Hárompataki csángó imák

Takács György
„MENYORSZÁGBA’ CSENDÍTENEK…”

Hárompataki csángó imák

A Kostelek, Gyepece, valamint Magyarcsügés csángó telepeit jelölő Hárompatak elnevezés mindeddig nem szerepelt a néprajzi irodalomban, a fenti – eredetileg Csíkszék szépvízi járásához tartozó, negyven éve Bákó (Bacáu) megyéhez csatolt – falvakat hol a Gyimeshez, hol pedig Moldvához sorolják, pedig az igazság néprajzilag, történelmileg, de földrajzilag is a kettő között található: Kostelek (Cosnea), Gyepece (Pajistea) és Magyarcsügés (Cáldárásti) – valamint a szomszédos, hagyományosan Moldvához tartozó Románcsügés (Ciughes.) – lakossága nagyrészt valóban a gyimesi csángósággal közös gyökerekből ered, politikailag determináltnak tűnő sorsában pedig moldvai csángó véreinkkel osztozik, ám e falvak – kezdetben tudatos – nagyfokú elszigeteltsége s az abból is fakadó vallási és identitásbeli különbségek és változások olyan sajátos kultúrát hoztak létre e területen, amely meggyőződésem szerint indokolttá teszi egy ilyen – a helyiek és a környékbeliek szóhasználatából vett – megkülönböztető elnevezés használatát.

Hárompatak falvai közül Kostelek Ágas (Agás.) fölött, a Tatrost a csaknem 1500 méteres Szellő-csúcs alatt eredvén délről tápláló Kostelekvize völgyében, a Gyimesi-szoros vonalától 20-22 kilométerre fekszik, átlagosan mintegy 800-1000 méteres tengerszint feletti magasságban. Gyepece, amelynek a Tatros-völgyével közvetlen összeköttetése nincs, a Kostelek-vizébe zúduló Farkas-pataka (Gyepece-vize), valamint a Vörösvész-pataka és a Lapos-pataka által a Kicsi- és a Nagy-Kerekbükk hegyének tövébe vájt völgyben, Kostelektől 4—5 kilométernyire található. Magyarcsügés a Palánkánál (Palanca) a Tatrosba ömlő Csügés-vize mellett, a Vojka- és az Apa-havas védelmében, Gyepecétől jó félórai járásra húzódik meg. A palánkai hetipiac területéről a Tatroson átnyúló híd után előbb a Csatlós Péter molnár vízimalmával kezdődő Románcsügés esik utunkba, amely 8-9 kilométer hosszan kígyózik fölfelé a keskeny patakvölgyben, míg Magyarcsügés közvetlenül felette, a patak „feje” irányában fekszik, Felszeg az úgynevezett Csendőrök-útján át sokkal közelebb van a gyimesfelsőloki katolikus templom tövében a Tatros-völgyébe futó Ugra-patakához, mint „a lütőn bé” a „kozsányok” lakta Palánkához. Hárompatak első telepesei a helybeli hagyomány szerint a siculicidium (1764) után „elcsángált” székelyek, akik az embernyúzó katonai szolgálat, a bírói ítéletek és a nehezedő adóterhek elől húzódtak a havasok mindaddig csak vadak által járt rengetegeibe. Az állati tetemet jelentő csüg szóból származó Csügés (azaz csügös, csüggel teli) helynevet már 1734-ben említi egy csíki oklevél.

A Csík, Gyergyó, Kászonszéki mellék-szorosok jegyzékében Az ordinarius passusokon kívül való ösvények között, felvigyázójával, Csicsói Kosa Jánossal (D. Joannes Kosa de Csicsó) együtt.1 Talán nem véletlen, hogy az első magyarcsügési telepes, Kádár Illés, aki a XVIII. század utolsó harmadában épít itt közös szállást magának és a helyi hagyomány szerint – megfelelő kaszáló híján – telente mohán tartott állatainak, szintén „Csicsóból jött vót bé”. Kádár Illés alakja egy 1805-ben kelt, Lázár Ferenc királybíró által szignált iratban is felbukkan,2 s utána ,jöttek még mások és. Ugyanúgy Ugrapatak fejibe, mint ide. … Osztá’ innen szaporodott meg a falu”. (Korbuly Demeter, sz. 1926. Magyarcsügés) A levéltári és egyházi anyakönyvi adatokkal3 is alátámasztható helyi hagyomány szerint ekkortájt létesültek a települések jellegéből adódóan egymástól tisztes távolságra, eldugott, de azért jó kilátást biztosító helyekre épített első havasi lakok a nevét egy koskarámról (kosár) kapó Kosteleken és a szépen zöldellő fűről (gyep) nyerő Gyepecén is: „Ezelőtt ilyen … tolvajok jöttek vót, tudják-e, ide lakni. Hogy egyik ház vót egyik hegyen, a másik a másikon.” (Bezsán Péter, sz. 1931. Kostelek) „… jöttek ilyen katonaszökevények. Mert abba az üdőbe rengeteg sok katonaságot kellett csiná’ni. Tizenkét esztendőt. S má’ például … ha bészöktek ide, akkor itt nem kellett katonaságot csiná’janak. … S jött a másik, s a másik … addig, hogy osztá’ megszaporodtak. Me’ itt mind erdő vót. … Azért vannak … má’ például erre lefelé, itt Bákó környékibe rengeteg sok magyar van. Magyarú’ beszélnek, úgy mind mü. Há’ nem eppe’ ugy, egy kicsit rágják a beszédet, de … azok mind onnat küjelrő’ származtak. így szöktek bé, s akkor maradtak ott s ott nősültek meg. Családot alakítottak.” (Tankó Mihály, sz. 1939. Kostelek) „…mesélték édesapámék, hogy itt laktak, a határ itt vót, átalszöktek s elmentek dógozni, ott… ahol erdővágás vót. Az asszonyok s a gyerekek végezték itthon. Lovat, tehént s johót, mit. S osztá’ ők csak … minden hónapba, vaj minden két hónapba jöttek haza, vaj három hónapra. Hazajöttek, átalszöktek, a határon átolléptek… Aztá’ ide honosúltak, s így maradtak itt.” (Czerán Péter, sz. 1915. Gyepece).

Így telepedtek meg Kosteleken a Gyimesbükkből érkezett, valószínűleg alcsíki eredetű Albertek4 a Lövészről betelepedett Almás iak,5 a helyi hagyomány szerint Bereckből jött Bereckiek, a gyimesi Bezsánok és a háromszéki Csilipek, akik közül „Gábor Péter Csilip (Sulca)”-i lakos 1869-ben keresztszülőként szerepel a csíkszépvízi görög katolikus egyház anyakönyvében.6 A Gáborok „Csíkból vannak származva”. A Gercujok nemzetsége az egész Gyimesben elterjedt,7 s a Gergelyek is a „Lok”-ról jöhettek,8 ahová feltehetőleg Alcsíkból menekültek.9 Az Imrék Románcsügésből költöztek Kostelekre, eredetük azonban Alcsík vagy Udvarhelyszék felé mutat.10 A Karácsonyok Gyimesbükkről érkeztek, az Oláhok esetleg Udvarhelyszékről.11 A Tankok és a Tímárok a Gyimesekről jöttek, ahová előbbiek ősei a háromszéki Illyefalváról, illetve a csíki Göröcsfalváról és Csíkkarcfalváról,12 utóbbiaké pedig Csíkszentdomokosról költözhettek. A Vaszik egyik ősét, a csíkpálfalvi származású Rab Vaszi Istvánt már 1839-ben vádlottként említi a csíkszentimrei Henter báró 1832-ben ellopott ökreinek ügyében elrendelt újabb kihallgatás jegyzőkönyve,13 s 1841-ben ismét vádlottként szerepel egy hasonló ügyben, amelynek kárvallottja egy „Kóstelekben Tartózkodó Kitsin Moldovány”14. A Váták családi hagyományuk szerint Csíkcsobot-falvárói jöttek. A Vrecsánok neve regáti román származásra utal, ám egy helybeli monda szerint családjaik (Boris, Fanti, Molnár, Pentelán) legalább egyikének őse egy Nagy János nevű csíki székely: „Az a Nagy János, az vót a mü eredetünk. De hát őköt keresték valahonnan a csenderek, és ő letagadta magának … és aszmondta, hogy ő nem Nagy, itt Nagy nem létezik, ő Vrecsán. S attól lettünk mü Vrecsányok, hogy ő letagadta, de ő Nagy vót. … Itt vót a háza, aszmondták, itt ezen a temetőn fejel. … Ma és úgy nevezik ezt a kis helyet itt, hogy Nagy János teteje”. (Vrecsán Gergely, sz. 1911. Kostelek) A szépvízi görög katolikus egyházi anyakönyvben 1886 és 1890 között szerepel „NanasJ (a náscut) din Cosnea Vrencsan Joannes G. Kath.”, vagyis „a kosteleki születésű, görög katolikus Vrencsán János”.15 Ugyanitt 1864-ben az új házasok között „Ilias Vrencsan”, 1869-ben pedig keresztapaként „Vrencsan Táoódor (Cosnea)” neve bukkan fel.16

Gyepecén a fentebb említett Almásiak két, illetve a Karácsonyok és a Vrencsánok egy-egy családján kívül még a román nevük ellenére feltehetőleg csíki székely származású Czeránok (Vö. táran – paraszt!), az édesanyjuk révén a kosteleki Gergelyek közül húzódó Popovicsok, valamint az eredetüket ragadványnevükben máig őrző „Kászoni Feketék laknak. „Czerán Jancsinak az apja, nagyapámnak az apja, az Czerán Józsi vót. … Csíkból vótak jőve.” (Czerán Péter, Gyepece) A Czeránok ősei közül a Henter-ügyben meghallgatott „Molduvai Czerán János 45 esztendős” és „Moldavai Czárán György 30 esztendős” (valószínűleg románcsügési lakosok),17 valamint az egyházi feljegyzésekben római katolikus férjével, Fikó Györggyel együtt négyszer is szereplő görög katolikus Czerán Mária (1886: „Tieran Mária”; 1890: „Czeran Mária”; 1892: „Czeran Mari”; 1896: „Czeran Gyorgyitia [Györgyice?] Mária”)18 nevét őrzik hivatalos iratok, utóbbiét 1886-ban a „din gyepecze” (így!), azaz „gyepecei” megjegyzéssel. Gyepece régi lakói közül a visszaemlékezésekben felbukkannak még egy Lövészre férjhez ment, de később hazaköltözött Fekete leány – apjuk után a Vaslobán (Vosloban)19 nevet viselő – gyermekei, valamint a „Vén” Császár Gyurka, aki Csíkszentdomokoson elkövetett gyilkossága következményei elől menekült az erdők sűrűjében megbúvó csángó telepre.

