôdünk 
hozzáértésünk ilyettén való megigazulásán; péppé aprítástok; mind élvezkedhettek 
emésztôdéstekben; hurka alakúvá képzett maradéktok (Csirkecombok).
Tájnyelvi ejtést utánzó, felidézô hangváltozatok: Valaki gyünnek; Bele is rohad 
a fogam likába a pörköltös maradék; Kezit csókolom, kisasszonka!; Legyen mán a 
szája táti!; Irány a hegytettô!
2.2. Hangalaki újítások
A tévesztés váratlansága kelt humoros hatást az alkalmi hangátvetések esetében: 
Szelerem, szelerem, boldog szelerem (< szerelem) (Érzelmi dal); Pirmitív (< 
primitív) állat, baromhülye!; Az apu egy vadista szandál (< szadista vandál). 
Néha az alkalmi hangátvetéssel keletkezô szó értelmes, és ez az alak beleillik a 
konkrét szituációba: Nekem a kocsonyán (< kocsányon) lóg a szemem.
Nyíltabbá válással értelmes szó jön létre, amely a szituációban konkretizálódik: 
(a rémek huhognak) a hajadat összeborzalom (< összeborzolom); Jé, ördög és pakol 
(< pokol). Hangrendi átcsapás kelt furcsa hangzást: (szürcsölném >) szürcsolnám 
(Imre és Amália); (nyeldekel >) nyaldoklik (Besenyô-Boborján dal).
A szótô alakjának megváltoztatása hoz létre szokatlan tôváltozatot: 
paprikáscsirek.
2.3. Önmagukban furcsa hangzású szavak
Találhatunk olyan halandzsaszavakat a szövegekben, melyeket értelmes szóként 
használnak, bár mögötte semmi jelentés nincs: Hozhatná már a papa a 
fittyerfuttyot!; A táborúban a katona bácsik a teherautóra ukmukfukk; 
Kutykurutty!
3. Rímek
A ritmikai szakaszok végén álló hangok összecsengésével való játék, a 
hagyományos értelemben vett rímtôl való eltérés humoros hatást kelt.
3.1. Kínrímek
Kínrímek jöhetnek létre hangsúlyeltolódáson alapuló homonimák segítségével: 
Megkérdem az adjunktust,
a műsor után adjunk tust?
A múlt éjszakát úgy definiálom,
hogy amit álmodtam, az de fini álom!.
3.2. Hibás versek
Hibásnak nevezzük azokat a verseket, melyekben a rímpárban szereplô szóalakot 
szándékosan torzítjuk el, hogy az igazodjon a fölötte levô sor végzôdéséhez: 
Gyere, Boborján, gyôztesen kerülj ki,
Az edzések alól te sohase bűjj ki!
Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég! (Vérhasreklám)
3.3. Erôltetett, rossz rímelés
A sorvégzôdések között van némi összecsengés (a magánhangzók között), de olyan 
gyenge, hogy már-már rímtelennek tűnik a szöveg. Galla Miklós a Volt, nincs róka 
című „rímmese” elôtti konferanszában így fogalmazta meg az effajta rímelés 
keletkezését és lényegét: „…a magyar irodalomnak vannak olyan nagy mesterei, 
mint például Arany János, Kosztolányi Dezsô, akik, ha verset írtak, akkor a 
rímek mindig a helyükön voltak, éppen ezért arra gondoltam egy kedves 
barátommal, hogy érdekes lenne megalkotni az antitézist, vagyis, hogy milyen az, 
hogyha a magyar verselésben nem stimmelnek a rímek, rosszak”. Íme a mese: 
Narrátor: Figyeljen most minden gyerek,
kezdôdik a róka mese!
Róka: Nem vagyok én sose fáradt,
ezért mászok föl a fára.
Róka: Hogyha néha lepotyogok,
a lábamat meghorzsolom.
Narrátor: Arra megy egy ôszes öreg,
ô bizony az erdô ôre.
Narrátor: Kapóra jön a baleset,
régóta vár a csôsz erre.
Csôsz: Nem vártam én, lám, hiába.
Megvagy végre gonosz állat!
Róka: Ne vigyél él, erdész bácsi,
kérjen inkább tôlem bármit!
Csôsz: Jól van, róka, okos beszéd,
gyere hát el társnak mellém!
Narrátor: Belemegy a róka hamar.
Róka: Merre menjünk?
Csôsz: Inkább arra!
Narrátor: Ösvény mellett, patak partján
mendegélnek, mint két barát.
Narrátor: Meglátták a mindig bátor
Igazságos Izom Tibort.
Igazságos Izom Tibor:
Én annyira erôs vagyok,
mindenkinek beütök jól.
Csôsz: Biztos erôs, hogyha mondja,
elfuthatnánk mégis gyorsan.
Róka: Ha elmegyünk, észreveszi,
ne csináljunk inkább semmit!
Igazságos Izom Tibor:
Mit sugdostok ti ott ketten?
Megverlek már benneteket!
Csôsz: Ne bántson ma minket, kérlek,
évek óta ettôl féltem!
Igazságos Izom Tibor:
Igazam van nekem, ne félj,
aki rossz lesz, felrúgom még!
Narrátor: Bevadult az Izom Tibor,
és amit tett, nagyon hatott.
Narrátor: A csôsz bácsi lába eltört,
felvidult a róka ettôl.
Róka: Elszaladok ravasz módon,
még ha a csôsz meg is orrol.
Csôsz: Jaj, de fáj a törött lábam!
Nem maradhatsz többet állva!
Igazságos Izom Tibor:
Összeveszek mindenkivel,
legyôzöm a másik embert.
Narrátor: Így menekült meg a róka,
a csôsz meg ott feküdt oldalt.
3.4. Alliteráció
A szóeleji hangok összecsengésével is szívesen játszik az abszurd humor: És 
szerinted is tested tétova titkainak feltérképezése az egyetlen járható út 
számomra? (Izgató, forró, déltengeri szenvedély); Nyelvem nyálba’ nyaldoklik a 
számba.
4. Ritmus
A magyar beszéd egyik jellegzetessége sajátosan ritmikus volta. A ritmus is 
nevetségessé válhat, ha csak öncélú ritmizálásról van szó. A magyaros, 
hangsúlyos verselés lehetôséget ad arra, hogy rímek és mondanivaló nélkül, de a 
népköltészetre és a népdalokra jellemzô kifejezésekkel, valamint a puszta 
ritmussal elénekelhetô „népdallá” váljon egy szöveg: 
Édesanyám, gyere ide!
Gyere mostan, ide gyere!
Édesanyám, maradj ottan!
Ne gyere, hanem maradjál! (Népdal)
Humoros hatást kelt, ha prózai szöveg (egyszerű társalgás) válik erôltetetten 
ritmizálttá. Az alábbi párbeszéd a gyerekek kedvelt mondókáinak mintájára 
ritmikussá válik a társulat tagjainak elôadásában: 
— Akkor menjünk ki mostan, ne pedig maradjunk itt!
— Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon…
— Gyere, Robi, ne maradjunk, szaporázzuk lépteinket!
— Gyere gyorsan, most kimegyünk, ne várjunk!
Fokozza a hatást, ha a beszélôk minden igyekezete ellenére mégsem sikerül 
megtartani az ütemeket: 
— Gyere, ott kint csináljuk azt, amirôl itt beszélgettünk!
— Jól van, Robi, ámde mostan el kell indulni színpadról ki.
— Arra gondolsz, hogy most menjünk, ne utána, hanem inkább most? (Izgató, 
forró, déltengeri szenvedély)

II. A SZÓ- ÉS KIFEJEZÉSKÉSZLET
1. Többjelentésű szavak
A nyelvi humor egyik legjelentôsebb forrása a szavak többértelműsége. A szó 
alapjelentéséhez kapcsolódó mellékjelentés (jelentésárnyalat) fogalmi tartalma, 
használatbeli kötöttsége más, és csak a konkrét szituációban dôl el, melyik 
jelentése értendô: (Az öreg fölborítja a padlóvázát) Döntöttem! A legtöbb példát 
a többjelentésű szavak keltette nyelvi humorra az állandósult szókapcsolatokban 
és szólásokban találunk.
1.1. Állandósult szókapcsolatok
A többjelentésű szavak elsôsorban állandósult szókapcsolatokban válnak a nyelvi 
humor forrásává: ezekben a megmerevedett nyelvi kifejezésekben (amelyeket 
eredeti vagy átvitt értelemben használunk fel valamely jelentésbeli egység 
kifejezésére) az általában átvitt értelemben használt szókapcsolatok 
visszanyerik eredeti jelentésüket: (Az öreg feláll, és tapogatja magát) Nem 
találom a helyem. (Margit két lábast összekoccant) Összeütök egy kis 
ebédet.(Evetke vizet köp az öreg arcába) Jaj, mi folyik itt? (Az öreg egy késsel 
felvágja a fotelt) Az ülést megnyitom.
1.2. Szólások
Erôteljesebben érvényesül ez a fajta nyelvi humor a szólásokban. O. Nagy Gábor 
definíciója szerint a szólások „olyan egységes jelentésű, állandósult, közkeletű 
kifejezések, amelyek nem közvetlenül a tárgyi valóságra vonatkozó, vagyis nem 
eredeti értelmükben vett szavakkal fejeznek ki valamilyen mondanivalót, hanem 
úgynevezett nyelvi kép közbeiktatásával” (Mi fán terem? Bp., 1979. 13). 
Stilisztikai értéküket annak köszönhetik, hogy azoknak a szavaknak, amelyek a 
szólást alkotják, semmi vagy csak egészen laza kapcsolatuk van azzal, amit a 
szólás a maga egészében jelent. Esetünkben azonban a szólást alkotó szavak 
visszanyerik eredeti jelentésüket, a szókapcsolatok állandósult, képes 
jelentéstartalma megszűnik, és az így keletkezett, adott helyzetre 
vonatkoztatott szókapcsolat humorossá válik: (Besenyô úr elkapja Margitot, és 
megtekeri a fejét) Az apu elcsavarta a fejedet? (Az öreg hozzáfűzi) Apád a 
párját ritkítja; (Az öreg egy doboz tetejét rakosgatja mindenre) Ez mindennek a 
teteje; (Evetke anyja hajában turkálva talál egy szöget) Jé, a fején találtam a 
szöget!
1.3. Összetett szavak
A többjelentésű szavak csoportján belül kell vizsgálnunk azokat az összetett 
szavakat, melyeknek a szóösszetétel során keletkezett új, egységes 
jelentéstartalma megszűnik, a konkrét helyzetben az elô- és utótag külön-külön 
visszanyeri eredeti jelentését (tulajdonképpen megszűnik a szóösszetétel): 
(Evetke beleszúr a karjába, vérzik) Jaj, szúrópróba! (helyesen: szúró próba); 
Jé, ez a testvérem? (test vérem); (Boborján belép Besenyôékhez, az öreg 
megszólal) Vendéglátó vagyok (vendég látó); Szókimondó vagyok: perec!; (Az öreg 
rákiált a szörnyekre) Lidérc! Nyomás! A többértelmű szavakkal létrehozott 
szójátékok stílushatásának alapja tehát a váratlan ellentét a szó, kifejezés 
konkrét és átvitt jelentése között.
