Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Intelmek és bátorítások – XX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. október 13.

kb. 13 perc olvasás

Eugéniusz:



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Petőfi Sándor:

A MAGYAR IFJAKHOZ

Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága?

Avvagy virág vagy te, hazám ifjúsága?…

Jaj az olyan kertnek,

Jaj még annak is, mert megverte az isten,

Ahol, mint ti vagytok, magyar ifjak, ilyen

Virágok teremnek!

Felhő alakjába lelkem átöltözik,

Ugy száll a hon fölött nyugattól keletig

Sötéten, csendesen:

Ha volna mennyköve, mint van a felhőnek,

Csapásitól, ifjak, sokan hevernétek

A port, élettelen.

Mert ti az életet meg nem érdemlitek,

Egész nagy csillagok voltak őseitek,

És ti? csak parányok!

Ne adja a balsors, hogy e szegény haza

Bajában reátok szorúljon valaha…

Ti meg nem ónátok.

Szivetek mindig-nyilt-ajtajú palota,

Tódulnak, tódulnak seregestül oda

Víg, zajos vendégek;

Garázda népséggel telik meg a terem,

S ezek között helye nincs az örömtelen

Honfiérzeménynek.

Sziveteknek alig marad egy szöglete,

Ahol titkon magát pók gyanánt szövi be

A hazaszeretet,

S ez is csak addig van, míg jön az önérdek,

És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,

Mint hitvány szemetet.

Oh mily gyöngék vagytok! kiknél a hazának

Fénye nem ér annyit, mint a hiuságnak

Mulandó csilláma.

Oh mily gyöngék vagytok! nap süthetne rátok,

S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok,

Nyomorú kis lámpa.

Szent hazaszeretet, mibe mártsam tollam?

Hogy dicső képedet híven lerajzoljam,

Oly híven, oly szépen,

Hogy megbűvöld, ki rád szemét fogja vetni,

Hogy örök tanyára tégy szert valamennyi

Magyar kebelében.

Ti bálványimádók, hiúság rabjai!

Jertek, gyilkot fogok szivembe mártani,

Hadd feccsenjen vére

Szét fejeitekre… tán sikere leszen.

Tán megtértek tőle… jertek hozzám ezen

Uj keresztelésre!

Pest, 1847. február

Babits Mihály: Petőfi Koszorúi

„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?

Ki meri meglátni, ki meri idézni

az igazi arcát?

Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak

Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,

mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,

de ma már maga sem tudja hogy mit akar:

talány zaja, csöndje

és úgy támolyog az idők sikátorán,

mint átvezetett rab a fogház udvarán

börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond

messze az Övétől, mint sastól a vakond

avagy gyáván bújik,

s a bilincses ajak rab szavakat hadar?

Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal

hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a

deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a

hideg temetőnek!…

Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,

melyet eszméinek ellensége rádob

emlékére – kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!

Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad

virág szabad földön!

hogy árván maradva megrablott birtokán

mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,

kicsi, de nem börtön!”

Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!

Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz

az Ő ünnepségén:

Koporsó tömlöcét akit elkerülte,

most hazug koszorúk láncait ne tűrje

eleven emlékén!

Illyés Gyula

HAZA, A MAGASBAN

Jöhet idő, hogy emlékezni

bátrabb dolog lesz, mint tervezni –

bátrabb új hont a mult időkben

fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,

védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,

fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,

mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,

konok bércek – ezt ne felejtsed,

ha megyünk büszke szájjal vissza,

mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,

nem ölhet, mi csak ölne minket,

mormolj magadra varázsinget,

kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,

szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,

vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,

álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig

némán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepőbbet

dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,

a messzehangzóan is némát.

Karolva könyvem kebelemre,

nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,

mert az a való, mit én látok,

akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.

Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

mi ott fészkel, égbemenekszik.

p 1

p Rá se néz más nőkre! Igaz, egy idő után nőként már a feleségére se…

p Rengeteg energiát pazarol: mindenkit az ő gyülekezetébe terelne…

p Röstelli, hogy neki is baja lehet – egészségesnek szimulálja magát?!

p Sehol nem lóg ki a sorból: templomban imádkozik, utcán káromkodik…

p Semmi hatalmat senkinek, semmi paternalizmus: döntsön a gyereked!

p Semmitől sem fél annyira, mint a jó-rossz szomszédok megszólásától

p Senki elöl nem tér ki: se úr, se csőcselék, se részeg, se bolond elöl?

p Senkit nem akarván magadra haragítani minden istent tisztelsz?

p Skrupulózus a táplálék válogatásban: tévéből még a moslékot is eszi!

p Soha nem engedsz az „igazadból” – így azután szamárként szenvedsz

p Ő nem táborozgat, hol a komfortzónán túl kóstolná a nomád életformát

p Soha nem vagy ott a Tetthelyen, mindig valami jó alibit gyártasz!

p Soha semmiben nem vállal szóló szerepet, inkább a kórusban búvik el

p 2

p Sohasem cserélhet a királyfival, egész életében csak ezután sóvárog

p Sok jó bába között is elveszhet gyerek, pedig nincs boszorka köztük

p Sok művet írtak már a rendes, de mégis féléltű ember tragédiájáról!

p Sokkoló lehet, ha meghal a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…

p Sose késik el a prédikációjáról, ha egy-két lelki sebesültön átugrik is

p Spontán vicced olyan, mint amit százszor próbáltak és mondogattak…

p Stika házi pálinkafőzéskor már nemzeti ellenállónak gondolod magad

p Szándékában tiszteletreméltó erőszakmentesen terrorizált család?

p Származási-családi adottságaidat születési hibaként radíroznád ki?

p Százhúsz éves lett – életéről szóló élménybeszámolója 12 perc…

p Szégyelled bevallani frigiditásod, a férfit is impotenssé ócsárolod…

p Szellemi önvédelemből bezárkózol: így azt szívod be, amit kilehellsz

p Szemorvosi leleteid kiválóak – csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?

p x

Madách Imre

Pál öcsém sírjánál

Sirodnál állok, kedves Pál öcsém,

S könnyemre a sír néma, hallgatag,

Ki hinné, hogy alatta mint enyém

Oly zajgó szív s érzések nyugszanak.

Még tegnap egy vágy együvé csatolt,

S lelkünkben egy szent eszménykép lakott,

Még tegnap együtt küzdénk, fáradánk

Megérteni az életcélokot.

Ma sír takar, szavamra nem felelsz,

Mint aki pályázás közben leűl,

S vetélytársára sajnálkozva néz

Mért fárad olyan ernyedetlenűl.

A távol intő cél után, melyért

Ő is hevült, de látván balgatag,

Csalóka az, utközben félre áll

S szemén könny ég, de szívén nincs harag.

Óh jaj, hogy így van, bölcsőnk és a sír

Egy pont csak, mely körül futunk, futunk,

S midőn lihegve összeroskadánk,

Mindig csak a kis pont körül vagyunk.

Minden miveltségünk Bábel torony,

Vágyunk felérni véle az eget,

S hosszú fáradság, építés után

Oly messze az, mint volt fejünk felett.

Mért fáradál te is hát, jó öcsém,

Miért művelted hévvel lelkedet?

Hogy ott légy, hol a gyermek és buta

Kit véled együtt a sír eltemet?

Hisz azt mondják: egyenlők lelkeink,

S az ember itt csak vendégként mulat,

Ott túl feledve minden szenvedély,

Játék, keserv, a sír felett marad.

Ah, úgy te többé nem vagy már öcsém,

Erényeid, gyöngéid elhagyád,

Mi a miénk volt, s amért szereténk,

Levetkezéd, nem ismernénk reád.

Mi kötne össze, együtt érzenünk;

Hideg s döbbentő a tökélyesség,

Minden mi vonz, ami meleget ad

Az ember keblében egy gyengeség.

