Eugéniusz: Ön-sors-rontás – I.

pppppppppppppppppppp

Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár

pppppppppppp

Eugéniusz: Ön-sors-rontás – I.

Amit egy Én (in)direkt magának árthat

Szándékok-következmények/okok-okozatok

Elvek-tettekðmagatartásokðjellemekðsors



Petőfi Sándor:

A TÜRELEMRŐL

Türelem, te a birkák s a
Szamarak dicső erénye,
Tégedet tanuljalak meg?
Menj a pokol fenekére!

Hogyha mint koldús járod be
A földet s kérsz menedéket:
Kérj akárhol, csak ne tőlem,
Szívem nem fogad be téged;

S ha bejárod, mint hódító,
Diadallal a világot;
Lesz egy szikla, s ez szivem lesz,
Melyre nevedet nem vágod.

Türelem, kicsépelt szalma,
Melyet a bárgyú világnak
Telt kalászokként árulnak,
Kik magodból jóllakának;

Te üres fazék, melyből a
Macska a tejfölt kiette,
S a szakácsné most szájtátva,
Fejcsóválva áll mellette.

Türelem, te… nem tudom, mi?
Mint gyülöllek, mint utállak!
Mert ahol van kezdeted, ott
Vége van a boldogságnak.

Oh a föld boldog lehetne,
Hogyha rajta te nem volnál,
S míg te rajta lész, mindaddig
Megmaradunk a nyomornál.

El veled, te élet átka,
El veled, le a pokolba!
Nyeljen el, ki rút pofádat
Erre a szép földre tolta!

Pest, 1847. április

pppppppppp

p 1

p Egyszerűsíted az életedet: alkalmazkodjon a világ énhozzám!

p Egy szentfazék erkölcscsősz, csak a füle, de az nagyon kormos…

p Az általa elképzelt Nagy Élet csak kriminális úton érhető el: lebukás

p Egy nap alatt pótolná az „elmulasztott” élveket, majd: börtönévek

p Aki egy kisebb baj elől fejvesztve menekülve egy jóval nagyobba fut

p Ő egy kis sziruppal a keserű pirulát, a békát, a mérget stb. is lenyeli

p Aránytévesztő: kis horzsoláskor úgy jajveszékel, mint akit nyúznak

p Hamis riadókat fúj, majd ha bajba kerül, nem veszik már komolyan

p

p 2

p Aki az egy jó helyett a rossz(ab)ból vesz, eszik, tesz stb. jóval többet

p Aki egy ideig a teherbeeséstől retteg, majd meg a „meddősége” gyötri

p Ő egy hirtelen fellángolással főzné meg – égeti el – a mindennapi ételt

p A szalmaláng lelkű, akiknek hamar lelohad, hamu lesz a lelkesedése

p Amikor egy már kihűlt szerelmet próbálgatnának újra langyosítgatni

p A sírást holtig szégyellő fiú-férfi, vagy az érzelmi zsaroló bőgőmasina

p Három kívánság mese: az egyszeri jó alkalomból csinál balszerencsét

p Rátartian válogatós volt – hoppon maradt, penészvirág vénlány lett

p

p 3

p Jósnőnek fizet jó sokat: csak az ostoba ember jövője kiszámítható

p Örökké „átmeneti” pénzzavarban leledző alázatoskodó/pimasz tarháló

p Előre nem látó, nyáron csak hegedülő, de télen meg koplaló tücsök

p A munkamániás, és erre büszke(!), mulatni sem akaró/tudó hangya

p A lélekölő hosszú munkaidő után hobbi, ital, tévé stb. kábítószeres

p Részegen nem vezet, csak gyogyósan-gyagyásan: ön/közveszélyes

p Ez a mentsége: „csak” egyszer aludt el a volánnál – családirtás…

p Nincs már becsületszava, hiába fogadkozik, ő már eljátszotta azt

p

p 4

p Szennyesteregető: a sértett családtagok bíróságon perre mennek

p A tyúkért pereskedő legalább egy disznót veszít: ügyvédzseb tömő

p Vagy nem konzekvens, vagy a másik rossz véglet: ökörkövetkezetes

p Az élethely-tévesztő „rút kis kacsa”, pedig szép hattyúnak született

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: maszkot visel/nincs lakásszellőzés

p Ő is „katona”: engedelmével betörték, és mozgatható vezényszóra

p Addig hencegően „bátor”, igazából vakmerő, amíg az italozása tart

p A kocsmai hőbörgő, aki otthon/hivatalban papucs/meghunyászkodó

p

p x

pppppppppp

Petőfi Sándor

Kovács Jánosné

emlékkönyvébe

Jellemtelenség e kor bélyege;
Pedig csak egy, csak egy: a jellem az,
Ami az embert emberré teszi,
E nélkül hitvány, öntudatlan tárgyak,
Vagy legfölebb is állatok vagyunk.
Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza
S az emberiség kettős szent nevében:
Ha gyermekekkel áld meg majd az isten,
Olts gyermekid szivébe jellemet,
Szeplőtelent s megtántoríthatatlant.
És nem szükség, hogy mást is adj nekik,
Mindent adál, ha jellemet adál.