2. Azonos alakú szavak
Azokat a szavakat, melyek hangalakja megegyezik, de jelentése teljesen eltér 
egymástól szívesen használja az abszurd humor a szójátékokban. Ezekben az 
esetekben is a szövegösszefüggés vagy a beszédhelyzet biztosítja a megértést. A 
humoros stílushatást az eredményezi, hogy a szituációba értelmileg mindkét 
homonima beleillik, és hirtelen kell váltanunk az egyik jelentésrôl a másikra.
2.1. Szótári homonimák
Például: (Irén Besenyô úrnak) Akarja, hogy a hálójába kerüljek?: állandósult 
kifejezésekben a ‘mesterkedéssel behálózza’, illetve ‘hálószoba’ jelentésben 
(ÉKsz. 507); Az anyu különben is fél meztelenül: itt a fél ige és a 
félmeztelenül határozóragos melléknév törtszámnévi elôtagja keveredik.
2.2. Nyelvtani homonimák
Találós kérdésekben: Ha téged megnyúznak, és amit rólad lenyúztak, abba 
belebújik a Kovácsné ura, akkor az micsoda? — Nem tudom. — Férj a bôrödbe!(a 
férj fônév és a fér ige felszólító módú alakja); Régen volt már, amikor engem 
minden követ megmozgatott (a követ fônév és a kô fônév tárgyragos alakja); 
(Besenyô úr Margithoz vág egy bécsi szeletet) Pityu, miért csapod nekem a 
szelet? (a szelet fônév és a szél fônév tárgyragos alakja); (Az öreg Irénhez) Jó 
lenne, ha magán beszélgetnénk! (a magánbeszélgetés elôtagja, illetve a maga 
személyes névmás határozóragos alakja); Nem akarok magán kívül lenni; Magához 
akarok térni (az utolsó két példa az azonos alakú személyes és visszaható névmás 
használatbeli keveredését mutatja).
2.3. Kiejtési homonimák
Leülök, nem álltatom (áltatom) magam; (A Fületlen fiú című dalban): Fületlen fiú 
— hiába mondanák, Elnyelné ôket a hallhatatlanság (halhatatlanság).
2.4. Hangsúlyeltolódás
Tágabban értelmezett azonosalakúságról van szó a hangsúlyeltolódáson alapuló 
homonimák esetében: az adott szót, kifejezést a szóhatárok önkényes kijelölése 
vagy a meglevô szóhatárok áthelyezése révén értelmes, egymással szerves 
kapcsolatban levô, szószerkezetet alkotó elemekre bontjuk (Grétsy, Anyanyelvünk 
játékai. Bp., 1974. 136). Példák: Tompika jó, ha ver! (< jó haver); Apuka, 
majszoljon! — Jó, maj’ szólok; Jé, a sün dörög (< sündörög); Tudja, mi vagyok 
én? Egy kan ász (< kanász).
Találós kérdésekben szórejtvényként: Mit mondanak azok a kéz nélküli zenészek, 
akik elôbb meg akarják édesíteni Bea nevű barátnôjük kávéját, majd föl akarnak 
venni egy hangszerszólamot magnóra? — Megkínáljuk a Beát cukorral, a dallamot 
meg bejátsszuk orral; Mit mond az a pap, aki elmegy vendégségbe, de ott nincs 
hova leülnie? — Hát, nem valami székes egy ház! (< székesegyház).
Szavak kiejtésbeli kontaminációja során létrejövô hangsúlyeltolódás: Itt aztán 
se ki, se be, se nyô; (Evetke kettévágott laposelemet tart a kezében) Jaj, 
remegek a fél elemtôl!.
3. Hasonló hangzású szavak
Ezt a kategóriát igen tágan kell értelmeznünk az abszurd humor nyelvi forrásait 
tárgyalva. A hasonló hangzás általában összetett szavakban és állandósult 
szókapcsolatokban megjelenô formája úgy eredményez humoros stílushatást, hogy az 
elô- vagy utótag, illetve a szókapcsolat elemei felcserélôdnek egy, az 
eredetitôl hangzásban csupán egy-két hanggal eltérô, de jelentésében teljesen 
különbözô szóval, és az így keletkezett összetett szó vagy szókapcsolat 
beleillik a konkrét szituációba.
3.1. Összetett szavak
Összetett szavak elôtagja változik: bôrfűrész, kombinéfogó, satubbi 
(szerszámok); (Pista és Margit egy sínszakaszt tartanak az ölükben, és a 
színházról beszélgetnek) Ez a mi síndarabunk. Mondta a rádióban a Sínkomikus 
Imre, hogy fontos a jó síndarab. Egyéb példák: lótündér, ránctalpas, 
kocsonyatanú.
Az utótag változik: (Besenyô úr kikapja az újságot az öreg kezébôl úgy, hogy 
annak egy darabja az öreg kezében marad) Sajtószakadtság!; Anyád a slágerlusta; 
Margit, szép vagy. Kicsinosítunk, aztán olyan leszel, mint egy szexgomba; 
Játsszunk szembeköpôsdit!; (Besenyô úr köp egyet, a szoba másik felében összedôl 
egy szekrény) Táguljon innen, mert én keményköpésű vagyok!; Ha elmegyek a 
fogyótúra, van reménysudár?
3.2. Állandósult szókapcsolatok
A hasonló hagzású szavak felcserélése vezet nyelvkomikumhoz a következô 
példákban: (Besenyô úr rántottát dob egy székre) Egyed, Evetke, tojásos 
hokedli!; Margit, te fogalmi dugóba keveredtél; (Az öreg nyerít, majd Irénnek 
udvarol) Erôt nyerítek! Vergôdjünk zöld ágyra!; (Az öreg egy cserepes virággal a 
kezében kóvályog) Forog velem a virág.
3.3. Népetimológia
Ide sorolhatók azok a népetimológiaszerű szándékos szóferdítések, amelyek 
értelmetlennek tűnô hangsorokat (idegen szavakat) tesznek többé-kevésbé 
értelmessé hasonló hangzású szavak segítségével: (tornádó >) orrnádó, 
(szódabikarbóna >) hajdúbiharbóna, (everybody >) evribodri, (playboy >) pléhboj, 
(hepatitis >) hepajtitisz, (logaritmus >) lóg a ritmus, (Evetke fölemeli az 
asztalt, elvinné, de az öreg rászól) Asztala vissza! (< Astala vista); (ketchup 
>) Kell csöpp?; Mi ez rajtad, vasing, ton? (< Washington).
3.4. Szótévesztés
Hasonló hangzású, de különbözô jelentésű szavak összekeverése: (Besenyô úr 
itatja Margitot) Még egy kis ivadék a végére! (Margit tiltakozik) Tudod, hogy én 
csak egyívású vagyok; (Besenyô úr egy hússzeletet nyiszatol) No, te bántott hús! 
Most majd a szájamban megrágalmazlak.
4. Szólástorzítások
Az abszurd humor nyelvi összetevôinek legfontosabb rétegét a nyelv kész elemei, 
az állandó frazeológiai fordulatok (a megbonthatatlan szerkezetű szólások, 
közmondások, szállóigék, illetve a közhelyek) alkotják. E frazeológiai egységek 
elemeit azonban a L’art pour l’art Társulat szerzôi mással cserélik fel, vagy 
összekeverik más klisével, átvitt jelentésüket szó szerint értik stb., ezáltal a 
szólásokat eltorzítják, elferdítik (l. Nagy Ferenc: i. h. 19). Már az elôzô 
pontokban is esett szó a szólásokról, de érdemes külön fejezetben tárgyalni a 
szólástorzítások egyéb módjait, hiszen ezekbôl az elferdített frazeológiai 
egységekbôl épül fel az abszurd jelenetek nagy része, és (a logikai 
képtelenségek és a groteszk mellett) nyelvileg ezek teszik sajátossá, a 
hagyományosnak nevezett humortól nagymértékben különbözôvé az abszurd humort. A 
torzítás megsemmisíti a szólás legfontosabb jellemzôjét, hogy nem közvetlenül a 
tárgyi valóságra vonatkozó szavakkal fejez ki valamilyen mondanivalót, hanem egy 
nyelvi kép közbeiktatásával (l. O. Nagy Gábor: i. m. 13), illetve a hagyomántos 
közmondásokkal szemben az „abszurd közmondások” nem fejeznek ki semmilyen 
észrevételt, általános érvényű igazságot. A szavak konkretizálódnak, vagy csupán 
semmihez sem köthetô, jelentés nélküli, semmitmondó szóhalmazt alkotnak (lásd 
késôbb: Halandzsa).
4.1. Klisék megváltoztatása szócserével
Elsôsorban hasonló hangzású szavak helyettesítik az eredeti szóalakot.
Közmondások: Káposztára tésztát sose bízzál!; Többet ésszel, mint e nôvel; Sólet 
helyébe sót várj!; Vastyúk is talál szeget; Tésztaság fél egészség; Mindenki a 
maga szerencséjének a pogácsa.
Szólások: Én olyan frigid vagyok, hogy csak hűlni jár belém a lélek; Az ne 
beszéljen, akinek se szeri, se szája; Mi van, Margit, égett a kezed alatt a 
hurka?; Jól tudod, hogy nem szeretem, amikor ordít a szádba szorult féreg!; (Az 
öreg belelép a zsírosbödönbe) Fél lábbal a zsírban vagyok; (Besenyô úr egy 
csontkezet ráz) Kripta kezem, nem disznóláb.
Szállóigék: (A remegô térdű öreg felkiált) És mégis rozoga Föld!; Távozz tôlem 
sántán!; Vaktába dicsérd a napot, különben csapok papot!; A kocsma el van vetve.
4.2. A klisékben szereplô szavak átvitt jelentésének konkrét értelmezése
Ennek jellemzô módja a kifejezés szavainak téves ragozása: Végezetül kilehelem a 
lelkedet; (Anti bácsi „udvarol”) Kígyót melengetnék a kebleden; Most aztán 
vásárra viszem a bôrödet; Indulj a versenyen, különben szöget ütök a fejedbe!; 
…most majd mindenbe beleütöm az orrodat; Táplálkozzál, mert felkavarom a 
gyomrodat!; Te ne hacacárézzál, mert leveszem rólad a kezedet!
4.3. Egyedi szólások
Sajátos, egyedi szólás(hasonlat)ok létrehozása történhet téves 
mondatkapcsolással: Úgy dôl majd az anyagiak, mint a vakablak; Tehetségesek 
vagyunk, mint tehénen a gatya; Úgy félek, mint Makó Jeruzsálemtôl; Maga olyan 
ártatlan, mint egy hová menô kisnyulacska.
Fenyegetést kifejezô egyedi szólások: Ne menjél eseményszámba, mert 
nyélbeütlek!; Ne alakoskodjál már se bú, se bá, mert felmászatlak az 
uborkafára!; Ne legyél már olyan hernyó, mert beraklak a lárvaházba!; Tudsz te 
urduul, mint az almásderes.