Te más lény lettél, voltad elveszett,

Csak a költőből él az, amit írt,

Mint a lehervadt rózsáról viszen

A röpke illat még mulandó hírt.

De a költő is halvány árnyképét

Lelkének bírja csak kizengeni;

S ezzel halálból szívvilágának

Vajh mily csekélyke részét menti ki.

S hát még te, aki nem költél, öcsém,

Burokban haladt köztünk lelked el,

Veled mindent, mint hulló csillagot

Nyom nélkül nyelt el a halott lepel.

Óh, mért él hát az ember, mért löké

Az Isten egy percre világába,

Hogy öntudatra ébredezve, az

Örökkévalóságot átlássa.

Átlássa istensége szikraját,

A roppant tért és a nyügöt nyakán,

S mint trónjáról száműzött istenség

Sírnál álljon meg percnyi lét után.

Vagy nem vesz el a munka és erő,

De méltó bért túl mindenik arat,

S mig szellemed magasb körökbe lép,

A durvább lélek tőled elmarad?

Sajátjaul maradnak érzeti.

Eszmék, kapcsok, miket kivíva itt,

S lelkünk folytatja, dicsőülve bár

Az életben megkezdett útjait?

Ez is szörnyű, kétségbejtő ez is,

Enyészni jobb mint ilyen öröklét,

Melyben még egy szál multunkhoz csatol

S árnyat reá földünk emléke vét.

Vagy a gyermek, ki itt sem élvezett

Ott küzdjön-é fel, s küzdjön büntelen?

S ki van, kinek nincs gondolatja, mely

Pokollá lenne örök üdvében?

S te is, ki itt már felküzdél öcsém!

Hogyan türöd majd örök éltedet?

Te, akinek tett volt egész valód,

A nyugalom halál leend neked.

Ha látod a lányt, kit szerettél itt,

S lelkeddel oly rokon lénynek hivél,

Hogy testben agg, lélekben halványúl

S a köznapiság mocskában alél;

Ha látod vészben, kiket szeretél,

S óvnod, vezetned őket nem lehet,

Ha köztünk napról-napra mindinkább

Hanyatlani látod emlékedet;

És látod a hont, a jogot és erényt

Vérezve, s nem siethetsz védeni:

Örök léted örök keserv leend

S enyészetért fogsz csak könyörgeni.

Madách Aladár

Minden mulandó…

Minden mulandó ezen a világon:

A csillag, mely az éjben fenn lobog,

A pezsgő élet napsugáros tájon

Percig örül csak, csak percig ragyog.

S aztán kihűl s leszáll a láthatáron,

S hír és boldogság elveszett, –

Minden veszendő ezen a világon,

Csak egy örök: a szeretet.

Minden mulandó ezen a világon:

Enyészik s újul szüntelen;

Enyészet úr a bún, a boldogságon,

Csak a szeretet végtelen.

Új életet teremt a pusztaságon,

Egy romba dőlt világ felett,

S arany mag nő a hervadó virágon, –

Mert végtelen a szeretet.

Minden mulandó ezen a világon:

Éj lesz s nem lesznek csillagok;

A szem lezárul, melyben boldogságom

Szeretet fényében ragyog;

De fénye majd kísér a pusztaságon

S ragyog felettem szüntelen,

Mert minden múló ezen a világon,

De a szeretet végtelen.

megjelent: 1888.

Madách Aladár

Szeretlek!

Szeretlek! mint a sír halottját,

Oly hűen, oly némán, –

Mint a sír, mely régen beomlott

Szeretett halottján.

Nincs már a hanton jel: nem tudják,

Hogy mennyit sóvárgok; –

Csak amint sarjadnak, mutatják

Hő dalok, virágok!