Magyarcsügés lakosait Orbán Balázs és nyomán Hunfalvy János, valamint Hankó Vilmos is „oláhok”-nak titulálja20 – szembeállítván őket az „Oláhcsügésen” (Románcsügés) lakó csángókkal, illetve székelyekkel -pedig A székelyföld leírása „Csík-Szék”-ről szóló könyvének megírása és kiadása idején (1869) már biztosan Magyarcsügésen laktak a fenti kijelentésekről valószínűleg máig sem tudó, Csicsóból jött, eredetileg római katolikus Kádárok, akik közül Kádár Illés unokája, „Kádár György Molduvai, csügési közlakos” 1839-ben 23 évesnek vallja magát.21 „Csicsóból Kádár Illés jött vót legelőbb bé ide. Osztá’ ő alapította itt meg a Kádár családot. … Osztá’ vót neki és egy fia, Péter … Péternek egy fia, Gyuri…” (Kádár Imre, sz. 1907. Magyarcsügés) „Kádár Gyurka szó’gának vette Gábor-patakáról Gábor Gyurka nevezetű gyereket, amelyik tizenkét évig szó’gálta Kádár Gyurkát. Kádár Gyurka bérbe adott Gábor Gyurkának a tizenkét évi szolgálatér körőlbelöl egy olyan két és fél hektárnyi területet.” (Gábor Emil, sz. 1936. Magyarcsügés) Valószínű tehát, hogy legkésőbb az 1860-as évek végén már egy felsőloki eredetű, hagyományosan szintén római katolikus Gábor család is élt Magyarcsügésen. Rab Vaszi István 1841-és perében tanúként szerepel „Görgicze János” és neje, „Vrencsán Ilona”,22 egy 1844. július 13. előtti görög katolikus keresztelő bejegyzésében pedig a kosteleki „P. Györgyice” és „Kadar Elena” neve bukkan fel.23 „Hát… én így hallottam, hogy Görgicék vótak. Görgicék, Delnérő’ származtak.” (Györgyice And-rásné Korbuly Katalin, sz. 1921. Magyarcsügés) Ezek alapján megkockáztatható a feltevés, hogy 1840-50 körül a Csíkdelnéről jött római katolikus és székely Györgyicék (Görgicék) már szintén Magyarcsügésen laktak. A csügési Ardaleanok (Erdélyiek) egyik valószínű ősét már az 1839-és perben említik,24 a többi család, így a Gyimesből jött, csíki eredetű Bodorok25 a csíkszentmihályi Csiszárok, a menasági Károlyok, a Gyimesbükkről érkező Kondrák, a részben talán örmény eredetű, csíki Korbulyok, a csíkszentdomokosi Kristályok26 és az eredetileg szintén csíki székely, a Gyimesben külön szert alkotó Szőcsök valamivel később költöztek a lassan faluvá szelídülő telepre.

Végigfutván a magyarcsügési családok eredetén, láthatjuk, hogy Orbán Balázs tévedett, amikor sommásan „oláhok”-nak nevezte őket, tévedése azonban nem egyedülálló, hiszen ugyanígy vélekedik 1853-ban megjelent Csík Gyergyó és Kászon leírását tartalmazó könyvében Kis Batzoni Benkő Károly Kostelek lakosairól, amikor azt írja, hogy az idő tájt 29 házban összesen 157-en vannak (80 férfi és 77 nő), s „mind egyesült görög katolikusok és románok, egyetlen székely sincs közöttük”.28 Kostelek fentebb nagy vonalakban ismertetett településtörténetének ismeretében ez a kijelentés meglehetősen furcsának tűnhet. A népnév (román) mellett itt azonban már a vallásfelekezet (egyesült görög katolikus) is szerepel, felfedvén a tévedések okát, hiszen tudjuk, hogy I. Lipót két nevezetes diplomája (1691 és 1701) után Erdély területén nagyrészt valóban az eredetileg ortodox oláhság köréből kerülnek ki a görög katolikus egyház hívei,29 amit leegyszerűsítve akár megfordíthatónak is vélhetnénk (aki görög katolikus, az oláh), e feltevés tarthatatlanságára azonban talán éppen Hárompatak csángó telepeinek története a legjobb példa. A hegyek rejtekén meghúzódó aprócska házak lakói ugyanis messze vándorolván, eredeti társadalmi és egyházi kötelékeikből kiszakadtak. A hárompatakiak jellemző módon máig is elsősorban negatíve határozzák meg hovatartozásukat, megkülönböztetvén magukat mind a „magyarok”-tól (székelyek) és a „lokiak”-tól (gyimesiek), mind pedig a román kölcsönszóval (chiar -éppen, még) „tyármagyarok”-nak nevezett tulajdonképpeni moldvai csángóságtól, de a regáti „oláhok”-tól és a „kozsányok”-nak csúfolt helybéli románságtól is. A társadalmi kitaszítottságnál is fájdalmasabb teher lehetett az ide települők számára az a túlvilági üdvösségük elvesztésével fenyegető, sötét, súlyos érzésektől kísért veszedelem, amely – hitük szerint – rájuk a hagyományaikban ember alatti és fölötti, rontó erejű, gonosz lények által benépesített „pogán” vadonban templom, pap és szentségek nélkül leselkedett. „Azelőtt az ördög nagy legén vót” – jegyezte meg, nagyapái világáról mesélvén, a magyarcsügési Kádár Imre bácsi. Hárompatak településeire a szépvízi római katolikus plébánosnak kellett volna kijárnia keresztelni, esketni, gyóntatni, temetni. Miután ő húzódott ettől, a hittérítő hajlamú román pópa azonban nem, a rendkívül vallásos, mindennapos lelki igényeitől sarkallt nép lassan áttért s 1874-ben görög katolikus fatemplomocskát épített Kosteleken, amelyben magyarul prédikáltak és gyóntattak ugyan, de a liturgia nyelve már a román volt.30 A helybeliek számára ez még mindig a menekülés, a bujkálás és titkolózás korszaka, s ráadásul már a mindmáig fokozódó meghasonlottságé is, amikor minden kérdezősködő idegenben hatósági embert, kémet gyanítanak, hogyan árulnák hát el neki kilétüket, amíg nem muszáj. Ha a magyarul érdeklődő úr – esetleg éppen görög katolikus voltuknál fogva – oláhoknak véli őket, úgy még jobb, meghagyják tévedésében, addig sem firtatja, kinek fizetnek adót és voltak-e katonák.

Ebben az egyházi szentségek nélküli, magányos időszakban nyerhettek az addigiaknál is nagyobb jelentőséget a beköltözők által magukkal hozott archaikus imák, amelyek nem csak régi faluközösségük megtartó hagyományát, az egyszervolt otthon melegét, a távol lévő vagy elhalt szülők emlékét idézték fel, de a minden pillanatban kísértő gonosz incselkedéseivel szemben utolsó soraikban üdvözüléssel is biztatták elmondójukat, hiszen azokban a szenteken, apostolokon és evangélistákon („Szüz szent szép Ilona evángyélista pápista”, „Szent Is’ván, Ángyéi Is’ván”. „Szent Lukácsi mongyélista”), a csángók által imádott, sorsukat az éjszakai égről vigyázó Szép Szűz Márián (Babba Mária) kívül maga a „szép piros hajnal” anyaöléből a gonosz sötétség erői ellen kínzóeszközei fegyverzetében (arma Christi) mindennap harcba induló, világosságot és meleget adó „fényes Jézus” ígéri, hogy ezeket az imádságokat „…aki elmondja pénteken, szombaton háromszor naphalat után, még a legküssebb bukuját sem hagyják bűnbe”, az „Várhassa a bünje bocsánatát”, annak „Az áldott Jóisten még a legküsebb körmit se vegye vétekbe”, ezért „Ugy üdvözül, mind a mái szent, szent született gyermek”, sőt „Ugy megüdvezül, mind az Urjézus Krisztus a keresztfán”, mert „Halála óráján betettem pokol ajtaját, kinyittatom menyország kapuját”, „Egy óla alatt átalviszem a polgártoron tüzin” és „Felviszem Atyám eleibe a mennyekben”. A hárompataki „régi öregek” számára mindez hatalmas bizonyságául szolgált annak, hogy az imáit „elvégző” „igazi keresztén állat” közvetlenül Teremtője kezéből nyerheti el kisebb-nagyobb bűnei bocsánatát, s talán az öt-hat órai járásra lévő pap egyházi közbenjárása nélkül is üdvözülhet.

