Komjáthy Jenő versei

Írta: Nagy Jenő · 2013. április 11.

kb. 4 perc olvasás

komjathy

Komjáthy Jenő 
összes költeménye

TARTALOM

A HOMÁLYBÓL
Költemények 1876-1894

A HOMÁLYBÓL
ANYÁMHOZ
HIMNUSZ
MAGAMRÓL

MAGAMRÓL

Akartok a lelkembe látni?
Ismerni mély rejtelmeit?
Nem remegek mindent kitárni,
Mi benne érzés, eszme, hit.
Szeretni és gyülölni mélyen
Tudok, s kimondom szabadon;
A sorssal szembeszáll kevélyen
Szilaj, erős akaratom.
Szeretem azt, amit gyülöltök,
Mi éget, mint a nyári nap,
Lelkembe lángot lángja öntött,
Fölöttetek magasra csap.
Gyűlölöm azt, amit szerettek,
Az aljast és a köznapit,
Miért titokban gyáva reszket,
Silány szerelme nem vakit.
Erényem egy van: a szabadság;
Ezért hevülnek a nagyok,
Ezt rettegi a lelki vakság; –
Bűnöm is egy van, hogy: vagyok.
Hogy itt vagyok e torz világon,
Hol rózsa vértalajba kel,
Hol összeég fertői lángon
E tiszta, bátor, hű kebel.
De összeég bár, újra él majd
A szellemüdv s az égi kín,
És földöntúli szenvedély hajt
Új létet szálló hamvain.
Nem süllyedek mégsem közétek,
Mert lelkem tiszta, mint a nap,
Nem éri vész, nem fogja vétek,
Mert mindennél hatalmasabb.
Mert lángja hit, hatalma eszme,
S tudvágy emészti szívemet,
Istennek óriás szerelme
Átjárja minden ízemet.
S ami hevít, amit imádok,
Csak önnön lelkem lelke az;
És legyen üdv vagy legyen átok,
Csak lelkem átka, üdve az.
Nem ismerek én más hatalmat,
Csak ami szívemben ragyog;
Idegen Isten, nincs hatalmad!
Magamon úr csak én vagyok.
Ó, tudtok-é lelkembe látni?
Megértni mély rejtelmeit?
Ó, lehet-é nektek kitárni,
Mi benne érzés, eszme, hit?

[Szenic, 1890. szeptember 14.]


