kb. 10 perc olvasás

Eugéniusz: Életminőség-vizsgálódásaim
Bölcsből balga, boldogból boldogtalan?
Isten édes gyermekéből egy állatorvosi ló?
Édenkerti jó élővilágból Pokol/halálbolygó?

Életrontások: SMS jelentések magyarán szólva – IX.

Három szatíra

1.
Közéleti kitűnőség
Évente elmegy tíz-húsz temetésre
s harminc bankettre. Részvétlevelet,
üdvözlősürgönyt diktál gyorsirásba
kisasszonyának vagy a diktafonba.
A gazdasági válság „őt se hagyja
közönyösen”. Sopánkodik miatta.
Közben meghízik és fölös kilóit
Marienbadban adja le nyaranként,
oly összegért, melyből megélne könnyen
néhány család egy évig. Reggel angol
tanárjával boxol, hogy friss maradjon.
Ha dolgozik, több ízben is alá-
firkantja a nevét – személyesen – s ilyenkor
nagyon soká fáradtan néz az ablak
fényébe, és ködös lesz a szeme.
Viselni kell ezt a tengernyi munkát,
helyén maradni a köz érdekében,
hiába intik, hogy talán megárt,
mert e nehéz időkben néki sem
szabad pihenni, s jelszava: a „munka”.
A vérnyomása nagy. Nyugalmat és
mérsékletet rendeltek el a híres,
német professzorok, s ezért azóta
nikotinmentes cigaretteket szív
hosszú szipkából, hetvenet naponta.
Olvasgat is. Főképp miniszterek
és bárgyú hadvezérek vallomását,
sosem regényt, vagy verseket, csak azt,
ami „komoly” és magvas. Éjszaka
fejhallgatóval megvasalja szörnyű,
dagadt fejét, s úgy alszik el az ágyban,
hogy a fülébe zeng egy bécsi jazz-band.
Beszél magyarul, németül s kicsit
angolul is, de minden nyelveken
csak rothadt frázist. Ez az anyanyelve.
Hétszázezerszer mondta: „van szerencsém”,
mikor nem is volt szerencséje. Halvány
emlékezetje bágyadt. Izgatott
napokon azt se tudja, hogy ki volt
az apja-anyja, és keresztnevükre
csak néha emlékszik. Helyükbe más van,
pár telefonszám, akta, rossz vezércikk.
Lelketlen arca földszínű. Megérett
a földre már. Nem értem, mire vártok?
A földbe véle. Temessétek el.