A sötétség „nem Isten hírivei való” erői, amelyek az embert üdvössége útjáról próbálják eltántorítani, a lélekért embergazdája szolgálatába álló ördög, az éjszakai mulatságaira kísértetiesen szép muzsika és énekszó mellett vonuló szépasszonyok, a kései vándort rémítő „huhorékjaival” „megkésérő” rekegő, a „megbúsult” társ képében járó lüdérc ma is természetes részei a hárompatakiak hétköznapjainak, erejük különösen a sötétség növekedtével, valamint kedden és pénteken válik félelmetessé. Megfékezésük leghatékonyabb eszköze az „erős”, „erőst jó”, hasznos ima. A „régi ősek” leszármazottaik emlékezete szerint az újra szűzzé égető öregkor határát átlépve szinte már nem is a „fekete főd szinyin”, inkább állandóan mondott imáik megtisztító világában éltek: „…ott a hegyeken ült a marháknál. S ott ő örökké imádkozta”; „Ő mondta este …amíg vetkeződött, ő mondta reggel, amig őtöződött”; „Letérgyelt, csókolta a fődet, s felállt s lábon is imádkozott, letérgyelve és … minden reggel, mikor felkelt, addig fel nem őtözött, előbb imádkozott. Ha valaki odament és, senkihez se szollott, előbb elmondta az imádságát”; „…ő mindig letérgyelt. S nagy szájval imádkozott, még úgy és történt, hogy valaki akart idejönni s künn várta, végezze el az imáit”; „…ő mikor elkezdte, osztán folytatta úgy … hogy éjjel-nappal, amíg beléaludt, egyet mondta állandóan”; „0 aztán most öregkorába’ egész nap. Az olvasó a kezibe’ s állandóan imádkozott. Mikor az olvasót elvégzette, akkor ezt végzette, s mikor ezt elvégzette, az olvasót végzette… Egész nap végzette ő eztet. … Másszor ment s ott a favágónál, a favágó kecskére leült, s akkorán imádkozott, az utonjárók jól hallották.”

Ezekből a „régi öregek” által mondott, tőlük tanult lélektisztító imádságokból szeretnék itt bemutatni néhányat, amelyeket az 1991 és 1996 közötti hárompataki bolyongásaim során összeállított, csaknem háromszáz archaikus imát és ráolvasót tartalmazó, Aranykertbe’ aranyfa címen tervezett könyvem „anyagából” emeltem ki. Többségük az Úrjézus Krisztus kínszenvedéseivel misztikusan egyesítő, ún. pénteki ima.

Ennek elterjedtsége, gyakori használata – e falvak lakóinak 1948-ban a görög katolikus egyház megszüntetésével, majd néhány évvel később a terület Bákó (Bacáu) megyéhez való csatolásával tovább nehezedő sorsát ismer-vén – történetileg, lélektanilag is indokoltnak tűnik. Az 1. imádság szinte tökéletes megfelelője a Tímár Ágnes néhány éve elhunyt édesapjától, Csilip Andrástól hallott ima,31 de a gyimesi Hidegségben is hallottam szinte szóról szóra egyező változatot. Az imádság végén található felajánlás másutt (így például egyes hidegségi, bükkhavas-pataki imáknál) a szöveg textúráján belül helyezkedik el. A 2. imánkban szereplő szép házzal, de a későbbiekben előforduló aranyházzal is azonos, a hajnali égen, napkeleten feltűnő aranyos kápolna, fehér kápolnacska, kő kápo’na, fehér kőkápolna maga a Kápolna, minden evilági kápolna égi gyökere, fényből szőtt ősformája. Minden emberi hajlék maga is szent tér, kápolna, templom, mert rendezett élettér (kozmosz), a káosz „külső világából” kihasított, megszentelt „élet”. Templom szavunk a régi egyház (id-ház -szent ház) kifejezést váltotta fel nyelvünkben. A latin templum görög megfelelője (ho temenosz) szoros kapcsolatban áll a temnó (vágok, kimetszek) igével, ami a Paradicsommal való összefüggésére is rávilágít, hiszen annak eredeti jelentése: kert, körülkerített terület (vö. pl. perzsa „pairi daé’za”, szumír „bar”!). Archaikus imáink ezt az ősi képzetet Paradicsomkert, Paradicsom kőkertye, Paradicsom kiskertje, Aranykert, Jézus szent kertye, az Urjézus Krisztus virágoskertye, illetve a „kápolná”-val váltakozva megjelenő az én házam Szent Antal, én házamba Szent Antal kifejezéseikben ma is őrzik. Ez a ház, illetve kápolna a világ, a Teremtő gondviselő jelenvalóságának fényével átszőtt univerzum látni vágyott képe. Erre utal a négy sarkában lévő négy oltár, négy aranykereszt, négy angyal, a klézsei csángók ugyanis így írják le a világot: „Négy angyal tartja a négy sarkát, a válikon…”32

Míg 2. imánk akár a kosteleki Vrencsánok imájának is tekinthető, hiszen családjaik öregeinek körében eleddig 5-6, szinte szóról szóra megegyező változatát hallottam, addig a következő ima (3.) megfelelőivel Gyepecén, Menaságon33 és Pottyandon is találkoztam. Ezekben a szövegekben is szerepel a „Három ágon orgonáinak, / Magos mennybe’ ungurálnak” soroknak megfelelő rész („Három ágon orgonáinak, / Magas mennybe orgonáinak” – Gyepece; „Orgonának három ága, / Magos mennynek hangossága” és „Orgonának három ága, / mennyországba hangosság van”34 – Pottyand). Ugyanezen ima érdekessége, hogy az ún. záróformulát az „Ámen” és az ima utáni keresztvetés után, külön mondta Teréz néni, s ettől a később megismételt felvételnél sem tért el. A 4. imádságot még Lészpeden, édesanyjától tanulta Imre Erzsébet, s magával vitte Kostelekre, ahol gyermekeinek is megtanította. Unokái talán nem is tudják majd megmondani, hová való volt „nannyájuk” – így válik „kostelekivé” egy-két nemzedék életén belül ez a „lészpedi” ima.

Az egyik legkülönösebb ima, amit az elmúlt évek során hallottam, a 7. számmal jelölt Álomi imádság, ami a gyökereiről leszakított, sötét kábulatba zuhanó románcsügési csángó magyarság egyik tiszta álma a tudat mélyén még létező hovatartozás felszínre tört, gyönyörű, szép magyar nyelven artikulált megnyilatkozása.

Szintén Románcsügésen hallottam azt a gyergyóremetei eredetű imát (14.), amelynek az angyali vagy aranyos mise (rorate, illetve éjféli mise)35 képével kezdődő, általában az ún. Kitti Hiszekegyben folytatódó változataival Kosteleken is találkoztam (12. és 13.). Ugyancsak Kosteleken hallottam pénteki imával bővített szövegvariánsát.36 A 13. szám alatt közölt változat szövegében szereplő „igazi keresztén állat vagyok” sorban található állat szó az állapot régies formája,37 ez a kijelentés tehát mai nyelvünkön „igazi keresztény (állapotban lévő) vagyok” formában hangozhatna. Ugyanezen ima Ó, én áldott, szent napjaim kezdetű része más imádságokban – így például néhány gyimesi változatban – a 18. szövegünkben szereplő „Ha’jjad, fülem, ha’jjad angyalok zöngését, / Hivat az Uristen lelki mennyegzőbe…” (másutt: „Kit vár az Ur Jézus Krisztus lelki vacsorára? / Lelkemet ajánlom Isten elejibe. / Hogy felvitessenek a mennyei seregekbe, / Hogy bészámláljanak a szüzek sergibe…”) sorokkal folytatódva a Mennybe vitt leány balladájának a dunántúli regösénekekkel,38 valamint a román és hucul ún. halottas kolindákkal39 is szoros rokonságot mutató szövegéhez kapcsolódik.40 A Mennybe vitt leány balladája a Gyimeseken és Hárompatakon ismeretlen, szövege egyes részleteinek változatait valószínűleg az archaikus imák körében lenne érdemes kutatni.

A11. imádságban olvasható, érthetetlenné torzult „Köt mélysége ebedén” sor, amelynek jelentését az imát először a fia által működtetett cirkula zajában mondó Gábor Anna sem tudta, a hasonló imádságok (pl. 1.) „öt mélységes sebjei”, „öt mélysége sebeiből” részeinek megfelelője. Gyakran szerepel a Lehullott a Jézus vére… kezdetű, az egész magyar nyelvterületen ismert, eredetileg halottas énekként (1693),41 nagyböjti passiós énekként (Moldva, Lészped)42 vagy a Vexilla Regis prodeunt… {Királyi zászlók lengenek…) kezdetű régi latin himnusz dallamára énekelve43 használt szövegben. Az ima (11.) utolsó előtti sorában olvasható purgátalan (20. imánkban „polgártoron”, más kosteleki imaszövegekben – egyes asszonyok esetében feltehetőleg a kártyajóslásban törvénykezés, ítélet, valamint könnyhullatás, szomorúság jelentéssel álló, tornyot ábrázoló kártyalapok: piros kilences és tízes hatására „polgári torony”) a purgatórium sajátos formája. A 15. és 16. számú, Paradicsom kökertyibe’ kezdetű imák a Gyimeseken, Moldvában és Csíkban eredetileg karácsonyi-újévi kántáló ének, ma már elsősorban ima funkcióban, széles körben elterjedt szövegek változatai. Mindkettő gyimesi eredetű. A gyermek Jézust Pantokrátorként (alma és vessző, mint országalma-mundus és jogar, az uralom-hatalom, potencia-actus, creatio mundi-conservatio mundi kettősségének jelölésére) és Napistenfiúként (alma-mundus és kőkert) ábrázoló imádság sajátos világa nem csupán az iráni Mithrász-kultuszra”44 vagy őseink több forrásban említett manicheista vallására45 utalhat, de a „kőkert” (kőből születés) motívumával például a Kr. u. II. században, Egyiptomban keletkezett, ám a XII. századi Legenda Aureában újra összefoglalt, a középkori Jézus születése- és Máriaikonográfiát is befolyásoló Jakab Ősevangéliumra (Protoevangelium Iacobi) is, amelyben Mária Jézust egy sziklabarlangban hozza világra.46