4.4. Közhelyek
Hernádi Miklós megfogalmazása szerint a közhelyek „azok a megállapítások a 
mindennapi érintkezésben, amelyek — bármilyen konkrét szituációban hangzanak is 
el — teljességgel közkeletűek, nélkülözik az egyéni lelemény pecsétjét, nem 
tartalmaznak jóformán semmi információt a konkrét helyzetre vonatkozóan” 
(Közhelyszótár3. Bp., 1995. 12). Olyan kész nyelvi egységek ezek, amelyek nem 
„díszítik, hanem fölöslegesen hosszadalmassá teszik beszédünket” (O. Nagy i. m. 
18). A közhely hasonlít a szóláshoz, de nincs stilisztikai értéke, nem késztet 
gondolkodásra, semmi újat nem mond, „lapos általánosságba fullaszt egy meginduló 
gondolatfolyamatot” (O. Nagy i. m. 19). Az efféle elcsépelt, semmitmondó 
kifejezésekre számos példát találhatunk az abszurd humorban.
Köznyelvbôl származó, az emberi kapcsolatokra, a mindennapi életre vonatkozó 
közhelyek: 
Szelerem, szelerem, tiszta szelerem,
A szeleremben hazudni nem szabad.
Szelerem, szelerem, boldog szelerem,
Az ôszinteség alapfeltétel. (Érzelmi dal)
A Mai történet című jelenet párbeszéde mindvégig semmitmondó közhelyekre épül: 
— Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
— Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és, hogy mi szeressük egymást. …
— Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
— Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, hogy 
összeházasodtunk. …
— A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
A szerzôk maguk is alkottak olyan lényegtelen, információt nem hordozó, 
közhelyszerű kifejezéseket, amelyek, bár nem közkeletűek, hiszen egyedi 
alkotások (az „egyéni lelemény pecsétjét” nem nélkülözik), mégis a közhelyek 
közé sorolhatjuk ôket. Sôt, némelyik a közhely paródiája azáltal, hogy a létezô 
nyelvi klisé tartalmi ürességét, ha lehet, még tovább növeli, vagy 
értelmetlensége miatt válik felesleges nyelvi elemmé: Egyet kell megkérdezni: 
hogy felrôl le vagy lerôl fel; Egyet mondok: más ne mulass!; Bármit meg lehet 
fogalmazni, bármit meg is szoktak; Mindig azt mondom, amit én; Nekem addig fáj a 
lábam, amíg meg nem gyógyul; Én addig vagyok ideges, amíg meg nem nyugszom; 
Lehet, hogy buta vagyok, de okos nem; Én már nem vagyok a régi, de új se.
4.5. Egyéb állandósult frazeológiai fordulatok
Dalok, mesék, mondókák játékos eltorzítása: Csavard fel a szörnyeket!; Az a 
szép, az a szép, akinek a zenegép; Mint a mumus fenn a fán; A hulla az egy 
pelyhes, fehér hó?; Korán reggel rokkant a rigó; Aki bújt, aki nem, hetyeg; 
Horror, hol, nem volt…
5. Eufemizmus, kakofemizmus és nyelvi tabuk
A mindennapi beszédben sokszor elôfordul, hogy valamely dolog, fogalom nevét nem 
mondjuk ki, hanem helyette enyhítô, szépítô szót vagy kifejezést használunk.
Idegen szavakat: Evetke, neked molett a sziluetted.
Gyermeknyelvi szavakat: 
A bombanô az csupa titok,
Senki se látja, ha kakilok,
A bombanô az gyönyörű szép,
ha púzok, naivan nézek szét. (Bombanô)
Körülírást (ismét az anyagcsere-folyamatokról): 
Beleim tömlôin végighömpölyöghet
hurka alakúvá képzett maradéktok,
s nemsokára végül együtt ünnepeljük,
megnyitván kapumat, dicsô zuhanástok. (Csirkecombok)
Vannak olyan témák, amelyekrôl kettônél több emberbôl álló közösségben nem 
beszélhetünk, de ezek egy része megengedett lehet két, egymással szoros 
kapcsolatban levô ember között. Szigorúan tabunak számít a szexualitás (l. 
Szende i. m. 116-8), különösen a homoszexualitás. Ez a témája az Izgató, forró, 
déltengeri szenvedély című jelenetnek, melyben az eufemizmus képes 
kifejezésekben, körülírásban valósul meg: 
— … alhasam fürge munkását tegyem könyökhajlatodba-e?
— Hát akkor én légkalapács-megszégyenítô igyekezettel érkezzek-e 
emésztôcsatornád hátsó, izmos kapujába?
— Én pedig nagy hevületemben firtassam-e bugyogód zömök lakóját? …
— És utána hancúros kedvű, síkos anakondámmal hagyhatok-e maradandó 
ajándékot köldököd emlékkönyvében?
Ugyanebben a jelenetben az elhallgatás is az eufemizmus eszközévé válik: 
Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon…. A humor a rejtegetô meg nem 
nevezés és a nyilvánvaló tartalom között feszülô ellentétbôl fakad.
A tabu témák, illetve a nyelvi tabutörés állandó eleme a humornak, és az abszurd 
humor is kihasználja a tilalmak megszegésének meghökkentô hatását. A nyelvi 
tabutörés egyik eszköze a kakofemizmus, a „rosszabbító kifejezéseknek, azaz a 
semleges és közömbös hangulatú szavak helyett durvábbaknak, brutálisabbaknak a 
használata” (A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961. 
460). Társalgás közben, megszólításként (a legtöbb kifejezés egyéni szóalkotás, 
ebbôl eredô egyszerisége, szokatlansága nagyon expresszív): Mocsoklavór, az 
vagy; Inkább hagyjál békén, te vagon szar!; …te ormótlan térdekalácsás, 
sápkórbelű, nyakanyalottas fertelem; Hát most mit mondjak ennek a patkánynak? 
Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Hallod, te faragyú?; Te állat! 
(Imre és Amália); Pirmitív állat, baromhülye! (Hűvösvölgyi koketta). Egyéb 
példák: Mindenkinek az anyja valagát! (Kutya bácsi székfoglalója); Mássz csak 
inkább el, éld le kis szaros életed! (Bogárdal).
6. Tulajdonnevek
A névkomikum az irodalomban régóta jelen van. A szereplôket jellemzô beszélô 
nevektôl kezdve az idegen, furcsa hangzású neveken át, Karinthy látszólag 
beszélô, de csupán játékos, atmoszférateremtô, hangulatkeltô névadásáig sok 
példát találhatunk a humoros elnevezésekre (Szalay Károly, „Elmondom hát 
mindenkinek”. Kossuth Kiadó. 1983. 95). Az abszurd humor is használja a komikus 
névadás hagyományos eszközeit, ezekre azonban csak néhány példát találhatunk, de 
azokban is az abszurd humorra jellemzô képtelenséget, ellentmondást fedezhetjük 
fel.
6.1. Furcsa hangzású nevek
A köznyelvben nem létezô, a szerzôk által teremtett személynevek, amelyek 
hangzásukkal keltenek komikus hatást: Pandacsöki Boborján, Tompika. Az Evetke 
nevet is ide sorolhatjuk: ez a név létezô, hivatalos magyar utónév (Ladó János, 
Magyar utónévkönyv. Bp., 1971. 48), jelentése az ôsi eredetű evet ‘mókus’ 
jelentésű szóból származik. Ez a jelentés a mai magyar köznyelvben azonban már 
nem ismert, és a hallgatók többsége inkább az evés szó valamiféle származékára 
asszociál ezt a nevet hallva (amit a nevet viselô kövér kislány igazol is).
A hangzás furcsasága, szokatlansága teszi nevetségessé a következô neveket: Mark 
/mark/, Bette /bette/, Joe /joe/, Rodgers /rodgers/ kapitány (Űrutazás), ahol az 
angol neveket nem az angol kiejtésnek megfelelôen ejtik(/dzsó/, /rodzsersz/ 
stb.), ahogy azt elvárnánk, hanem a nevek helyesírását követi a kiejtés.
6.2. Jellemnevek, beszélô nevek
Köznévbôl keletkeztek a következô tulajdonnevek: Igazságos Izom Tibor (Volt, 
nincs róka)neve jellemzi viselôjét, aki egyrészt a népmesékben szereplô bölcs, 
igazságos és erôs hôsök paródiája, másrészt napjaink jellemzô figurája, az 
„izomagyú” body builder képviselôje, akire nem az igazságosság, inkább az izmok, 
az agresszivitás jellemzô. A Besenyô név hangzása, illetve napjainkban a szóhoz 
kapcsolódó kissé pejoratív jelentés egy hangoskodó, pöffeszkedô, durva embert 
idéz, mint amilyen viselôje, Besenyô István.
6.3. Hagyományos keresztnevek
Az abszurd humor névkomikumának lényege a hagyományos keresztnevek és becézett 
alakjaik használatában rejlik. Ezek a nevek sem hangzásukkal, sem jelentésükkel 
(legtöbbször elhomályosult, ma már ismeretlen ezeknek a neveknek az értelme), 
sem pedig a bennük rosszul felfedezett jelentéssel nem keltenek humoros 
stílushatást, hiszen a magyar névadásban hagyományos, elfogadott és megszokott, 
mindenhol és mindenki által ismert és használt, még csak nem is ún. divatos (vö. 
Nyelvi divatok. Bp., 1985. 216-22) keresztnevekrôl van szó: Besenyô István, 
Pityu, Pista, Margit, Antal, Anti bácsi, Irén, Irénke. Humoros hatásukat éppen a 
köznapiság, a köznyelvi közömbös stílusárnyalat adja. Zlinszky Aladár szerint a 
nyelvkomikum ellentéten alapul, „azaz a beszédnek más alakulása, mint amit a 
dolgok rendje szerint vártunk” (A magyar stilisztika útja. 172). Nyilvánvalóbbá 
válik ennek az ellentétnek a hagyományos nevek humoros stílushatására vonatkozó 
jelentése, ha a Szétszaggatta című abszurd mesében szereplô királylányok és 
királyfik nevére gondolunk: Emese, Réka, Anikó, Péter, Sándor, István és János, 
vagy az Udvarlási jelenetben szereplô Imrére és Amáliára. Nevetünk ezeken a 
neveken, bár a hétköznapi nyelvhasználatban semmi humoros nincs bennük, de a 
mesékben megszokott és általunk elvárt hagyományos névadás, illetve egy fennkölt 
érzelemrôl szóló jelenetbe illô nevek helyett hétköznapi, közömbös, a becézést 
is mellôzô nevekkel találkozunk. Ez a fajta névadás felidézi a napjainkban 
divatos televíziós vetélkedôk mesterkélten bizalmaskodó keresztnéven szólítási 
szokásait, és ez hozhatja létre, ha nem is az egyes nevekhez, de a 
megszólításhoz fűzôdô ironikus, esetleg gúnyos hangot, stílusárnyalatot. Egy-egy 
névhez a köznyelvben is kapcsolódik némi tréfás, gúnyos hangulat: Amália, Béla 
(ez utóbbiról egy kis „vers” is született: De szeretnék Lajos lenni, nem pedig 
Béla, aki vagyok, hanem Lajos, amely híven tükrözi az abszurd humor sajátos 
versalkotási módját), de a többi keresztnév csak az abszurd szövegekbe helyezve 
kelt tréfás, humoros hatást.
6.4. Játék a tulajdonnevekkel
A címek, a személy-, intézmény- és földrajzi nevek esetében is megjelennek a 
szójáték, a szótorzítás különbözô típusai.
Idegen tulajdonnév magyarítása, népetimológia: Barbár Streisand, Brigitte Barom, 
Lotyóbrigida, Ringyó Starr, Szilveszter Szalonna, Vadonna (köznév és tulajdonnév 
kontaminációjával: vadon + Madonna), Túrósmiths.
A nevek hasonló hangzású szavakkal való helyettesítése, konkretizálása: 
Kislányom, te úgy hasonlítasz, mint gyermekkorában a csecsemô Pista bácsi; 
(Besenyô úr pezsgôvel a kezében) Én vagyok a pezsegô Pista bácsi; Legyünk 
vándorszínészek, mint a Petôfi Sátor; Büdös mint a pálpusztai fiúk; Az anyu 
hiába hiszi, hogy a Kékszakállú herceg várja; Akkora pofont kapsz, hogy 
elszállsz Lotaringiába!. Olykor a név helyettesít egy szót állandósult 
kifejezésben: Akkor igyunk! István, István!
Meghökkentô, képtelen intézménynevek (egyedi szóalkotások): Egyesült Vérhas- és 
Gümôkórgyár; Gyermeksintér Szolgálat.
7. A szókincsréteg stilisztikája
„A szóhangulat gyakran táplálkozik a szavak stílus-, illetve szókincsréteghez 
kötöttségébôl. … A stílusértéket az esetek többségében azonban inkább az adja, 
hogy egy szó saját stílusrétegébôl átkerül egy másik stílusréteg 
szövegösszefüggésébe. Az össze nem illôségbôl eredô meglepetés nagy 
stílushatású” (Szikszainé Nagy Irma, Stilisztika. Bp., 1994. 71). A 
kötöttségekbôl és keveredésbôl eredô humoros hatást az abszurd humor 
stílusparódiáiban láthatjuk.
7.1. Az irodalmi nyelv szókincse
Az irodalmi nyelvben használatos (illetve régies, a köznyelvben ma már nem 
használt) szavak, kifejezések a költôi nyelv stílusát parodizálják az abszurd 
költeményben: 
Múlik a tél, és jô a tavasz,
És csíráznak mindenütt a magvak,
És rüggyel szórja teli mindenütt a fákat a Nap.
És a madarak? A madarak ej, de csiripelnek, hogy csacsognak:
Kikelet! Kikelet! Kikelet! Kikelet!
Pezseg az élet! Pezsdülj Föld!
Pezsdülj világ, pezsdülj, pezsdülj! (Múlik a tél…)
7.2. Zsargon
Szakkifejezések megjelenése szépirodalmi szövegben: 
Hallga csak!
Nem a beléndek lehű éj küldi ránk lomha pillangó képében iszonyú mérgű 
ostorát?
Vagy a szél, mint egy rozsdás vastövis, tépi sebesre a levegô sápadt 
vásznait?
Esetleg kékellô lábnyomom e földi porban messze csörgedezô patakként fürdeti 
juharfa képében megbúvó éjjeli árnyak süvöltô jajszavát?
…vagy ez csak a forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez? 
(Forróvíz-visszatérôvezeték a fűtési ellenáramú vezetékhez)
7.3. Argószavak
A társadalom lecsúszott elemei által, az elkülönülés szándékával létrehozott 
szókincsrétegbe tartozó szavak más stílusrétegbe kerülve váratlanok, 
meghökkentôek: Kell a francnak egy ilyen nyákbödöntôl a virág; Nem kamelom az 
ábrázatodat; Jaj, de jók a vonalaim, de baró a karosszériám (Imre és Amália).
Az ifjúsági nyelvben élô argószavak bizalmaskodó stílusárnyalata nevetségessé 
válik a fiataloknak szóló popműsorok nyelvezetének, stílusának paródiájában: 
Kukucs! Háj evribádi! Egy cuki kis szilveszteri popparádét fogtok látni; Fúú, 
olyan dögösek, öcsém!; Csajok, ami most jön, attól összefolyik a szátokban a 
körömlakk!.
7.4. Neologizmusok
A szerzôk egyéni szóalkotásai alkalomszerűek, nem válnak közkeletűvé, 
egyszeriségük miatt fontos szerepük van a nyelvi humorban. Sokszor szokatlan 
vagy hibás szóalkotási módok útján jönnek létre.
Igekötôk szokatlan vagy rossz használata: benépszerűsödünk, felharagszom, 
elkérdezi.
Téves nyelvi elemzés: …téged megvizsgál az urológus, engem meg a hölgyológus.
Szavak kontaminációja: orángutánfutó, lámpalázadás, táború.
Szóösszetétel és szokatlan szóképzés keveredése: bôremegereszkedettes, 
megkomolyzenezongorásította, megbetegszelesedünk.
Egyedi szóalkotások, szóösszetételek: kiveckölôdött; nyelvem nyálba nyaldoklik a 
számba; kolbász- és hurkológiai egyemegi docens.
Egyedi fogalmi neologizmusok idegen szavakból (a köztudatban nem létezô fogalom, 
tárgy megnevezése): biorobot; gerontopresszionátor, protonágyú, idôplazma 
(Űrutazás).
7.5. Idegen szavak
Sokszor az idegen szó alakjának vagy jelentésének nem ismerése, a szó helytelen 
használata a nyelvi humor forrása: Nem akarok konfruktálódni. Nekem többet ér a 
rezidencia bármiféle huzakodásnál; Hátrább a vicaverzával!; Mindig étkezés elôtt 
és után között van az evés. Jómagam e szerint korrigálok; De én megôrzöm az 
erényemet saját szuverén privilégiumoménak.
Nyelvkomikum keletkezik, ha az idegen szavak nem illenek bele az adott szöveg 
stílusrétegébe. Az argó elemekkel tűzdelt társalgási stílusrétegbe kerülô, ott 
választékosnak számító idegen szavak váratlanságukkal, oda nem illôségükkel 
keltenek humoros hatást: 
— Nézzen oda! Nékünk kacag az ég!
— Az ég? Te bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély. Hát kinek kell a te 
eged? Legyél már reális!
— Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot. … Tudja meg, hogy hoztam 
önnek ajándékba óriás keresztrejtvényt, hogy fejtse meg.
— Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka dalia, 
hát teljesen revideáltam a nézeteimet. … Megosztom veled a feminin 
bájamat. (Imre és Amália)
Sporttudósításban megjelenô idegen szavak: A versenyzôk most térnek át a 
szeretet tárgyi manifesztumairól a gesztusokra. … a kék (versenyzô) teljes 
egzisztenciáját dobja oda a következô pontért (Szeretet verseny).

III. A SZINTAKTIKAI SZINT ÉS A MONDATON TÚLMUTATÓ STILISZTIKAI ESZKÖZÖK
Minden nyelvi-stiláris elem valójában a mondatban jut szerephez, ezért külön 
kell vizsgálnunk a mondat felépítésében részt vevô alaktani elemek, 
mondatrészek, a szórend, a mondatszerkezetek, valamint a mondat szemantikájának 
szerepét. Az abszurd humorban legtöbbször a nyelvtani szabályok megszegése, a 
hibák hordoznak magukban sajátos stilisztikumot.
1. Grammatikai variánsok: a tô- és toldalékvariánsok stílusértéke
1.1. Tôváltozatok
A köznyelvben használt tôváltozatoktól való eltérés, illetve a szótövek 
toldalékoláskor keletkezô változatainak mellôzése (és az így létrehozott 
hosszabb szóalak) népies vagy archaikus hatást kelt, de eltérô stílusrétegbe 
kerülve nevetségessé válik: Én azonnal elaluszok; Szégyellettem magam; …idô 
erre nem maradott; partnerkapcsolatra célozok; háromszázezeret; Adja ide a 
Margitmódosító-eszközöt. Tautológiás alak: mindnyájójuknak.
1.2. Hibás toldalékolás
Ebben az esetben elsôsorban a hibázás ténye (a téves rag-, illetve képzô 
használat) jelenti a nyelvi humort: Hosszasan tanulmányozódtam az ide vonatkozó 
szakirodalmat; Szuahéli nyelvül is tudok; Boborján, most a szerelembe 
beavatkozlak (ez utóbbiban a szótévesztés is erôsíti a humoros hatást); 
mindnyájójuknak; Én megôrzöm az erényemet saját szuverén privilégiumoménak.
1.3. Téves ragelvonás
Néhány szavunk alapalakjának végzôdése egybeesik egy-egy rag alakjával. Ezt az 
egybeesést is kihasználja az abszurd humor a nyelv által nyújtott lehetôségek 
közül: a mondatban a szó alapalakját használják ragozott alakként, és nem 
kapcsolják „fölöslegesen” a szóhoz a különféle ragokat. Például: Ki kér egy kis 
desszert?; …megírták a jelenet, megesszük a sajt, ha hideg van, fölvesszük a 
kabát; Színpadra várom a társulat! (a tárgy ragjának ezt a fajta megjelenési 
formáját Galla Miklós el is nevezte „automatikus tárgyeset”-nek). Téves 
ragelvonás más ragokkal is elôfordul: Lemennek a katakomba; …magára bíznám az 
ingyom-bingyom.
1.4. Hiányzó ragok, jelek
A toldalékok hiánya erôsíti az abszurd elôzô pontban tárgyalt „fölöslegesen” nem 
ragozó tendenciáját: …kicsi biorobotról beszélünk vagy nagy?; Boborján hívott 
az edzôterem; De ha fôorvossal járnék, nem fáj mindenem.
1.5. Toldalékváltozatok
Tudományos szövegben furcsán hat a feltételes mód régies, népies alakja: 
…már-már homo sapiensnek gondolhatnók ôket, ha nem tartanók szem elôtt azt a 
tényt, hogy az ember elnevezés mögött bizonyos értelmi, intellektuális 
képességek egyidejű jelenléte kívántatik meg (A nô)(a magyarban idegenszerű, de 
már kiveszôben levô, hivatalos stílust idézô szenvedô igealak is nevetésre 
késztet szokatlanságával).
2. Szórend
A magyarban kötetlen a szavak sorrendje a mondatokban. Szabadon használja ezt a 
kötetlenséget az abszurd humor: a mondatok sokszor csupán egymás mellé 
rakosgatott szavak halmazává válnak, szinte értelmetlen, összefüggés nélküli 
szócsoportokat alkotnak (lásd késôbb: Halandzsa). Humor forrása a szórendi 
kötöttség szabályainak megsértése: …alhasam fürge munkását tegyem 
könyökhajlatodba-e?.
3. Mondatok egybeolvadása
A szavakhoz hasonlóan mondatok kontaminációjára is akad példa: Másfél órája 
kiküldtük az öreget egy ideje. Ez a mondat tulajdonképpen két különálló mondat 
egymásba csúsztatásával keletkezett: Másfél órája kiküldtük az öreget + 
Kiküldtük az öreget egy ideje. A mindkét mondatban ugyanolyan alakban és 
funkcióban szereplô szavak lehetôvé teszik a „takarékos” nyelvi kifejezésmódot, 
hiszen a közös elemeket nem kell még egyszer kimondani, de ez egyben fölösleges 
szószaporítás is, mivel új információt a mondat második fele nem hordoz. Egyéb 
példák: Ezt kérdezted három perccel ezelôtt belezavarodtál; Hamarosan jönnek a 
vendégeket várok.
4. A mondatok kifejtettsége vagy kifejtetlensége
Ebben a pontban a mondatszerkesztés, a megfogalmazás formai hibái szerepelnek: 
az abszurd humor fontos forrása a pongyolaság — mind a szűkszavúság, mind a 
bôbeszédűség –, hiszen az abszurd lényegéhez tartozó érthetetlenség, 
értelmetlenség, kétértelműség ezekkel az eszközökkel könnyen megvalósítható.
4.1. Szűkszavúság
Humor forrása lehet, ha kevesebbet mondunk annál, amit ki akarunk fejezni, vagy 
amennyire a hallgatónak szüksége lenne ahhoz, hogy pontosan megértse 
mondanivalónkat. Így válik komikussá a Lektor magyarázata az anakronizmusról: 
Itt a versben súlyos anakronizmus, más szóval idôzavar van. Talán rávilágítanék 
konkrétan is, hogy hol van ez a bizonyos idôzavar … Idézném a kritikus sort: 
„Ma már csak büdös ô” … mert a „ma már”, arról lehet tudni, hogy az csakis a 
jelenre vonatkozik, szokták is mondani például, hogy: „Ma már valami…”. Na de 
rögtön utána jön az a szó, hogy „csak”, ugye, hát a ‘csak’ meg mint fogalom, az 
nyilvánvaló, hogy az ókori kultúrákban is jelen volt. Például már a régi 
görögöknél is elhangzott ilyesmi, mondjuk, hogy: „csak egy” vagy „csak kettô”. 
Sôt, még kérdô jelleggel is mondtak ilyesmit, hogy: „Csak kettô?”.
Ellipszis: az odaérthetô szó vagy szavak elhagyásával töredékesen fejezzük ki 
magunkat, de a hiány egyben célzást is jelent, és ez a humor alapja ebben az 
esetben: Fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon…
Gondolatkihagyás: a közlés szempontjából fontos mondatrész kimarad vagy 
kifejtetlen marad, és így a vers homályossá vagy szabadon értelmezhetôvé válik: 
A csehek.
A románok pláne.
Ki ne felejtsem a lengyelt!
És a bolgárok? Hát persze.
Meg mink is. Na meg a német.
Ki így, ki úgy, de azért mind, mind.
Bizony. (A csehek)
Szabatosan fogalmaz a „költô” a következô versben, mégis kevésnek érezzük azt, 
amit mond: 
Anyám, aki már öreg, olyan, amilyen.
Volt fiatalabb is, olyan, amilyen.
Egészen kisgyermekként is — persze ekkor még nem volt az anyám — olyan 
volt, amilyen.
Most aztán itt tegyél igazságot… (Anyám)
4.2. Bôbeszédűség
Mindennapi beszédünkben nemcsak a szűkszavúság számít hibának, hanem a szabatos 
nyelvi kifejezéssel szemben a bôbeszédűség, a szószaporítás is. Az abszurd humor 
gyakran él a felesleges szószaporítás, a túlzottan körülményes megfogalmazás és 
az ebbôl eredô indokolatlan bonyolultság váratlan, meghökkentô hatásából 
származó nyelvi humorral.
A körülírás — egy egyszerű, mindenki számára egyértelmű dolog felesleges, 
definíciószerű magyarázata– és az általa keletkezô mellébeszélés válik 
nevetségessé a következô Kérdés című jelenetben: 
— Miki!
— Tessék, Robi.
— Kérdezhetek valamit?
— Tôlem, Robi?
— Hát, amennyiben te testesíted meg azt a személyt, aki készséggel 
rezonálna az én felvetésemre, akkor tôled, Miki. Feltehetem a kérdést, Miki?
— Te, Robi?
— Hogyha nevem hallatán én vagyok az, aki neked beugrik, akkor igen, én. 
Kérdezhetek valamit, Miki?
— Tehát arra gondolsz, hogy egy ilyen kíváncsi hangsúlyú mondattal ruháznál 
fel, és, ugye, idôrendben úgy képzeled, hogy elôbb tennéd fel te a kérdést, 
és kronológiailag én utána referálnék rá számodra? Így gondolod, Robi?
— Látom, már kezded kapizsgálni, Miki, hiszen ha te elôbb válaszolnál, mint 
ahogy én kérdeznék, akkor fennállna annak a veszélye, hogy válaszod ugyan 
helytálló lenne, de egy egész más kérdésre vonatkozna, mint amit én akartam 
föltenni. Így szekvenciálisan valóban, hadd tegyem fel elôbb én a kérdést, 
és azután válaszolj te. Jó, Miki?
— Tehát tulajdonképpen egy adathalmaz újdonsült, boldog tulajdonosává 
szeretnél válni általam, mégpedig oly módon, egy firtató célzatú nyelvi 
formulával keresnél meg, és én ennek tudatában biztosítanám részedre az 
áhított tényanyagot aktuálisan, erre gondolsz, Robi, jól értem?
— Igen, Miki, különös tekintettel arra, hogy a dolog egyik felével, a 
kérdéssel, teljesen tisztában vagyok, csak a másik fele, a válasz az az 
ötven százalék, amely hiányként jelenik meg szellemi háztartásomban. Így 
akkor kérdezhetek valamit, Miki?
— Tessék, Robi, kérdezz!
— Milyen műsorszám következik?
A humor forrása tehát ebben a jelenetben az ellentét az utolsó, rövid, tömör, a 
lényegre vonatkozó kérdés és az ezt megelôzô, a kérdés és válasz fogalmát 
tisztázó hosszú, bonyolult mondatok között.
Ebben a jelenetben is találhattunk példát olyan ún. hézagtoldó vagy 
töltelékszavak, illetve céltalan közbeszúrások (például a megszólítások állandó 
ismételgetése; hát, ugye, ilyen stb.) használatára, amelyek tartalmilag semmit 
sem mondanak, csak lelassítják a szöveg menetét, elnyújtottá teszik a 
párbeszédet. Hasonlóképpen kezdôdik az a párbeszéd, amely arról szól, hogy 
Hogyan alakult a L’art pour L’art Társulat: 
— Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris…
— Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy 
mondod?
A szükségtelen szóismétlés szinte az érthetetlenségig bonyolítja a mondatot a 
Jelenetek a költô életébôl című színházi est konferanszaiban: 
Szeretettel köszöntöm önöket a költô elsô önálló estjének Márvány termi 
momentumán, amely Márvány termi momentumot azért illesztettük be egyéb, nem 
Márvány termi momentumok közé, hogy az egyéb, nem Márvány termi momentumok 
művészeti csillagugrását megneszelô, és azóta ellenállhatatlan áradatban 
érdeklôdô művészetpártoló közönség művészetpártolását személyes 
jelenlétünkkel lehetôvé tegyük. … hiszen a Költôt az univerzalitás 
érdekli, az univerzum univerzalitását kutatja, és önnön univerzalitásán 
keresztül leli.
A túlzott expresszivitás képzavarhoz vezet, dagályosságot eredményez: 
Természetesen megértjük a közönség fokozott odaadását produkciónk iránt, 
hiszen oly értékes művészi aranyfedezetet építettünk be ebbe az estbe, és 
mindezt oly briliáns szakmai ügyeskedéssel tupíroztuk fel eddig még soha nem 
látott gigászi poézismonstrummá, hogy néha már-már magunk is meglepôdünk 
hozzáértésünk ilyetén való megigazulásán. … Tartsanak velem, kéz a kézben 
hatoljunk be a líra barlangjába, és ott a poézis sajkáján locsogjunk tova a 
szépségek tengerén!.
5. A mondatok szemantikájából adódó humor
Az abszurd irodalomról szóló fejezetben esett már szó az abszurd humor egyik 
sajátos jellemzôjérôl, a mondatok tartalmának logikai képtelenségérôl, 
lehetetlenségérôl. Nézzünk most néhány példát ezekre: 
5.1. A hely képtelensége
A jövöben játszódik az Űrutazás című jelenet, de a jövô elôre nem látható 
technikai vívmányaival is elképzelhetetlen, hogy az ember valaha eljut a 
következô helyre, mivel az nem vagy nem olyan formában létezik, ahogy az a 
jelenetbôl kitűnik: 
…
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis. 
Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én 
az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
…
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl 
gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
…
5.2. Az idô képtelensége
A múlt, a jelen és a jövô keveredik a következô párbeszédben: 
— … minden bizonnyal a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos 
bizalmat, tehát eleve szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó 
hangulatban fognak beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd 
jövôre, ’86 tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a 
műsor.
— Most ’85 van, Miki?
— Igen, most van ’85 vége, decemberben.
— Ja, tényleg, tényleg, már látom én … és pont ezt mondod.
— Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod, 
mi az érdekes, Andris?
— Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most ’85-ben 
beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy ’93-ban el fogjuk majd 
mondani.
— Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
— Jól jegyezzük meg, hogy így alakult! (Hogyan alakult a L’art pour l’art 
Társulat)
5.3. Személyekhez, élettelen dolgokhoz kapcsolódó képtelenségek
Az abszurdban nem fontos, hogy a dolgoknak értelmük legyen, éppen ellenkezôleg: 
az értelmetlenséget, az irracionalitást hangsúlyozzák: Boborján hívott az 
edzôterem. Ô lesz az adott idô alatt a legtöbb japán kutya.; Bezzeg a te 
beleiddel Dunát lehetne rekeszteni.; (Csöng a telefon. A vonal túlsó végén Irén 
van, aki hallva, hogy Margit vette föl, nem szól bele) Nem szóltak bele. Biztos 
engem kerestek, csak megint nem voltam itthon.; képtelen „élelmiszerek”: szenes 
bableves, gombfôzelék, sült oldalas Biopon-mártással, túrós buksza (Az 
ínyesmester ajánlata). A hirdetéseknek megfelelô stílusban és hangvételben 
elôadott reklámot a hirdetett „élelmiszer” és a hirdetô vállalat képtelensége 
teszi abszurddá: 
Vásároljon ön is Vérhaskonzervet!
Ízletes, tápláló eledel. Kitűnô csemege az egész család számára.
Felnôtt, gyermek, háziasszony
Vérhaskonzervet fogyasszon!
Elkészítése praktikus: felnyitás után tegyük forró vízbe, és mindössze 
tizenöt perc elteltével tálalhatjuk, ízlés szerint rizs- vagy 
burgonyakörettel, négy személy részére.
Váratlanul jöhet vendég,
Vérhaskonzerv legyen mindég!
Jó étvágyat kíván az Egyesült Vérhas- és Gümôkórgyár!
