kb. 2 perc olvasás
Eleink hagyománya: Kakasének és kakasütés
Általában lakodalomkor, a vacsora alkalmával énekelték.
Legrégibb szövegváltozata a Vásárhelyi Daloskönyvben van. Dallama a 16. századi nemzetközi reneszánsz táncdallam, az ún. „volta” dallam variánsa.
A kakas a lakodalmi szimbólumok közé tartozik, a többnyire a lakodalom különböző rituális jellegű mozzanataihoz kapcsolódik; a menyasszony kikérésekor, átadásakor az ún. váltókakas; a lakodalmi kakasütés számos változata; sokhelyütt a kakas fejét rozmaringgal feldíszítették, és az új pár elé helyezték az asztalra.
A kakasénekre Nyitra megyéből és Zala megyéből vannak leírásaink. A legrégebbi szövegváltozatban kakas helyett „fürj” szerepel.
A szövegek jellemzője a tréfás, játékos refrén és a tréfás „osztogató” szöveg. Pl. „Fejit adjuk fejeseknek”, „A nyakát adjuk nyakasoknak” (Nyitra m.) vagy másik változatban: „Fejit hagyta tudósoknak, a kakas” „Nyakát hagyta kálomistáknak a kakas” (Kiss Dienes jogász gyűjtése, Pápa 1844).
A lakodalomban szintén a volta dallamra énekelték az ún. legényválogatót: „Egykor két lány virágot szedni…”
Másodlagosnak tűnik az ének kapcsolódása a felnőttek és gyermekek körében egyaránt ismert a „kakasnyakvágás”, „kakascséplés”, „kakasütés” alkalmaihoz ( kakasütés). A szöveg egyébként a tréfás állatbúcsúztatókkal mutat rokonságot.
Kakasütés
Különböző alkalomkor előforduló népszokás, amelynek során egy vagy több kakast, esetleg tyúkot ölnek meg: agyonütik, lemetszik a fejét vagy lelövik.
Ismeretes a farsang, a húsvét, a lakodalom, az aratás hagyományában.
A szokás menete helyenként változó volt. A brassói Hétfaluban húsvét harmadik napján az iskolás gyermekek a község játékra alkalmas helyén bizonyos távolságra egymástól két cöveket vertek a földbe.
Az egyikhez egy hizlalt kakast, a másikhoz egy hizlalt tyúkot kötöttek. A fiúk a kakas, a leányok a tyúk irányába helyezkedtek el. A feladat az volt, hogy a cövekhez kötött kakast a fiúk agyonlőjék (kakaslövés), a tyúkot pedig a leányok agyonüssék. A fiúk a halálos ítéletet nyíllal, a leányok egy bottal hajtották végre. Közben egy sajátságos éneket énekeltek, amely a kakas szomorú sorsát panaszolja el (kakasének).
Brassó megyében néhol nem a kakasokra, hanem egy táblára rajzolt kakas ábrájára lőttek nyíllal. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálta, az lett a győztes. A két állatot a versenylövés után megölték, elkészítették és elfogyasztották.
Baranyában húshagyókedden a legények a kocsma udvarán cövekhez egy kakast kötöttek. A kakastól mintegy húsz lépésnyire bekötötték a legények szemét, kezükbe csépet adtak. A cél az volt, hogy bekötött szemmel a kakashoz találjanak, és azt cséppel agyonüssék (kakascséplés).
A szatmári Felsőbányán lakodalom alkalmával a vőlegény feladata volt, hogy a násznép jelenlétében, bekötött szemmel egy cövekhez kötött kakast agyonüssön egy doronggal.
Miskolcon, Borsod és Gömör megye némely falvában a kakast szintén lakodalomban ölték meg. A kakasra „bírósági” végzéssel mondták ki a halálos ítéletet, és karddal vagy késsel lemetsették a fejét (kakasnyakazás).
Kolozsvár környékén aratáskor egy kakast a gabonaföldön beástak a földbe, csak a fejét nem temetik be. Egy legénynek a kakas fejét kaszával egyetlen suhintással le kellett metszenie. Ha ez nem sikerül, az emberek megrettentek, a legényt egész éven át vörös kakasnak nevezték, és úgy vélték, hogy az aratás a következő évben rosszul sikerül.
A kakasütés ismeretes a szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák és más nép hagyományából is.
Forrás: Néprajzi Lexikon