*
Kevély
Nem hajt fejet a gőgős,
és beleveri a fejeét az ajtófélfába
Mindig emelt fővel, mindig fel a fejjel?
De ő csak azért, hogy másokat lenézzen,
Másokon átnézzen, másokat semmibe vegyen
Életigéje: csak semmi tisztelet, semmi alázat…
(amit nem tud/akar megkülönböztetni
az alázatoskodástól, szolgalelkűségtől)
*
Nárcisz
beleszeret,
szerelmes lesz a tükörképébe,
egy azonos nemű emberi lénybe,
aki nem más, de épen ő maga,
és már meg se látja
az érte epekedő
másnemű lényt…
*
Pygmalion
az alkotó szerelmes lesz művébe, szobrába
az apa, anya szerelmes lesz képére formált fiába
(vagy mint Nárcisz, szerelmes leszel a tükörképedbe)
*
Langyos
Se hideg, se meleg nem vagy
Csak langyos, akit kiköp az úr
(vagy egy szájból fúj hideget-meleget)
*
Játékos
Aki nem tud játszani
Vagy komolytalanul, vagy vérre menően!?
Csak épp a kettő közötti középút üresen marad…
Ezért nem is hívja őt szinte soha senki játszótársnak
*
Távlat
Nincs rálátásod
Nem látod a lényegest,
Mert túl közel állsz a képhez/magadhoz
Vagy mert még túl közeliek az események,
Amiket fajsúlyozva helyükre kéne tenned…
*
Ön-őrjítő
Az öreg, a fiú és a szamár meséje
ha minden elvárásnak meg akarsz felelni,
akkor biztos a te utad az önvesztőhelyekre
magadat juttatod az őrület határáig, s tovább…
*
Reménytelen eset
akinek nem lehet tanácsot adni,
azon hogy a csudába lehetne segíteni?
Aki vagy részeg, vagy őrült(en szerelmes)
Akit megszállt a gonosz, aki önistenítő stb.
*
Bolond
Április bolondja
és május szamara –
bolondot csinálsz magadból
majd a bolondját járatják veled
*
Bolond-órás
Azon időpont/szak,
Mely alatt a bolondokra
Különösen rájok jő az észzavarodás,
S nagyobb fokban dühöngnek, sírnak,
Nevetnek, káromkodnak, stb. mint rendesen szoktak.
Köznépi nyelven: bóna óra. Ismét rájött a bolondóra.
*
Önégető
Az kiabál, akinek a háza ég
(mintha nem ő lenne bajban)
akinek meg épp nem ég a háza,
az meg közönyösen szemlélődik,
hisz ő csak a szomszéd ház lakója…
*
Helycsere
Koldus és királyfi
Mindkettő szeretne a másikkal helyet cserélni,
Mert kívülről csak a – képzelt – előnyöket látja…
s ha valahogyan – a mesében – teljesül a kívánságuk,
nem győznek szabadulni és mihamarabb visszakerülni…
(de azért nem volt haszontalan a megtapasztalásuk,
amit amúgy történetüket olvasva bárki átélhet…)
*
El/lecsúszó
Az ún. tökéletes bűntény
Minden eshetőségre gondolsz,
csak arra a kis banánhéjra nem
(s így elindul lefelé a kriminális karrier,
a börtönben további kiképzést kaphatsz…)
*
Vérszem
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
Ha valami egyszer véletlenül sikerült,
akkor vérszemet kapsz, elszemtelenedsz,
és így borítékolható közeli bukásod…
*
Mechanikus utánzó
Egyszer volt Budán kutyavásár…
Amikor a gazdag szomszéd eladja mindenét,
Mert látja, hogy a szegénynek megvették a kutyáit
Az egyik jómódba kerül, a másik tönkremegy
(Így lesz utolsóból első, és elsőből utolsó…)
*
A szorgos rest
Amikor szörnyen megirigyled
szorgos mostohahúgod szerencséjét,
te is elmész oda szolgálni, hol gazdag jutalmat kapott,
de éppen a lényegben, a szellemiségben nem követed,
s megszégyenülve, világ csúfjára kullogsz, kotródsz haza…
*
Pofozóbábú
Némán, pisszenés nélkül
tűröd a főnökeid, elöljáróid
szó szerinti és képletes rúgásait,
ami fáj a testnek, de sokkal inkább a léleknek,
viszont tartasz egy kutyát, akibe te is belerúghatsz
*
Ha-ha
Ha győztél,
azt egyedül
csak magadnak köszönöd,
ha netalántán mégis veszítesz,
azt a véletlenek gonosz összjátékának
*
Önvádló
Self made man
Minden javad, eredményed
csak a magad érdemének tulajdonítod,
így azután tartós és mély bűntudatod van,
ha pl. éppen csődbe jutsz,, betegségbe esel…
*
Önkicsinyítő
Mintha a sorsod, körülményeid
mindig és nem csak igen kivételesen
egy nagy, mindent elsöprő szélvész lennének,
amiben az emberi test tehetetlenül hánykolódna
(ahogy egy kis tutaj a rettenetes tengeri viharban)
*
Kőszikla
Péter nagy hangon fogadkozik:
ő ki fog tartani tűzön-vízen át stb.,
majd az első nehézségben, szorongattatásban
háromszor is megtagadja a rajongott mesterét…!
(mégis sok bízatik rá, mert ismeri már esendőségét)
*

II.
Úriasszony
Negyven kiló s nagyon boldogtalan.
Szemöldökét finom acél-csipesszel
a társaságban irtja, hátravetve
sovány fejét, s a rúzsával piros
pilléket ír az ajkai fölé,
míg kézitükrében figyel magára.
Pár év előtt az emlőit akarta
eltávolítani egy divatos
sebésszel, ámde erről lebeszélték.
Csak vakbelét vetette ki, előre,
ezenkívül néhány haszontalan
fölösleges szervét, hogy ezzel is
könnyebb legyen. Ma már tehát egészen
üres, akár egy kipakolt börönd,
vagy egy Dekobra-könyv. Úszik, repül
és ritmikus tornára jár. Römiz
és bridzsezik. Csupán a jobb körökben.
Leánykorában zongorázgatott is,
de abbahagyta. Mindent abbahagy.
Sétálni viszi a tragédiáját
s szánják nagyon. Ő a bús úriasszony.
Ha – néha – föl van öltöztetve, fázik.
Ebéd után éhes. „Nem értik őt”.
A férje sem „ez a derék fiú” –
így hívja – aki kenyeret keres rá,
de ő kenyeret nem eszik soha,
csak aszpikot, grapefruit-ot, káviárt,
s így tőle független. Beteg szegény.
Nagyon beteg. Húsz toalettje van,
harminc szerelme s több „komplexuma”.
Mindig halálosan fáradt. A hangja
személytelen és gépi, mint a hangos
filmek beszéde, mely közelbe-távol
egyforma és így senkihez se szól.
Ó Éva, Éva, régi, édes Éva,
hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,
hosszú sörényed, langyos-lusta combod,
mannás meleg melled, tejízű csókod,
amint heversz, mindnyájunk édesanyja,
a paradicsomban, virágok és
kígyók között, hajad szép sátorában.
Ő körmeit mutatja énnekem,
bíborra festett, görbe körmeit,
mint amazon, és azt ígérgeti,
hogy összetép. De ez nem érdekel.
A szobalánya inkább. Hogyha olykor
teára hív, künn az előszobában
megcsókolom a szobalánya száját,
és elmenőben is mindenkoron
a szobalánynak csókolok kezet.

