Boldogság és életbölcsesség Életdimenziók

Eugéniusz: Írástudók/elitek hivatásai és pokoljárásai – kiskönyv III.

Írta: Nagy Jenő · 2026. október 21.

kb. 27 perc olvasás

Eugéniusz: Írástudók/elitek

hivatásai és pokoljárásai – III.



Az elit vázlatos erénylajstroma

A legszebb isteni-emberi hivatások,

a jót és jól tevők áldott munkássága

És a poklot is megjáró „dudások” sorsa



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálat: típuspéldatár magyarán



Akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak nekünk

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk,

amiért olykor/gyakran elismerés helyett büntetés a jutalmuk…



Arany János:

ÍRJAK? NE ÍRJAK?

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag…

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;

Elrejtett gyertya mi haszonra ég?

Vagy, például, mit érne a tojás,

Ha nem kiáltná a tyúk: „kotkodás!”

Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;

Cégér ne’kűl a jó bor is elülhet,

Kivált az érdem olcsó vakbora, –

Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)

Az álszerénységből szépen kinőtt.

Ő az, kitől (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap:

Hogy ő az apja lelkinek se vár

(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár’)

Elismerésre, költői babérra,

Halál után egy foghagymát sem ér a;

Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,

S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:

Ismerje meg hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét; különben…

No, mások ezt más útakon teszik,

S mindegy az út, ha összeérkezik.

Ezt elragadja „villám képzelet”

És hordja fenn „a csillagok felett”;

Azé „miként sas” röptiben merész,

Felhőt eszik s bátran a napba néz;

Sok a babért fitymálja, megveti,

Mint gyermek a babot: „kell is neki!”

Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: „én költő vagyok!”

Némelyik „pálma”, ezt ő mondja, ő;

Már most is óriás… hát még ha nő!

A másik így zár minden éneket:

„Lesz oly idő még, mely megemleget!…”

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,

Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?

Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,

S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!

Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:

Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;

Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,

A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;

Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,

Oly könnyen termelünk, mint aki úgy… talál;

Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma…

De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká

Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:

Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át

Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.

Mert a kereskedést – ha tiszta, ha vegyes –

Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;

A legtisztábbik is, gondolta, nehezen

Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.

Nem volt inyére a hétköznapi modor,

Virágillat helyen nem a lucri odor:

Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,

Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.

Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,

Övedzve néha mint karcsú görög leány,

Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,

Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.

Idegen volt, de szép, a szép „Xenidion”,

S nem árulá kecsét… leszállított dijon!…

III

Írjak? ne írjak?… Egy istencsapás:

Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.

Mert kinek arca van és háta ép,

Ily had közé bizony átallva lép,

Kivált ha nincs is méltó fegyvere,

(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)

S a közmondás hamar fejére gyűl:

„Ki, ugymond, e’ s ama közé vegyűl!”

De mikor a civódás tére szent!

Patkóiktól még az oltár se’ ment!

Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!

Ocsmány ökölharc az irodalom!

E szentegyházbul ostorral sem árt

Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

„Vitatkozás az elmét növeli”,

Kocódni kissé, ez is emberi,

S az író, hogyha máshol emberebb,

Bizonyos pontig jól áll a szerep:

Míg tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkesztyűben foly a viadal,

S borítja bár az arcot vas lemez,

Hisszük, nemes vonásokat fedez.

Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,

Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szól a szenvedély,

Ha nem mindig volt más az ügy s személy

Nem kofanyelven hallá a közönség:

Az, és philippica… van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát

Az üggyel összevétni nagy hibád:

De mit teszesz, ha egy masült zseni

Arcodba körmöl és fogát feni?

Ha rossz poéta és rossz költemény –

Apa s fiu – ugyanazon személy.

Mert, mint a tigris védi kölykeit,

Úgy védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás:

– De egy epigram’ mégse záptojás!…

(1856)

Arany János –

FIAMNAK

Hála Isten! este van megin’.

Mával is fogyott a földi kín.

Bent magános, árva gyertya ég:

Kívül leskelődik a sötét.

Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren?

Vetve ágyad puha-melegen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Látod, én szegény költő vagyok:

Örökül hát nem sokat hagyok;

Legföljebb mocsoktalan nevet:

A tömegnél hitvány érdemet.

Ártatlan szived tavaszkertében

A vallást ezért öntözgetem.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Mert szegénynek drága kincs a hit.

Tűrni és remélni megtanit:

S néki, míg a sír rá nem lehell,

Mindig tűrni és remélni kell!

Oh, ha bennem is, mint egykor, épen

Élne a hit, vigaszul nekem!…

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd ha játszótársaid közül

Munka hí el – úgy lehet, korán –

S idegennek szolgálsz eszközül,

Ki talán szeret… de mostohán:

Balzsamúl a hit malasztja légyen

Az elrejtett néma könnyeken.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Majd, ha látod, érzed a nyomort,

Melyet a becsület válla hord;

Megtiporva az erényt, az észt,

Míg a vétek irigységre készt

S a butának sorsa földi éden:

Álljon a vallás a mérlegen.

