kb. 2 perc olvasás
Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ivan Illich (1926-2002)
A TÁRSADALOM ISKOLÁTLANÍTÁSA
Ivan Illich 1926-ban született Bécsben, s katolikus papként teológiában és filo-
zófiában szerzett tudományos minősítést. 1951-ben átköltözött az Egyesült
Államokba, s New York városa ír és Puerto Rico-i szegénynegyedének lett a lel-
késze.
Oktatói és szervezői tevékenységét Puerto Rico katolikus egyetemén
kezdte meg, majd Mexicóban, Cuernavacában szervezett kutatói és oktatói köz-
pontot latin-amerikai papok számára. Életútja már önmagában véve is mutatja
találkozását a „modernizált szegénység” problémájával az Egyesült Államokban
és Latin Amerikában. Olyan közegben élt és tevékenykedett, ahol a fogyasztói
társadalom elleni lázadás biblikus nyelven, az emberek „megváltásának” igényével
fogalmazódott meg, s a társadalmi egyenlőtlenségek okainak keresése fokozatosan
elvezette őt az iskolarendszer vizsgálatához. A hatvanas években megjelent cik-
keiben és tanulmányaiban már az iskolarendszer bírálata áll a középpontban,
s a hetvenes évek elejére ezekből megszülető kiáltványa a társadalom iskolátlaní-
tásáról a legszegényebb társadalmi rétegekből feltörő haragot és kétségbeesést
fogalmazza társadalomfilozófiává.
Könyvének I. fejezete — Miért kell iskolátlanítanunk? — egész koncepció-
jába bevezetést nyújt, ezért válogatásunk elsősorban erre a fejezetre épül. A
II. fejezet — Az iskola fenomenológiája — leírja a gyermekkor „történetét” és a tanító
funkcióit a nyugati kultúrákban, és az iskolát úgy definiálja, hogy az egy „kor
specifikus, tanárcentrikus intézmény, teljes időben való elfoglaltsággal és egy
kötelező tananyag elsajátításával” . A III. fejezet — A haladás ritualizálása —
azt a folyamatot mutatja be, hogyan termeli az iskola a fogyasztói embert, hogyan
alakítja ki alapvető értékeit a végtelenül növekedő fogyasztás mítoszának jegyé-
ben. Ebből a fejezetből való válogatásunk 2. része. A IV. fejezet — Az intézmé-
nyek világa — a fogyasztói társadalom intézményeit veti össze röviden, s rá mutat,
hogy az emberekre egy sor nem kívánt közszolgáltatást erőltetnek rá a különböző
közintézmények, ide sorolja az iskolát is. Az V. fejezet — Irracionális ragaszko-
dások — a nevelés forradalmát az ellenkultúrához és a nevelési technika forra-
dalmához kapcsolja, a VI. fejezet — A tanulás szövete — pedig politikai progra-
mot fogalmaz, s az új oktatási rendszer körvonalait vázolja fel (1. oktatási tárgyak
szolgáltatása, 2. képességek kialakítása és cseréje, 3. szabad párválasztás az
oktatásban egy nagy kommunikációs hálózat révén, 4. oktatási szolgáltató köz
pont, ahova tanácsért lehet fordulni). A könyv a VII. fejezetben — Az Epimétheuszi
Ember újjászületése — a Pandora-mítosz olyan értelmezésével zárul, miszerint
Prométheusz képviseli világtörténelmileg a fogyasztói embert, aki az intézmények
és anyagi javak elidegenedett világát zúdította az emberiségre, viszont a fivére,
Epimétheusz Ivan Illich értelmezésében a közösségi élet képviselője, s a jövő
emberisége remélhetőleg az ő utódaiból áll majd.
A személyes kapcsolatok jövőbeli társadalmának anarchista mítosza stíl-
szerűen mitikus hangvétellel zárul tehát, s nem is lehet vitás, hogy naivitása
számos ponton tetten érhető. Társadalomkritikája azonban sok reális mozzanatot
rejt magában, az iskolán belüli és az iskolán túli társadalomra vonatkozólag
egyaránt. Ivan Illich az ellenkultúra irányzatának elkötelezettje, nyíltan vallja
a konvergenciaelméletet, sőt látványosan szimpatizál a kínai kulturális forrada-
lommal.
A nyugati fogyasztói társadalom és az iskolarendszer kritikája munkássá-
gában azonban mégiscsak több, mint görögtüzes sziporkázás; mélyen tárgyalja
az egyenlő iskolázás ideológiája mögött meghúzódó valóságos egyenlőtlenség
újratermelését és ennek intézményesítését.
Valóság, 1975/11. sz. 84 o.