kb. 4 perc olvasás
TEGEZÉS
(Két úr találkozik az utcán. Tíz év óta ismerik egymást, soha nem voltak valami nagy barátságban, ha néha találkoztak, néhány hideg és udvarias szót váltottak és gyorsan elváltak. Öt nappal ezelőtt valami banketten kerültek össze, pezsgőzés közben pertút ittak. Most mindkettőnek azonnal ez jut az eszébe, de egyik se egészen bizonyos a dologban, vajjon csakugyan pertút ittak-e vagy csak úgy rémlik. Mindenképpen baj van, mert ha igen, akkor megsértődik a másik, ha az egyik nem emlékszik rá és azt hiszi, hogy megbánta – ha pedig nem, akkor pláne mit szól, ha most egyszerre csak tegezni kezdi. Viszont beszélni muszáj, mert már megálltak mind a ketten! Mind a ketten elhatározzák hirtelenében, hogy megvárják, míg a másik megszólal és ahhoz igazodnak majd)
Egyik (barátságosan szorongatja a másik kezét és biztatóan néz rá): Áá…
Másik (ugyanúgy néz rá): Áá… no lám… (nem eresztik el egymás kezét).
Egyik: No lám… ez már aztán kedves izé… találkozás… (mosolyogva és sürgetően néz rá).
Másik: Hát – merre felé mégy… mégyegetünk errefelé?
Egyik: Én csak úgy errefelé mégyegetek… megyengetek itten. Hát… őő… hogy vagyunk?
Másik (boldogan, hogy magáról beszélhet; saját magáról egyelőre nincs kétség, hogy első személyben kell szólni): Ó, én megvolnék valahogy. Csunya egy meleg van, különben jól érezném magam. Nagyon megérzi izé… az ember a meleget – nem?
Egyik (mohón): Bizony rettenetes. És még hozzá, hogy süt a nap!
Másik: Az! nem elég, hogy olyan meleg van, még hozzá a nap is süt.
Egyik: Ilyenkor nyáron minden összejön.
(Kínos szünet. Mindkettőnek sürgős dolga van, de nem mernek elválni, mielőtt nem tisztázódott a tegezés kérdése: mert elválni vagy «szervusz»-szal lehet csak, vagy «alászolgájá»-val – tertium non datur)
Másik: Hát a… izé… a család mit csinál? Sok a baj ilyenkor a családdal, mi?
Egyik (bután): Milyen családdal?
Másik: Hát a… (tréfásan) a családunk? A nagyságos asszony, meg a gyerekek?
Egyik: Az én gyermekeim?
Másik: A – persze, persze. A gyerekek.
Egyik (nem érti még mindig): Hja, hogy az én gyermekeim – vagy…
Másik: Na igen – csak úgy mondtam, hogy a «családunk», ahogy mondani szokták tréfásan, hehehe.
Egyik (kacagva): Hja, tréfásan! Hehehe! (Hosszú szünet, mialatt melegen szorongatják egymás kezét és nevetgélnek. Egyszerre az egyik észreveszi, hogy a másik ruháján egy bogár mászik.)
Egyik: Vigyázz – vigyázzunk… egy bogár mászik itten – a…
Másik: Hol?
Egyik: A izén… a kabáton.
Másik: Melyik kabáton?
Egyik: A… ezen itten… a (tréfásan) nem az enyémen, hehe.
Másik: Hát kién? (Mereven néz rá.)
Egyik (kínosan viccelve): Nem mondom meg.
Másik: Az enyémen? (Merően nézi.)
Egyik (gondolkodik): Igen.
Másik (rezignáltan lefricskázza a bogarat): Köszönöm. Nagyon kedves, hogy… hogy az emberek így figyelmeztetik egymást…
Egyik: Ó, szót sem érdemel.
Másik: De, nagyon köszönöm.
Egyik: Nincs mit, igazán csekélység.
(Hosszú szünet)
Másik: Hát – én mostan erre megyek majd…
Egyik (ijedten): Máris?… Ugyan, olyan sürgős? Nem – nem beszélgethetünk még egy kicsit?
Másik: Csak nem tudom, hogy… hogy nem alkalmatlan-e… az ember…
Egyik: Dehogy, dehogy! Igazán annyira örülök, hogy látha… láthattuk egymást…
Másik: Én is nagyon… hogy… hogy az ember láthatja egymást.
Egyik (elszántan): Én fölfelé megyek a körúton. Nem tart – tartunk együtt?
Másik (ellenkező irányban van dolga): Dehogynem, szívesen…
(Minden ok nélkül együtt mennek és mindenféléről beszélnek, politikáról, filozófiáról, versekről, üzletről, csupa általánosságokról, csakhogy ne kelljen egymást megszólítani. Mindkettő kínosan várja, hogy a másik megszólítsa egyszer)
Egyik (tizenkettőkor, miután mindent bezárnak): Hát merre – lakunk, merre lakunk?