1881. január 11.

p 3

p Szép dolog, hogy fél lábbal is Tarzan akar lenni – de ha tükörbe néz?

p Szép, jó és igaz dolgokat mondasz, csak éppen nem illik a helyzethez

p Szeretnél megszépülni, ezért sminkeled agyon idegen mintára arcod

p Szétosztottad mindened, majd istent átkozod, mintha Ő kérte volna

p Szigorúan betartja a törvényeket: méltányosságból se „kivételez”!?

p Szilveszter éjjel egy évre előre kimulatod, kibolondozod stb. magad?

p Szobornak szép lennél, de ahogy feléledsz, elcsúful az összkép…

p Szüksége van a bűnös világnak egy élő legendára: ő adja hozzá magát

p Szüleid fiút akartak, téged fiúnak neveltek, s te nem lázadtál ellene!

p Születéstől csökkent értékű betegként viszonyulnak hozzá: ő rááll!

p Talonban maradt mint élesben soha be nem vetett tartalékos katona

p Taszítóan piszkos, büdös – vagy túlillatosított, cicomázott piperkőc?

p Távoli útra gyűjtve marad idő fűben hasalva rácsodálkozni a világra?

p 4

p Te elhatároztad, hogy hős leszel, s ha nincs rá szükség: hősködsz…

p Te inkább rongyokban jársz, csak a gyereknek mindene meg legyen?

p Te még az ostromállapotban is mindent újra és újra megvitatnál…

p Te minden akarsz lenni: egyszerre férfi és nő, gyerek és felnőtt?

p Te nem mondasz hazug gólyamesét: már óvodásod felvilágosítod?

p Te nem vagy egy panaszkodós típus: neked akár fejedre is tojhatnak

p Te olyan jó gyereke vagy szegény anyukádnak, hogy sose hagyod el?

p Te olyan szívű kislány vagy: még a cukros bácsi kérését is teljesíted

p Tiltott doppinggal ér el ereje feletti teljesítményt, majd lerokkan…

p Tiszta az udvarod, rendes a házad – csak éppen dögunalomtól bűzlik

p Tiszteletreméltó, mily hévvel építi a házát – kár: homokból homokra!

p Titkos örökbefogatottaddal az ő érdekében nem közlöd az igazat?

p Több sebből vérzel, de a fodrásznál ülsz, hogy frizurád csinosítsa?

p x

Révai Miklós

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet:

Mert úgy lehellett téged az alkotó

Isten, mikor gyarló agyagból

Testemet olly nemesen teremté.

Porrá emésztő földbe leszállanak

A kérkedésnek felrakatott csoda

Munkái, márvány oszlopokkal

Támogatott magas úri házak.

Sőt öszvedűlvén még maga a kerek

Föld s ég elolvad csillagival, mikor

Majd a megaggott nagy világnak

Megszakadott kötözetje bomlik.

Ekközt te lészesz ment egyedűl. Tehát.

Ó halhatatlan szép vagyonom! miben

Fog telni majd akkor te kedved?

Hol keresed lenyugosztalásod?

A szent vagyonság, kútfeje, alkotó

Szerzője s kedvén osztogató ura

Kívánatos minden dolognak.

Akkor is Istened. El ne vétsed.

Heinrich Heine

A szellemidézés

Az ifju ferencesbarát
cellája magányán görnyed,
olvasván régi varázsigét,
a Pokoltörvény cimü könyvet.
.
S hogy az óra éjfélt kongatott,
az ifju barát nem állta,
az ajka fehérült, szózatot
intézve az alvilágba.
.
„A legszebb nőt, ti szellemek!
Hozzátok fel ma a mélyből,
és életet leheljetek
bele, kedvem rajta hadd épül!”
.
S elhangzik a szörnyü varázsige,
és teljesül a kivánság,
a szegény elhunyt szépség közelít,
vonszolva halotti uszályát.
.
Tekintete bús. És sóhaja száll
fájó hideg kebelnek.
A halott nő a baráthoz ül
némán egymásra merednek.

Tandori Dezső fordítása

Kosztolányi Dezső:

SZELLEMIDÉZÉS A NEW YORK-KÁVÉHÁZBAN

A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,
.

nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok- régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.
.

Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,
.

hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kísértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.

1934



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp