| |
Tudod mi a Karácsony?
Csendben hallgatni, megérteni a gyertya táncát.
Letörölni egy könnycseppet, megfogni egy kezet,
Átölelni azt, aki hátrál, érezni, ahogy él.
Hitet teremteni ott, ahol már régen veszni látszik.
Mert a karácsony a szívekben él. (Vass Albert)
Kedves Mindnyájatok!
Karácsony előtti elmélkedésemben ezeket a dolgokat mondtam el szombaton a Madal kávézó találkozón és kérésre itt megosztok veletek és kívánok egy őszinte, szívvel teli, mosolygós, boldog Karácsonyt!
Mindig mélyebben megyünk bele a fogyasztói rendszerbe, így az évek teltével sajnos egyre kihangsúlyozottabban érzem azt a szomorú tényt, hogy karácsonykor az emberek tudata alacsonyabb állapotban van, mint az év átlaga és ez időarányosan egyre mélyebb lesz. Az emberek elengedik törekvésüket, mind anyagi, mind pedig szellemi síkon, kukába dobják az akaratukat, túlnyújtóznak a takarójukon, vagyis, egy karácsonyi kábulatban vágyaktól elragadtatva, gazdasági kereteiken túlvásárolják magukat. Olyan szerű állapot tör be az ember tudatába, mintha világvége kopogna az ajtón, és ezért csak az utolsó nap számítana, a karácsony estéje. Karácsonyi stressz és ajándékvadászat nem a békét táplálja. Azonban ebből áll az ünnepünk. Kinek, mit és mennyit? Ez legyen a kereszténység filozófiája, amire a nyugati világban büszkék vagyunk? Végül is az a kereszténység legnagyobb ünnepe.
Végül is kit ünnepelsz december végén? A konzumvilág győzelmét, vagy valakit, akit Isten fiának neveztek? Mit gondolsz jut eszébe a bevásárló templomokban, mint mérgezett egereként nyüzsgő embertömegének, hogy a béke és a szeretet ünnepére készülnek? Gondolnak erre, amikor a parkírozó helyekért gyúródnak, amikor egymás lábát tapossák, vagy sorban állnak a kasszánál? Gondol valaki is arra, hogy melyek a keresztény értékek? Mit is jelent Krisztus? Hinni Jézusban mélységében nem csak azt jelenti, hogy a külső szokásokat követjük, hanem azt, hogy felismerjük saját lényünkben azt a részt, amely a megbocsátásra, az egyszerűségre és a szeretetre képes. Ez a hit nem kívül kezdődik, hanem belül.
Szeresd fele barátodat, mint önmagadat. Ezt a keresztény elvet manapság az emberek többsége konzumcikkel juttatja kifejezésre. Ha gyermekeknek ajándékot vásárolsz az rendben van, azt folytonosan teheted, akár karácsony van, akár nincs. A felnőttek ajándékozása, ha csak egy szimbolikus figyelmesség az ok, egyébként többnyire, ha tudatos, ha nem tudatos, de elvárással teli, ami nem a tiszta öröm forrása. Sőt, nagyon sokszor egy kényszerbe fullad, egy kölcsönös összehasonlításban, akár kölcsönös túllicitálásban végződik, akár észrevesszük azt, akár nem. Nem is beszélve a sok csalódott megajándékozottról, akik az ünnep után cserélik be a számukra értéktelennek tűnő cuccokat.
Mivel ünnepeljük, hát még Jézust leszámítva a folytonos, immár, önmérgezéssel határos túltápláláson kívül, mivel ünnepeljük még őt? Talán azzal, hogy bőséggel alkoholt is iszunk hozzá? Nem lennének Jézus egyszerűségéhez méltóbbak az ünnepek, ha a januárt nem ismét a többnyire hatástalan fogyókorázással kellene kezdeni?
Szerintem a karácsony lényege nem a külsőségekben, hanem a belső átalakulásunkban van. Az rendben van, hogy feldíszítjük a házainkat, de megtisztítottuk a szíveinket? Tartottunk egy élcsendesüléssel egybekötött hálaadást? Elmondtuk mi mindenért lehettünk hálásak az elmúló év folyamán? Ünnepélyes hangulatot teremtettünk az összegyűlt szeretetteink körében hála teli szívünk meg nem szűnő mosolyának az erejével? Törültük le esetlegesen bepiszkolt emléktáblánkat az elfogadás, szeretet és megbocsátás eszközeivel?
