Fekete István

Fekete István író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

Egy vad­szõ­lõ­vel be­fut­ta­tott ház­ban a Somogy megyei Göllén 1900 ja­nu­ár 25-én lát­ta meg a nap­vi­lá­got Fe­ke­te Ist­ván, Fe­ke­te Ár­pád ta­ní­tó és fe­le­sé­ge, Sí­pos An­na el­sõ gyer­me­ke.

Ki ne ol­vas­ta vol­na va­la­me­lyik hí­res re­gé­nyét?! A Gár­do­nyi Gé­za Tár­sa­ság tör­té­nel­mi re­gény­pá­lyá­za­tot hir­det. Ez ad in­dí­tást ar­ra, hogy meg­ír­ja el­sõ re­gé­nyét: „A koppányi aga tes­ta­men­tu­mát”, ami­vel tûz­há­nyó­ként tört be a ma­gyar if­jú­sá­gi iro­da­lom­ba 1937-ben. Re­ám ez a köny­ve gya­ko­rol­ta a leg­na­gyobb ha­tást, mert sze­rin­tem a más­ság meg­be­csü­lé­sé­nek re­gé­nye, amely­nek szel­le­mé­ben kel­le­ne ko­runk fi­a­tal­sá­gát ne­vel­ni! Má­so­dik re­gé­nye a „Zsel­lé­rek”, amit bol­do­gult em­lé­kû osz­tály­fõ­nö­köm Dr. And­rás Ágos­ton magyar-történelem-filozófia sza­kos ta­nár adott a ke­zem­be ta­lán még mé­lyebb ha­tást gya­ko­rolt rám, de ezt csak ke­ve­sen is­mer­he­tik, mi­vel 1939 óta töb­bet nem je­lent meg saj­na, sõt ez a re­gény te­rel­te kény­szer­pá­lyá­ra az írót is mi­vel hû kor­raj­zott adott az ú.n. „Õszi­ró­zsás for­ra­da­lom­ról”, — amely­ben a „vö­rös ököl oda csap aho­va köll”! E köny­ve mi­att még az ál­lá­sá­ból is ki­a­kol­bó­lí­tot­ták, mert a szem­ta­nú hi­te­les­sé­gé­vel szá­molt be a ter­ro­ris­ta „Le­nin fi­uk van­dál ran­da­lí­ro­zá­sá­ról a rek­vi­rá­lá­so­kat aka­dá­lyo­zó zsel­lé­rek kö­zött.”

Fe­ke­te Ist­vánt, mint írót is meg­pró­bál­ják el­hall­gat­tat­ni Acél György talp­nya­ló vazallusai, — ezért vég­sõ két­ség­beesés­ében fel­ke­res­te Bölöni Györ­gyöt, az Iro­dal­mi Alap ak­ko­ri igaz­ga­tó­ját. Õ az Író­szö­vet­ség ülé­sén bát­ran ki­áll Fe­ke­te Ist­ván mel­let, — sze­ren­csé­jé­re és így né­hány nap múl­va a Mag­ve­tõ ki­adó szer­zõ­dést küld köny­vei ki­adá­sá­ra. Így tört meg 1955-ben a „jég”. „A ha­lá­szat” cí­mû mû­ve kezd­te a sort, a „Kele” kö­vet­ke­zett, majd sor­jáz­tak a fi­ók­ban õr­zött töb­bi mû­vei mind­an­­nyi­unk örö­mé­re: Lutra (ál­lat­re­gény) 1955, Bo­gáncs (ál­lat­re­gény) 1957, Tüs­ke­vár, Té­li be­rek (if­jú­sá­gi re­gé­nyek), Köd (va­dász­el­be­szé­lé­sek) 1966.

1962-ben je­lent meg „Kittenberger Kál­mán éle­te” (re­gé­nyes élet­rajz). Az Af­ri­ka-uta­zó va­dász­író­hoz sok­éves ba­rát­ság fûz­te, akár­csak gróf Szé­che­nyi Zsig­mond­hoz a má­sik ked­venc ma­gyar íróm­hoz.

1965-ben szü­le­tett újabb re­gé­nye a Csend, va­la­mint a „21 nap” cí­mû el­be­szé­lé­sek kö­te­te, majd a leg­is­mer­tebb ál­lat­re­gé­nye a Vuk, ami­bõl rajz­film is ké­szült a gyer­me­kek nagy örö­mé­re. Ezt kö­vet­te sze­rin­tem leg­jobb ál­lat­re­gé­nye a Hu, ami egy fü­les­ba­goly vi­selt dol­ga­i­ról szól.

Éle­te vé­ge fe­lé Ba­ran­go­lá­sok cím­mel el­be­szé­lé­se­ket írt, va­la­mint egy ön­élet­raj­zi re­gényt a Bal­la­gó idõt.

1970 jú­ni­us 23-án rég­óta be­teg szí­ve meg­szûnt do­bog­ni, — ezért pub­li­cisz­ti­ká­já­nak egy ré­sze csak ha­lá­la után je­lent meg. Ilye­nek: Ró­zsa­kuny­hó (el­be­szé­lé­sek), Tar­ka­rét (el­be­szé­lé­sek, ver­sek), Bú­csú, kö­dös utak (el­be­szé­lé­sek, kis­re­gé­nyek).

No­ha a szá­zad szü­löt­te, át­élt há­bo­rú­kat, for­ra­dal­mat, még­is ta­lán ép­pen egy má­sik szá­zad és vi­lág kép­vi­se­lõ­je, az „idõ és az em­be­rek” er­de­jé­ben sze­lí­den bo­lyon­gó út­ke­re­sõ lett! Rá­ta­lált egyé­ni hang­já­ra és té­má­já­ra, a lí­rai meg­sze­mé­lye­sí­tés­sel áb­rá­zolt ter­mé­szet­re és an­nak élõ­vi­lág­ára, amely szin­te idõt­len. Fe­ke­te Ist­ván jel­leg­ze­te­sen 19. szá­za­di egyé­ni­ség­ként a kör­nye­zet­vé­de­lem és ter­mé­sze­tes élet sze­líd pró­fé­tá­ja volt, már ak­kor, ami­kor még szin­te min­den­ki hitt ab­ban, hogy az em­ber „óri­ás” lett, s a tu­do­mány és tehnika min­dent meg­old. Má­ra vi­szont jó­for­mán csak az Õ írá­sai õr­zik er­de­ink és vi­ze­ink tisz­ta­sá­gát, gyó­gyí­tó csönd­jét a la­kó­te­le­pek zsú­folt, falanxteri vi­lá­gá­ban.

Egyet­ért­ve egyik if­jú ol­va­só­já­val, ma­gam is val­lom, hogy azért állt meg a szí­ve, mert mind ki­ír­ta be­lõ­le a sze­re­te­tet, ami él­tet­te, de ez­zel el­ér­te a leg­hõbb írói re­ményt, — az „if­jú szí­vek­ben él­ni” be­tel­je­sü­lé­sét!

Fekete István hangoskönyvek

A Koppányi Aga Testamentuma

Szerzők: Fekete István

A Tőr

Szerzők: Fekete István

Hajnal Badányban

Szerzők: Fekete István

Kele

Szerzők: Fekete István

Kele

Szerzők: Fekete István

Törlesztés

Szerzők: Fekete István

Tüskevár

Szerzők: Fekete István

Tüskevár

Szerzők: Fekete István

Vuk

Szerzők: Fekete István