Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Eugéniusz: Hivatások, árulások, pokoljárások – V.

Írta: Nagy Jenő · 2022. június 11.

kb. 14 perc olvasás

Bölcs-balga, s boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz:

Hivatások, árulások, pokoljárások – V.

Ki mily sokat segíthet, még többet árthat

Az emberiség jótevőitől a fejétől bűzlő halig



Komjáthy Jenő

A homályból

Ki fény vagyok, homályban éltem,

Világ elől elrejtezém:

Nagy, ismeretlen messzeségben

Magányosan lobogtam én.

Míg más napok ragyogtak erre

S imádta őket mind a nép;

Addig szívem nem látta egy se,

Nem érzé tiszta, nagy hevét.

Sugaramat nem verte vissza,

Magamban égő láng valék;

Világomat gyönyörrel itta

Csupán a könnyű, tiszta lég.

Csupán a boldog csillagokra

Néztem föl a nagy éjszakán,

Velük keringve és lobogva

Epedtem felsőbb lét után.

De mostan szívem szerteárad,

Gátját szakítva szétömöl,

Keresve földi, égi társat

Kire borulni szent gyönyör.

Melege, fénye széjjelomlik

Elűzve a sűrű homályt

És millió sugárrá foszlik,

Hogy minden szívet járjon át.

Rohanj a lelkek tengerébe

Lelkem, te büszke nagy folyam!

Szakadj a boldog összeségbe,

Hova minden világ rohan!

Halj át az élet-óceánba

És mindenekbe halva élj!

A szellemek rokon világa

Szavadra rég figyel: beszélj!

Ölelni vágyom a világot

És sírni milliók szívén;

Beoltani e tiszta lángot

Vágyom milliók szívébe én.

Oh jöjjetek velem repülni,

Velem zokogni, zengeni,

Egy érzelemviharba dülni,

egy Indulatba rengeni.

Szívembe’ hordom én a lángot,

Szívembe’ hordom a napot:

Oh, gyújtsatok rokon világot!

Én látok: ti is lássatok!

p Az

p ördöggel magával

p csak „kicsit” szóba álló,

p vele alkudozó és egyezkedő/paktáló,

p megalkuvását kompromisszumnak nevező

p Soha

p nem is derülhetett ki, hogy

p az ő tanítványa jobb lehet nála –

p csak bedolgozó samesznak képezte ki…

p Soha

p nem hozták

p jó helyzetbe,

p sosem derült ki,

p hogy mi lehetett volna,

p ha komoly megbízatást kap…

p Üldözöttsége

p látszatát kelti:

p így igyekszik javítani

p – a túltelített piacon –

p az eladási mutatóin

p Úgy tesz,

p mintha sajtószabadság lenne:

p igen jól tudja, miről nem szólhat

p Ráuszítja

p a fellázított, feltüzelt „ittas” ifjakat

p az apák és a nagyapák nemzedékére

p A

p nemzeti

p értékeket

p raktárba süllyesztő,

p zároló múzeumigazgató

p Ha

p ő nem boldog,

p akkor a másokét is

p sarazná, hiteltelenítené,

p az elvi lehetőségét is cáfolná…

p Pártállami

p üdülőkben kipárnázva

p dolgozott a nemzeti amnézián

p Elvben

p piacpárti

p (szabad legyen

p a nemes verseny)

p de gyakorlatilag

p viszont piacellenes:

p mert neki fix, zsíros

p (párt)állami megrendelése van és lesz

p Az

p orvosi

p fogadalom/

p eskü letételét

p végleg törlő egyetemi dékán

p Betegeit

p gondatlanul elkezelő,

p műhibahalmozó, de azt

p elmismásoló belorvos, sebész

p Egy

p embert

p egy életre

p rokkanttá,

p nyomorékká

p tevő szülész/sebész,

p aki nem vezekel stb.

p Egy

p most

p magas

p vérnyomást mérve

p a „pacienst” egyből

p krónikus beteggé ijesztő

p Aki

p utoljára

p gyerekkorában,

p most csak holtrészegen

p mond valami kis igazat

p Az

p ún. tömeg

p és az ún. magas-kultúra

p közé jó magas falat építő

p Az

p alkotói

p kételyektől

p örök életére mentes

p oly termékeny dilettáns

p A

p döglött

p oroszlánt rugdosó,

p azt újra megölő,

p levágó vitéz ítész

p A

p csiga-

p lassan működő,

p az ügyet eltussoló

p vizsgálóbiztos, ügyész

p Bolhából

p elefántot –

p karrier-vágyból

p durván „aránytévesztő” ügyész

p A

p bolond lány –

p az ügyész főnöke,

p felesége is sugallja:

p (legyen) ő a gyilkos!

