kb. 3 perc olvasás
ISTENEK PÁRVIADALA
Ácháb elküldött Izrael valamennyi fiához,
s egybegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére.
Ekkor Illés odalépett az egész nép elé és azt mondta:
,,Meddig sántikáltok kétfelé?
Ha az Úr az Isten, kövessétek őt, ha pedig Baál, kövessétek azt.”
A nép azonban egy szót sem felelt neki.
Erre Illés azt mondta a népnek:
,,Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül:
Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak.
Adjatok nekünk két fiatal bikát,
aztán ők válasszák ki maguknak az egyik bikát, s vágják darabokra,
s tegyék a fára, de tüzet ne tegyenek alája:
én pedig majd a másik bikát készítem el és teszem a fára,
s tüzet szintén nem teszek alája.
Hívjátok segítségül isteneitek nevét,
én meg majd segítségül hívom az én Uram nevét,
s amelyik Isten tűz által meghallgat, az legyen az Isten.”
Erre az egész nép azt felelte: ,,Helyes indítvány!”
Azt mondta tehát Illés Baál prófétáinak:
,,Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát, s készítsétek el
— elsőknek, mert ti vagytok többen –,
s hívjátok segítségül isteneitek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.”
Miután ők átvették a bikát, amelyet nekik odaadott, elkészítették,
s reggeltől délig hívogatták Baál nevét, s azt mondták:
,,Baál, hallgass meg minket.”
De nem jött egy hang sem, s nem felelt senki sem,
hiába ugrándoztak az oltár körül, amelyet készítettek.
Amikor aztán már délre járt,
így gúnyolódott velük Illés:
,,Hangosabban kiáltsatok, hiszen isten ő!
Talán éppen beszélget, vagy a fogadóban van, vagy úton,
vagy bizony tán alszik, hadd ébredjen fel.”
Hangosabban kiáltoztak tehát
és szokásuk szerint késekkel s tőrökkel vagdalták magukat,
amíg el nem borította őket a vér.
Amikor aztán elmúlt a dél
és prófétálásuk közben eljött az az idő,
amikor az ételáldozatot szokták bemutatni,
s nem hallatszott egy hang sem és nem felelt
és nem hallgatta meg az imádkozókat senki sem,
azt mondta Illés az egész népnek:
,,Gyertek hozzám.”
Amikor aztán a nép eléje járult,
helyreállította az Úr lerombolt oltárát
— vett ugyanis tizenkét követ,
Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez szólt az Úr szava:
,,Izrael legyen a neved,”
és oltárt épített e kövekből az Úr nevében –
s mintegy két barázda széles vízárkot készített az oltár köré,
aztán elrendezte a fát, földarabolta a bikát,
rátette a fára és azt mondta:
,,Töltsetek meg négy vedret vízzel,
s öntsétek rá az egészen elégetendő áldozatra, meg a fára.”
Aztán ismét azt mondta:
,,Másodszor is tegyétek meg ezt.”
Amikor másodszor is megtették, azt mondta:
,,Harmadszor is tegyétek meg ugyanezt.”
Megtették harmadszor is,
úgyhogy folyt a víz az oltár körül, s az árok medre is megtelt.
Amikor aztán eljött az egészen elégő áldozat bemutatásának ideje,
odalépett Illés próféta, s azt mondta:
,,Uram, Ábrahámnak, Izsáknak s Izraelnek Istene,
mutasd meg ma, hogy te vagy Izrael Istene,
meg hogy én a te szolgád vagyok
és hogy a te parancsodra cselekedtem mindezt.
Hallgass meg, Uram, hallgass meg engem,
hogy megtanulja e nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten,
s hogy te térítetted vissza ismét szívüket.”
Ekkor lecsapott az Úr tüze,
és megemésztette az egészen elégő áldozatot,
meg a fát, a köveket és a port,
s felitta a vizet, amely az árokban volt.
Amikor látta ezt az egész nép, arcára borult, s azt mondta:
,,Az Úr az Isten, az Úr az Isten!”
1Kir 18,20-39