kb. 13 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
Édenkert, aranykor vagy vaskor, poklok
Táltos csikók-paripák vagy állatorvosi lovak
Emberélet-minőség vizsgálódások magyarul
Eugéniusz:
Plusz vagy mínusz –
Mind egy, de nagyon nem mindegy – III.
Életbölcsesség
Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap, fényárban lát mindent körében,
Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,
Miről lopott sugár reng gazdag ékben.
Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Azt tartja, Isten mása minden ember,
Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,
Ördögnek nézi csalt kebel dühével.
Boldog, ki megbékélve a világgal
Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Csillagnak tartja a lány szerelmét,
Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,
Míg eszmél s porban látja istenségét.
Boldog, ki megbékélve a világgal,
Csillag helyett beéri jó parázzsal.
Ki is gondol, függvén a hókebel
Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt
Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével,
Élvezni tud a perc költészetével.
Madách Imre összes költeménye
http://mek.niif.hu/00800/00873/html/
*
p Carpe diem –
megragadom,
jól kihasználom ajándék napom!
p Megbecsülöm,
kb. mikor induljak,
hogy még biztonságban
átérjek a rohanó autók előtt
p Érzem,
hogy jól esik
kinyújtóztatni lábam,
megropogtatni csontom
p Varietas delectat –
ugyanazon alapanyagból
nagyon sokféle ételt készítek
p Megtévesztő látszat:
nyugodtan elviselem/
kézzel-lábbal tiltakozom
p A
pöce-
gödröm tartalmát
nem küldöm a Dunába,
földem aranyával trágyázom
p Rádiómból
a legjobb zenék
a legjobb előadókkal
és csak nekem szólnak
p Előkapom
a dobgitárom,
és a kedvenc dalaimat
pengetem és énekelem
p Optimalizálok:
se túl forró, se túl hideg
legyen a kávé, leves, zuhany
p Udvariasan kilépek
az üresjáratú, tisztelet-
körös beszélgetésekből
p A
nap kötelességét
lehetőleg örömmel,
mindig pontosan teljesíteni
p A patak futását
el-elnézegetem, szemlélem,
a csobogását tűnődve hallgatom
p A pimaszságot
kikérem magamnak –
olykor elégtételt kérek/veszek
p Becsületbeli
adósságom törlesztem –
vagy haladékot kérek és
hálás vagyok, ha kaphatok
p A macskám
ölbe veszem, cirógatom,
andalító dorombolását hallom
p Ha
nem zord
az időjárás,
mezítláb sétálgatok
kerti erősítő anyaföldemen
p Törekszem
a királyok udvariasságára,
vagyis a pontos megjelenésre
p Hajnalban
ébredek, kelek –
ilyenkor tud a múzsám
is a legjobban besegíteni
p Saját
családom
és népem
igaz története
a tanítómesterem:
igyekszem okulni is belőle
p Már hogyan
ne hinnék a csodában:
magamra is és másokra is
lehetőleg így nézek mindig
p Csodálom
a teremtett világot,
újra és őjra tapasztalom
az isteni törődést, gondviselést
p Reggelim
része a napi alma,
hatalma: az orvost
ez is kellően távol tartja
p Felpattanok
a bringámra,
az egyszerű drótszamárra,
amivel járt-járatlan utakon,
céllal-céltalanul kerekezek, teker(g)ek
p Nem
marcangolom a húst:
kezemre vigyázva éles késem vágja
p Nem
dőlök be
az érzéki csalódásoknak:
az eszem felülbírálja azokat
p Kicsinek látom
messziről a kamiont,
de tudom, hogy kb. mekkora
és elég pontosan megbecsülöm,
milyen hamar-soká fog ide érni…
p Istennek hála
életem „filmjét”
színesben és „széles vásznon” nézem
p Tudok
konspirálni,
pl. meglepetés ajándékot
elég sokáig titokban tartani
p A betegség
nekem nem külső csapás,
de segítő belső figyelmeztetés:
keresd és hárítsd el a belső okot
p Sokat tanulok
kedvenc/vad állataimtól:
egyszerűen/természetesen élni
p Ellenőrzöm-
ellenőriztetem magam,
hogy hibám – hamar – felismerjem
p Olykor
belépődíj-mentes
vadvizekben úszkálok –
és sokszor, akár naponta
fürdőkádamban lubickolok
p Nem
szégyellem
a kérést, ha hiányom van:
biztatás, simogatás, ölelés stb.
