kb. 2 perc olvasás

GAAL GYÖRGY
![]()
MAGYAR NÉPMESE-
GYŰJTEMÉNYE.

KIADTÁK
KAZINCZY GÁBOR ÉS TOLDY FERENC.

ELSŐ KÖTET
MÁSODIK KÖTET
HARMADIK KÖTET
Pest, 1857-1859

I.
TARTALOM.
- I. Világbiró Nagy Mátyás3
- II. Balga Tamás23
- III. A mostohaanya51
- IV. Többsincs királyfi78
- V. A szökött katona104
- VI. A testvéri átok111
- VII. A zöld dragonyos139
- VIII. A kővévált királyfi159
- IX. Szegfűhaju János170
- X. Jankalovics200
- XI. A három tanács222
II.
TARTALOM.
- XII. Ki hogy vet, úgy arat3
- XIII. Nemtudomka29
- XIV. Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona54
- XV. Csonka és sánta pajtás74
- XVI A buzogányos gyermek100
- XVII. A szerencsés óra115
- XVIII. Hamupepejke133
- XIX. Az aranymadár149
- XX. Esztendőre ilyenkor157
- XXI. A hűséges princeszné167
- XXII. A szalmakirály188
- XXIII. Egy szegény halászról214
- XXIV. Az akasztófára rendelt királyfi229
- XXV. A rosz végre jóra fordúlt245
III.
TARTALOM.
- XXVI. A Vénus madara1
- XXVII. Egy Tátosról15
- XXVIII. A pelikán király23
- XXIX. Ördög leánya35
- XXX. Három királyleány46
- XXXI. Zöldike52
- XXXII. A szegény ember, ki az ördögöt megcsalta66
- XXXIII. A szalonnavár72
- XXXIV. Babszem Jankó81
- XXXV. A kigyó-királyfi86
- XXXVI. A bűbájos lakat94
- XXXVII. Kökény Matyi112
- XXXVIII. A tündérgyűrű116
- XXXIX. A színváltozó királyné127
- XL. Kincskeresők133
- XLI. Jóért jó137
- XLII. Az ostobán isten is csak bajjal segít142
- XLIII. Az aranyhajú hármasok148
- XLIV. A hatalmas síp155
- XLV. A szerencsés vándorlegény169
- XLVI. A kérkedés jutalma174
- XLVII. A szerencsétlenség jól esett176X.
- XLVIII. Az irástudó szegény fiu180
- XLIX. Könykeresztség186
- L. A három vándorló legény191
- LI. Kalmár fia200
- LII. Apollónius királyfi223
- LIII. Halászmese234

Gaal György,
könyvtárnok, a magyar mesevilág első felfedezője, szül. 1783. ápr. 21. Pozsonyban, hol Hevesmegyéből oda származott atyja G. Mihály az akkor Pozsonyban székelt kir. udvari kamara tisztviselője volt. 1784-ben a kamarai igazgatóság s igy atyja is Budára költözött. G. itt kezdte járni iskoláit, folytatta Váczon, Egerben, Pozsonyban, befejezte Pesten az egyetemen és Bécsben. A tudomány iránti hajlamot Dugonics, kinek tanítványa volt, éleszté benne. Már ifjú korában nagy érdekkel és figyelemmel viseltetett a nép szokásai, adomái, meséi s példabeszédei iránt. Mig atyja az irodában volt, a fiú Bonaparte életét, Meissner és Schiller műveit fordította. 1804-ben Kismartonban Eszterházy herczeg jószágigazgatásánál nyert alkalmazást. A már akkor nagy olvasottságú, terjedelmes nyelvismeretű ifjú feltűnt a herczegnek, ki belátta, hogy G. nem ily foglalkozásra termett; azért 1808-ban a Bécsbe áttett könyvtára mellé őrnek és 1811-ben könyvtárnoknak nevezte ki. Itten Görög Demeterrel, a koronaherczeg akkori nevelőjével ismerkedett meg, ki bevezette őt uj irodalmunk ismeretébe. G. ennek folytán az idegen nyelvekben való gyakorlottságát arra használta, hogy magyar művek fordításával kezdette a külföld figyelmét irodalmunkra vonni. 1855-ben Törökországba utazott, oda menekült egyetlen fiának meglátogatása végett, honnan törődött szívvel térvén vissza, azon év nov. 6. Bécsben meghalt.

Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Egy perzsa festő2017.01.15.
- Köszönetnyilvánítás – III.2017.01.14.
- Emberi kártevő típusok – III.2017.01.14.


