Frigyes porosz király zeneszerzői

A király maga is kiváló muzsikus volt: zeneszerző és fuvolaművész, s ennek megfelelően nagy igényességgel válogatta maga köré korának legelismertebb zenészeit. Udvarában alkalmazta a Bach második fiát, Carl Philipp Emanuel Bachot és Johann Joachim Quantzot is. Az ő fuvolajátékának hallatán döntött úgy Frigyes trónörökös, hogy ő is fuvolázni fog. A szász választófejedelem, aki Frigyest megajándékozta első fuvolájával, hozzájárulását adta ahhoz, hogy udvari muzsikusa, Quantz évente kétszer Berlinbe utazzon és oktassa Frigyest. A tanítvány fuvolajátéka – valamennyi tudósítás szerint – hamarosan professzionális szintre emelkedett. Frigyes húszéves korában, 1732-ben kezdett komponálni, és a hétéves háború kezdetéig mintegy 121 szonátát írt fuvolára és continuóra.

Uralkodók alkotásai kapcsán gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire saját szellemi termékek ezek, és vajon mennyiben vették igénybe alattvalóik segítségét. Nos, Nagy Frigyes esetében a kották vizsgálata egyértelműen megadja a választ: eleinte bizony kapott segítséget vezető udvari muzsikusától, Carl Heinrich Grauntól, majd Quantztól illetve Agricolától, de a kéziratos források felfedik, hogy Frigyes oktatói csak csekély mértékben javítottak bele a kottákba. A porosz király egyébként nem csak saját hangszerére komponált. Az opera elkötelezett híveként már két hónappal megkoronázása után, 1740-ben megtette az első léseket a Berlini Opera megalapítására. És az udvari színházi produkciók számára számos olasz nyitányt illetve áriát is írt. Persze azért elsősorban saját hangszerét, a fuvolát részesítette előnyben. Kastélyában naponta tartottak koncerteket, kivéve hétfőn és pénteken operaszezonban, illetve ha államügyek tartották távol a királyt. Ezeken az esteken a fiatal Frigyes akár hat concertót is eljátszott egymás után, de a királyi opera énekesei vagy híres muzsikusok is felléptek rajta. 1747-től új helyszínre költözött a király, s vele együtt a zenés estélyek. A Potsdamban található Sanssouci kastély neve azt jelenti, „gondtalanul”. Ennek zeneszobája mai szemmel nézve, hangversenyteremnek elég kicsi, nem csoda, hogy a Frigyes személyes örömére rendezett koncertekre nehéz volt bebocsátást nyerni – a legtöbb látogató csak az ajtón keresztül hallhatta a produkciót. Akik viszont hallhatták a királyt, egybehangzóan állítják, hogy kifejező adagiói könnyeket csaltak a hallgatóság szemébe.

A porosz király megszállottja volt a muzsikának és a fuvolajátéknak. Naponta gyakorolta a skálázást és az arpeggiókat minden hangnemben, és kottáiban megjelölte a gyakorlást igénylő nehezebb helyeket. Etűdként négy – azóta elveszett – kéziratos füzetet használt: ezek saját illetve mások kompozícióinak legnehezebb részleteit tartalmazták. Frigyes nővére, Wilhelmine szerint Quantz, a király fuvolatanára szilárdan állította, hogy Frigyes ugyanolyan jól játszik, mint ő. De a királyhoz kevésbé közelálló, tőle kevésbé függő személyek is megerősítették hangszeres tudásának hírét. Korának előrehaladtával azonban Frigyes elvesztette néhány fogát, és kezét köszvény kínozta – játéka emiatt fokozatosan romlott. Johann Friedrich Reichardt, Frigyes utolsó zeneigazgatója szerint ekkor már a nehezebb részeknél nem mindig tudta tartani a tempót. 1780-ban, a bajor örökösödési háborút követően Frigyes végleg felhagyott a fuvolázással. Amint végleg elcsomagolta hangszerét, állítólag ezt mondta: „legjobb barátomat vesztettem el”. Amíg játszott, addig azonban nagyszerű fuvolistának számított. Ezt bizonyítják fennmaradt művei is: fuvolaszonátái illetve négy versenyműve.

