kb. 7 perc olvasás

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan
Táltos paripa és/vagy állatorvosi ló
Jóisten országa és/vagy földi pokol
Életminőségvizsgálat anyanyelven

Jó-rossz barát vagy ellenség felismerő – III.
Ki mennyit nem használ, mennyi jót mulaszt,
sőt – legtöbbször jószándékkal – árt másnak
a szellemi-lelki stb. hatalma függvényében

MÓRA FERENC
A DIDERGŐ KIRÁLY
Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
„Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!”
Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
„Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?”
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
„Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!”
„Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.”
„Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám” – nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.
Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
„Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!”
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!”
Nyöszörög a fűtő: „Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!”
Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
„Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!”
Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
„Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!”
Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog –
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:
„Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!”
Megfordul a király: „Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!” –
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
„Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?”
Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
„Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője!”
Most már meg a kislány mondta azt, hogy „ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!”
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
„Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!”
Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
„Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem – nagy Meseországban…”

p 1
p Aki gyönyörű-szépre festi az idegen rossz isten képét
p Aki naponként leönt keserű, cinikus életbölcsességeivel…
p Aki öncélúan/fogadásból elcsábít, majd magadra hagy
p Aki rafinált ravaszsággal igyekszik elaltatni lelkiismereted
p 2
p Aki mindig jobban tudja nálad, hogy neked mi a jó…
p Aki téged a perifériára szorít: ő mindig a centrumban
p Aki csak felbujtó, tippadó a testi-lelki kifosztásodhoz
p Aki idejétmúltként gúnyolja konzervatív erkölcsödet
p 3
p Aki olyan szabályokat hoz, ami csak rád nézve kötelező
p Aki úgy néz rád, mint aki a szemével is ölne, ha tudna
p Aki könnyít magán: elviselhetetlen lelki terhet rak rád
p Aki lebeszél tudós/művész pályáról, mert te gój vagy…
p 4
p Aki a csíny értelmi szerzője, de a lebukáskor rád keni
p Aki mindig is veled végeztetné el a piszkos munkákat
p Aki a nevedben hamisan üzen: összeveszít, megkárosít
p Aki élvezi, ha módjában áll bizonytalanságban tartania
p 5
p Aki segítségnyújtás címén rosszabb állapotban hagy ott
p Aki eltávolítaná, elvadítaná tőled a legjobb ismerőseidet
p Aki ellopja és sajátjaként tálalja az ötleted, találmányod
p Aki rád neheztel, és szakít, ha nem Bólogató Jánosa vagy
p 6
p Aki eltakarja elöled a napot, vagy elvakít/elkápráztat
p Aki „jóságodra” alapozva elkunyerálja kedves tárgyaidat
p Aki elhúzza előtted a mézesmadzagot: kandi kamerával
p Aki gyereke által saját meghiúsult vágyait teljesítené be
p 7
p Aki élettársát törvényes cselédnek veszi, így is bánik vele
p Aki csak azértis elhappolja elöled a neked szükségeseket
p Aki elhiteti veled: „ó-embered” minden könyve kidobandó
p Aki egy csúnya beszólással megtöri a játékotok varázsát
p 8
p Aki egymás ellen uszít, hergel: leural család(tag)okat
p Aki egy poénért bármit elad, akár még az édesanyját is
p Aki még oda se adta a pénzt, máris kamatostól kéri azt
p Aki dologházat, csatateret stb. varázsol az otthonodból
p 9
p Aki azért gyártja betegség-tudatod, hogy kihasználjon
p Aki titkoltan ellenérdekű félként bíráskodna ügyedben
p Aki lényegtelen/ál híreket tesz „érdekessé”, és ont rád
p Aki félretájékoztat, dezinformál/fontos híreket elhallgat
p 10
p Aki csírájában fojtaná meg terved, amint őt beavatod
p Aki éket ver közétek: gyanúsítgat, és féltékennyé tesz
p Aki csak a durva vicceinek céltáblájául használgatna
p Aki csalétekkel lépre csal, majd verembe/foglyul ejt
p 11
p Aki benned csak eldobható eszközt lát a céljaihoz
p Akinek csak közönség, kontraszt, kísérleti eszköz vagy
p Aki csak hiteget, hogy addig se kezdj másba, mással
p Akinél a semmi több lenne: álbarátként csak árt neked
p 12
p Aki mindig csak egy csepp mérget ereszt a légkörbe
p Aki csak azért emel oly magasra, hogy nagyobbat ess
p Aki csak azért ad kölcsön, hogy többet ne is lásson
p Aki csak a jó sorsodban osztozik, de akkor pumpol
p 13
p Aki erőszakoskodással vádol, ha nem tud elcsábítani
p Aki bókolás címén szexuálisan zaklat, molesztál stb.
p Aki bizalmatlanságot, gyanakvást kelt veled szemben
p Aki a saját szakmáját a tiéd rovására a (leg)többre tartja
*

A lehetséges kártevők lajstroma
Magam után az ún. barátaimtól
védjen meg engem a Jóistenem,
a nyílt ellenségeimmel meg majd
valahogy csak elbánok magam is…
(a Talmud után szabadon)
Magam után, és „persze” tőlem függően
kik azok az emberek, akik árthatnak nekem,
vagy akik a jó lusta, önző, gyáva mulasztásaival
segítik a Gonoszt, mint az ördög cimborái, eszközei,
1.
akik ragadozók, paraziták, (hideg)háborúzók,
bűnözők, zsarnokok, terrorizálók, népirtók stb.
2.
vagy jószándékkal kövezik az utam a pokolba,
(mint pl. a mostohánál is rosszabb kényeztető anya)
3.
vagy akik csak ravasz álbarátok: úgy tesznek,
mintha igazán az én javam akarnák: de el is veszik…,
4.
aki rossz élettárs, férj-feleség, lakó- és szülőtárs stb.,
aki a házasság menyországából tartós poklot varázsol
5.
a kontár, pályatévesztett, szélhámos termelő, mester,
szolgáltató, aki becsap, átver, megkárosít, kifoszt stb.
6
a szellemi-lelki hatalmú pap, tanító, művész, orvos stb.,
leginkább azzal, hogy a rosszat csinálják jól (protokoll…)
7.
a nagy politikai-gazdasági hatalommal bírók/vezetők,
akik amennyit használhatnának, annyit ártanak nekem
Biztató: mások meg is ölhetnek,
de lelkemben kárt nem tehetnek –
ehhez kell az az én testi-lelki-szellemi
önismeretlenségem, önvédtelenségem is…

p.s.:
a vázlatos lista még pontosításra, kiegészítésre stb. szorul,
de a lényegi – provokatív? – állítása egyértelműen kitetszik:
a legtöbb bajt a világban/életünkben nem gonosz rosszakarók,
de a pokolba vezető utunkat csupa jószándékkal kövezők okozzák…