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

És, ha felnövén, tapasztalod,

Hogy apáid földje nem honod

S a bölcsőd s koporsód közti ür

Századoknak szolgált mesgyeül:

Lelj vigasztalást a szent igében:

„Bujdosunk e földi téreken.”

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem.

Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!

S benne az erény diadalát:

Mert különben sorsod és e föld

Isten ellen zúgolódni költ. –

Járj örömmel álmaid egében,

Útravalód e csókom legyen:

Kis kacsóid összetéve szépen,

Imádkozzál, édes gyermekem!

(1850.)

p 1

p Márvánnyal, formával és megrendelővel küszködve hamar őszülsz, megrokkansz stb.

p Matek zsenidet jobb híján itt-most csak olcsó cirkuszi mutatványokban kamatoztathatod

p Mázlista vagy, ha újgazdagék szülinapi partiján úgy táncolhatsz, ahogy ők fütyülnek?!

p Ő lelki mélybúvár tanfolyamon képesít igazgyöngyeid kihalászására/a hamis elvetésére

p Leromboljuk az önáltató hamis illúziókat, kifigurázzuk a divatos életrontó ábrándokat

p Leszoktatunk a szellemi kábítószerekről, az öngyilkoló Isten- és életpótlékokról is

p Leszoktatunk az alattvalói hajlongásról felbátorítva az öntudatos polgári tartásra

p Még a jó tréfamestereknek is sok az ellensége – a sértődött mimózák üldöznek

p Még a békeidőkben is életveszélyes, családi élet ellenes stb. a hírszerző pálya

p Még egy erkölcsi etalon Arany János is azt írta: pályám bére éget, mint Nesszusz vére

p Még egy csillagász Kepler is naponta gagyi horoszkópok gyártására kényszerült…!?

p Egy levéltáros, aki gondos napi hangyamunkával ment, rendez stb. fontos iratokat

p Lobbizunk az értünk/helyettünk a termelő munka frontján dolgozó csoportok érdekeiért

p 2

p Te pont magad után nyomozol, magadra vallasz, magad vádolod és ítéled el!?

p Magam példáján is bizonyítom: az oly nehéz bűnvallás mennyire könnyíti a lelket…

p Még egy Hrabalnak se volt könnyű elfogadni a helyzetét: az asszonya tartja el

p Még egy Kosztolányi és Babits is milyen ellenségesen fogadta egy Ady Endre jöttét!

p Még életében „leleplező” könyvet ír/nyilatkozatot tesz róla a volt feleség, a szomszéd stb.

p Magán- és közgyűjteményekbe mentem és kiállítom a kallódó értékeket, műkincseket

p Magános civil „közvádlóként” lépünk fel a jog lukas hálójából kieső közbűnök ellen

p A magyar szinonimát megadva leleplezzük a szakzsargonos nagyot/semmitmondókat

p Magyarázatot kérünk a rendőrség brutális fellépésére, az újságírók zaklatására stb.

p Mindenképpen meg kell csinálni a riportot: ha kidobnak az ajtón, visszamész az ablakon

p Még maga a názáreti Jézus Krisztus sem lehetett próféta a saját hazájában, hát még te

p Manifesztáljuk egy vidék turisztikai szexepiljét, de nem leszünk a lányok madámjai…

p Manipulálatlan felméréssel az érintettekért kutasd és ismertesd az ún. közvéleményt

p 3

p A szociológia-statisztika kemény adataival mutatjuk be az eltakart mélyszegénységet

p Az egész nemzet érdekében kutatjuk a társadalmi mobilitást gátló objektív tényezőit

p Már azzal sokat használunk, ha oldjuk a rögeszméket és oszlatjuk a babonákat

p Még el sem temettek, de már kezdik meghamisítani vagy szétrabolni az életműved

p Aki még a sírjában se lehet nyugta: ott is forog a szellemi hullarablók stb. miatt

p Mennyien lesnek már a halálodra, akkor majd díszsírhellyel stb. el is ismernek

p Maximalizáljuk a gondolati, minimalizáljuk az emberekkel folytatott kísérletezéseket

p Mecénásért imádkozunk, de isten óvjon a még oly bőkezű, de diktáló szponzoroktól…

p Még a szentnek is maga felé hajlik a keze – a belső önkritikám erős külsővel erősítem

p Megvédjük a védtelen állatok jogait is, ami az ember hosszútávú érdekeit is szolgálja

p Nem a vadászat, de a megélhetési orvvadász, a részeg koca-/VIP vadász ellen lépünk fel

p Elviselni, hogy megalázóan kevés a honorárium – olykor még neked kell(ene) fizetni…

p Megélhet olyan értelmiségellenes kurzust, hogy megátkozza a pályaválasztását…

p 4

p Megalapítod, gyarapítod, óvod és rendszerezed az általános és szakkönyvtárakat

p Megbecsüljük a ritka alkalmat, ha kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt szót kapunk

p Megéreztetjük az ízét: milyen izmusok mankóját eldobva szabadon járni a vízen…!

