kb. 7 perc olvasás
Ez már a kommunizmus,
vagy lesz ennél még rosszabb is?
HAL(L)HATATLAN POLITIKAI VICCEK
az 1948-1988 közötti időkből
Szerkesztette: Homa János
TARTALOM
ELŐSZÓ
„TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!”
(Viccek Rákosiról)
„AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!”
(Az ötvenes évek humora)
„INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!”
(Téeszcsés viccek)
„EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK…”
(Somolygás a Kádár-korszakban)
„NEM OSZTOGATTAK, HANEM FOSZTOGATTAK”
(Szovjetunió – a mosoly országa)
„KOMBÁJNJAINK VISZONOZTÁK A TÜZET…”
(Pártvezérek Lenintől Gorbacsovig)
A PÁRTFEGYELEM – AZ PÁRTFEGYELEM
(Középpontban a párttitkárok)
AZ ILLEGALITÁSTÓL AZ ALIG-ELLÁTÁSIG…
(A kapitalizmus nem szocializmus)
TALÁLÓS KÉRDÉSEK
A KÖTETBEN SZEREPLŐ VICCEKET BEKÜLDTE
KI KICSODA?
ELŐSZÓ
Aki felnőttként élt Magyarországon az 1948-1988 közötti időszakban, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt históriánknak.
A történelmi helyzet hozta ezt magával.
Jalta, majd különösen 1956 után orosz kezekbe kerültünk. Ennek köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.
Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki – jobb híján – a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.
Tömeges – úgymond társadalmi – méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően. Az egyes embert – „tisztelet” a kivételnek – nem sikerült orránál fogva vezetni.
A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccet.
Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes gondolatokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.
E kötet összeállítójaként az a cél vezetett, hogy segítőtársaimmal együtt összegyűjtsük, és az utókornak átadjuk ezeket a halhatatlan szösszeneteket, amelyek jó ideig hallhatatlanok voltak.
Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló „beköpések” miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszaknak igyekeztünk emléket állítani ily módon is, hogy közzétesszük a mosolyt fakasztó szomorúságot. A kötetben szereplő sorok jelentős hányadát arra a Politikai viccpályázatra küldték be a szerzők, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében megjelenő újság, az Északi Extra hirdetett meg. E hetilap gazdája, az Északi Lap- és Könyvkiadó Kft. vállalta, hogy a beérkezett több ezer tréfás írás közül a legszellemesebbeket könyv alakban is megjelenteti.
Kívánom, hogy amikor e sorokat olvassák, ne keseregjenek, hanem felszabadultan hahotázzanak, remélve, hogy az 1948-1988 közötti időszak tényleg a kommunizmus volt. Mert akkor a nehezén már túl vagyunk.
Homa János
„TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!”
(Viccek Rákosiról)
Hogyan neveznék Rákosit?
Sok neve volt Rákosinak: a nép vezére, a legjobb apa…
Az anyák megmentője csak azért nem lett, mert azt a címet már Semmelweis birtokolta. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy megkérdezzenek más nemzetbélit is, hogyan neveznék Rákosi elvtársat.
A török: Nyakizmán Tök Ül.
Az arab: Seggfej Bej.
A koreai: Kinyírt Szenny.
A hitetlen rendőr
A körzeti megbízott meglát a falu végén egy cigányasszonyt, aki lószart gyúr tapasztáshoz. A rendőr odamegy, nézi egy ideig, aztán megkérdezi:
– Mi lesz ebből?
– Mi lenne? Húsvéti tojás – somolyog az asszony.
– Ez gyanús! Nem Rákosi elvtársat akarja maga megmintázni?
– Ennyiből?!…
A prímás és a tanácselnök
A cigányprímást egy kis műveltségre oktatja a tanácselnök. Mutat neki egy képet és kérdi, hogy ki ez.
– Rákosi elvtárs – vágja rá a prímás.
Mutatja Gerő képét.
– Ez ki?
– Azt nem ismerem.
