Ki mindenkinek szólhat ez a honlap?

Írta: Nagy Jenő · 2009. augusztus 5.

kb. 5 perc olvasás

Ki mindenkinek szólhat ez a honlap?

akik már végleg lemondtak arról,
hogy valaha is boldogak lehessenek

*

akik sohase hittek benne komolyan,
hogy itt és most az ember vagy ő lehet boldog

*

akik hagyták magukat beskatulyázni
született vesztesnek, felesleges embernek

*

akiknek beteges félelmek,
vagy maga a halálfóbia eszi a lelkét

*

akik életútjuk felén egy nagy sötét erdőbe jutottak,
de az igaz utat nem lelik, de izgatottan és igazán keresik

*

akik maguknak se vallják be lelki bajaikat,
s ezek medikalizálásában partnerre találnak az orvosban

*

akik tudják, hogy milyen létfontos a lelkiviláguk,
de rosszul tették fel a kérdéseiket, rossz szellemi iránytűjük van

*

akik nem is mernek szembenézni az élet-halál kérdéseivel,
azt hiszik, akkor megússzák a válaszadást, pedig dehogyis…

*

akik amúgy olyan rendes, becsületes, szorgos emberek,
és sehogyan sem értik, hogy akkor ők miért nem boldogok

*

akik mindig abban reménykednek, hogy majd holnap,
vagy akik visszaképzelgik magukat sohanemvolt aranykorokba

*

akiket amúgy mindenki boldognak mondana,
de félig titkon érzik, hogy nagyonis kínzó hiányérzetük van

*

akik kompromisszumok címén egyre jobban megalkudtak,
s ezt alkohollal, rajongással vagy cinizmussal kompenzálják

*

akinek minden nap egy túlélési gyakorlat,
s ehhez reggel felkapnak egy gondolatot, hogy kihúzzák vele…

*

akik nem úgy néznek magukra, ahogy csodára nézni illik,
s magátólértetődőnek veszik, ami már nekik megszokott

*

akik mindaddig nem értékelik, amik s amijük van,
míg az nem kerül veszélybe, vagy nem vesztik végleg el

*

akik annyi mindenki mással cserélnének,
egy összemazsolázgatott „életet” élnének…

*

akiket a sárga irigység 
vagy az átkozott féltékenység gyötör

*

akik úgy érzik, hogy tehetetlenek,
mert leigázta őket a körülmények hatalma

*

akik azt hiszik, hogy nincs bocsánat,
s így fekszenek naponta lelkiismeretük kínpadján

*

akik már annyiszor akartak új életet kezdeni,
saját magukat a hajuknál fogva kihúzni a mocsárból

*

akik ábrándozók, akik a bírhatót eladják álompénzért,
akik légvárat építenek a lakbérszedő „lelki szakembernek”

*

akik oly tudatlanok és hiszékenyek, balek boldogtalanok:
könnyű prédái a gazdasági, politikai, szellemi szélhámosoknak

*

akik testükben-lelkükben túl öregnek érzik magukat,
hogy szellemileg újjászülessenek – nekik már mindegy…

*

akik már olyan mocskosak, annyi bűnt követtek el,
hogy így már nem is mernek „Isten színe elé állni”

*

akik mártírkodva szinte keresik a szenvedést,
titkon vagy nyíltan a túlvilági jutalmat remélve

*

akik úgy élik a világukat a gyertyát két végéről égetve,
mintha csak egy nap lenne már a világból hátra…

*

akik úgy halogatják létfontos döntéseiket, dolgaikat,
mintha örökké élnének, s nem lenne „rendelt idő”

*

akik kiábrándultak a langymeleg történelmi egyházakból,
akiket tönkretettek a folyton tüzelő szekták és a vezéreik

*

aki szó szerint értik a mesét, a mítoszokat,
s így vagy szellemi fogyatékosok vagy nihilisták lesznek

*

akik most döbbentek rá, milyen gagyit sóztak rájuk
a second hand túrkálókban, szellemi ócskapiacokon

*

akik az úgynevezett politikai-gazdasági rendszerváltástól
várták volna személyes megváltásukat, családi boldogságukat

*

akik már annyi csodaterápiát kipróbáltak, de sikertelenül,
akik anyagi sikert sikerre halmoztak, mégis depressziósok

*

akik az élet császárai helyett,
valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos rabszolgái lettek

*

akik a gödör fenekén vannak, mert hittek az ördögnek,
aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – az is keserű volt…