p A festők
új világokat
láttatnak meg,
fedeztetnek fel a szememmel
p Aranykezű
mestert lelek:
tisztes áron átrakja
a jó öreg cserépkályhámat
p „Részegen” ki visz,
illetve vár majd haza:
ki más: az én drága feleségem
p A
mértékletes
borivásban is
megtalálom az igazságot
és a – nem olcsó – vigaszt
p Köszönetet
mondok mindenért,
amihez csak a Te szíves kezed ért
p Egyszerű,
és pont ezért nagyszerű
dolgokat használok: pl. kerék,
amik nagyon könnyítik életem
p Tisztes
szegényen,
de mégis, vagy
netán pont ezért jól élünk:
érezzük-tudjuk, miből mi az elég…
p Lefegyverző
gesztust teszek/
varázsigéket mondok:
például „Bocsánatot kérek!”
p Diliflepni
stigma nélkül,
mégis „szabadszájjal”
szólhatok és szólok is
p A csend hangjai
dalát pár egyszerű
akkorddal kísérve éneklem,
akár egyedül, akár kórusban
p A partneri
jóindulat megnyerésére
zömmel sikeresen törekszem,
de nem hízelgéssel, bratyizással…
p A
támadással
arányosan, de
határozott eréllyel
ön-védem magam
p Megválogatom
a társam/társaságom,
a köröm, a partnerem
p Egész évben
alkotóházban lakom:
beutaló nélkül, a sajátomban
p Apró
hirdetéseket böngészve
kéz alatt jó áron veszek
jó mosógépet, hűtőgépet stb.
p A
gyerek- ill.
állatkínzást
végső esetben
akár erővel is megakadályozom
p Főleg azt nézem,
mit tehetek a hazáért,
mivel törleszthetem adósságom
p Ismerős
emberek/állatok
hangját stb. próbálom meg,
– olykor karikírozva – utánozni
p Álruhában,
inkognitóban
„a nép között járok”,
elvegyülök/kiválok
p Az általunk
a kiskertben termelt,
és így frissen leszedett
zöldségből ételt készítünk
p Szűrök:
ami rám tartozik,
csak azt, de azt jól megjegyzem
p Amnesztiát
szeretnék gyakorolni:
újra tiszta lapot adok –
megbocsátó priusz törlés
p Édes
anyanyelvemet
dicsérem, művelem,
újra és újra felfedezem
p Gyomlálom
a nyelvi-szellemi gazokat,
nyesegetem a vadhajtásokat
p Napi csoda:
anyanyelven
szépen szólhatok,
és finoman, árnyaltan
és mily sokan megértenek,
hisz a szülőföldemen élhetek…
p Anyukám
főztje és gondoskodása:
mindennap idézett szép emlék
p Újratanulom,
megújítva őrzöm
a legjobb családi,
és nemzeti hagyományokat
p Aprófát
hasogatok, rőzsét gyűjtök:
befűtök a duruzsoló cserépkályhámba,
elmegy a füstje, de itt marad a finom illata,
elmerengve nézem lángjait és izzó parazsát…
p Árakat
és a kínált áruk
minőségét-értékét
folyamatosan összehasonlítom
p Arányosan
fűszerezem, és
folyton kóstolgatom
a konyhámban s.k. főzött ételt
p Aranytojást
tojó a tyúkom:
a talentumom
naponta kamatoztatom
p Arcommal-
tekintetemmel
sokszor, nem verbálisan is
egyértelműen és kifejezően üzenek
p Árkot
és ágyást,
pöce-, kutyasír-gödröt
tudok ki is ásni és be is temetni
p Öregedve is
helytállok még
alkalmi vízszerelő
segédmunkásként
p Alkotói
szabadság-zálogom:
azért, a hivatásomért,
de alapjában nem abból élek
p Vagy
átengedem
az elsőbbségem,
vagy nagyon is élek a jogommal
p Átveszem