Debrecen, 1846. november 15.

pppppppppp

p 5

p Rigorózus könyvelő: pontosan mennyi az adott/kapott szívesség

p A jégszívű, ezért mindig fázó, ház/országfelgyújtó Didergő király

p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van

p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja

p A közös legelő csapdás rablógazdálkodó – termőföldből sivatag!

p Családi prüdéria ellen trágárság az ifjúkori lázadás: úgy is marad

p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől – menekülő is

p Balek analfabéta: az orvosnak diktált végrendelet

p

p 6

p Hiábavalóságokra pazarolt drága idő és az időrabló marasztalása

p A háborús, vészhelyzeti spórolás már vérévé vált és úgy is maradt

p A becsületes munka eredménye tisztes szegénység – ő ebből kitör

p Csak a testét áruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad?

p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gond

p Mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni

p Komoly kötelességtudatos, felelős felnőtt, „ezért” mindig oly komor

p Nem érti/fogja fel, hogy a halott az egyszer és mindenkorra halott

p

p 7

p Neki még játék az egész élet: pl. a kilőtt helyett az üvegszem is jó

p Egy ádáz létharcos robotolás az élete, hiányzik belőle a játékosság

p Előre iszik a medve bőrére – majd ittasan meg megeszi a nagy maci

p A gyilkosság a legnagyobb bűn – a háborúban ő érdemeket szerez…

p A kényszerű „oltás” ellen nem tiltakozó, a Vezérben vakon megbízó

p Senki ne vájkáljon az ő lelkében, ha beteg, inkább bármit bevesz

p Elhiszi, tényleg az egész világ az ellensége (lásd: cigány-himnusz)

p Hiába drágakő, egy gyémánt ő, ha csak csiszolatlan, nyers maradt

p

p 8

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát

p Mindig két végéről égeti a gyertyát, éjt nappallá tesz – egy ideig…

p Aki, mint az a korsó, addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik

p Mint a tök részeg, pont a rablók előtt dicsekszik a sok pénzével

p Az istennek se mond le az agyondédelgetett élethazugságairól

p Addig nem ír verset, regényt stb., amíg nincs ehhez diplomája

p Keblén mérges kígyót melengető, de a segítő kézbe beleharapó

p A jószándékú Mekk mester, aki nem érti, miért kergetik el stb.

p

p x

ppppppppp

Reviczky Gyula

Magyar virtus

Lármázz magyar! Ellenfeled’
Kongó szavakkal kardlapozzad,
És öltsd azokra nyelvedet,
Kik megcsufolni nem haboznak.
Óh, mert nyelved merész, csodát mivel,
De az utolsó vagy, ha tenni kell.

Aludj’, magyar nép! Bármi jő:
Mindegy, te sült verébrül álmodj’,
Változván ember és idő,
Őrizd meg ősi lomhaságod’.
Mig más egész nap fárad, izzad:
Te szempilládat föl se nyissad.

Hallgass magyar! Ha rád morog
A külföld, némulj el szavára.
Mert bár mindenbe’ majmolod,
S mint árnyék támolyogsz nyomába:
Nem hallgatsz, csak dicséretére;
Hibád’ ha látja, esz a méreg.

Vakulj magyar! Türelmedet
Nem józanság okozza, hidd el.
Szidd inkább gyönge merszedet
S keleti röstséged veszítsd el.
Nagylelkü, higgadt nép nem vagy te, nem!
Csak léha vagy, csak rest vagy, nemzetem!

ppppppppp

p.s.:

BOLDOG

VAGY BOLDOG-

TALAN LÉNY LÉGY?

A mese rólad szól, ismerj te önmagadra

és jó szellemben/lélekbátran változtass!

Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt

gyáva önigazolásból, felelősséghárításból

te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd…

Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete

(tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia –

gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!)

Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel:

isteni rendeltetés-szerűen használd magad!

Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól,

és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten,

az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is

(vagy még a hasznát is veszed, ha szereted:

igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.)

Azzal is magadnak is ártasz, ha másnak,

hiszen élettársaid, előszeretteid látják kárát,

azt a csónakot süllyeszted, amin együtt eveztek,

csak másokat boldogítva lehetsz igazán az te is!

Még vadidegen embertárs sem lehet csak eszköz…

Halmozottan hátrányos helyzetű volt

Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám!

És nem csak a mesében lehet sárból arany,

de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak…

És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt!

A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma

sem természeti csapás/földönkívüliektől való –

aktívan-passzívan mindenki szem a láncban:

kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb.

Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!