*
Mocskos
Nem mosod kezeidet
Leépülés, önelhanyagolás lavina:
először csak lábat, feneket nem mosol,
azután már kezet és szájat, nyakat stb.,
de ruhát és alsó- és ágyneműt se
(majd megideologizálod állapotod:
hiszen az állatok sem mosdanak…)
*
Felhajtás
Sok hűhó semmiért
Hegyek vajúdnak és egérke születik
Egy életen át terrorizálod családodat,
S a végén életműved egy „ismeretlen remekmű”
(jobb esetben egy üres vászon/rosszabban: giccs stb.)
*
Becsületbíró
Vitás erkölcsi ügyekben
úgy teszel itt és most igazságot,
hogy csak az egyik felet hallgatod meg
(a másikkal már úgyis régóta
perben, haragban vagy)
*
Talányos
Enigmatikus
Rejtvényekben beszélsz,
hogy semmitmondásodat leplezzed
sok idegen szót használsz, hogy ne értsem
(orvosi, jogászi, tudományos tolvajnyelven)
így is, úgy is magyarázható költői képekben,
dodonai módon, számonkérhetetlenül jósolsz stb.
*
Sánta kutya
Más tollaival ékeskedik,
Mintha ő ölte volna meg a hétfejű sárkányt
Egy rövid ideig sütkérezik más dicsfényében –
Majd annál nagyobb a blama, a pofára esés…
*
Jónak tűnő
Akkor és úgy akarsz jó lenni,
hogy ez rögtön nyilvánvaló is legyen…
(különösen akkor, ha magad sem tudod,
vagy épp nagyon is tudod, hogy – nem – jót teszel)
*
Bújócska
El- és bemenekülő
Az állandó döntéshelyzet,
a folyamatos felelősségvállalás
elviselhetetlenül terhes a számára:
diliházba, rendházba, uniformisba stb.
bújik el, ahol bármit tehet/mulaszthat,
illetve ahol más mondja meg, mit tegyen…
*
Piperkőc?
Nem, nem cifrálkodó…
Életfogytig tartó „nazír” fogadalom
Nem nézel tükörbe, nem adsz magadra,
Nem tisztálkodsz és nem szépíted magad
Úgy fogadjanak el/szeressenek, ahogy vagy…
*
Mindentudó
Látatlanban teszel fogadalmat,
Teszel ígéretet épp az ördögnek,
Hogy ha most itt téged megsegít,
Akkor az övé lehet, amit otthon új.
Csak akkor döbbensz meg, hogy ha
Ez nem más, mint az újszülötted…
*
Röstell ő
Annyira büszke,
Annyira nem szeretné magát sajnáltatni, hogy
Még az orvosi vizsgálaton sem „panaszkodik”…
Vagy valahogy rájönnek, kitalálják,
hogy neki éppen mi a baja,
vagy ez örök titok marad…
*
Rossz gazda
Szűkös, véges, fogyatkozó
Energiáidat az önigazolásra
Vagy pedig panaszkodásra,
És önsajnáltatásra fordítod
(ez utóbbiban verhetetlen,
a győzelemért még csal is)
*
Elcserélt gyerek
Ő igazából egy királyfi,
Egy borsószem királylány,
Csak egy koldus rabolta el…
Ő ennél előkelőbb, gazdagabb
Családot, miliőt, bánást érdemel
(aminek minél előbb ki kell derülnie)
*
Téves hiszemű
Féligazságod kevesebb, mint a semmi,
Mert te úgy hiszed, hogy ez az egész…
Aki tudja, hogy még semmit nem tud,
Még az is jóval előrébb tart nálad…!
*
Önkirekesztő
Másokat se „terhel vele”,
Vagy maga előtt is titkolni szeretné,
Vagy éppen hiúsági kérdést csinál belőle:
Az önmagán se segítő nagyon nagyothalló
*
Kvantitatív
A mennyiség forradalmára
A középszered lehúzó ereje és terrorja
A könnyen manipulálható túlnyomó többség
Demokrata diktátorai és konformista alattvalói…
*
Állázadók
Őfelsége örök ellenzéke
Fizetett vagy „profi” forradalmár
Éles helyzetet kerülő szalonforradalmár
Folyton lázongó, vagy lázító békétlen,
Aki hátulról, a bunkeréből bujtogat,
Majd veled, mással viteti el a balhét.
Aki miután meghirdeti az elvi harcot,
A luxusautón a villájába elviharzott…
*