az ingó-ingatlan,
ás a szellemi örökségem
és szívből hálát adok érte őseimnek
p Kedv-
csináló mese:
autóstoppal is
csavarogtam itthon
és messzi külországokban
p Autót
is vezettem:
ily módon is élveztem
a motorizáció kényelmi előnyeit
p A
„személyim”
a közlekedési bérletem –
korom miatt már ingyen utazok
a bel-országi villamoson, buszon, vonaton…
p Az
általam
okozott károkat
igyekeztem jóvá tenni, bepótolni
p Az
emberi bűnöket,
ezek a szellemiségét,
szó-, vagy írásszékemről
ostorozgatom, kipellengérezem
p Az
idő
nekem dolgozik,
ha igaz ügyemet
jól képviselem, védem,
és nem esek ki rostáján:
tudok türelmesen kivárni
p A
társadalmi
igazságtalanságon
felháborodok, tehát vagyok
(de a lelkem belül nem háborog)
p A
szabaddá
tevő igazságot
kitartóan, alku nélkül keresgetem,
s amit találok, azt közkinccsé teszem
p A haza,
a hivatás, a család oltárán
folyamatosan időt/erőt áldozok
p A
nekem
fontos, értéked dolgokra
rendszeresen időt szentelek
(a hiábavalóságokra időt nem
pazarolok, így időmilliomos vagyok)
p Nem
egyszer
az ördög ügyvédje
hálátlan szerepét is elvállalom
a boldoggá/szentté avatási perben
p Önként
jelentkezem
a hálás-hálátlan focikapus posztra –
így keresnek és örülnek nekem a fiatalok…
p Életkoromból
és kíváncsiságomból
fakadó életbölcsességem
megosztom az engem kérdezőkkel
(miközben tesztelem, tanítva tanulok)
p Nemcsak
megélem életkorom örömeit,
de el is mesélem, be is mutatom,
hogy pl. milyen jutalomjáték
a nagypapa szerepkör…
p Az
ötleteknek
szabad folyást engedek,
majd a legjobbat kiválasztom
p Az
újdonság
varázsát élvezem,
de nem kábít el, nem téveszt meg
(ezért sem cserélgetem a feleségem…)
p Bagatellizálom
az érdemeimet,
de nem azért, hogy
más hízelgőn feldicsérjen –
de dramatizálom a bűneimet
p Tanítva
tanulok:
így dupla a haszon
(az én extraprofitom)
p Semmit
„ártatlan”
babonásan
nem lekopogni stb.:
meglehetősen résen vagyok!?
p Van
önbizalmam:
de előre soha
nem iszok a medve bőrére
p Lelki gyakorlat:
magamon uralkodni –
magamat türtőztetni,
ezerig számolni/aludni rá egyet
p Egy
eltévedt idegent
eligazítok, elkísérek –
vele szóba elegyedek,
hírt/véleményt cserélek
p Ismeretlen
utastársamhoz
kulcsot találok:
elmeséltetem bajukat
p Csak
az egy,
de sokarcú
Jó Istent imádom,
a jó angyalaival és tündéreivel
p Az
egymással
mesterségesen
szembeállított vallásokban
megtalálom a közös lényeget,
a boldogsághoz vezető Jó szellemet…
p Meglátogatom
és meghallgatom,
megvigasztalom stb.
a beteget, a szegényt,
és a bebörtönzöttet stb.
p Kedvesem
kedvét keresem,
meg is találom,
és kedvében járok
p Boldogan:
csendes, áldott magányban
ihletet kivárva dolgom végezni
p Ünnepre
készülök,
azt megtartom,
majd közben épülök belőle
(pl. Advent és Karácsony)
p Tom Sawyer
módján meszelek:
a muszáj-munkát is
irigylésre méltóvá teszem
p Időben
lefekszem,
jó lelkiismerettel
jól alszom, frissen ébredek
p Ötölök-
hatolok?