Másik (dühösen): Ki? Kicsoda?
Egyik (megadással): Én.
Másik: Hát én azt honnan tudjam?
Egyik: Hja – persze… (rálép a lábára).
Másik: Hu!
Egyik: Mi az?
Másik: Semmi… véletlenül… hehe… ráléptünk a lábamra…
Egyik (sápadtan a dühtől): Kicsoda? (Bömbölve): Kicsoda?
Másik (révetegen): Nem tudom…
Egyik: Nem? (Pofonvágja.) Nesze, te piszok fráter! Most tudod? (Revolvert vesz elő.)
Másik (boldogan): Persze, hogy tudom!… Szervusz!… Te, te, te…
(Egymás nyakába borulnak)
NEVETŐ DEKAMERON
(SZÁZ HUMORESZK)
TARTALOM
A HUMORISTA
A KÁLYHA MINDENKIHEZ MELEG
MÁJUS
A TANULSÁG
EGYÜGYÜ MESE
A MEZŐ
LEVÉL AZ ŰRÖN ÁT
SZABADALMI IRODA
CSEVEGÉS AZ ŰRBEN
TESTI SZÉPSÉG
AMERIKAI PÁRBAJ
KERTÉSZ KETTŐ
BÁTORSÁG, FIATAL BARÁTOM!
MESE AZ ELTÉVEDT VILLAMOSRÓL
A GAZDAG EMBER
A GAZDAG EMBER SÍR
A FEJETLEN EMBER
A KÖLTŐ
UGYANEZ FÉRFIBAN
JÓTÉKONYSÁG
GASPARECZ
IRODALOM
BUXBAUMNÉ, A FA
VÍZCSEPP ÉS GYUFASZÁL
MONOLÓGOK A KÁDBAN
VÉGSŐ ÉRVELÉS
AZ EMBERISÉG VÁROSA
FÉLELEM ÉS REMÉNY
NEM ISMERT MEG A SAJÁT ANYÁM
AZ ŐSEMBER
ÖRVENDETES FEJLŐDÉS
ZÖLD BARACKOK
A HÓEMBER
LEGENDA A KÖLTŐRŐL
HERAKLESZ TIZENHARMADIK HŐSTETTE
HÍRLAPKIVONAT
A BUNDONBENGHI BUMERANG
DIPLOMÁCIA
MŰFORDÍTÁS
ÁLLAMREGÉNY
KIK CSÓKOLÓZNAK TÖBBET?
ZENESZERZŐK
FOGYÓKÚRA
TÖRTÉNELEM
FELKELÉS
NEVELÉS
A FORRADALMI MOZGALOM LÉLEKTANA
MESÉK VILÁGA
GYULA BÁCSI
IDEGKÓRTAN
AZ ASZFALTBETYÁR
RÁJÖTTEM VALAMIRE
A FELESÉGEM SZIGORLATOZIK
A BOSSZÚS TUDOMÁNY
MOKAN
MARSLAKÓK A FÖLDÖN
MEGSZÓLAL A TELEFÓN
DICKENS, MÉLY KEDÉLY
«VILÁGEGYETEM» KAUCSUKSAROK
HINTA
HIÚSÁG
ÉNEKELNI TANULOK
KÉT ORVOSI LELET
ÓRÁK
TEGEZÉS
HALANDZSA
NÉPEK ÖRÖME
TANULMÁNYOZOM A LELKET
NYOMOZÁS
CSOPORTOSULÁS
IDEGES ÚR ELALSZIK
IDEGES ÚR ELKISÉRI A BARÁTJÁT
IDEGES ÚR ÖNGYILKOS
HÁZINYÚL
BELEBESZÉLNEK
JÁTÉK A FIAMNAK
AZ ÉN GYEREKEM
TÖLTŐTOLL
CIPŐPERTLI
HOGY VAN?
ÚJ ÉLET
BESZÉLGETÉS-MINTA
A FELELŐS EMBER
PROTEKCIÓ
KI A VÉRENGZŐ BESTIA?
KARÁCSONYI SZÁM
OKKULTIZMUS
A NŐ, AKI GŐGICSÉL
POLIGÁMIA
STANCI NÉNI, FRÉDI ÉS A MÁRKI
Ő AD NEKEM TÉMÁT
OMNIBUSZ
TANU VAGYOK
LEONIDAS
SZÍNÉSZET
ÉN ÉS A BANK
AZ IGÉNYTELEN EMBER
A KÖNYVNYOMÓ, AZ KIRÁLY, A POÉTA, VAGYIS UJSAGH-ÍRÓ
ŐSKOR
MINDEN MÁSKÉP VAN