A gyepecei Fekete Róza nénitől közölt imádság (17.) keresztvetés által elválasztott részeit külön imaként, két – egymástól negyedévnyi távolságra lévő – időpontban hallottam és rögzítettem. Valószínűleg az ima után említett átmásolás során kerültek külön lapra, amiért is — miután a leírás és a tényleges használat között hosszabb idő telt el — Róza néni külön imádságként kezelte őket, s csak több ízben megismételt kérdésem nyomán vált nyilvánvalóvá, hogy egyazon szöveg részeiről van szó.47 Az ima elején említett „szent siralmas kert” (19. imánk „szent kertye”, 20. imánk „virágos kertye”) valószínűleg nem a kosteleki ráolvasókban alkalmanként felbukkanó Gethsemáni kert (illetve major, falu, vö. Mt 26,36; Mk 14,32! – „Elindult a Boldogságos Szépszüzmária Décimányon, / Megtalálta a kertbe’ a hetvenhétféle igizetet”), hanem az előző (15. és 16.) imák Paradicsomkertjének megfelelője. A leeresztett „szent áldott arany haj” 18. imánkban is szereplő képe nem pusztán a gyász magyar ősiségből is jól ismert jele (mint pl. 3. imádságunkban Mária leeresztett haja), hanem az Igazság Napja (Sol Iustitiae), a „Győzhetetlen Nap” (Sol Invictus) „leszentülésének”, értünk önkéntes áldozatként felajánlott kereszthalálának szimbóluma is. A 19. szövegben említett „hét sing olvasó” és a 20. imában szereplő „kicsi irott könyv”, amelyből az Úrjézus Krisztus „véres könnyhullatásokkal”, „véres könyveivel” „imádkozik”, illetve „olvas vala”, a középkor végének világát idézi, ahol a díszített, festett (írt!) hóráskönyv a „vallásosság tárgyi kellékei között, az olvasóval együtt szerepel”.48

A 20. szám alatt szereplő imádság ugyanakkor több szöveg egyesítéséből alakult ki. Második (2A, B) része egy olyan Szent Antal-ima, amelynek első – a 21. és 22. szövegek 1-gyel jelölt részével analóg – sorai (2A) a Szent Bonaventurának (Kr. u. 1221-1274.) tulajdonított „Si quaeris miracula…” („Csodákat kik látni vágytok…”) kezdetű, közismert, az ún. Szent Antal-kilencedek egyházi liturgiájában is használatos officiumon alapulnak, második (2B) – 21. és 22. imáink 2. felének megfelelő – része azonban igen ritka, Moldván kívül mind ez idáig nem is került elő. Az eddig közölt összesen hét változat közül (Bogdánfalva, Klézse, Pusztina, Szitás-Újfalu)49 is csupán kettőben, egy pusztinai és egy szitás-újfalui imában lelhető fel az „Elindula Pádovai Szent Antal az Atyához” bevezetésű, erősen apokrif színezetű imarész.50

Sokkal többet kellene írni ezekről az imákról, de elsősorban nem is róluk, hiszen bármilyen gyönyörűek is, bármilyen meghökkentő vallás- és kultúrtörténeti mélységet érzünk egy-egy soruk, szavuk mögött, mégis, szövegük csupán „fiatus vocis”, kissé idegenül ható puszta szó az őket aprócska konyhájukban, kicsi „burdé”-juk küszöbén, marhalegeltetés közben könnyezve, köhögve, „spajmirigy”-betegségtől el-elfulladó hangon vagy éppen tudákos magabiztossággal elimádkozó-elkántáló emberek, asszonyok arca, hangja nélkül. Régi hárompataki ismerőseim közül az elmúlt években sokan megtértek Teremtőjükhöz. Az ő emlékükre ajánlom rövid írásomat.

IMÁK

1. Én Uram, Teremtőm…

Én Uram, Teremtőm,
Aki igem teremtettél,
Szent lelkedvel szerettél,
Szentvéreddel megváltottál,
Fogadj Magadhoz, Úristen,
Hogy jo álmot láthassak,
Ingem álom meg nem csaljon,
Gonosz tőlem távojzék,
Jézus bennem lakojzék.
Nyiccs kaput, angyal,
Nyujcs kezet, Mária,
Hogy mehessünk az Úr szine látogatására.
Ma péntek,
Annak is a napja,
Krisztus mene kénjára,
Kénján esik esettye,
Öt mélységes sebje.
Mért sírsz, Asszonyom?
Barátim, hogyne sírnék,
Mikor harmadnapja nem láttam
Az én Áldott Szentfiamat.
Kivitték Kálvária hegyire,
Nagy magos keresztfára fölfeszitették.
Hirdessed te ezt az én imádságomot
A fekete fődön jártadba,
Ki eztet megtanu’ja,
Háromszor egy nap elmongya,
Megmentem gutaütéstő’, mékőütéstő’,
Halála óráján bétetetem pokol ajtaját,
Kinyittatom mennyország kapuját.
Beteg a test, kész a lélek,
Vigan várják az angyalok,
Az örök dicsőségbe’, békességbe’ nyugudjanak,
Áment.

Felajánlom ezt a keves imádságomot
A Pádovai Szent Antal tiszteletire,
S a Szentháromságos egy az Isten dicsiretire,
A Boldogságos Szépszüzmária tiszteletire,
Hogy vegye bé és fogadja bé ezt a keves imádságomot,
Őröjzön meg tüztől, viztől, kártól,
Szerencsétlen óráktól, gonosz ember szándékától,
Ördög incselkedéseitől.
Uram, hallgasd meg a mi könyörgéseinket,
És a mi kiáltásaink jussanak elődbe!
Minden meghalt hivek lelke
Istennek irgalmasságába’, békességébe’ nyugogyanak,
Áment.
Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében,
Áment.
Tímár Jenőné Csilip Ágnes sz. 1937. Kostelek, 1996. október 16.

(Kitől tanulta ezt az imát, Ágnes néni?) Anyukától. Édesanyámtól. Mikor kicsikék vótunk, minden este letérgyeltünk s imádkoztunk. Így, így. Mikor vége lett, akkor mindenkinek így parolát üttünk, s megcsókoltuk a kezit nagytátának, nagymámának, apukának, anyukának. Minden, minden áldott este így imádkoztunk.

2. Aranyótár mellett arany karszékecske…

Mi van ma, péntek,
Ugyanannak a napja,
Krisztus mene kénjára,
Kénján esik esttye,
Hét mélységes sebjeiből,
Akikből kifolyt az Ő áldott
Szent piros vére.
Eme ház szép ház,
Küjel aranyos, belől irgalmas,
Négy szegibe négy aranykereszt,
Közepibe aranyótár,
Aranyótár mellett arany karszékecske,
Abba ül vala Szép Szűz Mária,
Feje hajólván, könyve úgy hullván.
Odamene Szűz Szent Ilona évángyélista pápista,
Azt kérdezte: Mit sírsz, mit sírsz?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék,
Mikor harmadnapja,
Hogy a zsidók megfogták az én Áldott Szent Fiamot.
Elvitték a magas Kálvária tetejire,
Kereszfára feszitették,
Rusnyákval letöpdösték,
Vaskesztyükvel megkestyüzték,
Vasostorval megostorozták,
Tövisvel megkoronázták,
Az Ő áldott szent piros vérit
Ugy eresztették.
Menjen ki a Paradicsomkertbe,
S álljon térgyig a vérbe,
Könyökig a könnyűbe,
Hazajő az Ő Áldott Szentfia.
Pokol ajtót bépecsétlem,
Mennyeknek kapuját kinyittatom,
Én magam megyek,
Még angyalomat se’ kűdöm.
Ki ezt az imádságot elmondja
Este lefektibe, reggel felkeltibe,
Ugy üdvözül, mind a mái szent, szent született gyermek.

Vrencsán János (1906-1996) Kostelek, 1995. szeptember 29.

(Kitől tanulta az imát?) Bátyám feleségétől. … Gábor Ilona. Avvót a leánkori neve. Másképpen Vrencsán Ilona. (S a férjét hogy hívták?) Vrencsán György. … Ő megvan halva. Megvannak ezek min’ halva. Én és attól tanóltam, me’ szógáltam, ugye, s akkor hallottam, hogy imádkozik, s én és megtanóltam tölle. … A húszas évekbe. … Unokabátyám vót. Édesapám s az ő édesapja tesvérek vótak.

3. Magos mennybe ungurálnak…

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében,
Áment.
Márna péntek,
Ugyanaz a napja,
Kénján esék esettye,
Kiből kifolyának piros rózsaszín vérei.
Három ágon orgonáinak,
Magos mennybe’ ungurálnak,
Nyiccs ajtót, angyal,
Nyujcs kezet, Mária,
Me’ elkészült az aranyház,
Ki küjel arannyos, belől irgalmas,
Négy szegibe’ négy aranykeresztecske,
Közepibe aranyótárocska,
Aranyótár mellett arany karszékecske,
Abban ül vala Boldogságos Szépszüz Mária,
Feje lehajtva, haja leeresztve.
Odament Szent Istán, Szent Lukács evangyélistán:
Mit sír, mit sír, Asszonyunk Szüzmária?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék,
Szent Istán, Szent Lukács evangyelista.
Három napja nem láttam az én Áldott Szenfiamot.
Mennyen ki térgyig vérbe, könyökig könnyűbe,
Elérkezik a Szentáldott Szentfia.
Kimentem ajtóm elejibe,
Térgyig vérbe, könyökig könnyűbe,
Elérkezett az én Áldott Szentfiam.
Mit sír, mit sír, én Áldott Szent Anyám?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék, én Áldott Szentfiam.
Három napja nem láttalak.
Haggya el, én Áldott Szentanyám.
Lejártam teremtő fődre,
Zsidók kezikbe.
Két nap zsidók üldüzének,
Harmadik napján megfogának,
Nehéz keresztfát hátamra tették,
Kivitették kénnak hegyire, magos Kálváriára.
Beteg a test, kész a lélek,
Vígan várják az angyalok ától,
Áment.
Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében,
Áment.
Ki ezt elmongya este lefektibe, reggel felkeltibe,
Ugy megüdvezül, mind az Urjézus Krisztus a keresztfán.