Inkább ötről hatra jutok –
kis lépésekkel haladok előre
p Ha árok,
netán szakadék elé kerülök:
akkor nem egy kicsit lépek,
hanem egy jó nagyot ugrok
p Ha
kihúzom a gyufát,
én csinálok szódát,
nincs vita/pláne veszekedés,
mert betartom a megegyezést
p Azonnal
megérzem,
ha valami forró/éget,
és rögtön jól reagálok rá
p Lehasalok
a réten és szemlélődök –
figyelek tücsköt-bogarat,
csodálom a mikrokozmoszt
p Minden
áldott nap
élettársi segítség:
szárnyat ad jó vágyaimhoz
p Bárkit
kitilthatok
házamból, a „váramból” –
persona non grata minősítés
p Egyedül
vagy együtt:
keresztrejtvényt fejtek:
itt is minden betű számít
p Emlékszem
a jelszavamra –
a kincsesbarlang
ezért nem záródik rám,
s nem lesz siralomházam…
p Átlátok
a fedőszövegen,
kitalálom a hátsó,
nem jó/aljas szándékod
p Az
igazságom
érzete és tudata
megtáltosít, szárnyakat ad
p A
hála–
imáimba foglalom
a jótevőim névsorát
p Az
ellenségemből is
hasznot húzok és tanulok
(olykor csak ő mond rólam igazat)
p Házasságot
közvetítek, „kerítek”
a tehetetlenkedők között
(perlekedésükben mediátor vagyok)
p Bedugom a fülem
és így nem ér zajártalom
(vagy bekapcsolok jó zenét,
ami elnyomja a távoli zörejt)
p Éhesen
minden ízlik,
(az éhség jó szakács)
és evés közben jön az étvágy
p Otthon
ettem/eszem:
anyám/hitvesem
rám gondolva süt-főz
p Örökké-
valóságra
berendezkedve,
minden nap utolsó lehet
p Kifizetem
adósságom,
elengedek tartozást,
hisz nekem is elenged
jóval nagyobbat az Úristen
p Nem
ábrándozom,
mit tennék, ha öttalálatos…
(tudom, hogy tönkre is tenne…!)
p Nem
hazardírozok,
nem űzök szerencsejátékot,
legalábbis nem nagy pénzben…
p A
minden-
napi kenyeret
kérem, érte hálát adok,
de nemcsak kenyérrel él az ember
p Kitalálom:
Ő milyen ajándéknak
örülne itt és most a legjobban
(ha nem megy, akkor rákérdezek)
építettem házat,
írtam-írok könyvet
(nem éltem hiába…!?)
p Nem
préselek ki
krokodilkönnyeket
a könnyzacskóimból
p A
humor
magaslatáról nézem
a napi „óriási” gondokat,
amik így el is törpülnek…
p A
térdemen
dobolok és
közben dudorászok –
már egy „one man band”
p Belső
hallásom
eredetiben hallja
a világszép dalaimat
p Vész-
harang
félreverés,
lármafa ütögetés:
nem maradok magamra,
ha már nagy baj van a láthatáron
p Szeretteim
beszédhangja
már magában is
muzsika a füleimnek
fűszálon
az él leszek,
és a világ tengelye vagyok,
csak megálljam derekasan a helyem
p Köz-
kegyelmet
gyakor(o)lok,
tiszta lapot adok,
eltörlöm a priuszokat
p Rá-
hangolódok
a patak csobogásra:
nem feszülök, elernyedek
p Az
akadályokat
észre-veszem,
s felmérve erőimet
kikerülöm v. átugrom
p Érzem
hol viszket,
lokalizálom a helyet,
és pont ott megvakarom
p Állatot,
vadembert
képzeletemben
is megszelídítek
testvér-, sport- stb.
rivalizálásokat leleplezek,
s magam nem megyek bele
p Nem
vagyok ellene
a nemes versengésnek:
egymást segítjük jobbá válni…
negatív
látszatokat
bölcs mosollyal elviselem,
és nem pazarolok erőt rájuk…
p Meg tudom
különböztetni,
hogy mi minden függ tőlem,
amiken én tudok változtatni,
s mi az, ami nincs hatalmamban…
p Ha kell,
a pipázás után,
diszkréten köpök,
ha kell nyíltan, tüntetően,
demonstratívan, jelképesen
p Hangyát
kisegítek pocsolyából,
(tudom, hogy meghálálja
a szorgos munkálkodással)
de lesöpröm az asztalomról
p A
mesében
magamra ismerek:
magamon szörnyülködök,
megtisztulok/ és megváltozok
p A
sötétben
kitapogatom
a villanykapcsolót,
rátapintok a lényegre
p Vak-
sötétben
is szeretkezek:
kikapcsolom a látásom,
csak illatokat, hőt érzek,
ritmust és nedvességeket,
felfokozottan érzékel a tapintásom…
p 60 év
felett is,
holtunkiglan
bizsergő jó érzés
kedvesem mellé bújni,
bőrünket összeérinteni/dörzsölni
p Ki-
cselezem,
be se engedem,
leépítem, elzavarom
a pofátlan időrablókat
p A
drága időm
minél jobban kihasználom –
carpe diem-ragadd meg a napot!