A karácsonyban hinni, annyi, mint Jézusban hinni, az pedig nem a fogyasztói világban vetett hitet jelenti, hanem egy igaz hitet a belső értékekben, a belső erőben, úgy Jézusban, mint saját magunkban. Jézus maga az egyszerűséget jelenti, és Jézus ugyanakkor a megbocsátás profétája, vagyis az a fő tanítása. A megbocsátás az emberi béke alapja, akár hiszed, akár nem a megbocsátás az élet elfogadása. Megbocsátás nélkül nincs béke a Földön, de nincs kereszténység sem. Nem kellene megajándékoznod magad egy kis békével? Nem kellene megajándékoznod a benned talán ellenszenvet kiváltó társadat egy kis bíztató mosoly békéjével? Nem próbáltad meg legalább karácsonykor szeretni azokat, akiknek a legnagyobb szükségük van a szeretetre? Azokat szeretni próbáltad, akik nem tudnak szeretni, pedig nekik lenne szükségük a feltétel nélküli szeretetedre, ha már ők nem képesek. Azok a lelki szegények, sokszor ítéletünk által az úgynevezett rossz emberek. Próbáltad utánozni Isten fiát és szeretni felebarátaidat, ha nem is egész évben, de legalább most, amikor az Ő ünnepe miatt vannak a munkaszüneti napok?
Leültél egy órányit elmélkedni magadon az ünnepnapokon? Próbáltad felismerni saját szerepedet, a téged és környezetedet ért rossz dolgokban? Azért, hogy jobbá váljál. Jól vizsgáztunk az élet csataterén? Segíthettük a békét a mi pici részünkkel a saját környezetünkben? Volt bátorságom egy picit lecsípni a saját egoizmusomból, a saját akaratomból a közösségem öröméért? Ezen kérdések mindenike a karácsony valódi szívéhez visz közelebb. És ezért ezek sokkal fontosabb kérdések, mint hogy hány ajándék kerül a fa alá.
„Uram, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.” Tehát bocsátottál meg? Hallgattál szívedre és beszéltél valakivel azért, hogy bocsánatot kérj tőle attól, akinek semmi rosszat nem tettél, de ő úgy éli meg, hogy ellene tettél? Attól is aki tőled kellene bocsánatot kérjen. Jól érted, nem tévedtem a mondat szerkesztéssel. Te kérj bocsánatot azért, mert régóta negatív érzésekkel élsz. Ezek az érzéseid saját szenvedésed forrásai, és ebből kimenni úgy tudsz, ha bocsánatot kérsz tőle. A megbocsátás nem egy mérlegelés eredménye, hanem ajándék. Jézus egyik fő tanítása a megbocsátás, ami addig ismeretlen volt a nyugati világban. Ha azt gondolod, hogy csak akkor kérhetsz bocsánatot, ha ténylegesen rosszat tettél, akkor tévedsz. Ha valaki miatt benne tartod magadat a fájdalomban azt csak úgy tudod elengedni, ha te magad megteszed az első lépést. A várás a szenvedés meghosszabbítása. A bocsánatkérés pedig nem behódolás, hanem felszabadítás. Ehhez a szíved bátorságát elő kell venned, nem is vitás.
A megbocsátás önmegváltás, mert az eltörli büszkeséged szülte negatív energiádat, amellyel magadat mérgezed, és így az alázatosság képes békét szülni. Igen, legalább karácsonyra próbáltad feladni büszkeségedet? Jézus nem büszkeséget tanított, ő alázatos volt, hiszen mindenható képessége ellenére hagyta magát a tudatlan indulattól megsemmisíteni. Így aztán Jézus az Isten Erőt nem a hatalommal, hanem az elengedéssel tanította nekünk. Ez számomra a legnagyobb tanítása, mármint az, hogy az alázat a nagyobb erő, nagyobb, mint az egyéni igazság erőszakos megvédése. Az alázat önátadás az isteni akarattal szemben, ezért az alázat nem fél semmit elveszíteni, mert neki nincs veszteni valója. Büszkeségünkkel mindig védünk valamit, amivel csak erősítjük a hamis énünket és szenvedést okozunk és szerzünk. Uram legyen meg a Te Akaratod kijelentésével megadta magát a gyarló ember akaratának. Az Uram legyen meg a Te Akaratod azt jelenti, hogy ne az én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg Uram! Te sokszor még csak a szeretetteid akaratának sem tudod megadni magadat, ami által elzárod magadat és környezetedet a békétől. Karácsony van, próbáld ki! Hagyd, hogy a társad legyen boldog azzal, hogy az ő akaratát elfogadod.
Gondoltál már arra, hogy a belső békéd útjában csak a saját büszkeséged támogatta akaratod áll? Nem adnád oda fejfájást okozó büszkeségedet csak úgy Jézusnak ajándékként karácsonyra? Tedd a fa alá alázatosan meghajolva. Hiszen ez könnyíteni tud úgy a te életeden, mint a környezeted életén is, békét ad kívül és belül is. Csak így lehet jobb a világ, és csak így terjed a karácsony szelleme. Aki a kereszténység híve és védője az nem zárhatja ki életéből a fenti tanításokat. Aki az életét nem változtatja a megbocsátás és alázatosság eszközeivel, annak prédikációja tartalom nélküli.
Ha hiszel egy picit is Jézusban, akkor ezt kell tenned. Ha nem hiszel benne, se baj. De akkor a békével teli szeretet érdekéért legalább légy pártatlan az emberek megítélésében.
Békés, szeretetteljes karácsonyt kívánok!
|
|