A nyálon lôtt lány balladája egy Mary nevű lányról szól, a refrénben azonban a 
dalt éneklô férfi a következôket mondja (bár a „nyálon lövés” már önmagában is 
abszurd): 
Én is egy nyálon lôtt lány vagyok,
Minden éjszakán errôl álmodok.
Bárcsak engem is nyálon lônének
Egy éjszakán vadnyugati emberek!
6. Halandzsa
Az Magyar értelmezô kéziszótár szerint a halandzsa: „1. Értelmes beszédnek ható 
értelmetlen vagy összefüggéstelen szöveg. 2. Zavaros, gyakran lódító, nagyképű 
fecsegés. Mellébeszélés” (504). A szó köznyelvi értelmezése pontosan illik a 
magyar abszurd humor leglényegesebb összetevôjére, az elsôsorban A Besenyô 
család élete jelenetekben hallható, sokszor torz, értelmetlen, „badar beszédre”. 
„Tanulságos figyelembe venni a halandzsa, halandzsázik utóéletét, 
jelentésváltozatait a köznyelvben. Már 1924-ben, amikor a Nyelvôr egy jegyzete 
rákérdez, még az ‘értelmetlen, zagyva’, majd késôbb az ‘üres fecsegés’, sôt 
‘igazságot leplezô’, ‘nagyhangú beszéd’ jelentés terjedt el, egyre inkább a 
‘mellébeszélés’ jelentés és funkció lesz uralkodóvá, utalva a halandzsaszerű 
beszédnek egyáltalán nem ‘nyelvi játék’, ‘gyönyörködtetés’, hanem meghatározott 
beszédhelyzetben társadalmi funkciójú ‘félrevezetés’, ‘fedôbeszéd’, ‘álcázás’ 
jelentésére” (Szabolcsi Miklós: Kortárs. 1978. 3. sz. 469). Szabolcsi 
értelmezésével ellentétben a halandzsa az abszurd humorban nem a félrevezetést 
szolgálja. Ha a társadalmi funkcióját vizsgáljuk, az abszurd halandzsa szerepe a 
nyelv öncélú paródiája. Nem a nyelv értéktelenné, értelmetlenné válását leplezi 
le, az abszurd humor csupán játszik a nyelvvel, szabadon használja a nyelv 
nyújtotta lehetôségeket, hogy „különbözô szinteken parodizálja a kommunikációt: 
(I) a nyelv fonémáiból alkotott hangos áljel szintjén, (II) a hagyományos 
jelekkel alkotott álszavak szintjén, (III) az értelmes szavakkal alkotott 
álmondatok szintjén, (IV) a szabályos mondatokból álló nyelvi mű, az üzenet 
szintjén” (Világirodalmi Lexikon. IV, Bp., 1970. 160). A korlátok nélküli nyelvi 
játék egyetlen célja a kabaré műfajának ebben a sajátos ágában a közönség 
megnevettetése.
A nyelvi humor elôzô fejezetekben tárgyalt elemei közül sok hozzájárul az 
abszurd humor értelmesnek tűnô, de mélyebb rétegekben jelentés nélküli, pusztán 
a szórakoztató nyelvi játékra épülô halandzsájának kialakításához: az 
értelmetlen hanghalmazoktól kezdve, a szótorzításokon, szójátékokon át, a 
valóságot elfedô képes beszéd, a szóvirágok, a klisék és frázisok, az üres 
magyarázkodás, a szórendi összevisszaság, az összefüggéstelen mondatok 
összekapcsolása mind, mind a mondat, a szöveg pusztán véletlenszerű szóhalmaz 
voltát sugallja. Például: 
— Általában és kulturálisan az ilyen tömegpszichózis ellenére kétlem, 
gátolom. Jómagam komponens vagyok ebben a témában, de azért a 
nincstelenségig is elmegyek.
— Szerintem maga pont ezt akarta mondani. Az ön véleménye egy tekintélyes 
idôvallumban kalibrálható, sôt, a maga mondanivalója csupa arany állítmány.
A halandzsa másik formájával találkozunk A nyálon lôtt lány balladájában, 
amelyben a magyar nyelvű szöveg keveredik a némettel, de a németül elhangzó rész 
maga is halandzsa, hiszen, egymás mellé helyezett, grammatikailag nem kapcsolódó 
szavak alkotják: 
A történetbôl véletlenül kihagytam egy részletet,
A nyálról akartam elmondani egy újabb érdekeset:
Mund was er Sie dafke sprizlich noch dazu geschlossen,
Ellentétben Hohenzoller spritzen sprutze um Morgen.
A halandzsa a bankszakmában használatos szakmai-hivatalos stílus paródiájának 
eszközévé válik a Bank-jelenetben: 
Ehhez hozzájön kétszázkalaphuszonöt forint jutalék, plusz 
nyolcszázhuszongilisztahárom forint részesedési többlet. Az annyi mint 
huszonharmincezerháromezertapodtattízkettô. De ebbôl még lejön a pókos 
nyolcszáz, ami szidva egyszer, az marad a hetven.
Hasonlóképpen az értelmesnek tűnô, de zavaros, a politikai beszédek kiüresedett 
frázisait halmozó szöveg a politikai szónoklat stílusparódiája lesz a Kutya 
bácsi székfoglalójában: 
Kedves emberek és fiatalemberek! Én nem árulok macskát, és nem leszek messze 
az alma a fájától. Eddig mások ették meg a kenyerem javát, de most én akarom 
politikailag elôtérbe hallatni a hangomat. Gyanúperrel élek. Minden pártnak 
megvan a maga baja. Vegyék tudomásul, hogy embere válogatja. Nem volt igazuk 
a másik pártnak. Például mondok egy példát: múltkor is csak azért mondták, 
hogy segítenek, mert hazudtak. Azért vagyok gyanús, mert ma minden ember a 
másiknak farkasa. Vegyük le a láncot! A szabadságnak nincsen párja! Jöjjenek 
a Szabad Kutya Pártba! Én is ott vagyok most. Én vagyok a fôvezér, aki 
nyerek. Vádaskodás ér, hogy ki vagyok vénhedve. Nem igaz. Sokszor az 
ellenség híveinek vagyok kitéve, de nem fogok juhászkodni, mindent 
megragadok. Idézek: „Másnak térkép e táj”. Idéztem. Sokan akarnak fölibém 
kerekedni, de úgyis gyôzök, és vérszemet kapok. Jöjjenek a Szabad Kutya 
Pártba! Vonakodjanak a másik pártoktól! Kiabáljanak kígyót-békát! Hiába 
várják, hogy feledésbe merülök, de maguk csak tegyék a kezüket tűzbe 
miattam! Mindenkinek az anyja valagát! Ebben a szellemben búcsúzok. 
Jelszavam: A munkás nem cirmos cica! A viszonthallásra!

BEFEJEZÉS: AZ ABSZURD HUMOR HATÁSA
A L’art pour l’art Társulat által képviselt abszurd humort (de általában az 
abszurd humort) elsôsorban a fiatalok kedvelik. A Társulat műsorai igen 
népszerűek: színházi elôadásaikon telt ház van, kiadott hanghordozóik hónapokig 
vezetik a magyarországi lemezeladási listákat, a rádióban és a televízióban 
egyre többször láthatjuk és hallhatjuk különbözô abszurd műsoraikat. Nemcsak 
ebben nyilvánul meg azonban e sajátos műfaj népszerűsége, térhódítása: az 
eredetileg az abszurd humorban keletkezett nyelvi elemek (szólások, egyedi 
szóalkotások stb.), illetve az abszurdra jellemzô nyelvi humor létrehozásának 
különbözô módjai lassan átszivárognak a köznyelvbe, elsôsorban a fiatalabb 
rétegek nyelvébe. Egyre többször idéznek egy-egy abszurd mondást (könnyű ezt 
megtenni, hiszen, mint láttuk, a mélyebb értelem nélküli klisék bármilyen 
szituációban alkalmazhatók), vagy az eredeti szólás, közmondás helyett annak 
elferdített változatát használják. Az abszurd humor szótorzításainak, 
szójátékainak hatására egyre több hasonló, játékos szóvicc születik, mint 
például: Mit csinál az űrhajós, ha szomjas? — Űrkutatás (űr-kutat ás); Mi az 
űrhajós kedvenc dala? — Az asztronóta; Mit tesz a pók, hogy legyen telefonja? 
— Bemászik a sarokba, és telefonja; találhatunk példákat a köznyelvben 
keletkezett, szó szerinti értelmezésbôl és a konkretizálásból adódó humorra: A 
haja összetűzésbe került egy franciacsattal; Hogyan vegyük le férjünket a 
lábunkról?; Tótágnest (Tóth Ágnest) áll velem a világ, és még számos példa akad 
az effajta, eddig is létezô, de az abszurd humor hatására egyre szaporodó 
viccalkotásra. Az abszurd humor népszerűségét a fiatalok körében annak 
köszönheti, hogy mentes a kabaréra általában jellemzô politikát, társadalmat 
bíráló tematikától és hangtól, és inkább újfajta, nem politikai, hanem nyelvi 
műveltséget (a nyelvi humorból származó poénok csakis így érthetôk meg), a 
furcsaságra, irracionálisra nyitott gondolkodást követel meg hallgatóitól. Az 
abszurd humor gondolkodásra késztet, hiszen a nyelvi torzítások, logikai 
képtelenségek állandó működésben tartják az elmét, az abszurd művek újbóli 
meghallgatásával pedig a nyelvi humor mind újabb és újabb rétegei fedezhetôk 
fel.
Az abszurd humor népszerűségét mutatja, hogy már a paródiája is megszületett, és 
egyre több kisebb, abszurd jeleneteket elôadó társulat jön létre. Ez a 
népszerűség pedig mindaddig fennmarad, míg az abszurd humor művelôi 
fantáziadúsan tudják felhasználni a magyar nyelv nyújtotta lehetôségeket.

FÜGGELÉK
A dolgozatban felhasznált abszurd jelenetek, versek, dalok stb. elérhetô 
forrásai:
L’art pour l’art Társulat: Vastyúk is talál szeget (CD és kazetta). PolyGram 
Hungary. 1995. Lila liba (CD és kazetta). PolyGram Kft. 1996.
L’art pour L’art Társulat Homepage: 
http://www.ceu.hu/~szitya/vastyuk/art4art.htm (Ahol nincs feltüntetve a forrás 
címe, ott a példák A Besenyô család élete jelenetekbôl valók.)
Az egyéb forrásokból származó felhasznált szövegek a következôk:
I. Hogyan jött létre a L’art pour l’art Társulat?
— Te Andris, figyelj, Andris! Mi lenne, Andris…
— Jó, figyelek már, Miki, már figyellek, hallak, hallom, amit mondasz. Hogy 
mondod?
— Szerinted mi lenne, ha csinálnánk egy estet, amelyik tulajdonképpen a te 
verseidre épülne, és az lehetne a címe, hogy Jelenetek a Költô életébôl, 
Andris? Jó ötlet ez szerinted?
— Te Miki! És ezt nem fütyölné ki a közönség, hogyha egy ilyen estet mi 
csinálnánk, és föllépnénk vele színpadon?