p Megértetjük, hogy ki mit – ne – várjon a paptól, a bölcstől, a tudóstól, a művésztől

p Mennyi mindenről nem végrendelkezhetsz, mennyire bíznál a méltányos utókorban!

p Mert tüzet hoztál az Égből az emberiségnek, leláncolt Prométheuszként kínlódsz

p Meséit szó szerint/nem képletesen veszik: a nagyotmondó, sőt hazudós a gúnyneve

p Megértetjük, mi múlik a vezetési technikán, stíluson és morálon, hogy ne érjen baj!

p Megmagyarázzuk, miben más a törvény titkos kijátszása/annak a tüntető megszegése

p Megfigyelheted az életpéldánkon: nem a Mestert követjük, hanem azt, amit ő is követ

p Megismerve közzé tesszük a „varázsigéket”, mellyel a verekedés-háború megelőzhető

p Mesterséges stimuláló szerekkel próbálhatok ihlethez jutni, és függővé válhatok

p Az alkotó ember gyakran bipoláris, nagy a kísértése a mesterséges kedvcsinálókra

p 5

p Megjárjuk a hadak útját – átesünk a tűzkeresztségen: nyilvánosan is konfrontálunk

p Megmentjük a magyar műkincseket a pusztulástól, a külföldre eladástól, a lopástól

p Megmutatjuk, milyen volt rég s elképzeljük, mivé lehetne a gyermekbarát i(élet)iskola

p Megőrizzük a hajdani vízi világ szellemi-tárgyi emlékeit: ez a majdani feltámasztás esélye

p Mihelyst bajba kerülsz, nem kizárt, hogy a legígéretesebb tanítványod tagad meg először

p Miközben alázattal nagy ügyet szolgál, mégis magánemberként oly önzőnek érzi magát

p Miközben meddő órákat töltesz írógépednél, a feleséged főz, mos stb. és jó meséket ír

p Milyen nehéz a filippikáiddal feltüzelni a passzívan dagonyázó, züllő honfitársaid…!

p Milyen bajos, életveszélyes lecsendesíteni a csőcselékké züllött, vérszomjas tömeget….

p Mindenki rajtad röhög – mint anno Noén, aki a sivatagban építette a túlélő bárkáját

p Megrendelés nélkül is sűrűn ébresztgetjük a társadalom szundikáló lelkiismeretét

p Megszenvedettek azok az igazságok és tanulságok, amiket ingyen közzé teszünk

p Megszervezem gyerekek – külföldi – csereüdültetését: lássanak bele más családba

p 6

p Megtanítjuk a nőket újra az anyai hivatást büszkén, jól ellátni és a háztartást vezetni

p Megtanítjuk-ráneveljük gyermekünket testi-lelki egészsége, épsége értékelésére

p Mindig mögötte a gyanú árnyéka: végső soron még ő is a Hatalom embere lehet

p Mindig régi-új (képzelt) betegek ún. panaszai ömlenek rá – tőle senki se kérdi, mi fáj?

p Nem hálás dolog lebuktatni/ráébreszteni a „betegét”: csak szimulál, vagy hipochonder

p Hiába szeretné ő a betege tünetei kapcsán a lelki bajairól kérdezni, ő csak receptet kér…

p Megtanítunk mindarra, amivel élvezni-érteni-értékelni lehet a grund és a profi focit

p Megtanítunk a holt költőkkel társalogni, hogy a holtak szelleme segítse az élőket

p Megtanítunk a modern technikára, (know-how), de arra is, hogy ő szolgáljon téged!

p Megtanítunk a valószínűség számítására, hogy ne költsd vagyonod hiába a lottóra

p Megtanítunk felismerni: mi az, ami igazán, örökké létező és ki az, aki fajsúlyos

p Megtanítunk létfontos disztinkciókra: pl. elképzelt vagy reális-e egy veszély?

p Minél komolyabban veszi a hivatását, annál sűrűbben kételkedik magában

p 7

p Minimum 8+4+5= 17 év diákmunka után se lakásod, se állásod, se hiteled stb. …

p Mint aki a törpék országába tévedt, szörnyetegként bánnak el a szellemóriással

p El kell viselni, hogy elhallgatott óriás vagy, de a válladon törpék ugrabugrálnak…

p Megtanítunk okosan gazdálkodni a lelki energiával, a szellemi képességekkel is

p Megtanítunk jól olvasni, hogy jól értsed is az irodalmi vagy szakmai szövegeket

p Megtanítunk szépen írni, de úgy, hogy önmagadra ismerj a saját kézírásodban

p Megtanítunk úgy nézni/látni minden újszülöttedre, mint egy leendő új Messiásra

p A szép képző/iparművészeti alkotásokkal, épülettel tanítjuk a szép látásra a szemed

