Kucó

Írta: Nagy Jenő · 2017. november 20.

kb. 1 perc olvasás

    • BÖSZÖRMÉNYI Gyula

      KUCÓ

      Böszörményi Gyula eddig Robin Mash álnéven publikálta habkönnyű, szórakoztató írásait. Ebben a kötetben azonban – vállalva nevét, sorsát, egész eddigi életét – két megrázó, felkavaró írásával jelentkezik. Mészöly Gábor meleg hangú bevezető sorai tájékoztatják az olvasót arról, hogy Böszörményi súlyos mozgássérült: izomsorvadása van. Ez a kór pedig gyógyíthatatlan, halálos betegség. Bár egészségesen született, a betegség jelei már kétéves korában mutatkoztak, és a sors különös kegyetlensége folytán családja is széthullott körülötte. Így került – másutt nem nyervén bebocsátást – egészségügyi gyermekotthonba, ahol mozgássérültként, de éles, nyílt szellemmel töltötte mindennapjait szellemi fogyatékosok között. Ebből a megrázó élményből építette fel a Kucó című írás elbeszélőjének személyiségét, a szellemi fogyatékos fiúét, aki tizenkét „beszélésbe” rendezve mondja el mindazt, amit a maga eszével, emberségével a világból az őt körülvevő környezetből meglát, érzékel, felfog, érez, s az évek során tapasztalatokká rendez. Az ő helyesírásával rögzíti papírra Böszörményi Gyula azokat a helyzetképeket, melyek – a Kucó főhőse számára talán nem megrázóak – de az olvasóban torokszorító érzéseket keltenek. A „beszélések” után, mintegy ellenpontként kórházi Jegyzetlap olvasható, mely száraz, rideg híradás a szellemiségükben, és ezáltal személyes szabadságukban is korlátozott, nyomorúságos életre ítélt emberek hétköznapjairól. 
      A Villamostangó elbeszélője ápoló az előbbi helyszínhez hasonló intézetben, és a betegekhez, orvosokhoz való viszonyát – a magyar elmegyógyintézetek állapotáról is hű képet adó – nyolc tételben rögzíti. Legtöbbször a villamoson zötykölődve körvonalazódnak, sokszor megfogalmazhatatlan gondolatai, ám az olvasó ilyenkor is – talán éppen az indirekt közlés okán – pontosan tudja, mire gondolt az elbeszélő. 
      Böszörményi Gyula megdöbbentően jó író – kötetét mindenkinek el kellene olvasni, azoknak is akik tisztelik a másságot, de azoknak legfőképpen, akik kirekesztik környezetükből az átlagostól eltérő embertársaikat.