1. rész: A zeneszerző-király

1. II. Frigyes: g-moll fuvolaszonáta (Mary Oleskiewitz – fuvola, Máté Balázs – gordonka, David Schulenberg – fortepiano),

2. A pásztorkirály – Sulle piú belle piante (Jochen Kowalski – ének, Berlini Kamarazenekar , vez: Max Pommer),

3. a-moll fuvolaszonáta (Mary Oleskiewitz – fuvola, Máté Balázs – gordonka, David Schulenberg – fortepiano),

4. D-dúr concerto fuvolára és zenekarra – 1. tétel (Richard Waage – fuvola, Berlini Kamarazenekar, vez.  Hans-Peter Franck),

5. J. S. Bach: Musikalisches Opfer – részlet (Janest See – fuvola, John Holloway – hegedű, Davitt Moroney – csembaló, Jaap ter Linden – gordonka)

2. rész: Johann Joachim Quantz

1. G-dúr fuvolaszonáta (Csalog Benedek – fuvola, Papp Rita .- sembaló),

2. Szvit szóló fuvolára – részlet (Csalog Benedek -fuvola),

3. D-dúr fuvolanégyes (Mary Oleskiewitz – fuvola, Elizabeth Field – hegedű, Daniel Elyar – brácsa, Staphanie Vial – gordonka, Daveid Schulenberg – csembaló),

4. g-moll fuvolaverseny (Rachel Brown – fuvola, The Brandenburg Consort, vez. Roy Goodman)

3. rész: Carl Philipp Emanuel Bach

1. a-moll fuvolaverseny (Stephen Preston – fuvola, The English Concert, vez. Trevor Pinnock),

2. a-moll sonata – részlet (Csalog Benedek – fuvola),

3. e-moll Concerto – 1. tétel (Spányi Miklós – tangenszongora, Concerto Armonico),

4. C-dúr fantázia (Antalffy Gábor – fortepiano),

5. c-moll szonáta 2 hegedűre és basszusra (Les Nieces de Rameau),

6. G-dúr szonáta – 3. tétel (Trio Cristofori),

7. Esz-dúr szimfónia (Carl Philipp Emanuel Bach Kamarazenekar, vez. Hartmut Hänchen)

4. rész: A két Graun és a két Benda

1. Georg Anton Benda: C-dúr szonáta (Szepes András – csembaló),

2. Franz Benda: e-moll fuvolaverseny – III. tétel (Jean-Pierre Rampal – fuvola, Ensemle Orchestral de Paris),

3. Johann Gottlieb Graun:d-moll hegedűverseny – részlet (Ilja Korol – hegedű, Wiener Akademie, vez. Martin Haselböck)

4. Carl Heinrich Graun: Kleopátra és Cézár (Jochen Kowalski – ének, Berlini Kamarazenekar, vez. Max Pommer),

5. Carl Heinrich Graun: Jézus halála – részletek (Uta Schwabe, Inge van de Kerkhove, Shristian Genz, Stephan Genz – ének, La Petite Bande, vez. Sigiswald Kiujken)

5. rész: A király halála

1. Hasse: Titusz kegyelme – ária (Jochen Kowalski – ének, Berlini Kamarazenekar, vez. Max Pommer),

2. Agricola: Achilleusz – ária (Jochen Kowalski – ének, Berlini Kamarazenekar, vez. Max Pommer),

3. Reichardt: Gyászkantáta Nagy Frigyes halálára (Georgine Resick, Gabriele Schreckenbach, Horst Laubenthal, Harald Stamm – ének, RIAS Kamarakórus, Berlini Kamarazenekar, vez. Gerd Albrecht),

4. II. Frigyes: d-moll fuvolaszonáta (Mary Oleskiewitz – fuvola, Máté Balázs – gordonka, David Schulenberg – fortepiano),

5. Meyerbeer: Sziléziai haditábor – nyitány Berlini Filharmonikus Zenekar, vez. Erich Kleriber),

6. II. Frigyes: D-dúr concerto fuvolára és zenekarra – 2-3. tétel (Richard Waage – fuvola, Berlini Kamarazenekar, vez.  Hans-Peter Franck)

---

A hét zeneszerzői: Nagy Frigyes porosz király komponistái

Szerkesztő-műsorvezető: Katona Márta