— Nem, nem fütyülne a közönség akkor minket ki, mert, ugye, te híres 
beatzenész vagy, szeret a közönség…
— Hogy mondod?
— Tehát igen híres, jogosan híres beatzenész vagy…
— Értelek, értelek… A végét mondjad!
— Vagy…
— És… akkor beszéljünk még rólam egy kicsit, Miki!
— Persze, hát épp ezt akartam mondani, hogy amiatt, hogy te ilyen igen 
híres, méltán népszerű, híres beatzenész, híres vagy, ezért minden bizonnyal 
a közönség meg fog nekünk szavazni egy bizonyos bizalmat, tehát eleve 
szeretettel, várakozó hangulatban, pozitív várakozó hangulatban fognak 
beülni arra az elôadásra, amit majd mi megcsinálunk, majd jövôre, ’86 
tavaszán, és akkor az már csak rajtunk múlik, hogy jó legyen a műsor.
— Most ’85 van, Miki?
— Igen, most van ’85 vége, decemberben.
— Ja, tényleg, tényleg, már látom én … és pont ezt mondod.
— Most pont ezt mondom, és majd jövô májusban fogjuk bemutatni. Most tudod, 
mi az érdekes, Andris?
— Én tudom. Pont most nekem is az jutott eszembe, hogy pont most ’85-ben 
beszélgetünk errôl, és közben már lehet tudni, hogy ’93-ban el fogjuk majd 
mondani.
— Szerintem jól jegyezzük meg ezt a beszélgetést!
— Jól jegyezzük meg, hogy így alakult!
— Így van. Jegyezzük meg, igen. Szóval én nem vagyok szkeptikus a 
tekintetben, hogy majd szeretik-e ezt a műsort.
— Azt mondod, hogy majd fogják?
— Én azt.
— Akkor jó, akkor csináljuk.
— Helyes… Na, hát így alakult a L’art pour l’art Társulat.
II. Imre és Amália (Udvarlási jelenet)
(Amália jön be, Imre még nincs ott)
Amália: Mmm… Jaj, de jók a vonalaim, hm, de baró a karosszériám. Kívántok, 
mi? Ti, dúvadak. Hiszen, ha hagynám. De én megôrzöm az erényemet saját 
szuverén privilégiumoménak.
Imre: Amália!
(Imre tűnik föl)
Imre: Amália, ön az?
Amália: Jaaj! Az Imre. Meg akar kapni. Há’ röhögnöm kell, hö-hö-hö-hö.
(Imre keresi, hogy hol lehet Amália)
Imre: Amália! Aaa…mália.
(megtalálta)
Imre: Sellôtündér, illatos pitypangom, mályvarózsám, ön.
Amália: Mocsoklavór, az vagy.
Imre: Na de hát, hadd borulok elébe szűzi lábainak önnek. Ó, ön, ön, én 
meggyajkú madárkám.
Amália: Tudod, mit? Inkább hagyjál békén, te vagon szar! (Na, ez elhangzott 
Márvány terembe’…)
(megsértette)
Imre: Na de hát, ne rúgjon el engemet, éjkirálynôangyalom!
Amália: Há’ dehogynem.
Imre: Na de hát, a hamvas bôrit csókkal illetném ám százszor. Mint a 
méhecske szálldosnák az ön nektáros bibéjére. Virágkelyhének harmatos 
cseppjeit (szürcsöl) szürcsolnám kéjesen ezerszer önnek én, aki a hódolója 
vagyok önnek.
Amália: Te, az én hódolóm? He-he. Te ormótlan térdekalácsás, sápkórbelű, 
nyakanyalottas fertelem. Te vagy az én hódolóm? Jól nézek ki!
Imre: Pedig én úgy vágyom a maga közelségit.
Amália: Igen? Hát ez egyoldalú.
Imre: De legalább hadd nyújtsam át önnek lelkembôl lelkedzett szerelmi 
virágomat önnek.
Amália: Há’ most mit mondjak ennek a patkánynak? Kell a francnak egy ilyen 
nyákbödöntôl a virág. Dobom is el oda, ni. Egyszerűen nem bírom, ahogy 
kinéz, na. Hallod, te faragyú? Nem kamelom az ábrázatodat. Most mondtam a 
naccsos közönségnek.
Imre: Hogy buzog ajkáról a szó! Manna, manna, illatos felhôzuhatag. 
Rubintvirág hercegnô, gyolcsba burkolt lábú, sudár derekú. Ön nekem szerelem 
én önnek testileg, lelkileg. Angyalom, a cukros lába nyomát azt én dörgölöm 
fel magamhoz ám.
Amália: Na jó, dörgölje.
Imre: Figyeljen, angyalom, rózsám! Nézzen oda! Oda föl, nagyon magasra!
Amália: Mi van ott magasan?
Imre: Nézzen oda: Nékünk kacag az ég!
Amália: Az ég? Te, bôremegereszkedettes, posztosnyálú fekély! Há’ kinek kell 
a te eged? Legyél má’ reális!
Imre: Ha pedig tudná, hogy hoztam önnek ajándékot!
Amália: Ajándékot? El tudom képzelni. Te és a göcsörtös ajándékaid. Jó 
lehet.
Imre: Ajándék, geschenk.
Amália: (magyaros kiejtéssel) Gesenk, prezent for mí, mi?
Imre: Tudja meg, hogy hoztam önnek óriás keresztrejtvény, hogy fejtse meg!
Amália: Hát így már mindjárt szeretlek. Mókuska, kedves lovagom, te nyalka 
dalia, hát teljesen revideáltam a nézeteimet.
Imre: Igen?
Amália: Igen. Morális pálforduláson mentem keresztül.
Imre: Aj, de akkor nézze meg, mekkora nagyra ki lehet ezt nyitni!
Amália: Tényleg.
Imre: Nézze meg, mekkora nagy a keresztrejtvény!
Amália: Igaza van. Mennyi sok definíció! Te izmos testű hôs, te kéjmámorító 
férfi, hát így most má’ akkor kívánlak!
Imre: Valóban?
Amália: Valóban, megosztom veled a feminin bájamat. Jó? Akarod?
Imre: Akkor szabad mindent?
Amália: Szabad, gyere!
(Imre leveszi Amália melltartóját, A sikít: a melltartóból két alma esett 
ki; Amália kiszalad)
Imre: Hű, de kéjes élményben lesz részem mindjárt. Tudtam, hogy elôbb-utóbb 
beérik a mi szerelmünk gyümölcse.
(beleharap az almába)
Imre: Hamm.
Amália: (sikít, majd kéjes hangon) Te állat!
III. Az ínyesmester ajánlata
Ezúttal a különleges konyha kedvelôinek figyelmét kérem. Egy-egy ünnepi 
alkalomkor meglephetjük családtagjainkat, barátainkat pikáns ízekkel, 
rájöhetünk, hogy nem árt néha a megszokott ízeket felcserélni egy-egy új 
aromavilággal. Momentán egy olyan menüt állítottunk össze, amely egyszerű, 
könnyen elkészíthetô ételeket tartalmaz, elôállítása viszonylag olcsó, mégis 
varázslatos ünnepi jelleget kölcsönözhet bármilyen együttlétnek. A menü 
szenes bablevessel kezdôdik: az elôre jól megmosott szenet enyhén sós 
vízben, közepes lángon fôzzük fél óráig. Ezután az elôre beáztatott babot 
adjuk hozzá, és egy kis citromlével segítsük elô a puhulást. Miután a bab 
megpuhult, egy kis tejfölös szénporral habarjuk be, majd a tűzrôl levéve 
petrezselyemszórattal és ficnikre tépkedett kátránypapírral díszítsük.
A szenes bableves után, fôleg meleg, nyári napokon, jólesik a könnyű 
gombfôzelék. Vásárlásnál ügyeljünk a színek és gombméretek változatos 
sokaságára, hogy minél gazdagabb ízvilág részeseivé válhassunk. A 
csumájuktól gondosan megtisztított gombokat olajon elôpirítjuk, majd mikor 
már levet eresztenek, egy kis finom búzaliszttel szórjuk meg ôket. Sóval, 
borssal, majorannával fűszerezzük, és egy kis enyhén savanykás tejjel 
felöntjük az egészet. Ha összefô, levesszük a tűzrôl, és a tetején nyers 
gombokkal tálaljuk. A gombfôzelékhez feltétet is adhatunk.
Hamar elkészíthetô, fogyókúrázóknak való húsétel a sült oldalas 
Biopon-mártással. Az elôzôleg besózott húst mindkét oldalán resre sütjük. 
Ezután készül a hideg mártás, melyet egy fél doboz Biopon és három deci víz 
összeelegyítésével nyerünk. A sült húst még melegen belehelyezzük a 
mártásba, és fél órát állni hagyjuk, hogy az ízeket magába szívhassa. 
Tálaláskor a húst tegyük a fôzekék közepére, és öntsük köré a 
Biopon-mártást. Menünk végérôl nem maradhat el a nyalánkság, a desszert. A 
sok ízes fogást lenyomtatja hasunkba a túrós buksza. Fél kiló tehéntúró, 
elôre beáztatott mazsola, citromreszelék és vanillincukor képezik a 
tölteléket. Egy közepes méretű, elôzetesen puhára fôzött bukszát töltsünk 
meg vele. Ínyencek nyers bukszát is használhatnak, esetleg, ha ilyet nem 
lehet kapni, bármilyen bôr vagy műanyag tasak megfelel. A tölteléket lágy 
mozdulatokkal a bukszába tömködjük, majd egy fél tubus Technokol 
Rapid-krémmel leöntjük, és fahéjas porcukorszórattal díszítve tálaljuk. Jó 
étvágyat kívánunk!
IV. Mai történet
Férfi: Drágám!
Nô: Tessék, szívem.
Férfi: Úgy örülök, hogy itthon vagy.
Nô: Hidd el, nekem is csak veled jó.
Férfi: Pedig ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Nô: Az a fô, hogy semmi baj ne legyen, és hogy mi szeressük egymást.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, 
hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek. 
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni. 
Inkább majd azután együnk, hogy ô elment.
(csengetés)
Férfi: Aha, már itt is van.
Vendég: Szervusz, kezét csókolom!
Férfi: Szervusz, bemutatom neked a feleségemet.
Vendég: Már sokat hallottam önrôl asszonyom, egyben gratulálok: nagyon 
tehetséges mérnök a férje.
Férfi: Ugyan, hagyjuk ezt.
Nô: Én tudom, hogy a kollégádnak igaza van. De menjünk beljebb!
(a Vendég eldobja a táskáját)
Vendég: Jaj, leejtettem a táskámat.
Férfi: Remélem, nem volt benne tojás!
(erôltetett nevetés)
Nô: Foglaljon helyet!
Férfi: Olvastad a feljegyzésemet?
Vendég: Igen. Nagyon figyelemreméltó gondolataid vannak. De most ne 
beszéljünk munkáról. A nejedet biztos untatja az ilyesmi.
Nô: Engem minden érdekel, ami vele kapcsolatos.
Férfi: Én is szeretlek. 
Vendég: Látom, jól megvagytok. Csak ne is veszekedjetek soha!
Nô: Ugyan. A mi kapcsolatunk a kölcsönös megértésre és szeretetre épül.
