Irigyság/káröröm – Wiki

Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk. Ha ez az érzelem az ellen fordul, aki örömet érez, gyűlöletté válik. Ha inkább a tárgy felé fordul, amely másnak örömet okoz, másnak javára szolgál, irigység a szó szűkebb értelmében.[1]

Más megfogalmazásban: Az irigység a más ember anyagi javainak, lehetőségeinek, párkapcsolatának, műveltségének, sikerének, elismertségének összehasonlítása a sajátunkkal. Amennyiben a sajátunkat kevesebbnek ítéljük a másikénál, belül szeretnénk az ő helyzetébe kerülni.

„Az irigység a társadalmi létezés egyik kulcskérdése, amely rögtön megjelenik, mihelyt két magasabb rendű élőlény képes összehasonlítani magát egymással… Az ember irigy élőlény, amely az irigyelt személy ebből származó társadalmi gátlásai nélkül nem lenne képes olyan társadalmi rendszereket kifejleszteni, melyeket a modern társadalmakban nekünk is igénybe kell vennünk.[2]”

Irodalom

Basil of Caesarea. Homily 11: Concerning Envy, Saint Basil: Ascetical Works ford.: Sister M. Monica Wagner, C. S. C.: (1962)
Epstein, Joseph. (2003) Envy: The seven deadly sins. New York, Oxford University Press.
Salovey, P. (1991) The Psychology of Jealousy and Envy
Schoeck, H. (1969) Envy: A theory of social behavior. New York: Harcourt, Brace and World.
Smith, R.H. (2008) Envy: Theory and research. New York, Oxford University Press.
Westhues, Kenneth (2004) The Envy of Excellence: Administrative Mobbing of High-Achieving Professors. Lewiston, New York: Edwin Mellen Press.
Lindholm, Charles (2016) Generous Envy Archiválva 2019. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. Digital Development Debates, issue 17 „Sharing”.

Források

Irigység. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Helmut Schoeck: Az irigység. A társadalom elmélete; ford. ford. Olay Csaba; Helikon Kiadó, Bp., 2007 ISBN 978 963 227 006 7
Elena Pulcini: Irigység. A szomorúság szenvedélye; ford. Krivácsi Anikó; Typotex, Budapest, 2012

Jegyzetek

A Pallas nagy lexikona
Schoeck 11. old.

*

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A káröröm olyan öröm amely mások szerencsétlenségéből fakad. Olyan öröm, ami abból fakad, hogy látjuk, vagy halljuk, hogy a másik embernek problémái vagy hibái vannak.[1]

Irodalmi használat és filozófiai elemzés

A Példabeszédek Könyve megemlít egy érzelmet, amely hasonló kárörömhöz: „Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved: mert az Úr meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla.” (Példabeszédek 24:17-18).

A filozófus Arthur Schopenhauer a kárörömöt, mint a leggonoszabb bűnt említi. Híres mondása: „irigységet érezni emberi, kárörömbe kóstolni ördögi.”[2]

Harold S. Kushner rabbi Amikor Rossz Dolgok Történnek Jó Emberekkel című könyvében azt írja, hogy a káröröm egy univerzális, egészséges reakció, amin nem lehet segíteni. „Van egy német pszichológiai kifejezés, a Schadenfreude, amely arra utal, hogy a kínos megkönnyebbülésre utal, amit akkor érzünk, amikor valami rossz történik valaki mással, helyettünk.” Példát ad és azt írja, „[az Emberek] nem szeretnék, hogy a barátjuk beteg legyen, de nem tudnak szabadulni a kellemetlen hála görcsétől, hogy [ a rossz dolog] nem velük történt, hanem valaki mással.”[3]

A filozófus és szociológus Theodor Adorno úgy határozza meg a kárörömöt, mint „… nagyrészt váratlan öröm a másik szenvedése kapcsán, ami triviális, és/vagy megfelelő.”[4]

Tudományos vizsgálatok

A New York Times 2002-ben írt cikke számos tudományos vizsgálatot idézett a kárörömről, amelyet úgy határoz meg, mint „örömet mások szerencsétlenségén érezve”. Sok ilyen vizsgálat a társas összehasonlítás elméletére alapul, az elképzelésre, hogy amikor az embereknek körülöttünk peche van, akkor jobbként tekintünk magunkra. Más kutatók azt találták, hogy az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek valószínűbb, hogy kárörömöt éreznek, mint azok, akiknek az önbecsülése magas.[5]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schadenfreude című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

„Schadenfreude”, Merriam-Webster’s Online Dictionary, retrieved 4 August 2016
Schopenhauer, Arthur: The Essays of Arthur Schopenhauer On Human Nature. On Human Nature. „But it is Schadenfreude, a mischievous delight in the misfortunes of others, which remains the worst trait in human nature. It is a feeling which is closely akin to cruelty, and differs from it, to say the truth, only as theory from practice.”
Harold S. Kushner. When Bad Things Happen to Good People. first published by Schocken Books (1981)
Cited in Portmann, John. When bad things happen to other people. New York: Routledge (2000)
St. John, Warren. „Sorrow So Sweet: A Guilty Pleasure in Another’s Woe”, 2002. augusztus 24.

[1] A Pallas nagy lexikona

[2] Schoeck 11. old.

[1] „Schadenfreude”, Merriam-Webster’s Online Dictionary, retrieved 4 August 2016

[2] Schopenhauer, Arthur: The Essays of Arthur Schopenhauer On Human Nature. On Human Nature. „But it is Schadenfreude, a mischievous delight in the misfortunes of others, which remains the worst trait in human nature. It is a feeling which is closely akin to cruelty, and differs from it, to say the truth, only as theory from practice.”

[3] Harold S. Kushner. When Bad Things Happen to Good People. first published by Schocken Books (1981)

[4] Cited in Portmann, John. When bad things happen to other people. New York: Routledge (2000)

[5] St. John, Warren. „Sorrow So Sweet: A Guilty Pleasure in Another’s Woe”, 2002. augusztus 24.