III.
Forradalmár
Itt jár közöttünk. Áldott, szende lélek.
Nagyon szelíd. Krisztus-szakálla rojtos
gubancba lóg. Véres, meleg szívét
künn a kabátján hordja, láthatólag,
mint futtatáson lóverseny-jegyet.
Fáj néki ez a „szörnyű Ázsia”,
e „drága ország”, melyet tönkretesznek
s nem engedik, hogy ő tehesse tönkre.
Ifjúkorában elvett egy csunya,
kicsiny leányt s egy szép nagy bankbetétet.
Azóta ez kitartja s ő egészen
„eszméinek élhet”. De mégse boldog.
A termetét kissé rövidre szabták,
orrát piszére, szűkre homlokát.
Egyenlőséget kíván mindenütt,
egy nagy fölosztást, abban a reményben,
hogy néki is jut ekkor egy derék,
délceg gerinc, egy főúri sasorr,
s az agy-tőkésektől egy kis velőcske.
A célja nem kisebb és nem nagyobb, mint:
az Emberiséget megváltani.
Csak ezt imádja. Mit neki család,
mit gyermek és mit árva asszonya,
olyan goromba véle, mint a pokróc
s az anyja is padlásszobába kuksol,
míg ő utazgat és habot zabál.
Az Emberiség szent barátja ő.
Ha hallja, hogy egy konferencián
az Emberiség tyúkszemére hágtak,
vagy egy kicsit náthás, szívére gyászt köt
s nem bír aludni, olyan izgatott.
Úgy látszik, ők ketten megértik egymást.
Az Emberiség végtelen szerény,
nem nyit be hozzá, nem kér tőle pénzt,
cipőt, meleg ruhát, mint Péter és Pál,
s így véle ő békésen éldegél.
Örök szerelme nem is fogy soha.
A koldusoknak, kik feléje nyújtják
sovány kezük, sosem ad alamizsnát,
de mindegyikkel szívesen kezet fog,
mint ember az emberrel. Ez az elve.
És közbe készül a leszámolásra.
Mikor vasárnap lengenek a burzsuj
erdők s virulnak a burzsuj virágok
és hektikás, kis dijnokok söröznek
és nénikék, nyugdíjas özvegyek,
akik egész héten padlót suroltak,
kávéjukat kevergetik s fiucskák
és kisleányok ünnepi ruhában
sóskifliket rágcsálnak és az úton
léggömböket eregetnek kacagva,
ő zordonan szemléli dőzsölésük
és a barátját meglökve így szól:
„Itt vér fog folyni nemsokára, vér”.
Mert amikép ábrándozol te arról,
hogy egykor a saját szőlődben ülsz,
vagy olvasol egy csöndes este, ő úgy
játszik magában vérrel, lámpavassal,
parasztkaszákkal, rémekkel, halálos
társasjátékot és feketelistát
vezet, amelybe mindenkit beír,
hullát szagol és csöndesen akasztat.
Nem gyűlöletből, ám, „történeti
szükségességből.” Közveszélyes őrült.
Nem önveszélyes. Hisz magának ő
sohasem árt. Ez minden érdeme.
Máskép vele a fene se törődik
és ez dühíti egyre jobban. Egyszer
volt boldog. A korzón utánament
szelíden egy angyali detektív,
mint ápoló a mániás után,
hogy egy kicsit vigyázzon életére,
hogy meg ne üsse oktalan fejét.
Ekkor kitört, tombolva hátrafordult,
botrányt csapott és Isten, emberek
előtt a művelt és szabad világhoz,
a csillagokhoz föllebezve vérben
forgó szemekkel és tág orrlikakkal
ekkép kiáltott: „Ez reakció!”
*

Kórkép:
Látlelet és látomás
Kultúra és civilizáció:
minden, ami másként is lehetne –
sokkal jobban, de ezerszer rosszabbul is…
Kiküldött tudósítók, kémek, hírszerzők,
résztvevő antropológusok, bölcselők, írók
rövid jelentései, élménybeszámolói és víziói
a rémmesebeli hol volt/nem volt Romlás bolygóról
Ez a – görbe – tükör
ha benne esetleg magunkra ismerünk,
akkor tán még segít felismerni/rádöbbenni:
honnan jöttünk, hol tartunk, hová rohanunk…