Gergely Mártonné Fekete Terézia sz. 1922. Gyepece Kostelek, 1996. október 16.

(Kitől tetszett tanulni?) Édesanyámtól. Kicsi leánkák vótunk, pássztorkodtunk, marhákat őrzöttünk ott kalibáknál, s akkor ő este münköt tanyitott ezekre a zimákra. Jaj, úgy tudom, s itt az egész szomszéd, senki nem tudja ezt. (Mi volt az édesanyja leányneve?) Ambrus Erzsébet. Ige. Felsőlokon született vót, csak idejött férhez Gyepecébe. (S az édesapja?) Fekete Miklós. Igen. Ott Tamásék mellett, a Borbár néni leánnya mellett fejel, abba’ a házba’ születtem én.

4. Csipkekorona fejibe…

Kelj fel ember mély álmodból,
Mosdógyál ki mocskaidból,
Kendőzéi ki bünjeidből,
Lépjél ki te szent áldott ajtódon,
Nézd meg, hol jő te Szent Áldott Fiad,
Hojza a nagy magas keresztfát a vállán,
Csipkekorona a fejibe,
Szép aranyos haja vérbe-porba habarodvan.
Asszonyom Szűz Mária félbehagyá az ótárát,
Kilépek ajtaján,
Meglátá az Ő Áldott Szent Fiát.
Szóval kérdé: Hol járál, hol járál,
Én Áldott Szent Fiam?
Hol járék, hol járék,
Én áldott Szent Anyám.
Harmadnapig kergéiének,
Negyednapra megfogának,
Kőoszlophoz kötözének,
Vasostorval csabbodának,
Vasárdákval liggatának.
De meges, édesanyám Mária,
Hagyjuk el.
Ki minden reggel háromszor elmondja,
Felviszem Atyám eleibe a mennyekben,
Áment.

Imre Péterné Balár Erzsébet sz. 1955. Lészped Kostelek, 1995. november 23.

(Kitől tanulta?) Én édesanyámtól. Ő lészpedi. Báló Ilona. (S az édesapja?) Fazakas Pál.

Ugyanezt az imát elmondták – együtt, kórusban – gyermekei is: Imre Marianna, Imre Jánoska, Imre Emilke és Imre Florenc.

5. Térddel kőre ültetik…

Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében,
Amment.
Ma mi vagyon, péntek,
Ugyanannak a napján
Jézus menyen kínjára,
Kinján eset esete,
Hét mélységes sebje.
Kiállók ajtóm elejébe,
Feltekintek napkeletre,
Ott meglátok egy fehér kőkápolnát,
Küjel irgalmas, belől kegyelmes,
Négy angyal négy szegébe’,
Közepiben egy aranyszék,
Abban ül Asszonyunk Szűz Mária.
Odament Szent Lukács evángyélisten,
Azt kérdi: Miért sírsz, Asszonyunk Szűz Mária?
Hogyne sírnék, mikor az én fiam odavan,
Térdig vérbe, könnyű könnyűbe’,
Fekete fődre, főd szinyére,
Három napra kiviszik a Kálvária hegyre,
Magas keresztfára feszitik,
Onnan leveszik,
Térddel kőre ültetik,
Ecettel, méreggel itassák,
Tövissel koronázzák.
Bizon-bizon szóval mondom,
Aki ezt a kevés imádságot elmongya,
Kivált pénteken, háromszor napjába’,
Pokol ajtó bétevődik,
Menyországé kinyitódik.
Beteg a test, kész a lélek,
Az úrangyalok hőén várnak
A menyország kapujában,
Áment.

Györgyice Gáborné sz. 1941. Kostelek, 1996. október 16.

(Kitől tanulta ezt az imát?) Én itt egy szomszéd öregasszontól. … úgy hivták, hogy Csilip Lukrécia. … Az asszonneve vót. A leánkorit szinte nem tudnám megmondani. (S az urát hogy hívták?) Csilip Gergely. … Mikor élt és itt lakott, itt Mihályékon kívül, ott lakása vót, s özvegyen maradott, s még mentem ki alunni hozza, s akkor este imádkozott, s én és megtanóltam tölle.

6. Vasvesszővel verdestek…

Felkelek én ágyomból,
Lelki-testi koporsómból,
Elémenek szent ajtóm elejibe,
Feltekintek napkeletre.
Ott látok egy fehér kőkápolnát,
Küjel irgalmas, belől kegyelmes,
Négy szegibe négy ótár,
Közepibe egy aranszék,
Ott sír Asszonyunk Szép Szűz Mária.
Odamegyen Szen’ Lukács evangélista,
Azt kérdi: Mé’ sírsz, Asszonyunk Szép Szűz Mária?
Hogyne sírnék, Szen’ Lukács evangélista,
Mikor az én Áldott Szerelmes Szent Fiam
Odavan fekete fődre.
Hol jártál, én Áldott Szerelmes Szent Fiam?
Fekete fődre, főd szinyire.
Ott a zsidók két nap üldöztek,
Harmadik nap elfogtak,
Vaskesztyüvel fogdostak,
Vasvesszővel verdestek.
Hirdesd a Te neved,
Aki írva-írva,
Küdve-küdi,
Hanem viszi,
Az ő lelke úgy megüdvözül,
Mind a mái született gyermek olyan,
Áment.

Korbuly Demeterné Bokor Ilona sz. 1932. Bükkioka Magyarcsügés, 1995. október 20.

(Kitől tanulta az imádságot?) Édesanyámtól. Bükklokjába. Vrencsán Anna, az vót a leánkori neve. (S az édesapját hogy hívták?) Bokor Viktor. Édesanyám, ő kosteleki születés vót. Tetszett járni fel oda Kostelek fejibe. A Mónárokhoz. … Pókába. Ő Mónár leján vót. Azok nagy gazdák, azok a Mónárok, édesanyám avvót. Csak Bükkiokába jött férhez.

Ez egy álomi imádság. (Álomi imádság? Mikor álmodta ezt?) Ó, hát má’ rég ennek az ideje, régecske, van vaj két-három éve:

7. Álomi imádság

Én kimenék ajtóm elejibe,
Feltekinték magos mennybe,
Ott megláttam egy kő kápo’nát,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ karcék,
Ott ül a Boldogságos Szépszüzmária,
Könyökig könnyűbe’,
Térgyig vérbe’.
Odame’en Ézus Krisztus,
Kérdi: Mért sírsz, mért sírsz, mért sírsz?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék,
Mikor az én Áldott Szentfiamot kénzassák.
Akkor Ézus Krisztus aszmondta:
Ne sírj, ne sírj, Boldogságos Szépszüzmária,
Könyörögj, könyörögj,
Hogy a nép térjen,
S ingem többet nem üldöznek.
Aki ezt elmongya,
Regvei felkeltibe’, este lefektibe’,
Várhassa a bünje bocsánatát.

Na. S akkor felkelek s kérdem édesanyámat: „Ne, mit álmodtam -mondom – máme. … Maga tudta valamikor ezt az imádságot – mondom -s tanyitott lesz minköt, vajmi?” ,,Há’ én nem, fiam” – aszongya. Na. S ez vót egy álomi imádság. Ez egy álomi imádság. Az enyém. … Én álmodtam. … Csak egyszer, egyszer ugy, csak egyszer. S osztág sokszor mondtam, este és elmondtam, regvei és, osztá’ mondtam úgy napközbe’ és. És ennyi imádságot tudok csak magyarul, többet nem tudok. Domos Jánosné Gábor Katalin sz. 1931. Románcsügés, 1996. november 6.

8. Mi vagyon ma, péntek…

Mi vagyon ma, péntek,
Ugyanannak is a napja,
Kimenék én ajtóm elejibe,
Feltekinték magos mennybe.
Ott Iáték egy aranyos kápolnát,
Küjel aranyos, belől irgalmas,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ szent ótár,
Szent ótáron szent ostya.
Odamene Szent Lukács, evángyélisten,
Azt kérdik: Mit imádkozik?
Hogyne imádkoznék,
Mikor harmadnapja teljes,
Hogy odavan az én Áldott Szent Fiam.
Menj ki ajtód elejibe,
Térgyig vérbe’, könyökig könyübe’,
Mer’ eléjött a te Áldott Szentfiad.
Kimenék én ajtóm elejibe,
Térgyig vérbe’, könyökig könyübe’,
Há’ eléjött az én Áldott Szent Fiam.
Hol voltál, Áldott Szent Fiam?
Ó, hol voltam, Áldott Szent Anyám,
A fekete főd szinin,
Ahol a zsidók kergettek,
Harmadik nap megfogtak,
Ostorval megostoroztak,
Vaslándzsákval megdöfődtek,
Büdös nyállal letöpdöstek,
Tövissel megkoronáztak,
Keresztre feszítettek.
Aki ezt elmongya
Este lefektyibe’, reggel felkeltyibe’,
Megmenekszik a bűntől.
Csilip Andrásné Vrencsán Zámfira sz. 1920. Kostelek, 1996. október 17.

(Kitől tanulta ezt az imát, Záncsira néni?) Ezt nannyámtól. Igen. A leánkori neve Bokor Joána vót. … Ő bikkloki vót. Igen. … Az édesapám Gábor Istán vót. Igen. … Hát, én még leánka vótam, kicsi vótam, amikor ő erre engem tanyitott. … Pénteken inkábbat. Pénteken. Pénteken este. Pénteken este. Minden pénteken este.