FEJEMBEN EGY VILÁG…
ÁBRÁNDOS FIÚ
FOGADÁS
ÉLETSOR
A MÚLTBÓL
AZ ÁLMODÓ
JÓSLAT
MÉRTÉK

RÉGI REGE

I. MELYIK A NÓTÁM?
II. QUAM PROPE, TAM PROCUL
III. SZERETNÉK…
IV. UTAZÁS
V. A SZENVEDÉLYEK VÉRES ÁRJA…
VI. ZENE HARSOG…
VII. MENJ ÉS NE ÉRINTS…
VIII. NEM ÁTKOZLAK…
IX. KOLOSTORBA!
VÉGTELEN VÁGY
A HIPOKRITÁKHOZ
GNÓMA
BIZARR
EGY KÖNYV ELÉ
FÜST
KÖRFOLYAM
ÁLOM
ISTENEK
CSAK TÖREDÉK
DON JUAN BÁNATA
MAGAMHOZ
MAGDALÉNA
LAURA
A SÁPADT ASSZONY
DELÍRIUMBAN
SÍRVERSEK
VALAMI SUTTOG…
ALTATÓ
BÚCSÚ ABDÉRÁTÓL
ITT VAN AZ ŐSZ!
TÉLEN
M. HELÉN EMLÉKKÖNYVÉBE
AJÁNLÁS EGY ANTOLÓGIA ELÉ
EMLÉKSOROK
A SZÁRAZ LEVÉL
HEINE DALAIBÓL
A KORCSMÁBAN
A MAGÁNYOS IVÓ
TITÁNOK HARCA
MAGÁNY
NE HÍVD AZ ISTENT!
A GETHSZEMÁNI KERTBEN
MEGHALOK…
SIRALOM
TÁMADJ FÖL…
LE VAGY TIPORVA…
BOLYONGJAK…
DACBÓL
A NYÁR DALAI
ÓDA A NAPHOZ
KÉJ
KORTÁRSAIMHOZ
„ALÁZAT”
A KÖTELESSÉGHEZ
SZOKATLAN HANGOT ÜTÉK MEG…
ÚJ JÓZSUÉ
REPÜLJ, DALOM!
MIND HASZTALAN!
HALDOKLÓ NYÁR
MEGŐSZÜLT A VILÁG
FELEDNI!
ÁRNY
CSAK JÓT NE VÁRJ!
ÁRNYÉK BORULT RÁM…
KÉRDÉS
TÖRT
A BOLDOGSÁG MI?
IDEGENBEN
HONVÁGY
ELMÉLYEDÉS
EUTHANÁZIA
KÖLTŐ VAGYOK
NINCS LEHETETLEN!
PROMETHEUSZ
A NAGYSZIVÜEK…
AVATLAN SZEM…
IFJABBODÁS
ÁLMODVA
VA BANQUE!
REVICZKY GYULA HALÁLÁRA
BARÁTAIMHOZ
KAR
ÁLOM ÉS VALÓSÁG
A SEMMI
MAGYAR
TETTVÁGY
RIADÓ
TUDOM, HOGY ELJÖN…
AZ IFJU, SZÉP TAVASZT…
CSAK TARTSATOK…
A MAGASBÓL
MÚZSÁMHOZ
NINCSEN BOCSÁNAT!
MARGIT HÚGOM EMLÉKKÖNYVÉBE
SZAKADJATOK!
MEGNYUGVÁS
MEMENTO VIVERE!
HA MAJD A HÍR…
LESZ MÉG EGYSZER KIKELET!
ÚJ NYÁR
IN HILARITATE TRISTIS
KÉRDÉSEK
Ó, JAJ NEKEM!
BÚBÁNAT
VÁGYOM A BÜVÖS…
PARKBAN
ŐSZI DAL
AZ ÉLET KÉJE
AZ ÉLET KÉPE
NEM PUSZTA…
SCHOPENHAUER
HÓPELYHEK
OTTHON
MELANKÓLIA
MÉG EGY TUSA!…
CELESZTA HÚGOMNAK
SZÁLLJ MAGADBA!
GONDOLATOK A HALÁLRÓL
ÖNVÁD
AZ „APOKALIPSZIS”-BÓL
ÚJ ÉLET
AZ ÚJKOR SZELLEME
TÖRJ ÖSSZE MINDENT…
A BÖRTÖNBŐL
SZÓZAT
LELKEMBŐL ZENGEM…
A KIS LELKEK
DAC
ROMOK FÖLÖTT
VIHARÉNEK
ELÖNTÖM LELKEMET…
ÚJJÁSZÜLETÉS
ROHAN A NAP…
AZ ÉG
A FATALISTA
KERESLEK!
EL AKAROK ÉGNI
RAGADJ KI, ÉN LELKEM!
REJTELMEK
HARMÓNIA
EH, MIT GYÖTÖRTÖK!
NEM AKAROK ÉN HÍRT
JELENÉSEK
PALÁGYI MENYHÉRTNEK
NAZARÉNUS DAL
NEM SÍROK TÖBBÉ…
HURRÁ!
A KOLDUS
KIT MEGCSAPOTT…
HAGYJATOK ÉLNI!
LEHELLET
MEG TUDNÉK HALNI…
AZ ŐSIGE
EGYSZERRE
AZ ÖRÖK DAL
DIADALÉNEK

ÉLOA

SZERELEM
Ó, LÉGY ENYÉM!
HA ELTASZÍTASZ…
ÉLOA!
A PORBA CSÚSZTAM…
ÉS MEGTALÁLTAM ŐT…
ENYÉM VAGY!
Ó, MENNYI FÉNY!…
IMÁDSÁG
KI HOZTA RÁNK…
ÉS SZÓLT A DÉMON
VALLOMÁS
AZ ENYÉSZETHEZ
ÉLOA, SÍRJ!
KI VAGY?
ÉLOA, GYŐZTÉL!
MÁJUSI REG