*

akik aktuális fizetettmunka-nélküliségük miatt
magukat feleslegesnek, parazitának, káros elemnek érzik

*

akik életpiaci lármába menekülve nem ismerik a csendet,
s így nem hallják a bennük élő isten halk életmentő hangjait

*

akik rút kiskacsként önleértékelésben vannak,
pedig amúgy gyönyörű hattyúként élhetnének

*

akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek,
pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának

*

akik jó ügyekhez méltó buzgalommal
rossz ügyeket szolgálnak, képviselnek, védenek

*

akiket már semmi nem érdekel, teljesen közönyösek,
nem tudják, hogy milyen sok múlhat egyetlen emberen

*

aki nem akarnak felnőtté válni,
elbújnak a mamahotelban s infntilizálódnak

*

akik erőltetik a „nagykorúsodást”,
s koravénülnek, fiatalon kiégettek lesznek

*

akiknek nincs igaz jó barátjuk,
esetleg a minőséget itt is mennyiséggel pótolnák

*

akik abban a hiszemben vannak: van barátjuk, szerelmük,
ezért nem is keresnek – pedig csak álbarátuk, ellenségük van

*

akik mindig jónak is akarnak látszani 
és minden „jótettükért” rögtön hálát várnak

*

akik, ha már nem lehetnek dogmájuk szerint „jók” ,
akkor legalább a gonoszságban akarnak tökélyre jutni

*

akik sorozatosan gyűjtik a kudarcélményüket,
majd környezetük vagy önmaguk ellen agresszívek

*

akik nevetségesé vagy szánalmassá váltak
szüntelen öndicsérgetésükben és önsajnáltatásukban

*

akik élőhalottként sínylődnek bűneik börtönében,
miközben gonosz pótcselekvésként bűnbakokra vadásznak

*

akik betömetik füleiket a szirénsziget közelében hajózva,
vagy akik nem kötözik ki magukat, s örökre elcsábulnak

*

akik képtelenek összefoglalni és a hallgatóhoz szabni történetüket,
ezért mindent úgyanúgy túlrészletezve, dögunalmasan mesélnek

*

akik múzealizálnák, skanzenbe raknák a nagy világvallásokat,
de spiritiszta szeánszokon keresik kapcsolatukat a szellemvilággal

*

akik minden istennek, minden oltáron áldoznak,
hátha mégis van benne valami, s akkor az egyik csak bejön

*

akik minden lehetséges lottószámot megjátszanak,
hogy teljesen biztosak legyenek: övék lesz a főnyeremény

*

akik szentimentálisan nyavalyognak a halandóságuk miatt,
de már koradélután dögunalomtól szenvednek, magukat is unják

*

akik annyira szeretnének a legbiztosabb három lábon állni,
hogy felépülésük után sem dobják el a fizikai-lelki mankókat

*

akik vagy nem tudnak mértéket tartani a nemes alkoholokból,
vagy saját gyengeségüket erényként tüntetve fel Absztinensek

*

akik azt hiszik, hogy egyszer s mindenkorra kigyógyultak,
pedig életük végéig szenvedélybetegek, s így könnyen visszaesnek

*

akiknek van pénzük, de nincs stílusérzékük,
s nem tudják elfogadni, hogy egy csóró az ízlésüket formálja

*

akik olyan társ után vágyakoznak, akik nem is létezhetnek,
akik szeretetéhségükben elmennek az elsővel, aki rájuk mosolyog

*

aki másnak vermet ás, taposóaknát telepít,
de a végén ő maga esik bele, ő maga lép rá…

*

aki az álomfejtőhöz tartva vért izzadva gyötri az agyát,
hogy a lehető legteljesebben felidézhesse az éjszakai álmait

*

akik nem két órát dolgoznak létfenntartásukért mint a busmanok,
és mégse élnek olyan minőségű, értsd: olyan egész, teljes életet…!

*

akik szeretik a meglepetést,
és ezért szinte zsákbamacska módjára vesznek feleséget

*

aki verembe estek, s ott berendezkednek,
majd mindenki odacsalnak, esetleg be is rántanak

*

akik mindent tudnak a nevetésről és a humorról,
de még életükben nem nevettek, nem kacagtak egy jóízűt

*

akik azokat gondolják a legjobb barátjuknak, akik hízelegnek,
s azokat elvadítják maguktól, akik olykor fájó igazságot mondanak