9. Tojáshéjuval füstöltek

Én kimegyek én ajtómon,
Feltekintek magos égbe,
Ott látok egy aranyos kápolnát,
Küjel irgalmas, belül aranyos,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ Szent Antal.
Ott sír vala a Boldogságos Szép Szűz Mária.
Odament Szent Lukács evangélista,
Megkérdezte: Mé’ sisz, mé’ sirsz,
Boldogságos Szép Szűz Mária?
Hogyne sirnék Szent Lukács evangélista,
Mikor három napja nem láttam
Az én Áldott Szentséges Szent Fiamot.
Menj ki térgyig érő vérbe,
Könyökig könnyűbe,
Eléjő a te Áldott, te Szentséges, te Szentfiad.
Ő kimene térgyig érő vérbe,
Könyökig könnyűbe,
Eléjött az Ő Áldott, Ő Szentséges Szentfia.
Megkérdezte: Hol voltál, én Áldott,
Én Szentséges Szentfiam?
Ott vótam, én Édesanyám,
A zsidók kezikbe.
Büdös nyálval töpdöstek,
Vaslándzsákval szurdaltak,
Tojáshéjuval füstöltek.
Aki ezt elmondja pénteken este,
Az áldott Jóisten még a
Legküsebb körmit se vegye vétekbe,
Áment.

Tankó Jenőné Bodor Virág sz. 1930. Magyarcsügés, 1995. október 2.

(Kitől tetszett tanulni?) Édesapámtól. Bodor Fülöp. … Felsőloki. … Ugrapatakán. … Mikor meghalt, akkor hetvenöt éves vót, de má’ az és olyan rég, hogy meghalt. … Azt hiszem, hogy a hetvenkilences évbe halt meg. … Édesanyám idevaló vót, s édesapám úgy szállott ide. … Nagy Todorok fajta vót édesanyám. Györgyice Mária.

10. Uram Jézus, Uram Jézus

Uram Jézus, Uram Jézus,
Kimének arannyos vasárnap ajtód elejibe,
Ott menyeknek ajtaját nyitva látám,
Abba’ láték egy fehér kápolnacskát,
Küjel aranyos, belül irgalmas,
Négy szegibe’ négy aranykereszt,
Közepibe’ aranny oltár,
Aranny oltár mellett aranykarszék,
Azon ül vala Asszonyom Szüzmária,
Feje hajolván,
Elémene Szent Is’ván, Ángyéi Is’ván:
Mit sírsz, mit sírsz, Asszonyom Szüzmária?
Hogyne sírnék, hogyne sírnék,
Mikó’ harmadnapja,
Hogy elment az én Szerelmes Szentfiam
Fekete főd színire,
A zsidók kézibe.
A zsidók megfogták,
Két nap küdözték,
Harmadik nap magos keresz’re feszitették,
Rut nyaukkal letöpdösték,
Vaskesztyükkel megkestyüzték,
Vasostorokkal megostorozták,
Tövissel megkoronázták.
Ájj ki, Asszonyom Szüzmária, ajtód elejébe,
Térdig a vérbe’, könyökig a könnyűbe’,
Elémegy a Te Szerelmes Szentfiad,
Ki elvót a fekete főd színire,
A zsidók kézibe.
Ki ezt az imádságot elmongya,
Este lefektyibe’, reggel felkeltibe’,
Ugy üdvözül, mind a mái született gyermek.

Hajnal Tódorné Ardelean Virág sz. 1928. Magyarcsügés, 1996. november 4.

(Kitől tetszett tanulni?) Azt még nagymamától. … Galaci Ilona vót. (S nagytatája?) Az Györgyice Sándor. … Minden este s reggel. Én is mondom. Örökké azt mondta.

11. Az Úrjézus szomorog vala…

Ma mi vagyon, ma péntek,
Ugyannak a napja,
Krisztus mene kénjára,
Kénján ese esedékje,
Köt mélységes ebedén.
Erejsz bé lélek,
Nem eresztlek,
Mer’ fel vagyok őtöztetve
Szent halálos vétekvei.
Az én házam Szent Antal,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ szentótár,
Szentótáron a szentkereszt.
Az Úrjézus szomorog vala,
Az orcája elhervadva vala.
Minden bizon bizonyomra mondom,
Ki ezt elmongya
Pénteken este lefektibe’,
Szombaton reggel felkeltyibe’,
Az édesapját s az édesanyját
Kiváltsa a purgátalan tüziből,
Irgalmas, kegyelmes lesz magának és,
Áment.

Gábor Györgyné Vrencsán Anna sz. 1920. Kostelek, 1996. október 23.

(Kitől tanulta?) Én ezt édesanyámtól. … Édesanyám Berecki Borbára vót.

12. Igazi keresztén állat vagyok…
Menyországon csendítének,
Aranyos misére készülének,
Ingem, álom, meg ne csalj,
Gonosz késértetvei ne kísérj,
Met igazi keresztén állat vagyok.
Az én házam Szent Antal,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ szentótár.
Ki váltott meg?
Fiuistennek,
Kálvária hegyeken,
Áment.

Szőcs Péterné Vrencsán Tekla sz. 1920. Kostelek, 1996. október 22.

Leánka koromba’ tanóltam a szüleimtől. A Miatyánktól elkezdve… Leánka koromtól tudom ezeket. … Minden este, minden este. Édesapám azt követelte, letérgyeltünk elejibe s imádkoztunk. … Vrencsán Simó vót édesapám, s édesanyámnak a léánkori neve Csilip Anna. Igen. … Én tizenöt éves vótam, mikor édesapám meghalt, s mikor édesanyám, tizenhat.

13. Gyónást, vallást nem tehetek…

Menyországba’ csendítének,
Az aranyos misére készülének.
Ó, én áldott, szent napjaim,
Akik töllem eltelének,
Gyónást, vallást nem tehetek,
Igazságot nem keresek.
Van nekem fejem,
Fejem az Úrjézus,
Leszállott előmbe,
Felfelelt képembe,
Nyiccs kaput, angyal,
Nyujcs kezet, Mária,
Hogy eljuthassunk
A Jézus Krisztus koporsója elejibe,
Ámen.

Gábor Jánosné Szőcs Ilona sz. 1926. Kostelek, 1996. október 22.

14. Menyországba’ csendítének…

Menyországba’ csendítének,
Az angyalok felgyülének,
Aranyos misét készítének.
Az én házam Szent Antal,
Négy szegibe’ négy angyal,
Közepibe’ szentótár,
Szentótár előtt Szent Antal,
Menny el, gonosz Sátán,
Ne kisérts ingemet,
Mert van nékem fejem, fejem,
Menny az Isten elejibe,
Megfelel képibe,
Angyal őröjz,
Mária serkents,
Nehéz álom meg ne nyomjon,
Gonosz töllem távol járjon,
Szentlélek Úristen szüvembe’ lakojzék.

Pál Jánosné Bogdán Erzsébet sz. 1911. Románcsügés, 1996. november 6.

(Az édesapja kántor volt?) Az, az. S akkor mivel maradtunk mán … én csak tíz éves vótam, egy legküssebb öcsém egy éves vót. Ötön maradtunk árván. Anyám vót gyergyai. … (S ezt az imát kitől tanulta?) Azt én édesanyámtól, boldoguljon. Kicsi leánka vótam. … Én minden este, én mikor, máccor … me’ végzek románul és, máccor nem mondom, máccor mondom minden este, még vótak … vannak unokáim, még azokat és tanyitottam. … (Az édesanyja leányneve mi volt?) Rózsa. … Balázs Csíki Rózsa. … Gyergyai volt. Gyergyai. … Gyergyóremetei. Remetei. … Édesapám vót, a Regátból vót. Módovai vót. … Bogdány István. … Vládniki. Odavaló vót ö. S osztá’ eljött, elment ki Csíkba, s ott megházasodott, s osztág úgy elhányódtunk mind.

15. Paradicsom kőkertyibe’…

Paradicsom kőkertyibe’
Rózsaszín van leteritvel,
Abba van a ringó bőcső,
Abba van az Úrjézus.
Jobb kézibe’ aranyalma,
Bal kézibe’ aranyvessző.
Zug az erdő,
Cseng a mező.
Sohase láttam szebb termőfát,
Mind a Jézus keresztfáján.

Imre Jánosné Albert Gizella sz. 1935. Kostelek, 1996. október 8.

Én ezt egy öregasszontó’ hallottam. … Az Tankó Kata vót. Marikának az anyóssa. … Aztá’ a leánkorit nem tudom, me’ a Lókról vót idejőve. Igen. … (Mikor tanulta tőle?) Hát, ez má’ rég, van annak … van annak husz esz … huszonöt esztendeje. … Akkor, mikor Bordába őszöltek vót Annuskáék, tudod-e, ott nállik. Bálint-sarkába’. … Hatvanasba’ vót. Hatvanasakba’.

16. Abba’ fekszik az Úrjézus…

Paradicsom kőkertyibe’,
Rózsaszín van leteritve,
Abba’ vagyon ringó bőcsü,
Abba’ fekszik az Úrjézus.
Jobb kezibe’ aranyvessző,
Bal kezibe’ aranyalma,
Megzuhiccsa a veszejit,
Zug az erdő, cseng a mező.
Sohase’ láttam szebb termőfát,
Mind az Úrjézus keresztfája,
Mert az vérvei virágozik,
Magos keresztfán, ótáron áldozik,
Áment.

Tankó Jakabné Tankó Borbála sz. 1938. Kostelek, 1996. november 2.

Édesanyámtól. S nagymamámtó’ legtöbbet. S édesapámtó’. Ezelőtt pásztorkodtunk, s akkor. A tűzvilágtól imádkoztatott. Letérgyelt, a kezünket esszefogta … fogatta, s imádkozott, s úgy … úgy tudjuk. … Tankó Tamás. S édesanyám Gergely Krisztina vót, nagymamám Tankó Katalin. Akiktől én még valamit tanóltam. (S az ő leányneve mi volt?) Hát … Bajusz Kata. … Fe’sőloki. S édesapám és onna’ húzódik, Fe’sőlokró’. Igen. … Édesapám huszonegy évet vót pásztor Szentmártonnak.

17. Ima a drága Urjézushoz

Ó, mért sírsz, názáretbeli Jézus Krisztus
Szent siralmas székedben,
Szent siralmas kertedben,
Szent áldott arany hajad leeresztve,
Térdig vérbe, könyökig könnybe?
Ó, hogyne sírnék,
Amikor a zsidóknál el vagyok végezve,
Keresztfára függesztve,
A két karom két vasszeggel,
A két lábam egy vasszeggel,
Tövissel megkoronáztatva.
Az örök mindenható Úristen,
Ki a kevélyeket megalázod,
Az elnyomottakat újra feltámasztod,
Nyújtsd ki a védelmező karodot
És a Te irgalmasságodot,
Hogy mindenkor győzedelmet vehessünk
A Te királyi széked előtt.
Az én házam …
Az Atyának és Fiunak és Szentlélek Istennek nevében,
Amen.
Szent Antal,
A négy szegibe négy angyal,
Közepibe szent oltár,
Abba’ van egy levél.
Abba’ van ezer angyal,
ezer angyal között
A Boldogságos Szép Szűz Mária képe.
Aki ezt elmondja pénteken és szombaton,
Bizony-bizony mondom,
Hogy még a legkisebb ujját
Sem hagyom bűnbe,
És én megjelentem
Harmadnappal azelőtt az ő halálát,
Ámen.

Fekete Jánosné Korbuly Rozália sz. 1933. Magyarcsügés Gyepece, 1993. december 10. és 1992. október 14.

Azt egy csiki bácsi … öreg bácsitól hallottuk. Én direkt nem hallottam, hanem Korbuly Jánosnitt, ahol van a … Magyarcsügésbe’ az iskola, s ott vele szembe’ lakik. Oda jött egy öreg székely bácsi, hogy vegyen meg egy tehenet. Este imádkozott. S ezeket az imákot ő nagyon mondta. A csiksomlyai imádságot, szoval a Szüzanyához az imádságot, s akkor ezt az Úrjézus Krisztushoz. Ő mondta el, s akkor aszmondta ángyom, hogy: ,,Há’ legyen szíves, írja le nekem és – aszongya -, milyen szép imádságok!” S az öreg leírta. S akkor én ángyomtól írtam le azt. Én is szerettem, s leírtam tölle.

Gyepece, 1996. június 1.

18. Három csöpp vére lecsöppene…

Ó, hol ül az Úrjézus,
Szent aranyos székibe’,
Térgyig vérbe, könyökig könnyűbe,
Szent arany szál haja leeresztve.
Odamene Szent Lukács evangyélista,
Kérdi: Mért sírsz, Urjézus?
Hogyne sírnék, mikor az én Atyám előtt
Fel van írva, hogy a zsidók
Hurcoljanak, vonszoljanak,
Vas ostorokval ostorojzanak,
Vaskesztyükkel csabbodjanak,
Éles dárdákkal ódalam liggatják,
Epével, méregvei itatnak,
Taknyikval, nyálikval rutitnak,
Keresztfára felfeszitnek,
Áment.
Ezt a nagy nehéz keresztfát
Feltevék vállamra,
Kivitetek kínnak hegyire,
Magos Kálváriára,
Fölfeszitének nagy magos keresztfára,
Három szegvei leszögezek,
Három csöpp vére lecsöppene.
Odamenének az angyalok,
Felgyűjték, elvivék az Uristen eleibe,
Megfelel képibe.
Ki ezt elmondja
Este lefektjibe, reggel felkőtjibe,
Az Isten minden halálos bűneit megbocsássa.
Én is elmondtam, ahogy tudtam,
Jézuskám, Báránkám,
Téged dicsér szájacskám,
A Te szent véred hullása
Legyen bűnünk tisztulása.
Mivel már besötétedik,
Kérünk Uram Tégedet,
Atya, Fiú Felségedet,
Hogy engem az angyal úgy őröjzen,
Jézus maga velem legyen.
Ha’jjad fülem, ha’jjad angyalok zöngését,
Hivat az Uristen lelki mennyegzőbe!
Ó, énelőttem bészámláljanak!
Krisztus legyen én vezérem,
A Jézus, Ő segítsen,
A Mennyei Felség,
A lelkemnek ne ártson,
Az ördög, irigység, semminemü kétség,
Két Istennek adassék,
Ámen.
Györgyice Jánosné Gercuj Erzsébet sz. 1930.
Gyimesfelsőlok, Sántateleke
Magyarcsügés, 1995. október 4.

(Kitől tanulta ezt az imádságot?) Édesapámtól. … Gercuj Péter Nagy. Gyimesfelsőlokon, Sántatelekibe. Sántatelekibe. (Ő mikor született?) Ezemyócszáznyócvannyócba. (S mikor halt meg?) Ezerkilencszázötvennégybe. (Édesanyját hogy hívták?) Póra Erzsébet. … Ciherek-pataki.

19. Jézus kimene szent kertyibe…

Jézus kimene szent kertyibe,
Leüle arany székébe,
Eléveszi hét sing olvasóját,
Abból imádkozik vala
Véres könnyhullatásokkal.
Odamene Szent Lukács evangyélista,
Kérdi: Mi dolog, Atyám?
Hogyne sírnék, hogyne rivnék,
Mikor az Atyám megírta
A büdös zsidóknak,
Kutya ebeknek,
Keresztre fölfeszitsenek,
Magas Kálvária hegyre vigyenek,
Szentséges kezeimbe, szentséges lábaimba
Vasszeget üssenek,
Vasostorval ostorozzanak,
Vaskesztyükvel csapkodjanak,
Véres kendőkvei kendőztessenek,
Büdös nyálakkal töpdössenek.
Szent Lukács evangyélista,
Ha lemész a fekete fődön,
Hirdessed leányoknak, legényeknek,
Minden ifjuságoknak:
Kik el nem felegkeznek az én kínszenvedésemről,
Megadom az örök boldogságot miérettünk,
Ámen.

Ardelean Tódorné Szőcs Jolán sz. 1932. Magyarcsügés (gyűjt. Csíkszereda) 1995. október 4.

Ezt … nagynéném tanyitotta édesanyámot. Édesanyám beteg vót, s akkor a nagynéném és egyedül vót, elment le hézzá s megtanyitotta erre az imádságra. Hazamentem édesanyámhoz s leírtam. S úgy tanultam meg. (Az édesanyját hogy hívták?) Váta Borbála. … Kosteleki. De meg vannak halva. (S az édesapját?) Szőcs János. … Nagynéném Váta Anna. … A férjét, Gergely Péter, s utánna ő és Gergely Anna vót. (S ő kitől tanulhatta?) Nem tudom megmondani.

20. Elvagyok az én Atyámtól írva…

Ín numele Tatálui si al Fiului si al Sfántului Duc.

1. Az Urjézus Krisztus kiment a virágos kertyibe,
Beléült az arany karju székébe,
Elévette kicsi irott könyvét,
Ugy olvas belölle véres könyveivel.
Ó, én Uram Teremtőm, hogy lehessen,
Kijöttél virágos kertedbe,
Beléültél arany karju székedbe,
Elévetted kicsi irott könyvedet,
Ugy olvasol belölle véres könyveidvei.
Hogyne lehetne, evángyélista Szent Lukács,
Mikor elvagyok az én Atyámtól írva,
Zsidóknak rabja legyek,
Magos kertbe keresztfára függesszenek,
Szent lábaimot vasszegekvei egymásra szegezzék,
Szent kezeimet vasszegekvei kétfelé szegezzék,
Büdös nyálakval töpdössenek,
Vas ostorokval ostorozzanak,
Vas kesztyükvel csabbodjanak,
Szent ódalamat feszegessék,
Szent fejemet töviskoronával koronájzák.
Ó, evángyélista Szent Lukács,
Ahol jársz, hirdessed az én koronaviseletemet,
Aki elmondja este lefektibe, reggel felkőtibe,
Bizon mondom, megjelenek,
Egy óla alatt átalviszem a polgártoron tüzin,
Mind a mai született gyermeket.
2A. Sok ördögi pokolságot,
Sok ördögi témelyedést,
Szent Antal érdemeiből betegek gyögyultak,
Hosszas sulyos betegségből betegek vigasztalódtak,
Tengerről, fogságról rabok szabadúltak,
Öregek, ifjak megromlottatikval kérik,
Nyerik elveszett marháikat.
Itt van a községbe,
Itt van a bárkába.
2B. Elindula Pádovai Szent Antal az Atyához.
Elindula Pádovai Szent Antal,
Mint három szép tanácshoz,
Az Atyához, a Fiuhoz, Az Urjézushoz a Fiuval,
S a Boldogságos Szépszüzmáriához.
Kérdi az Atyauristen:
Mit hoztál, Pádovai Szent Antal?
Én hoztam az Atyának három szép sinkát,
A Fiunak három szép cseppvérit,
A Boldogságos Szép Szűzmáriának
Az Ő nagy boldogságát.
Eleget hoztál Pádovai Szent Antal.
Mit kéváns ezeké’ a sok szép ajándékjaidé’?
Én kivánom valami folyamatnak
Vagy kárból, vagy betegségből,
Vagy valami némi nyomoruságból,
Ammind megadassák.
Ammind megadatik Pádovai Szent Antal,
A mennyei asztal tele malaszttal,
Nagy a bárkája,
Istennek mátkája.
Szentséges Szent Pál,
Ugy bételjesedjék,
Mint Krisztus Urunknak szava,
Soha meg ne másologgyék.
3. Krisztus nézi sebeit,
erejsz bé, lélek!
Nem ereszlek.
Az én házamba Szent Antal,
A négy szegibe négy angyal,
A közepibe szent ótáron szent kereszt.
Az Urjézusnak nagy szil szomorodott az orcájára.
Ki kiváltsa édesanyját, édesapját
A polgár toron tüzitül is,
Magának is segedelmet…
4. Ó, élő Istennek áldott Szent Fia,
Ki ez világnak válcságáé’ hatórakor
Magas keresztfára függesztették,
és a halálával keservesen tusakodott,
Engedjen nékem boldog kimulást erről a világról.
Néked áldozom magamat, lelkemet,
Soha el nem feledkezem,
Csak vidd az én lelkemet,
Ahova a két latornak lelkit vitted,
Most és mindörökkön örökké,
Ament.
Az Atyának és Fiunak és a Szentlélek Istennek nevében,
Amment.