HÁTRAHAGYOTT VERSEK

MONOLÓG

MONOLÓG

Szeretném elsöpörni mind a hitványt,
Ki most kevélyen a fölszínen úsz,
Üres fejével s még üresb szivével,
Selyem ruhában és nagyúri gőggel
Szegény költőre, rám, gúnnyal lenéz.
Utálom ezt az úri csőcseléket,
A kesztyűs, frakkos, mívelt barmokat,
A törpelelkű, bársonyos heréket,
Az irigy, önző, gaz érdekcsoportot,
Mely bitorol dicsőséget, hatalmat.
Utálom ezt az úri söpredéket,
Az őrült véletlen gonosz kelésit
És a világot, hol uralkodik,
A fölre tört, le nem söpört szemét;
A port, mely istenszobrokon tapadt,
A ronda férget, ocsmány pókokat,
Dúskálókat a szűzi liljomon.
A köpedéket, mely egy szűz, nemes,
Dicső világ szent homlokára hullt.
Szeretném összetörni ezt a képet,
Mely csalfa, semmitmondó és hazug.
Torzkép csupán, lelketlen mázolás,
Vad, kába színelegy, szellemtelen,
Iromba rajz, – nincs benne gondolat,
Az eszmének teljes bankrotja ez.
És a valódi, ősigaz, dicső,
Nagy képeket szennyével eltakarja,
Vagy elhomályosítja szemtelen,
Kiáltó, kérkedő, üres szinével.
Szeretném összezúzni ezt a népet,
És élükön a bíboros pimaszt,
Kinek a zsámolya mártírfejek,
Párnája honfibúban megrepedt szív,
A trónja szolgaság és butaság.
Utálom ezt a sok élősdi gazt,
Kocsisait az állati tömegnek,
És elszakítni rothadt törzsökétől
A rossz kezet, mely görcsösen szorítja,
Hogy féken tartsa barmait, a gyeplőt.
Utálom mindazt s kéjjel eltaposnám,
Akit magasba nem érő emelt,
Csak tartalmatlan szíve könnyüsége,
Vagy a világtalan szerencse kénye,
Őrült hatalmak esztelen szeszélye;
Ki helyzeténél fogva oly magas,
Míg a valódi nagy pirul a mélyben,
Tehetlen ül kőóriás a völgyben,
Míg a kavics magasról hengerítve
Nagyot aláz, erőset összetör.
Ó, bár lehetnék én a fergeteg,
Mindent elsodró s ifjitó vihar!
Újjáteremteném e kór világot,
És elsöpörnék minden szemetet.
Királyi székbe ültetném az Észt,
Jogart adnék a Gondolat kezébe,
Úrrá tenném s naggyá a Szellemet,
Az Igazság biborpalástba járna,
Rombolnék és teremtnék egy világot:
Lehetnék én a bosszuló vihar!

[1890 körül]


ATYÁMNAK
MÁRCIUS 15-ÉN
MAGYAR VAGYOK
NEM EGY AZ ISTEN!
MÉGIS EGY
A BÖLCSÉSZ ÉS A TEREMTŐ
POGÁNY VAGYOK
DU BIST
A HÓ ALÓL
ICH BIN EIN MENSCH!
BUKÁS
SZIRÉN
AKASSZÁTOK FÖL A PÁNSZLÁVOKAT!
APPONYI ALBERTHEZ
EGY VIRÁGÁRUSNŐHÖZ
MAGÁTÓL
SZENICEN
BABONÁS HATALOM…
EGY FŐPAPNAK
VÉREMMEL ÍRTAM…
ROMÁNC
VIRÁGROMÁNC
DZSELÁLEDDIN RÚMÍ
ISTEN
INDULÓ

TÖREDÉKEK, VÁZLATOK

ÓDON
MAGÁN
[MI FÁJ? A FAJ…]
S FELELT AZ ANGYAL
TÉLAPÓ
ERDŐBEN
DE PROFUNDIS
EGY MOZZANAT
APOTEÓZIS
ÉLOA
ÉLOA
[MAGYAR NYELV]
ÉLOA, JÖJJ VELEM!
ANTIKRISZTUS
LORELEY
ÉLOA SZÜLETÉSE
AZ ÁLOM
DE TI, ÉLŐSDI, CSALFA NÉP…
[HOVA SZEMED TAPAD…]
[ÉHES VAGYOK…]
[ENNI! MILY MAGASZTOS…]
[NYELV AZ ÖRÖK APA…]
[Ó, TÜNDÉR ILONA…]
[A SEJTEK SEJTELMEK…]
[BOLDOGOK, KIK SÍRNAK…]
[ÉBER EMBER…]
[ÉN LÁTOM MAGAMAT…]
[MERT SOK AKART LENNI…]
[NŐNI! MINDENT MEGENNI!]
[KÖNNYEMBŐL SZÜLETTÉL…]
[MÉHETEKBEN VAGYOK…]
[TERMÉSZET! FÖNSÉGES VILÁGRIMA…]
[TESTEMBŐL TEMPLOMOT…]
[ÖNMAGAMNAK APJA…]
GONDOLATOK A BÉKE-KONGRESSZUS FÖLÖTT
[A VÍZBEN ÉGNEK…]