p Olyan tárgyakat, eszközöket, bútorokat formatervezünk, amik megszépítik otthonod

p Amit kutatsz, arról nem beszélnek – sőt a kulcs-dokumentumok 25 évre titkosítva…

p Mint egy mai Cassandra áldva/megverve jóstehetséggel, mert nem hisznek neked

p Mint elsőgenerációs értelmiségi otthonról kevés muníciót-motivációt kaptál, sőt…

p Amikor a szülők ellenzése, tiltakozása ellenére mész pl. színésznek (pl. Petőfi)

p 8

p Olyan pályát választasz, pl. a színészetet, amit anno is néztek, de inkább lenéztek

p Ha anno színésznői pályára mentél, akkor neked kellett bizonyítani, nem vagy kurva

p Te vagy az, akivel az iskolában is csak baj van, mert nehezen viseled az unalmat stb.

p Mint jó vendéglős, fogadós, idegenvezető stb.: mi mindent kell szó nélkül lenyelned!

p Lehetőleg megtörünk minden szellemi monopóliumot, és nehezítjük az ízlésterrort…

p Megújuló és káros mellékhatástól mentes olcsó energiát kutatva mentjük bolygónk

p Segítjük azokat a kutatókat, akik csökkenteni akarják a szegények rezsiköltségeit

p Merjük megvizsgálni, kinek az érdekében áll az gáz/olajipar, az atomenergia biznisz stb.

p Megvesztegethetetlenek vagyunk, ezért érdemel hitelt a mi „tiszta kéz” követelésünk

p Megvizsgáljuk a műtárgyak, zenék és teóriák eredetiségét – kiszűrjük a hamisítást

p Mintha addig kellene összefoglalni hitelesen a hited lényegét, amíg egy lábon állsz

p Mintha egy versenyparipának büntetésből a lelátóról kéne végig néznie a nagy derbit…

p Mintha naponként újra és újra le kellene tenned a pályaalkalmassági vizsgádat…!

p 9

p Mintha te csak úgy huszonegyezhetnél, hogy 19-re is még lapot kellene kérned

p Mire ő minden elemi lét- és munkafeltételt előállít, már netán nem akar semmit…

p Meggyőzéssel, jutalommal-büntetéssel is ösztönözd a gyereked gitárórákra stb.!?

p Meggyőzünk róla: nemhogy szégyelld, de sőt: büszkén vállald az ún. szubkultúrádat

p Biztatunk: végleg dobd el élethazugságaid mankóját, de elesni nem engedünk (Vadkacsa)

p Méltó feltételeket teremtünk a magányos haldoklónak, és segítsük megbékélt búcsúját

p Méltó, szép kereteket adunk, ahol a házasulók ünnepélyes „örök” fogadalmat tesznek

p Magunkat nem fényezve írjuk, mondjuk el életrajzunkat, hogy mások okuljanak belőle

p Olyan rövid, velős műfajt keres, ami segít a bölcsességet eljuttatni az ifjúsághoz

p Mivel folyton az Eget kémleled, könnyen megbotolhatsz minden ki földi akadályban

p A modern diktatúrákban a legrosszabb sorsa pont az ún. politikai foglyoknak van

p Amikor a monopolhelyzetben levő pártkritikusok árgus szemekkel lesnek hibáidra

p Menekülőművészek is vagyunk, de nem csak egy kalapozó cirkuszi mutatványként

p 10

p Bármikor alakulhat úgy a helyzet, hogy az utcán kell zenélni stb., és kalapba gyűjteni

p Mentjük-rögzítjük és tároljuk-védjük mindazt, amit megőrzésre érdemesnek ítélünk

p Merészen és ötletesen provokálunk, hogy úgymond kiugrasszuk a nyulat a bokorból

p Mert akarjuk s meg is tudjuk különböztetni a hízelgő-fizetett tapsolót a többitől

p Mi magunk teremtünk új fórumokat a szakértők és a laikusok nézeteit ütköztetni

p Nagyon nagy dolog a sajtószabadság, de ezt újra és újra neked is ki kell harcolni…

p Nagy idők nagy tanúja vagy, épp ezért veszélyben, de tanú-védelmi program nélkül

p Nagy zajt csap körülötted az életpiac, ezért alig hallhatod az isteni sugallatokat

p Mi olyan bábukat-szobrokat, királyfikat faragunk, amikbe életet is tudunk lehelni

p Mi vagyunk/legyünk a föld sója, amiből kevés elég, de az viszont nélkülözhetetlen

p Mi vagyunk műveinkkel az az élet sava-borsa: a megbolondítók, a „boszorkányok”

p Bemutatjuk, hogy miben és mennyiben – nem – különbözik az ember az állattól

p Mi eredendően jónak tételezzük az embereket, de óvjuk a – naiv – idealizmustól

p 11

p Nálad a boldogító Szellem-Költészet stb.: de a Disznófejű Nagyúr csak ül az aranyán

p A kiadónál megalázóan előszobázol, mint pl. anno egy Defoe a Robinzon kéziratával

p Napi visszajelzett sikerélményed akkor van, ha pl. a munkaszünetben gulyást főzöl

p Mielőtt kórosan elburjánozna, kivágatjuk a rákot, ill. az okát a társadalom testéből

p Miért ne lennénk tisztességes értelmiségiek, írástudók? Hiszen kiterítenek úgyis!

