Fővárosi bordélylakások

A főváros története során hol tiltották, hol szabályozták a bordélyházakat, melyek szalonjaiban a századfordulón a politikai, irodalmi élet szereplői is sokat időztek. A jelenség most is fellelhető, több ezer lakás működhet, ahol a lányok fogadják a vendégeket.

Régi városi bordélyok nyomában

A Budapesti Aszfaltprojekt (BuPap) egyik tematikus sétája a főváros 19., 20. századi prostitúciójának nyomába vezet. 

– A kor többi városához hasonlóan Budán és Pesten is a prostitúció legfőbb helyszínei a bordélyházak voltak a középkorban, melyeket jellemzően a városok vezetése tartott fenn – mondta a séta vezetője, Szécsényi Mihály történész, levéltáros. A bevételekből különböző közszolgáltatásokat fedeztek, azok a prostituáltak, akik jó szolgálatot tettek a városnak, nyugdíjat is kaphattak.

A betérő vendégeknek ételt, italt és szállást is kínáló középkori bordélyok a későbbi nagy európai szifiliszjárványok miatt tűntek el, a prostitúciót a 17. századra a legtöbb országban betiltották. Persze a lányok továbbra is dolgoztak illegalitásban, az akkori városfalon kívül, vagyis a mai Magyar, Bástya, Képíró utca és a Károly körút környékén. 

A hatóságok elsőként Franciaországban terelték szabályozott keretek közé az ősi mesterséget. Később hazánkban is elkezdték összeírni a kéjhölgyeket. Megjelentek a kéjnőtelepek is: sokan eleve azért béreltek házakat, hogy ott prostituáltak dolgozhassanak, így megalapozva a későbbi bordélyházakat.

Szalonok és egyéni vállalkozók

A szabadságharc bukása után az osztrákok egy rövidebb ideig újra betiltották a prostitúciót. A kiegyezést utáni intézményesített bordélyok – ahol nyilvános szalon működött – például már adót fizettek, és a rendőrség határozta meg a tarifákat is.

Komoly konkurenciát jelentettek azonban az – akkori szóhasználattal – „magánkéjnők”, akik egyéni vállalkozóként dolgoztak, és főként a titkos prostitúció, amelyből nem származott adóbevétel. Megjelent a korrupció és a leánykereskedelem is. A századfordulóra már kialakultak a középosztályra „utazó” belvárosi luxusbordélyok, melyekben gyakran megfordultak az akkori irodalmi és politikai élet ismert szereplői is.

Fotó: Kálló Péter

Ezt a sajátos világot az első világháború törölte el, 1926-ban megjelent az első országos szabályozás is. Addig a vidéki városok a fővároshoz hasonlóan szabályozták a prostitúciót. A Horthy-korszakban újabb bordélyengedélyeket már nem adtak ki, a meglévőket fokozatosan visszavonták. A hatalom akkor a kéjnőtelepeket részesítette előnyben: eltűnt a szalon, a vendégek csak a szexuális szolgáltatások miatt tértek be.

A második világháború után ezek engedélyét is visszavonták, és újakat egyáltalán nem adtak ki. Sokan  abbahagyták a „mesterséget”, vagy 1956-ban el is hagyták az országot. Azután a 60-as, 70-es évekre újra kialakultak az illegális prostitúció bejáratott formái, a presszókban, szállodákban és kávézókban.

Se bordély, se türelmi zóna

3500 olyan lakás
lehet ma Budapesten, melyben prostituáltak dolgoznak. Van, ahol tíz lány is fogadja felváltva a vendégeket.

– Jelenleg bizonyos feltételek mellett legális az adózó szexmunka – mondta Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének vezetője. Az 1999-es törvény szerint türelmi zónában dolgozhatnak, illetve védett övezeten kívül, vagyis a közintézményektől, iskoláktól és főutaktól megfelelő távolságban. Az önkormányzatok azonban ódzkodnak a zónák kijelölésétől. – A tétovázás egy folyamatos jogsértő állapot. A lányokat viszont gyakran megbüntetik a rendőrök, mert nem állnak bent a nem létező türelmi zónában – mondta Földi Ágnes.

Bár a bordélyok létesítését tiltja a New York-i egyezmény, az egyesület vezetője szerint több ezer olyan lakás működhet Budapesten, melyben egy vagy több lány fogadja az interneten keresztül toborzott vendégeket. A törvény ezeket nem veszi tudomásul, hiszen csak az utcai prostitúciót szabályozza. Így nincs olyan szabály sem, mely például előírná, hogy ezek a gyakran nem is rejtett helyek nem lehetnek egy iskola közelében. A türelmi zóna esetében viszont éppen az a kritérium nem teljesül, miszerint csak az találkozzon a prostitúcióval, aki szeretne is vele találkozni.

Nyugat, Kelet
• A nyugat-európai országok többségét nem köti a New York-i nemzetközi egyezmény, így például Amszterdamban, Bécsben és a német nagyvárosokban szabályozott keretek között működnek a bordélyházak. 

• Kelet-Európában továbbra is a teljes tiltás politikáját követik. Az illegalitásban működő prostitúció számtalan más problémát is gerjeszt. Ukrajnában például a legmagasabb a prostituáltak körében a HIV-fertőzés aránya.