p És a lány se ellenkezik…

p A

p gyerek

p még alkotó lángelme –

p az iskolamester ebből gyárt hamut

p A

p mocskos

p fürdővízzel

p a gyereket is kiöntő

p dajka, pesztra, cseléd/

p antiklerikális istentagadó

p A

p gyereket

p a kéregetés mellett

p a kérésről/kérdezésről is

p egyszer s mindenkorra leszoktató

p A

p megszállók

p garantált, havi zsoldjáért

p a kívánságukra történelmet író

p A

p szellemi

p óriás vállán

p hencegve ugráló törpe

p (elefánt lábán dübörgő kisegér)

p Előre!

p A katonáit

p a „hősi” halálba küldő

p világhódító tábornok, hadvezér

p A

p székláb-

p faragással,

p favágással

p bőven beérő

p potenciális Michelangelo

p Kamu

p súlyt emelgető,

p fizető közönségét

p átverő cirkuszi erőművész

p Arctalan

p hóhérmunkás:

p a gondolatcsecsemőket ölő,

p kérdéscsírát nyomban eltaposó

p A

p tanár,

p aki olyan

p légkört teremt,

p hogy aki kérdez,

p az nevetséges legyen…

p Keresztény

p gyereket elrabló,

p belőle muszlim stb.

p janicsárt formáló nevelő

p Akkor

p „esem transzba”,

p amikor kigyullad a piros lámpa

p Álcázó–

p művészként

p csak a stukkert

p megszerezve fedem

p fel a valódi arcomat

p Alkotó-

p erőm teljében

p adminisztrációs

p pepecselésben veszek el

p Állatokról

p festek ellenségképet,

p hogy ne érezzetek együtt velük,

p hogy nyugodta gyérítsd/irtsd ki

p Állig

p begombolkozva,

p mint kukkoló megfigyelő

p vegyülök el a szó szerint

p és képletesen értett

p nudista strandon…

p Álnéven

p publikálom

p azt a förmedvényt,

p amit amúgy a saját

p nevemmel szégyellenék

p Ami

p régi és ősi,

p azt eleve felül-

p múlhatatlanul

p értékesnek tartom

p Lomtárba

p rakná-rakatná

p a régi zenéket, dalokat –

p minden nap az új dalok,

p a kortárs komolyzene szóljon…

p Amíg

p a Hegel-összest

p nem olvastad végig,

p addig meg sem hallgatlak

p Amíg

p nem szereztél

p nálam jogosítványt,

p addig nem szerelmeskedhetsz

p (ő elméleti-gyakorlati kiképző…)

p Amiről

p maga sincs

p egészen meggyőződve,

p pont arról győzködik másokat

p Amit

p én nem/nem én

p találtam meg vagy fel,

p azt nem is érdemes kutatni,

p illetve az nincs is fel/megtalálva

p Amit

p én nem tudok,

p azt nem is érdemes,

p fölös-káros megismerni

p Amit

p én nem

p érek fel ésszel,

p az módfelett idegesít

p és ezért el is pusztítom

p Amit

p reggel tiltok,

p azt délben engedem,

p délután már támogatom,

p és este kötelezővé teszem

p Ámokfutó

p vagy, ideig-óráig

p még szabadlábon,

p aki közben mindent és

p mindenkit feketére fest

p Mielőtt

p évtizedes

p kemény készület után

p a balett-táncos rövid ideig

p végre már a csúcson lehetne,

p kettétörik lába és pályafutása.

p Más protekciós túlsúlyos tramplik ott vannak,

p de felgördül a függöny, s vége a protekciónak –

p ráadásul mázsás balerinát kellene emelgetnie,

p aki szintén nem a tudása alapján került ide…

p x

ÁBRÁNDOS FIÚ

A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent;

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szivemmel

Csak üdvöd szomjuhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

„Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!”

Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szivem vérével öntözé.

Mártírszivemmel a kereszten

Világ szivét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágyban

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

„Merész álmod hiú;

Légy átkozott és számüzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!”

De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt;

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kivánom.

S legyen, miért szivem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.

[Szenic, 1890. szeptember 21., 1892. május 2.]

p Antropológusként

p – hol karosszékben,

p hol meg a helyszínen –

p szellemileg előkészítem

p a gazdasági gyarmatosítást

p Anyám

p se ismerne rá,

p annyira idomultam

p az új befogadó csoporthoz

p én meg már le is nézem Őt…)

p Annyira

p aggódom

p a gyermekem jövőjéért,

p hogy nem segítem felnőni –

p jobb neki az inkubátor-házban,

p a védett meleg mamahotelben…

p Annyira

p kötetlen

p a munkaidőm,

p hogy az Úr napját

p sem tartom meg –

p rám ez nem vonatkozik…

p Annyira

p megszállott,

p annyira megszállta

p a Tagadás szelleme,

p hogy másnak már

p benne nincs helye…

p Annyira

p okosítalak ki,

p hogy engem csodálhass,

p de felül ezért mégse múlhass

p Annyira

p tetszik saját alkotásom,

p hogy szerelmes is leszek bele

p (Pygmalion – My Fair Lady stb.)

p Majdnem

p annyit kibírok,

p mint egy indiai fakír,

p csak az igazságot nem viselem el

p Kitűnő

p aranyifjúként

p heccekben és

p korhelykedésben

p tűnik ki a filiszterek közül

p Arany-

p ketrecemből

p szajkóként szórakoztatom

p a kíváncsi fizető publikumot

p Arányt

p tévesztve

p ágyúval lövök a verébre,

p és sasként kapkodok legyek után…

p Arra

p tanítalak, hogy

p káros előítéletesen

p potenciális bolti szarkaként nézz

p a kicsit rosszabbul öltözött vevőkre

p Áskálódásai

p csak elmélyítik

p a generációk között

p ékekből lett szakadékot

p (és csak azértis angol szót

p erőltet a „nemzedék” helyett)

p Médium vagyok –

p automatikusan írok,

p de nem isten diktálja a szöveget,

p hanem a főnök vagy az ital stb. stb.

p Az

p „outsider”

p régészt, történészt

p személyeskedve stb. „bírálom”,

p pedig az üzemi vakok helyett

p ők adhat(ná)nak új paradigmát….

p Az

p „unfair

p play” szellemében

p oroszlánbarlangomba csalom, s

p egy laikusra tíz profival támadok

p Az

p adat-

p behajtásban, –

p beszolgáltatásban

p és azok kiértékelésében

p fondorlatosan közre-működő

p Hét

p nyelven,

p így az angyalok

p nyelvén is beszélek,

p és kihalt nyelveket is értek,

p de szeretet az nincs bennem

p Az

p arany

p középutat

p összekeverem

p a középszerűség

p kiválók feletti rémuralmával

p Az

p áruját

p szédelgőn feldicsérő

p rabszolga-kereskedő vagyok

p az emberpiacon, a „lányvásárban”

p Az

p átnevelő

p munka stb. táborok

p agytrösztjében vagyok

p ambiciózus belső segédmunkatárs

p Az

p egész

p világot akarom

p az én szektavezérem

p hű tanítványává tenni,

p s ez a nagy cél minden

p eszközt szentesít előttem…

p Az

p égi

p lajtorja helyett

p vagy a szamárlétrán kapaszkodok,

p vagy kussolva lapulok, s kivárom időm,

p amíg a jobbak elesnek, kivándorolnak,

p diliházba vagy börtönbe kerülnek…

p Az

p egykézés

p példáját felmutatva

p és agit-propagálva is

p a nemzet sírját ásom

p (nem kézi, de gépi erővel)

p Az

p egyszem

p gyereknek

p kétféle-kettős, ellentétes

p erkölcsi nevelést adok és adatok

p Leépítem

p az „ingyenes” közoktatást,

p kontraszelektált a tanári kar –

p az én gyerekeim persze nem oda,

p de drága alapítványi suliba járnak

p Az

p éjszakai

p műszakot is vállalom

p (az éjszakai édes élet

p koronázatlan császárja…)

p Az

p élet vize

p – „spiritusz” –

p helyett híg lelki

p fröccsöt adogatok

p Az

p életben

p eljátszom

p a Nagy Mártír

p támogatandó özvegyét

p (Csiky Gergely: Paraziták)

p Az

p életben

p én játszom

p a bosszúálló

p Jóisten szerepét

p (Sándor Mátyás,

p Monte Christo grófja)

p A

p kegyetlen

p aránytévesztő,

p életfogytiglanit

p indítványozó ügyészre

p vérbíróként még rá is licitálok

p (még jó, hogy a védőügyvéd

p is súlyosbításért fellebbezett…)

p Az

p ellenérdekű fél

p titkos küldetésével

p fogadatlan prókátor vagy

p Az

p elme-

p bajtársak körében

p fövünk a saját levünkben,

p és ülésezzük agyon magunkat

p Az

p élőszó

p zsibongó piacán

p cserfes-pletykás kofaként

p mindenkit túlordítok, túlharsogok

p Az

p első

p hatalmi szóra,

p ill. a pofon ígéretére

p felfüggesztem az elveimet

p Az

p első

p kudarc után

p végleg pályahagyó lesz,

p s elmegy Nyugatra cselédnek…

p Az

p első sikereim

p babérjain ülök-üldögélek,

p s ebből akarom kihúzni nyugdíjig

p Az

p első vissz-

p hangtalanság után

p már csak káromkodok, fütyörészek

p (mint Adynál a Hortobágy poétája!?)

p Az

p embereket

p szellemi stb.

p a divat egyen-

p ruháiba „kényszerítve”

p butítom és csúfítom el

p Kasztok

p Az embereket is,

p már születésükkor

p első-, másod-, illetve

p harmadosztályúakra osztom,

p s eszerint kapnak oktatást, nevelést

p Az

p emberi

p „agyat”

p táv-irányítva lebutítom,

p az embert szellemileg leépítem

p Az

p emberiség

p „rossztevője” vagyok,

p mint filozófus fejedelem,

p aki szabad kezet kapott,

p hogy az utópia megvalósuljon…

p Az

p emberiség

p az egyetlen barátom,

p de te hiába kopogsz az ajtómon,

p be se engedlek, pedig csak sót kérnél…

p Az

p emberiség

p jótevője lehetnék,

p vásári mutatványossá,

p házaló-kéregető verklissé,

p vagy selyemfiúvá züllök…

p Az

p embert

p robotgéppé

p degradálom le,

p mint az ún. Utópia

p filozófus fejedelme

p Az

p én érdemem,

p ha felépül a beteg,

p ha nem, annak oka a balszerencse,

p vagy a beteg együtt nem működése…

p Az

p én

p Keresztelő

p Jánosom jelmondata:

p ne szólj szám, nem fáj fejem

p Az

p én új

p szabadelvűségem,

p a neoliberalizmusom:

p magamnak mindent megengedek,

p téged meg ellehetetlenítelek, kirekesztelek

p x

Komjáthy Jenő

OTTHON

Amért van békés otthonom,

Ne mondj boldognak engem!

Felhők borítják homlokom,

Mély gyász borong szivemben

Köröttem boldog kedvesim:

De vannak elhagyottak;

A hideg éjben gyermekim

Künn fáznak, künn zokognak.

Fagyos szárnyával élesen

Megcsap az ősi szégyen:

Járnak magán, testvértelen,

Testvéreim az éjben.

Mit ér, ha boldog hajlokom

Betöltve puha kéjjel,

Ha szívem nem szakíthatom

Milljó darabra széjjel!

Mit ér, ha itten csönd honol

S beleng az égi béke,

Ha künn a poklok vésze forr,

Öröklött bűnök mérge?

Ott kívül minden reng, remeg,

És rajta nincs hatalmam.

– Megállhat-e, ó, Istenek,

E fészek ily viharban? –

De nem e fészket féltem én,

Nem csupán e családot;

Boldoggá tenni vágyom én

S ölelni a világot:

A boldogságot gyűlölöm,

Mely megbuvik magába,

Melyből a főrész nem ömöl

A nagy embercsaládba.

A boldogságot megvetem,

Mely egy kicsinke koncon

Lapulva rágcsál kéjesen,

– Pákosztos eb a csonton.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,

Nem lehet senki boldog;

Rossz szív, mely önmagába fér,

Az önzők mind bolondok.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj

Addig boldognak engem,

Míg emberszív fájdalmat ont,

Könny ég emberszemekben!

Tudnám csak, hogy megváltanám

Véreimet a vérrel,

Magamat szétszakítanám

Milljó darabra kéjjel!

De addig csak hadd hordozom

A zordon gyászt, az átkot,

Hogy boldogítani nem tudom

A nagy embercsaládot!

[1893. február 27.]



Szellemi-társadalmi elit

Hivatás, pokoljárás és árulás

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, végzettségük, helyzetük stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/áthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

A hivatásuk magaslatán állókról, az emberiség jótevőiről,

akik a jót jól csinálva nagy segítséget nyújtanak másoknak:

papok, bölcsek, tanítók, gyógyítók, tudósok, művészek, vezetők,

akiknek sokszor a pokoljáró dudás sors a „jutalmuk”/”büntetésük”.

És azokról, akik hivatástudattal és lelkiismeretesen stb.,

de épp a rosszat csinálják jól: pl. summa cum laude végző,

magát továbbképző, de a mai protokollt követő-betartó,

betegséget „gyártó”, fenntartó, súlyosbító diplomás orvos.

És végül, de nem utolsósorban azokról az áruló írástudókról,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

Valamennyire mindenki „értelmiségi”, vezető, segítő,

ahogy pl. a családfő-szülő pap, nevelő, tanító, gyógyító is stb.

A jó édesanya a gyerek legnagyobb kincse, de van mostoha is,

sőt még ennél is rosszabb: a pokolba vivő majomszerető stb. stb.