p Mikor a leghajlékonyabb nád, mikor meg a legkeményebb törzsű tölgyfa légy!

p Tiltakozol a zsidózás stb. ellen, de nem félsz a kényes zsidókérdést megvizsgálni

p Holokauszt érintett létedre is tiltakozol, ha a törvény tiltaná annak szabad kutatását

p Minden rendőri, megélhetési, önigazolási kényszer nélkül tanúskodok igaz ügyekben

p Nem könnyű naponta újra ellenállni a könnyű siker, a Nagy Céda csábításainak…

p Minden kezdet nehéz: mi a kezdő lökéssel beindítunk szellemi műhelyt, fórumot

p Minden kezedet nehéz, mert a világ megjobbítását mi önmagunkon kezdjük!

p Minden közbeszédnél érezzük át, hogy hány ember hallgat „orákulumként” rád

p 12

p Minden sportközvetítésnél a fair play szellemét is szolgáljuk és propagáljuk…

p Óvakodunk attól, hogy nemzetközi meccseken a nacionalizmus vétkébe essünk

p Minden szellemi erőnkkel fellépünk a szomszéd népek összeuszítása ellen

p Naponként vakon ugrasz fejest ismeretlen – nagyon mély vagy sekély – vizekbe

p Nappal szervezkedsz, adminisztrálsz, éjszaka meg csillagász vagy – és az alvás?

p A veszélyes küldetésed teljesítésénél csak annak elszabotálása lenne rosszabb

p Neked csak tiszta eszközeid lehetnek, míg a „szellemi ellenfeled” nem válogat

p Minden szakmai jótanácsot megfontolva a súlyos döntést nekünk kell meghozni

p Minden törvényt, jogszabályt és rendeletet vizsgálj át az alkotmány szellemében

p Mutatis mutandis, az ősi Szentkorona alkotmányát hirdetjük ma is elérendő ideálnak

p Minden utunk tanulmányút és zarándoklat is egyben, a magunk és mások épülésére

p Mindenki a legeslegkülönb lehet, ha velünk bátran nevén meri nevezi a dolgokat!

p Mindenkinek áldást és békét osztunk és kinyitjuk a templomot a hajléktalanoknak

p 13

p Át kell látnunk a társadalmi-politikai kontextust: mikor mire nem használhatnak?

p Mindig tudunk valami létfontost üzenni – még a börtön falára is írhatunk vérünkkel…

p Mindig vigasztaljunk, sokszor enyhítsünk, minél többször gyógyítsunk beteg(ség)et

p Minket inkább azért fizessenek, ha egészség van – mi ne a betegeinkből éljünk

p Neked kell bemenni az oroszlánbarlangba/pokolba, és csak egy hangszert vihetsz…

p Neked kell lerombolni a kényeelmes hamis illúziókat, amiért csak köszönetet ne várj

p Neked kell világító példát mutatnod, hogy csak a bűnt gyűlöld, a bűnös embert ne

p Neked kellene győzni a maratoni táncversenyen, vagy félbeszakad ígéretes pályád

p Fel kell rá lelkileg készülnöd, hogy egy balesettel vége lehet balettos stb. pályádnak

p Neki a hétvégéken kell behozni a heti lemaradást – míg mások a kerti mulatságon…

p Neki kell Antigonéként eltemetni a halott testvért, olykor még az élete árán is

p Minket senki nem nevezett ki a helyünkre és így senki nem is válthat le onnan

p Mint a gyermek és a részeg: mi is csakis az igazat mondjuk, és csak a teljes igazat…!

p 14

p Mint a jó vadász, oly hosszú türelemmel ülünk felajzott íjjal, s várunk az ihletre

p Mint egykor Öveges prof, lehetőleg olyan élvezetesen terjesszük igaz ismereteket!

p Mint Indiana Jones: légy egy személyben te is hol professzor, hol vagány kalandhős

p Nem akartad, de mégis „rajongóid” lettek az elvárásokkal és az üldözésükkel stb.

p Nem bújhatsz ki a nyomasztó felelősség alól: amputálni, gyámság alá venni stb.

p Nem feltétlenül, de gyakran koldusbottal fizetjük meg a függetlensége árát

p Mint jó nagymami: tanítunk-buzdítunk imádkozni, beszélünk Isten kegyelméről stb.