p Oly jó
ez a vasárnap –
ágyamban pihenek,
„lustálkodok”, nyújtózkodok
p Nem
bántóan,
de lerázok
tolakodó ügynököt,
szemérmetlen koldust
p Önvédelem:
betolakodó paraziták
(patkány, álbarát, ügynök)
megfelelő elbánásban részesítve
és macskát tartok:
olcsón védenek-őriznek
és naponta bölcs tanítók,
s még unokáimat is nevelik
p Ha
akarom,
kinyújtom,
felemelem a karom:
a végtagjaim engedelmeskednek…
p Kar-
jelzéseket
adok és veszek:
látótávon belül így közlök
p Sokat
hallgathatok,
ha az én tetteim
magukért beszélnek
p Bárki
megölhet,
de lelkemben
senki kárt nem tehet
p Két
lábbal
a Földön,
felettem az Ég,
bennem a létra
p Amit
ugrálva se érek el,
ahhoz van botom vagy létrám
(eszközkészítő/használó lény)
p Felmászok
a cseresznyefára:
egy kéz, két láb stabilitás
p Eltalálom
az optimumot,
ha gyümölcsöt szedek:
már nem éretlen/nem túlérett
a lényeget hangsúlyozom,
sőt redundánsan ismétlem is
p Ahány ember,
annyiféle artikuláció,
mégis majd’ mindet megértem
p Nem kell
ismerni a számítógépet:
elég, ha jól használom (know-how)
p Önuralom,
önmérséklet:
nem alázom meg
kedvesem se titkos,
pláne nem nyílt megcsalással
p Egy
idegen ajkúnak is
el tudom mutogatni:
éhes vagy szomjas vagyok
p Nem
hadarok,
de nem is
vontatottan beszélek:
jó tempót keresek-találok
p A
tükörbe
sűrűn nézek:
arcom lelkem tükre
(de mások szemének,
és a művészet tükrébe is)
p x
*
Életünk korai
Sír, sír a gyermek, játékért eseng,
Egy lepkeszárny vágyát betöltené.
„Majd hogyha megnősz és kedved telik,
Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,
– Mondják – de addig várj, gyermek s tanúlj!”
És vár a gyermek, vár, amig kinő
Az iskolából, s hogy vehetne már
Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg
Ez rája többé, mint előbb tevé.
Lelkében az üdv és pokol lakik,
A serdülő, a tiszta szerelem,
Szeszélyesen repül az ég felé,
Túlszárnyal rajta és túl a napon
Alkot magának tündér életet.
S nem kedves már előtte más gyönyör,
Mint melyért küzdött, melyért véreze.
De a szülőknek féltő gondjai,
A külvilág részvéte és ezer
Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.
„Várj, – szóllanak – míg férfivá leszesz,
A férfi majd okosabban szeret.”
Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!
Csak az szerethet, aki tiszta még,
Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,
Kit még a dőre emberbölcseség
Mindent gyülölni s félni nem tanít. –
Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;
Kiolták napját, hogy ne égessen
És napja nélkűl élte megfagyott.
És férfivá lesz, pillantása gyász,
Nem nő fejére már virágfüzér,
Fel nem vidítják őt madárdalok.
Egy van csak, ami lelkesíti még:
A népszabadság. Szíve, mely saját
Keblében hogy verjen már nincs miért,
Dobogni a közzel tanulni kezd.
És elébe lép az állam zordonan
Kiáltva rá: „A föld rég osztva van,
Ábrándképednek nem maradt helye!
A síron túl van boldogabb haza,
Ki itt elégedetlen, menjen át,
De itten pártos és bünhődni fog!”
S a férfit a bú aggá érleli,
Fejét a földre szegzi, mintha ott
Keresné, hogy majd álma teljesűl.
Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;
De az igért reményvilág felett,
Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.
Madách Imre
*
Boldog-boldogtalan
Plusz-mínusz végtelen
Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…
Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,
hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,
ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.
Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,
de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint
szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,
vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj…
Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,
boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,
de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,
szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…
Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –
önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.
Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?
Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos…
A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,
ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most
változtassunk éltünkön – sokkal több múlik rajtunk,
mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk…
Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,
ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük
és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,
és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…