Vendég: Ennek örülök. Ritkán hall ilyet az ember.
Férfi: Az az igazság, hogy mi jól kiegészítjük egymást.
Nô: Nem inna egy kávét?
Vendég: De, szívesen.
Nô: Akkor hozom.
Férfi: Mit szólsz az új tervekhez odabent?
Vendég: Nézd! Van, amit helyeslek, de vannak túlzások is.
Férfi: Szerintem is. Nem kéne túlzásokba esni.
Nô: Itt a kávé.
Vendég: Remek.
(isznak)
Vendég: Ez jó volt.
Férfi: Nekem is jólesett.
Vendég: Hiába, az asszony fôzte.
Nô: És mondja, nem gondolt még nôsülésre?
Vendég: Hát, tudja, hogy van az. Lakva ismerszik meg az ember.
Nô: Az igaz. Ebben a rohanó világban olyan nehéz boldogulni.
Férfi: Bizony.
Nô: Szeret moziba járni?
Vendég: Hogyne. Sok filmet megnézek.
Férfi: Mi is gyakran megyünk.
Nô: És mindig együtt.
Vendég: Hát igen. Kettesben jobb. No, de nekem már mennem kell.
Nô: Máris?
Férfi: Maradj még egy kicsit!
Vendég: Jó.
(kínos hallgatás)
Na de most már tényleg mennem kell.
Férfi: Szervusz. Akkor találkozunk holnap a gyárban.
Vendég: Persze. És köszönöm a kávét.
Nô: Remélem, máskor is eljön!
Vendég: Ide? Szívesen. Milyen jó is, ha figyelemmel vagyunk egymás iránt. 
Szervusz, kezét csókolom.
Nô: Milyen kedves ember ez a te kollégád.
Férfi: És ha tudnád, hogy milyen megbízható munkatárs.
Nô: Látszik rajta, hogy lehet rá számítani.
Férfi: Na, most már aztán jöhet a pörkölt.
Nô: Hozom, szívem, csak egy kicsit megmelegítem, mert tudom, hogy úgy 
szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Nem is tudom az életemet elképzelni mással.
Férfi: Érdekes, hogy a kapcsolatunk azután is ugyanolyan felhôtlen maradt, 
hogy összeházasodtunk.
Nô: Látod, ezért vagyok boldog.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod tudni, hogy mi lesz ma vacsorára?
Férfi: Igen.
Nô: Pörköltet fôztem, mert tudom, hogy szereted.
Férfi: Én is szeretlek.
Nô: Akarod, hogy most tálaljak?
Férfi: Most jut eszembe, hogy meghívtam az egyik kollégámat beszélgetni. 
Inkább majd azután együnk, hogy ô elment. (És így tovább…)
V. Űrutazás
(visszaszámlálás) Ten, nine, eight, seven, six, five, four, three, two, one, 
zero.
(robbanás, az űrhajó elindul)
Joe: Vasparittya 3 hívja Földet. Elindultunk, gyerekek. Túl vagyunk a 
hipertérugráson. Tízezer fényévre vagyunk a Földtôl. Ugye, Mark?
Mark: Igen, Joe. Remélem, tudjuk majd teljesíteni a feladatunkat! Az egész 
emberiség életében igen jelentôs ez a pillanat, amikor elindulunk a 
világegyetem távoli tájai felé. Ugye, Rodgers kapitány?
Rodgers kapitány: Persze, Mark. Hány ember áldozta életét az emberiség 
fejlôdéséért, míg most, korunkban a fejlett technika lehetôvé teszi azt az 
utat. Ugye, Bette?
Bette: Igen, Rodgers kapitány. Pedig de nagy ez az univerzum szerintem. 
Mark, kapcsold be az ionlámpát!
Joe: Nézzük, mit látni az ablakból! Hűha! Idegen lények űrgályákon. Ne 
forduljunk vissza, Mark?
Mark: Ne, Joe.
Rodgers kapitány: Ô sem azért mondta.
Bette: Jaj, egy fekete lyuk van a ruhámon!
Joe: Vigyázz, Bette, nehogy baj legyen!
Mark: Rajtad van a plazmagyűrű, Bette?
Rodgers kapitány: Persze, rajta van a Bettén.
Bette: Hú, de nagy szerencsém van!
Joe: Gyerekek, épp most vagyunk a világegyetem felénél. Az ott egy galaxis. 
Nem, Mark?
Mark: De, Joe. Ez már android lakta terület. Foglaljuk el! Régóta vágyom én 
az androidok mezonkincsére már. És maga Rodgers kapitány is?
Rodgers kapitány: Én is. Vessük be ellenük a gerontopresszionátort. A 
különleges alfa-sugaraktól majd jól megöregszenek, és akkor nem tudnak majd 
védekezni, amikor majd jól lerohanjuk ôket.
Bette: Joe, kapcsold be a kémszondát, hogy halljuk, mi történik odalent!
Öreg emberek hangja: Segítség! Jaj, mi lehet? Ha-ha-ha, de öreg lettél. — 
De te is. — Ja, az igaz.
Bette: Sikerült!
Mindenki: Hurrá! De jó!
Bette: Állj, akciót lefújni! Kicsúszott a tömítés a gerontopresszionátorból. 
Kifolyik az idôplazma. Vigyázzatok, nehogy valakire rámenjen, mert, akire 
rámegy, megöregszik.
Joe: (öreges hangon) Azt hiszem, én már nem tudom kikerülni… Megyek, 
beleugrok az életkorvisszacsináló-medencébe. Csak nehogy késô legyen!… 
Jaj, de sötét van itt. Hol az a medence? Ja, ez az.
(beleugrik medencébe, majd gyerekhangon)
Jaj, gyerekre van állítva, kapcsoljátok át!
Mark: Jó. Hú, ez meleg helyzet volt. Na, repüljünk tovább!
(morgás hallatszik)
Jaj, itt az ördög! Mondtam, hogy ne menjünk arra.
Rodgers kapitány: Nem is mondtad.
Bette: De most mondja.
Joe: Joe, kérdezd meg… ja, én vagyok a Joe. Megkérdezem az agyat, hogy mit 
csináljunk.
Agy: Itt az agy beszél.
Joe: Mit csináljunk?
Agy: Lôjétek le az ördögöt!
Joe: Mark, biztosítsd ki a protonágyút.
Mark: Kibiztosítottam a protonágyút… De hol a protonágyú? Ja, itt.
(Mark lô, az ördög jajgat)
Megdöglött az ördög.
Mindenki: Hurrá, éljen, jaj, de jó!
Rodgers kapitány: Hála a jó istennek, imádkozzunk testvérek!
Mindenki: Hála a jó istennek, hogy megdöglött az ördög.
Bette: Fiúk, kimegyek a világűrbe, szívok egy kis friss levegôt.
Joe: Hoppá, azok ott már a Göncölszekér fényei. Vigyázzatok, nehogy túl 
gyorsan menjünk, mert az veszélyes lehet!
Mark: Aktivizáld a fékezômezôt!
Rodgers kapitány: Jó.
Joe: Halló, Föld. Itt a Vasparittya 3. Megközelítjük a Göncölszekeret.
Mark: Jobbról kerüljük ki szerintem.
(ütközés hangja, egy ló nyerít, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Jaj, nekimentünk a Göncölszekérnek!
Joe: Rosszul számítottad ki az ívet, Mark.
Mark: Én? Hát én a Rodgers kapitánytól kaptam az adatokat.
(ütközés, nyerítés, csörömpölés)
Rodgers kapitány: Megint nekimentünk.
Joe: Azt hiszem, leállt az energia.
Mark: Az idôtank sérülhetett meg.
Rodgers kapitány: Akkor most így mi lesz?
Joe: Nem tudom. Jó kis csávába kerültünk.
Mark: Igen, ez aztán a kutyaszorító.
Rodgers kapitány: A francba ezzel az egész űrutazással. Leugrom ejtôernyôvel 
a Földre.
(zuhanás hangja)
Rodgers kapitány: Hú, de esek. Azért ez nagyon gyors. Hih, kalimpálnak a 
lábaim. Jaj, de zuhanok! De mindjárt itt a Föld. Csak nehogy véletlenül 
megüssem magam!
(Potty)

Felhasznált szakirodalom
Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára. Bp., 1974. 
Balázs Géza, A rádiókabaré nyelve. Nyr. XCII, 10-22. 
Balota, Nicolae, Abszurd irodalom. Bp., 1979. 
Békés István, Napjaink szállóigéi 1-2. Bp., 1977. 
Bencédy József-Fábián Pál-Rácz Endre-Velcsov Mártonné, A mai magyar nyelv. 
Bp., 1991. 
Bencédy József, Frázisok, közhelyek a közéleti nyelvhasználatban. Nyr. CXV, 
5-8. 
Esztétikai ABC. Kossuth Kiadó. 1978. 
Esztétikai Kislexikon. Kossuth Kiadó. 1972. 
Fábián Pál-Szathmári István-Terestyéni Ferenc, A magyar stilisztika vázlata. 
Bp., 1958. 
Fónagy Iván, Viccel a bácsi. Nyr. XCIV, 16-43. 
Grétsy László, Anyanyelvünk játékai. Bp., 1974. 
Grétsy László, Nyelvi játékok–nyelvi nevelés. Nyr. XCI, 171-182. 
Hernádi Miklós, Közhelyszótár3. Bp., 1995. 
Jakab István, Nyelvi vétségek és kétségek. Bp., 1987. 
Ladó János, Magyar utónévkönyv. Bp., 1971. 
Magyar értelmezô kéziszótár. Bp., 1975. 
A magyar stilisztika útja. Szerk. Szathmári István. Bp., 1961. 
Mihályi Gábor, Végjáték. Bp., 1971. 
Montágh Imre, Nyelvművesség. Bp., 1992. 
Nagy Ferenc, Esztétikai értékítélet, nyelv és komikum. Nyr. XCIV, 159-65. 
Nagy Ferenc, A nyelvi humor fôbb típusai. Nyr. XCII, 10-22. 
Nyelvi divatok. Bp., 1985. 
O. Nagy Gábor, Magyar szólások és közmondások. Bp., 1976. 
O. Nagy Gábor, Mi fán terem? Bp., 1979. 
Szabolcsi Miklós, Halandzsa. Kortárs. 1978. 3. sz. 461-72. 
Szalay Károly, „Elmondom hát mindenkinek” Karinthy Frigyes életérôl és 
műveirôl. Kossuth Kiadó. 1987. 
Szalay Károly, Komikum, szatíra, humor. Kossuth Kiadó. 1983. 
Szalay Károly, Sándor György egyszemélyes színháza. Valóság. 1970. 3. sz. 
90-6. 
Szende Tamás, A szó válsága. Bp., 1979. 
Szikszainé Nagy Irma, Stilisztika. Bp., 1994. 
Szilágyi Ferenc, A magyar szó költészete. Bp., 1978. 
Világirodalmi Lexikon. Bp., 1970. 
Zolnai Béla, Nyelv és hangulat. Gondolat. 1964. 
Zolnai Béla, Nyelv és stílus. Gondolat. 1957.