GOETHE: A BŰVÉSZINAS

J. W. GOETHE: A BŰVÉSZINAS

(Der Zauberlehrling, 1797)

1

Elment hát a vén varázsló,
végre nincs ma itt a mester!
Szellemeit én varázslom
élni-halni most az egyszer!
Ellestem igéit s
hókuszpókuszát,
s bűverővel én is
művelek csodát.
Rajta! rajta!
Szedd a lábad,
töltsd a kádat
feredőre!
Gazdag árral fürge habja
hadd zubogjon, fuss! előre!

2

No vén seprű, jöszte szépen!
Ócska rongyod fölveszed most!
Rég nem éltél szolgaképpen,
amit mondok, azt teszed most!
Lábad lesz ma, talpra!
A hegyibe fej!
Uccu neki, rajta,
ihol a cseber!
Rajta, rajta!
Szedd a lábad,
töltsd a kádat
feredőre!
Gazdag árral fürge habja
hadd zubogjon, fuss! előre!

3

Ni, a part felé rohan már!
Mint a villám, gyors a lába!
Máris ott van a folyamnál,
s itt a víz a korsajába!
Most már másodízben!
Kádunk színig áll!
Megmerül a vízben
rocska, dézsa, tál!
Állj meg! Állj meg!
Ami kellett,
mind betellett,
állj, de menten!
Jaj, mily sejtés réme száll meg:
a varázsszót elfeledtem!

4

Jaj, a szót, a szót, mely újra,
ami voltál, arra formál!
Jaj, hogy hordja futva, fújva!
Csak már megint seprű volnál!
Önti, egyre önti,
új meg új patak,
mind nyakamba dönti,
ezer zuhatag.
Tűrni ezt nem,
nem fogom már:
megfogom már –
beste lélek!
Micsoda arc! Mily veszett szem!
Egyre szörnyűbb, jaj de félek!

5

Hej, te sárkány ronda fattya!
Fölvegye a víz a házat?
Hisz dagadó áradatja
minden küszöbünkön átcsap!
Átkos seprűnyél te!
Süket és konok!
Csillapodj le végre,
suta-buta bot!
Nem hagyod hát
abba rögtön?
Itt az öklöm,
ez megállít –
s ott a balta – kerge, rongy fád
egy-kettő, szilánkra válik!

6

Lám megint hurcolja, hordja.
Jaj, hogy is teperjelek le!
Eltiporlak, gaz koboldja!
Reccsen és talál a fejsze!
Eltaláltam! éljen!
Kétfelé szakadt!
Visszatér reményem,
és szívem szabad.
Jaj, mi történt!
Mind a két fél
újra ép s él,
úgy loholnak
párba, talpra szökve tüstént!
Segítsetek, nagy Hatalmak!

7

És rohannak! Egyre fellebb!
Lépcsőt, termet locska hab nyom!
Szörnyű tenger, árja ellep!
Mester, mester, halld a hangom!
Itt a mester éppen, nagy a baj, gyere!
Szellemet idéztem s nem birok vele!
„A sarokba,
vissza! térj meg
seprűnyélnek!
Szellemtesttel
nem citálhat itt dologra
senki más, csupán a mester!”

Kardos László fordítása