Lajos Király barátja

Írta: Nagy Jenő · 2019. október 18.

kb. 2 perc olvasás

  1. Arany János: ZÁCH KLÁRA

    Királyasszony kertje
    Kivirult hajnalra:
    Fehér rózsa, piros rózsa…
    Szőke, leány, barna. 

    „Királyasszony, néném,
    Az egekre kérném:
    Azt a rózsát, piros rózsát
    Haj, beh szeretném én! 

    Beteg vagyok érte,
    Szívdobogást érzek:
    Ha meghalok, egy virágnak
    A halottja lészek!” 

    „Jaj! öcsém, Kázmér,
    Azt nem adom százér! –
    Menj! haragszom… nem szégyelled?…
    Félek, bizony gyász ér! 

    Sietős az útam,
    Reggeli templomra:
    Ha beteg vagy, hát fekügy le
    Bársony pamlagomra.” – 

    Megyen a királyné,
    Megyen a templomba;
    Szép virágok, deli szűzek
    Mind követik nyomba. 

    Könyörögne, – nem tud,
    Nem tud imádkozni;
    Olvasóját honn feledé:
    Ki megyen elhozni? 

    „Eredj fiam, Klára,
    Hamar, édes lyányom!
    Megtalálod a térdeplőn,
    Ha nem a diványon.”

    Keresi a Klára,
    Mégsem akad rája:
    Királyasszony a templomban
    Oly nehezen várja!

    Keresi a Klára,
    Teljes egy órája:
    Királyasszony a templomban
    De hiába várja. 

    Vissza se megy többé
    Deli szűzek közzé:
    Inkább menne temetőbe
    A halottak közzé.

    Inkább temetőbe,
    A fekete földbe:
    Mint ama nagy palotába
    Ősz atyja elébe! 

    „Hej! lányom, lányom!
    Mi bajodat látom?
    Jöszte, borúlj az ölemre,
    Mondd meg, édes lyányom.” 

    „Jaj, atyám! nem – nem –
    Jaj, hova kell lennem!
    Hadd ölelem lábad porát, –
    Taposs agyon engem…!” 

    Harangoznak délre,
    Udvari ebédre;
    Akkor mene Felicián
    A király elébe. 

    A király elébe,
    De nem az ebédre:
    Rettenetes bosszuálló
    Kardja – volt kezébe’. 

    „Életed a lyányért
    Erzsébet királyné!”
    Jó szerencse, hogy megváltja
    Gyönge négy ujjáért. 

    „Gyermekemért gyermek:
    Lajos, Endre, halj meg!”
    Jó szerencse, hogy Gyulafi
    Rohan a fegyvernek.

    „Hamar a gazembert…
    Fiaim, – Cselényi…!”
    Ott levágák Feliciánt
    A király cselédi. –

    „Véres az ujjad,
    Nem vérzik hiába:
    Mit kivánsz most, királyi nőm,
    Fájdalom díjába?”

    „Mutató ujjamért
    Szép hajadon lányát;
    Nagy ujjamért legény fia
    Borzasztó halálát; 

    A másik kettőért
    Veje, lánya végét;
    Piros vérem hullásaért
    Minden nemzetségét!”

    Rossz időket érünk,
    Rossz csillagok járnak.
    Isten ója nagy csapástól
    Mi magyar hazánkat! –

    (Énekli egy hegedős a XIV-ik században)

  2. Képtalálat a következőre: „lajos király barátja”



A regény Róbert Károly király uralkodásának vége felé és Nagy Lajos király uralkodásának elején játszódik, abban az időben, amikor a magyar király birodalma hazánk történelmében legnagyobb kiterjedésű volt és Európának egyik leghatalmasabb állama. Az ország határai a Keleti-tengertől a Fekete-tengerig és az Adriáig terjedtek. Igaz, amit Petőfi írt erről a korról: „magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet s dél hullócsillaga”.


    1. Mihályi Antal: Lajos Király barátja

      • 3 hónappal ezelőtt
      • 3 180 megtekintés
      Ez a mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! (CC BY-NC-ND 4.0) 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek …
Kapcsolódó kép