p Mint kívülről jött, nem iskolákban agymosott outsider új paradigmával állunk elő

p Mint önkéntes társadalmi szeizmográfok, előre megérezzük a földindulás előjeleit

p Mire túl vagyunk már a csúcson, addigra már felneveltük a rátermett utódokat

p Mivel mi tudjuk, mi a lényeg, ezért minden másból nagyvonalúan engedhetünk!

p Nem kap fajsúlyos megbízatást, Feladatot, amihez felnőhetett volna – elkallódik

p Nem korlátolt, de teljes anyagi-erkölcsi felelősséggel tartozol minden baklövésért

p 15

p Nem könnyű magadban legyőzni az autodidakták kísértő kisebbrendűségi érzését

p Nem kötöztetted ki magad az árbochoz, és végleg ott ragadtál a szirénszigeten

p Nem minden álomfejtő a szerencsés József, sokan ott rohadnak meg a tömlöcben

p Tudós/művész: nem te vagy az ideális férj, apa, szomszéd, testvér, barát – sőt…

p Nem te, az üldözött vad, de a hajtó, a vadász kapja a veszélyességi pótlékot!

p Te mosd le a gyalázatot és ismét tedd széppé a statisztikus, pszichiáter stb. nevet

p Mostohagyerek műfajt felkarolva s művelve zsebünkből pl. dokumentumfilmezünk

p Műgondos újra-fordítással hozzáférhetővé teszi a magyaroknak világirodalom javát

p Műveld s tanítsd a logikus gondolkodást és a szabatos-szép magyaros fogalmazást

p Aki zsarolásra sem tér ki a hitéből, így prédikátorként hadigálya rabevezője leszel

p Nem túl hálás szerep sokkal ébreszteni szellemi álomszuszék embertárs „tesóidat”

p Akinek időben nem fedezték fel vagy nem gondozták, menedzselték a tehetségét…

p Nemcsak az elsőbbséged vitatják, de még meg is vádolnak plagizálással (Bólyai)

p 16

p Nemcsak elérni nehéz a magas szintet, de azt hosszú távon meg is tartani, sőt…

p Milyen jó lenne a babérjaidon csücsülni, a múltadból megélni, de neked nem lehet

p Nagy idők kis-nagy tanújaként akkor is csak igazat írj, ha így önmagad jelented fel

p Nagydobra verjük az örömhírt: nem hiába a bánat, mert tudjuk, hogy van bocsánat

p Nemcsak Sütő András, de Fekete István fél szemét is kiverték: (műveivel) politizált

p Nemegyszer szellemi épülete fundamentumát is lerombolja és nulláról újrakezd…

p Nevednek becsületet szereztél, s mégis álnéven írhatsz, vagy gúnynévvel illetnek

p Nézd meg, hogy a választott pályádon átlagban miben, s főleg mikor halnak meg

p Nincs nyugodt légkör a szellemi munkádhoz: zaklatás, feljelentés, napi megélhetés stb.

p Nagyobb erővel keressük-kutatjuk tételünk, állításunk cáfolatát, mint igazolását

p Nagyrabecsülésünk jeléül a maximumot követelve emancipáljuk a tanítványainkat

p 17

p Nagyvilági kitekintést s így összehasonlítási alapot adj: hogy élnek mások máshol

p Napi szócsatákban nem lövöldözzük el puskaporunkat – így lesz időnk feltöltődni

p Az ő non profit szellemi vállalkozása dotáció híján inkább csak veszteséget „termel”

p A nyílt önélveboncolásod értetlenül-részvétlenül figyeli a bámész és kandi tömeg…

p Naponta adjunk hálát azoknak, akik lehetővé teszik az alkotói szabadnapjaidat

p Naprakész szakmai tudással és formát jól időzítve vágunk bele a Nagy Feladatba

p Ne akard magad szentté avatni – a gyarlóságaid megvallása soknak biztatás lehet

p Nem aszerint törődnünk a hozzánk forduló beteggel, hogy ki ő és ad-e hálapénzt

p Nyilvántartanak – nyilván tartanak tőled: titkos feketelistákon ott a neved

p Hiába lehet minden igyekezet, ha a nézőtéren egyvalaki pont rosszkor tüsszent

p Itt és most a legnagyobbat alakítottad a színpadon, de csak néhányan láthatták

p Olcsó energiaforrást fedeztél fel, amivel beleköptél az energiamaffia levesébe

p Oly korban élünk, amikor a bölcselőket feleslegesnek, sőt károsnak tartják…

p 18

p Ne aufklerista, de radikális légy: nyomozd ki a hamis tudat társadalmi gyökerét

p Ne az ökör, de a gondolkodó ember következetességével neveld gyereked, diákod

p Ne engedd megbotránkoztatni a kisdedeket, az így vétkesekez állítsad pellengérre

p Ne hagyd magad piti csetepatéba belerángatni: sas nem kapkodhat a legyek után

p Oly sokáig voltál vésztartalékban, hogy mire az éles bevetés jön, bajban vagy…

p Olyan Isten háta mögötti helyre helyeznek, ahol nincs kivel eszmét cserélni

p Olyan korban élsz, amikor a művelt emberek már csak ennivalóra költhetnek

p Olyan magasfeszültségben él, hogy nagyon nehéz italhoz, droghoz nem nyúlnia…

p Ne hagyjuk beskatulyázni magunkat: írunk, festünk, feltalálunk, újítunk stb.

p Nem hagyjuk levenni a közéleti napirendről csoportunk, nemzetünk sorskérdéseit

p Ne röstellj a bulvársajtótól is tanulni: olvasóbarát tipográfiát, címadást, humort

p Olyan szigorú kritikát igényel, hogy az már a mazochizmust, önkínzást súrolja

p Nem segédkezhetsz találmányod elsinkófálásához-emberellenes használatához

p 19

p Ne téveszd össze szerepeidet: vagy rendőr, vagy ügyvéd, vagy ügyész vagy bíró vagy!

p Nem tűrjük, hogy gazdasági-politikai érdekből kitalált mumussal riogassák népünk

p Nekünk kell rangsorolni, ki rászorultabb testi és lelki beteg, szegény, hajléktalan

p Annyira felháborítanak a társadalmi igazságtalanságok, hogy a szívedre mennek

p Olyannyira világítanál a szellemi sötétben, mint két végéről égő-fogyó gyertya

p Nekünk nem kell álruhában/kampányban a nép közé járni: sorsközösségben élünk

p Nekünk sokkal előbbre való a beteg emberek érdeke mint „a mundér becsülete”

p Nem a pártomnak toborzok hívet, tagot, de eligazítalak a politikai játszmákban

p Nem akarjuk a közönségünk jóindulatát cigányellenességgel stb. megnyerni

p Mi mindig a kiközösítettek, megalázottak, megszomorítottak stb. mellé állunk

p Nem aszerint írsz szatírát a Hatalomról, hogy éppen most ki az, aki kormányoz

p Nem átutazó turistaként, emigrációból osztogatod tanácsaidat: lelked-tested rajta

p A szellemi tömegverekedők közé állsz – olykor mindkét tábor ellened fordul

p 20

p Nem csábulunk el a könnyebb ellenállás irányába -inkább kifacsarjuk magunkat

p Nincs csiki-csuki: színt vallva az álláspontomat írásba, sőt nyomdába is adom

p Nem csillogni, hősködni, mártírkodni, de akár anonymusként használni akarunk

p Nem elégszünk meg a tétel igazolásával: de legyen az egyszerű és elegáns is!

p Nem baj, ha más orozza el dicsőségünk, egy a fő: ha a hazánk jó úton halad…!

p Nem engedjük a társadalmi célokat a végtelen messzeségbe/másvilágba kitolni

p Nem engedjük a mellébeszélést, leleplezzük az eufemizmusokat, álválaszokat

p Nem engedjük elveszni-elkótyavetyélni a régi falusi népéletet őrző műtárgyakat

p Nem engedjük, hogy ne törődjünk a börtönlakók szabadulás utáni helyzetével

p Nem engedünk elveszni a részletinformációkban, az egészet láttatjuk!

p Figyelmeztetünk, hogy az ördög a – banki – szerződés részleteiben bújik meg

p Nem érdekel, mit fecseg a felszín, a lélek hallgató mélyének a búvára vagy

p Nem bújok intézmény presztízse mögé – a becsületes nevem az én védjegyem

p 21

p Olykor jó és jól is fizető ajánlatokat is visszautasítunk a főművünk érdekében

p Orfeusz lemehetett kedveséért az alvilágba, de ettől csak rosszabb lett neki

p Nekem nem foghatja be pörös számat se a korbács-szájkosár, se a mézesmadzag

p Nem futhatunk a „pénzünk” után, hiába tettünk fel egy „rossz lóra” mindent…

p Nem hagyjuk, hogy megszokjuk a büdöset és a botrányos állapotokat!

p Nem helyetted döntünk, de megtiszteltetésnek vesszük, ha jótanácsot kérsz

p Nem írunk titkos (fel)jelentéseket – nyílt levélben tájékoztatunk, figyelmeztetünk

p Orosz nyelvet-irodalmat tanítottál a tárgyat „politikai” okból szabotáló diákoknak

p Nem ismerünk lehetetlent, csak tehetetlent: nekünk nincs született botfülű nebuló

p Nem járunk kérdőívezni, mégis mi vagyunk a consensus omnium legjobb kifejezői

p Nem kell vonalzóval lemérni a csillagtávolságokat: azt mi ki is tudjuk számolni

p Nem kötünk bele rítusokba, imaformákba stb., ha azt látjuk, hogy a vízen jársz

p Nekünk nem lehetnek oly titkaink, amivel mi bármikor zsarolhatók lennénk

p 22

p Otthoni mindennapjait mérgezi, hogy – ha – kamasz gyermeke hülyének nézi

p Nem létcélunk, hogy hősök, vértanúk legyünk – de soha nem zárhatjuk ki ezt

p Nem másokat zaklatunk, hogy gyónjon – de papként stb. elöljárunk és kiállunk…!

p Nem nagymellénnyel papolunk az alkoholistáknak, önsegítő csoportot alkotunk

p Nincs nyugtunk: a szellem napsugara süssön be minden palota/kis ház ablakán is

p Neked nem oly becses az irhád, hogy érett fővel szótlanul kibírnád a rabságot!

p Nemhogy pótolhatatlanná, ellenkezőleg: idővel feleslegessé tesszük magunkat

p Nem rejtjük el, de árgus szemmel őrizzük, vigyázzuk, védjük a művi értékeinket

p Nem rettent engem a szabadság, nem félek felelni minden szavamért-képemért

p Nem takarom el az arcom, szemem, nem változtatom el a hangom, ha nyilatkozok

p Nem taktikai okokból, nem kampányszerűen foglalkozunk pl. a cigánykérdéssel

p Nem tesszük a bulvár kirakatba, de nem is szégyelljük a magánéletünket, sőt!

p Ő önként állt a katedrára, míg a diákjai tankötelesként ülnek vele „szemben”

p 23

p Ő nem jobb híján lett bölcsész, humán tanító-tanár, mert pl. rossz volt matekból

p Ő ugyan ellenállt a beszervezési kísérletnek, de miatta apját mégis bezsarolták

p Önfeláldozó, megszállott, fegyelmezett szellemi „munkás”, mégsem biztos a siker

p Nem titkolva „szubjektivitásunk”: fikarcnyit sem engedünk az objektív igazságból

p Nem tőlünk függ, hogy munkánkért babér- vagy töviskoszorút tesznek-e a fejünkre

p Nem ülhetünk a babérokon, mert a következő meccset/művet is meg kell nyerni

p Nem tukmálsz rá senkire életcélokat, de javasolsz vagy kifogásolsz eszközöket

p Nem utólag díszítettjük, de eleve jó ízléssel formatervezünk használati tárgyakat

p Nem vagyunk pápai csalhatatlanok, de a tévedéseink lehetőségét minimalizáljuk

p Nem vagyunk önsanyargatók, de pusztán kenyérféltésből nem engedünk a 48-ból

p Nem semleges szofista: úgy tanít, hogy csak jó ügyek mellett szónokolj, érvelj jól!

p Nem választhatod, de megismer(tet)heted örök ellenséged: az öreg, ravasz ördögöt

p Nem vállalunk vétkes néma cinkosságot semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel

p 24

p Önhibádon kívül olykor nincs fizető munkád, vagy gyilkos tempót diktál a határidő

p Önként adhatod a véred is, de sem itt és most, sem később ne várhatsz viszonzást!

p Nem váltjuk aprópénzre istenadta talentumainkat, mert a fióknak is tudunk alkotni

p Nem várjuk meg, amíg kérdeznek – akkor is játsszunk, ha erre senki nem figyel

p Nem vegyszerekkel vagy rossz szellemmel serkentem, motiválom a versenyzőimet

p Nemcsak az elfajult közhatalmat, de a lezüllött írástudót és a néped is ostorozod

p Ötvenéves korodig öt évig volt havi fixed, így nagyon is tudod, hogy mit vesztettél…

p Pál apostol szőnyeget szőtt, Spinoza üvegeket csiszolt, Hamvas Béla raktáros volt

p Nemcsak megálmodunk vagy vizionálunk alternatív jövőképeket – azt le is festjük

p Megtanítunk jól élni az új informatikai eszközökkel – pl. mesterséges intelligencia

p Nemzetünk dicső nagyjainkra katartikus és doppingoló megemlékezést tartunk!

p Nevet adunk a jó új szellemi kezdeményezéseknek, és keresztszülőként óvjuk

p Megakadályozzuk a civil kurázsis mozgalmak párt/államirányítás alá kerülését

p x

p Isteni hivatások és hitvallások

p A legszebb életpályák és a legnehezebb sorsok

p Szabad ötletek jegyzéke mind azon jó dolgokról,

p amit a szellemi-vezetői, segítő foglalkozású elit tehet.

p A talentumukat jó célra forgató táltosok, varázslók, papok,

p bölcsek, gyógyítók, tanítók, mesemondók, művészek, költők stb.

p De nem csak a kimondottan ún. értelmiségi pályák érintettek,

p és nemcsak az emberiség nagy jótevő géniuszairól van itt szó –

p hiszen például szülőként, nevelőként, gondviselőként stb. stb.,

p valamennyien ilyen szellemi-lelki segítő helyzetbe kerülünk…!

p x