Fekete Miklósné Oláh Anna sz. 1924. Kostelek Gyepece, 1994. május

(Kitől tanulta ezt az imádságot, Anna néni?) Én a nagyapámtól. Őt úgy hitták, Vaslobán Tódor. Ő mondta este, amikor … amig vetkeződött, ő mondta reggel, amig őtöződött. Közbe én és ott vótam örökké így mellette, én magamba mondtam, ahogy ő mondta, s én megtanúttam. A felesége … hát éltek valami hetven évet együtt, majd’ … mon’hatom, de aszondta, ő nem tudta megtanólni. Hát nem, mer’ nem utányozta. S én örökké utányoztam akkor az öreget, s megtanóltam. (Mindennap mondja?) Igen. Hát még marad el és … felejtem el. Elhanyagolom. Nem az elfelejtés, mert azt nem kéne elfelejteni, de még elhanyagolom, de miko’ csak úgy van, vaj elindulok egyedül egy utón, s egyedül vagyok, akkor elmondom. Akkor nem zavar senki, s akkor elmondom. 1994. október 18.

21. Mindenféle olvasásnál használandó

Atya kereszt csodákat halál
nyomoruságot ördögi
ténjégés ördögnek poklos-
sága Szent Antalnak
érdeméből betegek gyógyulnak hosszas betegségekből
rabok szabadulnak hosszas
rabságokból. Öregek ifijak
meg romladoztak kérik
nyerik az ők el veszített . marhájukat. El indul
Szent Antal az Atyához a
Fijuhoz a Szent lélekhez
mit hoztál Szent Antal
egyebet nem hoztam szent
felségednek az atyának háram szép
sing haját. Fiju Istennek
három csepp vérit. Szent lélek
Istennek nagy bölcseségit
Boldogságos szűz Máriának
nagy boldogságát.
Elég sok szép ajándékot hoztál
Szent Antal. Mit kívánsz
ezért a sok szép ajándé(kad)
kádért, egyebet nem kívánok Szent felségétől kik hozzám folja-
madtak kik betegségekből kik kár-
valásakból kik más
egyéb nyomoruságakbol
Énis hozzád fojamodok
Paduvai Szent Antal, esedezzél a jo Istenhez
itt meg említendő a szükseg meg adatik
Szent Antal meny asztala bé bárkáj(a) ugy bételj esegyék
ami(n)t Krisztus Urunk bé teljesítette Amen

Gábor János századeleji füzetéből, Magyarcsügés

22. El indula szent Antal az atyahoz…
… csak egy szot tégy kérésemhez hogy meg halgatást
nyerjék a szent Antal Atya Kereszt
csodákat hallál Nyomoruságot ördögi
tényegést ördögöknek poklosága
Szent Antal érdeméből betegek gyogyulnak
hoszos rabságból öregek ifjak meg nem
lakoztak kerik nyernék az ők elveszítet
marhájukat el indula szent Antal az
atyahoz a szentlélek fiúhoz mit hoztál
szent Antal én egyebet ne hoztam
szent felségének hozom három szép sing haját
Fiu Istennek három csepp vérét
Szent lélek Istennek nagy bőlcsesége
Bóldogságos Szűz Máriának nagy Boldogságos
elég sok szép ajándékot hoztál Szent
Antal mit kívánsz ezért a sok szép
ajándékodét egyebet nem kívánok
Szent felségetől kik karvalásbol
kik másegyéb nyomoruságbol
Említendő a szükség meg adatik Szent Antal
meny asztala bé bárkája úgy bé teljesegyék
Amínd Krisztus Urunk bé telyes(ítette)

Tankó Ferenc (sz. 1936) kosteleki imádságos füzetéből

Jegyzetek:

Székely Oklevéltár (SzOkl) VII. Kolozsvár 1898. 375.
Csíkszeredái Állami Levéltár (CsÁL) 27/LXXIX/4692/a-1805. Kádár Illyés – Csügés. Itt szeretnék köszönetet mondani Szőcs Jánosnak, a Csíkszeredái múzeum munkatársának, hogy a számomra nehezen hozzáférhető levéltári anyagot a rendelkezésemre bocsátotta.
L. a később idézendő adatokat!
SzOkl VII. 92.
Bucur, Nicolae-Costin, C: Livezi-Harghita. Pagini din creafia folcloricá a unui sat.Comitetul de Culturá si Educafie Socialistá al judetului Harghita, 1972. 16.
CsÁL Csíkszépvízi görög katolikus egyház anyakönyvei (1841-) F. 47/251.
Antal Imre: Gyimesi krónika. Európa-Kriterion 1992. 37.
Vö. pl. i.m. 66, 70.
SzOkl VII. 59, 61, 62, 63, 64, 67.
SzOkl VII. 59. és 143.
SzOkl VII. 92.
Antal: i.m. 38.
CsÁL Felcsík iratai 28/XIV/938/1839.
Uo. Felcsík iratai 28/XIV/93 8/ 24. „ 1841 évben”
Uo.F. 47/251.
Uo.
Uo. Felcsík iratai 28/XIV/938/1839.
Uo. F. 47/251.
Bucur-Costin: i.m. 16.
Vö. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Második kötet. Pest 1869. 84.; Hunfalvy János: A magyar birodalom földrajza. Budapest 1886; Hankó Vilmos: Székelyföld. Bp. É.n. (Reprint: Akadémiai, Bp. 1993) 260.
CsÁL Felcsík iratai 28/XIV/938/1839.
Uo. Felcsík iratai 28/XIV/938/24. „1841 évben”
Uo. F. 47/251.
Uo. Felcsík iratai 28/XIV/938/1839.
Antal: i.m. 28, 37-38.
SzOkl VII. 69-70.
Antal: i.m. 37-38.
Kis Batzoni Benkő Károly: Csík Gyergyó és Kászon leírások két t.i. általános és részletes osztályokban. 1-2. Kolozsvár 1853. 46-47.
Vö. pl. Dr. Gyárfás Elemér: Az erdélyi románok uniója s a román görög katholikus egyházi szervezet kifejlődése. Dicsőszentmárton 1925.
Vö. Beké György: Székely Mária papja. In: Új Ember évkönyv 1991. 56-59.
Vö. Jászkunság XL. évf. 6. szám, 1994. dec.-1995.jan. 16.
Bosnyák Sándor: A moldvai magyarok hitvilága. In: Folklór Archívum 12. (szerk.Hoppal Mihály) MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest 1980.
Az említett menasági imák egy részét 1. Tánczos Vilmos: Archaikus imák Csíkmenaságról. In: A Duna menti népek hagyományos műveltsége. (Szerk. Halász Péter) Budapest 1991.719-726.
Az első pottyandi ima kissé eltérő változatát és a másik pottyandi imát 1. I.m. 722-723.
Vö. Bálint Sándor: Karácsony, Húsvél, Pünkösd Szt. István Társulat, Bp. 1989. 13.; Érdy Codex (Nyelvemléktár IV.) Budapest 1867. 64.; Régi Magyar Költők Tára II. Budapest 1880.454.
Takács György: „Nyujcs kezet Mária… ” Palócföld 1994/3. 276-277.
Vö. pl. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. I—IV. Pest 1862-74.1. kötet „állat” címszó!
Vö. pl. Demény István Pál: A hejgetés meg a sámánének. Néprajzi Látóhatár III. évf. 1994. 1-2. sz. 135-150.; Sebestyén Gyula: Regös énekek (MNGy IV.). Budapest 1902.
Demény: i.m.
Vö. pl. Domokos Pál Péter: Júlia szép leány. In: Múltbanéző. Magvető, Budapest 1990. 15-82.; Faragó József: A mennybe vitt leány balladájához. In: Balladák földjén. Kriterion, Bukarest 1977. 136-176.
Régi Magyar Dalok Tára. I—II. Budapest 1970. I. 470.; Szendrei J.-Dobszay L-Rajeczky B.: XVl-XVIIl. századi dallamaink a népi emlékezetben. I-1I. Budapest 1979. II.63.
Vö. pl. Kallós Zoltán: „ Uram, irgalmazz nekünk ” c. lemez és kazetta, A. oldal 6/a.
Vö. Salamon Anikó: Gyimesi csángó mondák, ráolvasások, imák. Helikon, Budapest 1974. 139-145.
Vö. Fehér M Jenő: Középkori magyar inkvizíció. Buenos Aires én. 138-142.
Vő. Apokrifek (Ókeresztény írók 2. Szerk. Vanyó László). Szt. István Társulat, Budapest 1980. 338-341., valamint Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szt.István Társulat, Budapest 1980. 197-198.
Vö. Takács: i.m. Palócföld 1994. 274-275. és Jászkunság 1994. 17.
Vö. Mezey László: Hozzászólás Erdélyi Zsuzsanna előadásához. Ethnographia 1971/3.369.
Vö. Bosnyák 1756. sz.; Mohay Tamás: „Megszenteltessék áldott szent neved… ” Magyar imádságok Moldvából. Pannonhalmi Szemle 1993/2. 64. 8 sz.; Seres András-Szabó Csaba: Moldvai csángómagyar daloskönyv. Héttorony kiadó, Budapest é.n. 361.296. sz. és 550. 296. jp.; Tánczos Vilmos: „Feltekintek napkeletre”. Moldvai archaikus imádságok. Néprajzi Látóhatár III. évf. 1994. 1-2. szám, 234. 7. E; 240. 16. A; 241. 16. B!
Vö. Mohay: i.h. és Tánczos: i.m. 234. 7. E; 240. 16. A!