kb. 1 perc olvasás
Szabó Lőrinc
Valami fájt
Hogy nemrég partra dobta
a vihar,
mennyit kínlódott ez a
pici hal!
Puha ringásból érdes
szögletek
közé zuhant,sors és vad
rémület
fogta fogóba,zord kő,
az alá
beszorult,-ott ficánkolt
még soká,
s ott fult meg az esőben
szomjasan:,
halott kis szája most is
tátva van.
A száj most már örökre
így marad,
kapuján ki-be hangyák
rajzanak,
boldogan,izgatottan
cipelik
haza a drága préda
részeit,
az Istenküldte,édes
uj vagyont-
holnap már csak pikkely lesz
itt,s a csont,
s az üres száj,mely sohse
mondja ki,
hogy hogy fájt neki nemrég
valami.