kb. 4 perc olvasás
NAGY JENCIKLOPÉDIA ABC
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
MAGYAR ÉLETMINŐSÉG– XXI. sz.
AZ IGAZMONDÓ TÜKÖRBE NÉZŐ-LÁTÓ
Mind egy: más árt neked, vagy te magadnak/másnak!?
Életminőség-romlás tesztmondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.
IDŐBAJOS, IDŐZAVAROS III.
Psota Irén – Levél egy kartársnőhöz
Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
Engedje meg, hogy írjak önnek, így kissé ismeretlenül.
Bár őszintén megmondom drága, én jórészt ismerem magát,
Mivel a férjem elmeséli hivatali gondját-baját.
De magáról sosem mesélt még, innen tudom, hogy létezik,
S egy feleség nem olyan mamlasz, mint amilyennek képzelik.
Tudom, hogy csinos, és fitos, és roppantul eszes, a blúza meg feszes,
És csuda üde,
S mivel a férjem is férfi, s ön nagyon ügyes, a hitvesi csók kicsit üres.
Kicsit üres.
Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
A munkáért, vallja be bátran, nem túlságosan lelkesül.
Két akta közt egy kis kacsintás, a büfében egy báj mosoly,
S a férjem az a szegény mamlasz úgy eped, lángol, s mindjárt bomol.
De néha rám gondol titokban, s, hogy megnyugtassa önön magát,
Szidni kezd hát azon nyomban, már hallom is minden szavát.
A nejem morcos, és lumpos, és unott és öreg,
A mosás, a gyerek, ez neki a fő.
Lemarad mögöttem nagyon, ezt nem bírom én, ezért hát kérem, hogy
Legyen enyém.
Legyen enyém.
Kartársnő ott a hivatalban, ki a férjemmel szemben ül,
Fogadok, hogy most meglepődik, s az arca nyomban felderül.
Mert nem kérem, hogy hagyja békén, és ne bántsa a férjemet,
Hisz tudom, hogy ilyen remek férfit nem észrevenni nem lehet.
Szeretem én is őt sok éve, szeresse most végre más,
Átadom önnek őt, és véle egy használati utasítást.
Mert bizony X-szer van gikszer, és kell már a cvikker,
És húzza a csúza, ha borús az ég.
Zeng a gyomra, a szíve, a jégernek híve,
S a 32 foga sem ép.
Egész nap papucsban totyog, és horkolni szokott,
De még ez sem elég,
Ritkul a haja, és sok már a baja, s oly gyenge, ha jön a sötét.
Hát bizony így van ez X-szer, hogy sok már a gikszer,
Csak én tudom mennyi, s ha még ez sem elég,
Ha így is szereti, hát akkor viheti!
Tessék!
https://www.youtube.com/watch?v=OtX5IGlbj1I
- A halálra ítélt világ: a vének tanácsait nem kérik/becsülik
- A tétlenségben előbb vánszorog az idő, majd eltűnik, kiesik…
- Ha megöregszel, kiselejteznek, mint a lejárt idejű ételt…
- Mesterséges időszámítás: januári év-, és éjféli napkezdés…
- Óraátállítgatásokkal kizökkentve – megzavarják bioritmusod
- Akármi is van: a munkaidő látástól vakulásig tart
- A gyerekkorodra emlékszel, de a szemüveged óráig keresed
- Már nincs barátod, aki segítene emlékezni régi szép időkre
- Vissza akarod tekerni az életfilmet: te nem öltél kiskutyát
- Nem fogod fel, mit jelent: irreverzibilis/visszafordíthatatlan
- Sokáig tanyázol a holtpontokon – sok a játékban a holt idő
- Csak az értékes teljesítmény, ami mérhető – legalább órával
- Mindennek szintideje van – evésnek, kakilásnak, szexnek
- Háborús és lelki hadviseléses időkben hallgatnak a múzsák
- Nem látsz előre, nem számolsz tetteid következményeivel
- Egy képtelen képzelt jövőben élsz (ha te gazdag lennél…)
- Csak a tegnapra emlékszel – a korábbi múltad ködbe vész
- Életednek nincs ismétlődéses, ritmikus rendje, zenéje
- Nem fejlesztetted időérzékedet, nem érzed a múlását
- Pont a halhatatlan részedre, a lelkedre nem ügyelsz…
- Halandó lény vagy, mégis úgy teszel, mintha örökké élnél
- A tetteid halála az okoskodás, a gyáva halogatás/halasztás
- Csak egyszer lép villamos elé – lába mégis örökre hiányzik
- Senkinek se mond nemet, így csak családra nem marad idő
- Véges idődben túl sokat áldozol a „jócselekedetesdi” oltárán
- A határidőben csak a fenyegetést látod, a múzsát nem
- Neked kevés a gyászév, te tüntetően élve eltemeted magad
- Mindig csak utólag, a lépcsőházban jut eszedbe egy jó érv…
- Még nem jó – már nem jó… De sosincs olyan, hogy most jó!
- Vagy átaluszod az életed, vagy az alvásidődből lopnál el…
- Év-vesztes/évismétlő rossz diák – nem okul a történelemből
- Agresszív kismalac a veremből a nyuszinak: „Nem várok!”
- Azonnal és mindent szeretnél – most rögtön!
- Életfogytiglanra ítélnek el, s nem határozott időre
- Nincs elévülés – a priuszt, hátralékot holtodig se törlik
- A fejfádra 88-at írtak, pedig jó, ha összvissz egy évet Éltél
- Előbb beszél, azután gondolkodik – majd falba veri fejét
- Egy életen át bűnt bűnre halmoz, majd holta előtt megtér
- Elmulasztod levadászni a tünékeny ihleteket, ötleteket
- Ha lejár a munkaidőd, félbeszakítod a versírást, festést stb.
- Korengedménnyel már férfikorod delén nyugdíjba vonulsz
- Már nem hallgat meg senki: „Bezzeg az én időmben…”
- Mindig csak te alkalmazkodsz: menetrend, nyitás, kezdés…
- Felkapsz reggel egy gondolatot, kihúzod vele ezt a napot…
- Lekésed a saját temetésed is – így temetetlen halott maradsz
- Nem ismeri/szereti a királyok udvariasságát, a pontosságot
- Csúszik a filmen a szinkronhang – gyenge a szinkrontolmács
- Kizökkent az idő, ó kárhozat, hogy te születtél helyretolni azt