Mutatja a másik képet, Farkas Mihályt.
– Azt sem ismerem.
– Hát ez borzasztó! – fakad ki a titkár.
– Ide figyeljen, titkár elvtárs! A Rákosi elvtárs ismeri az én bőgősömet?
– Miért ismerné?
– No látja, ő ismeri az ő bandáját, én meg az én bandámat!
Inkognitóban
Rákosi, hogy állítólagos népszerűségét megtudja, titkon beül egy moziba. Épp pereg a híradó, melyben az augusztus 20-i friss kenyeret adják át neki. Behúzott nyakkal, titkon mosolyogva látja, hogy a mozi közönsége felállva, skandálva, tapsolva mondja: Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Mire a mellette lévő ember rácsap Rákosi kopasz fejére és rákiált:
– Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!…
Hegedű és Rákosi-kép
A cigány szökik a határon, nála a hegedű meg egy Rákosi kép. A határőr megkérdi:
– Hová mégy, cigány?
– Nyugatra, muzsikálni.
– Hát a Rákosi-kép minek?
– Ha mégis honvágyam lenne, akkor csak ránézek.
Az utolsó kívánság
Haldoklik a rákoshegyi magyar. Utolsó kívánsága:
– Gyermekeim! Ha meghalok, a Kerepesibe temessetek, Rákosit nem szeretem.
Malőr
A napilap főszerkesztőjét letartóztatja az Államvédelmi Hatóság. A kihallgatáson a főszerkesztő megkérdezi:
– Elvtársak, nem értem, miért hoztak be ide, mit vétettem én a párt és Rákosi elvtárs ellen?
– Jobb, ha nem kérdezi! – felelik azok fenyegetően.
– De hát elvtársak, én már az illegális párt tagja voltam, és azóta is töretlen lendülettel építem a népi demokráciát, az újságban rendszeresen közlünk cikkeket Rákosi elvtársról, például a tegnapi számunkban is hírül adtuk, hogy Rákosi elvtárs látogatást tett a minta-sertéstelepen.
– Hát éppen ez az!
– Ezt hogy értik?
– Nézze csak meg a fényképet!
A főszerkesztő megnéz, Rákosi épp egy disznóólban szemléli az állatokat. Aztán a pillantása a képaláírásra esik és elfehéredik, amikor elolvassa: „Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a harmadik Rákosi elvtárs.”
Rajzos felelet
Az iskolában a gyerekek a Nemzeti dalt tanulják, és rajzos felelet formájában számolnak be.
Feri a táblára rajzol egy kardot és egy láncot, és aláírja: „Fényesebb a láncnál a kard…”
Pisti egy hidat rajzol, alá a patakban mosakodó embereket és ezt írja: „Mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot…”
Janika sok-sok dombot és keresztet: „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak…”
Mindhárman ötöst kapnak, és jelentkezik a legrosszabb tanuló, Móricka is, majd lerajzolja Rákosi fejét.
A tanár döbbenten kérdezi:
– Hogy kerül Rákosi elvtárs a versbe?!
– Ő a sehonnai bitang ember…
Minek örülnének az emberek?
Rákosi és Gerő autóval mennek a Duna-parton, és a kocsiban beszélgetnek a parasztokról és a munkásokról.
Azt mondja Rákosi:
– Te Ernő, valami olyat kellene csinálni, aminek örülnének az emberek, és jó is lenne a népnek.
Megszólal erre a sofőr:
– Elvtársak, hajtsak a Dunába…?
Feleltet az őrmester
A katonákat az életmentésre oktatja az őrmester, az óra után visszakérdezi az anyagot, hogy lássa, mit tanultak.
– Na, Kovács, mit csinál, ha egy kisfiút lát fuldokolni a vízben?
– Utánaugrok, a tarkójára ütök, és a hajánál fogva kihúzom a vízből.
– Remek. Na, Lakatos, maga mit csinál, ha Rákosi elvtársat látja fuldokolni a vízben?
– Utánaugrok, a tarkójára ütök, és megvárom, amíg kinő a haja.
Kérelem
Rákosi Mátyás országlása idején bemegy a Fővárosi Tanácshoz névváltoztatási kérelemmel egy idősebb parasztember.
– Hogy hívják magát, bátyám?
– Szar Mátyásnak, tisztelettel.
– És mire változtatná a nevét?
– Szar Bélára kérném…
Rákosi Csepelen
Rákosi vadonatúj autójával meglátogatja a csepeli munkásokat.
– Látják – mondja -, a kommunizmusban ilyen autójuk lesz!
– Igen – mondja egy munkás. – Magának személy-, nekünk teher…
Imádkozik a cigány
Egy cigány ballag az országúton, körülnéz, nem lát senkit, letérdel az út menti feszület elé és imádkozik. Hirtelen feltűnik egy autó, megáll, ÁVH-sok szállnak ki belőle, odamennek a cigányhoz.
– Mit csinálsz itt, te cigány? Miért nem dolgozol inkább?
– Rákosi elvtársért imádkoztam, instálom.
– Biztosan imádkoztál te Szálasiért is!
– Imádkoztam, de fel is akasztották!
A válasz
Rákosi ellátogat a bolondok házába, ahol az összeterelt betegeknek beszédet tart. Lelkes tapssal jutalmazzák, néhány ember azonban nem nyilvánítja tetszését. Odamegy hozzájuk néhány ÁVH-s és faggatni kezdi őket. Mire az egyik megadja a választ:
– Kérem, mi nem bolondok, hanem ápolók vagyunk.
Megdöglött a disznó!
Rákosi autója egy falu főutcáján elüt egy disznót. Rákosi utasítja a titkárát, hogy derítse ki a tulajdonost, és fizesse ki a kárt. A titkár sorra bekopogtat a közeli házakba, sőt be is megy. Telik-múlik az idő, a titkár nincs sehol. Egyszer csak előjön az egyik udvarból, ahonnan muzsikaszó hallatszik. Rákosi ráförmed:
– Hol a fenében volt ennyi ideig? Mit csinálnak odabenn?
– Elnézést, Rákosi elvtárs, én csak az utasításnak megfelelően jártam el, annyit mondtam, hogy „megdöglött a disznó”, mire azonnal csapra vertek egy hordót, és azóta mulatnak.
Császár vagy király?
Két cigány beszélget:
– Tulajdonképpen micsoda Rákosi: császár vagy király?
– Egyik se, hanem fára-jó.
Kitérő válasz
– Elvtárs! Mit ajánl fel Rákosi elvtárs születésnapjára?
– Mit? Nem vagyok én köteles…
Nem ragad a bélyeg
Rákosi 50. születésnapjára a posta emlékbélyeget adott ki. Olvasói levél érkezik a Szabad Föld Szerkesztőséghez, ahol felpanaszolják, hogy nem ragad a bélyeg a kopertára. Válaszol a szerkesztő: „Ne Rákosi elvtárs szemébe köpjenek!”
Miért ülsz?
Két boltos beszélget az ötvenes években a börtönben:
– Te miért ülsz?
– Mert elfelejtettem kidekorálni a kirakatot Rákosi elvtárs születésnapján. És te?
– Én kidekoráltam ugyan, de Lenin meg Sztálin közé raktam Rákosi képét.
– És ez volt a baj?
– Nem. Elfelejtettem a kirakatból kivenni a „Nyomorultak”-at…
Lovas nemzet vagyunk...
Igazi lovas nemzet vagyunk: Árpád fehér, Horthy szürke, Rákosi Vorosi-lovon jött, és Szusz-lovon távozott.
Távirat
1956 novemberében Rákosi táviratot küld Moszkvából az MSZMP Központi Bizottságának: KOPASZ ÜZENI MOSZKVÁBÓL STOP ERNŐ IS SZABAD FÖLDRE ÉRKEZETT STOP JÁNOST IS VÁRJUK
*****************************************************
FOLYTATÁS: