Eugéniusz: Emberkórok II.

Bölcs-balga/boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típuspéldatár



Eugéniusz: Emberkórok II.

Az emberélet/világromlás magyarán írva

Szándékok-következmények/okok-okozatok

Elvek-tettek, magatartások, jellemek, sorsok



A

kártyajáték

pusztításáról

A Katolikus Néplap

verssorokba szedte intelmeit

„Most már hitéletünk

árnyékoldaláról szólandunk.

Környékünkön a kártyajáték,

ez a társulatok ördöge,

a családok hóhérkardja,

ez a czifra koldusbot,

ez a sátán útja,

ez az erény-rabló,

ez a titkos könnyek gőzfelhője,

ez a mosolyogva gyilkoló játék

nagyban kezdi űzni pusztításait,

s annál szomorúbbak lesznek majdan nyomai,

minél korábban nyújtott neki alkalmat

homályos szárnyaival a korán megérkezett tél.

*

Neked jámbor házi gazda,
Ha rossz úton nem vagy még,
Tudnod kell, ha józan ésszel
Megáldott a kegyes ég:
Ha nem kívánsz öregkorban
A házaló koldussorban
Nyomorkodni és fázni,
Tilos legyen kártyázni! —

Kártyajáték olyan játék,
Hogy az ember akár nyer,
Akár vesztett, szíve mindig
Nyugtalanul dobog s ver;
Mert a ki nyer, többet óhajt,
A ki vesztett, vissza sóhajt
Jutni régi pénzére;
S ez vezeti vesztére.

A czapári és máriás,
Tartl, vojta, és tarokk!
Elmegy ezen sok lázsiás,
Óra, gyűrű és a rokk;
Szegénységgel nyomor párul,
Ha még ehhez hozzá járul
Halberzwölf és makkaó,
Lengyelbank és fáraó.

Az embernek életében
Oly érzékeny drága kincs,
Mit a kártyás el nem játszik,
Még csak gondolatban sincs;
Sőt magát a drága időt,
A gyöngyöt- és aranytermőt,
Mely soha nem tér vissza,
Elkártyázza, eliszsza.

Nyugta nincsen; éjjel-nappal
Mint kísértet jár vele
A bálványzott kártyakönyvnek
Harminczkettős levele;
Soha nincsen önházában,
Viszketeg van a lábában,
S szeme mind azt kémleli,
Kártyatársit hol leli.

Mikor leül az asztalhoz,
Bajlódik erszényével;
Nyer és veszt a boldogtalan
Változó szerencsével.
Ha nyer, gerjeszt irigységet;
Ha veszt, okoz nevetséget;
Csúfot Űznek belőle,
S viszik pénzét előle.

Ember soha nem hallotta,
Hogy kártyából valaki
Becsülettel s szerencsével
Vergődhetett volna ki;
De hallottuk, hogy szegénység,
Átok, halál, végső ínség
S kétségbeesés magából
Született a kártyából.

Tűz és víz ha károsított,
Vigasztal az még innen,
Hogy ad mást a gondviselés;
így akará az Isten!
De mit kártyán elvesztettél,
Azért felelőssé lettél
Istennél és magadnál,
Gyermekidnél s párodnál.

Tóth Sándor

pppp

p 1

p Előre iszol a medve bőrére, ittasan megesz a maci

p A szüleit is besúgó gyerek az iskolai pozitív minta

p Az ügyes rágalmazó, karaktergyilkos nagy becsben

p Az írástudók lelkiismerete elég olcsón kibérelhető

p Akinek nem Jehova az istene, az ki is irtható (ne ölj!)

p A gyilkosság a legnagyobb bűn, a háborúban érdem

p A materialista rossz tudást jól csináló idealista orvos

p A kényszerű „oltás” ellen tiltakozó ön/közveszélyes

p

p 2

p A baj okát kinyomozó (újság)író lesz „a nép ellensége”

p Bármit bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják „békén”

p Elhiszi, tényleg az egész világ az ellensége (cigány-himnusz)

p Hiába drágakő/gyémánt ő, ha nyers maradt, csak csiszolatlan

p Mindenki egyenlő: a középszer társaslélektani/politikai terrorja

p Ő mindig takaréklángon pislákol, sosem járatja csúcsra magát

p Aki, mint a korsó: addig-addig jár a kútra, amíg el nem törik

p Aki, mint zsoldos katona, csak addig szolgál, amíg még fizetik

p

p 3

p Mint a részeg, pont a rablók előtt dicsekszik sok pénzével

p Ő éjjel leveri a folyóba a cölöpöket, majd nappal „vízen jár”

p Az istennek se mond le agyondédelgetett élethazugságairól

p Aki addig nem ír verset, regényt, amíg nincs ehhez diplomája

p Aki egy kontár: vagyis nem mestere, de hóhérja a szakmának

p Az örökös raktárra aggályoskodás miatt vagy oly koravénülő

p A keblén kígyót melengető – de a segítő kézbe beleharapó

p Az ún. pálforduló megtérő – közelebb kerül a húsos fazékhoz

p

p 4

p Kakukkfiókát anyaként tápláló, az övéit már kilökdösték

p Neki a dodonai, sokértelmű jóslat maga a tuti orákulum

p A teher alatt magasra nőhetne a pálma, de így elsatnyul…

p Akinek minden arany, ami fénylik: üvegszilánk gyűjtő

p Aki harmadnapra már megszokja: büdös ketrecben „él”

p A tüzet csírájában el nem fojtó – martaléka lesz a háza

p A kis füllentéssel megállíthatatlan hazugságlavinát indító

p Ő mindent „tudatosan” csinálna, még a ki- és belégzést is

p

p 5

p Magát örök szolgaságra ítélő: idegen istenképet imádó

p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, egylábú mankós ember

p A maga ura: akkor beszélhet, ha kérdik: „Kuss!” a neve

p Aki a cukros bácsi kedves szavait hiszi/névértékben veszi

p A hízelgő álbarátok miatt téves tévés pályán futó, s rekedő

p Felfelé seggnyaló, oldalt könyökölő, lefelé taposó karrierista

p Az ún. bölcset csak külsőségeiben, de abban majomutánzó

p A három lépés távolságot követelő: ki simogatná így meg?

p

p 6

p Aki kisökörként a nagy Jupiternek képzeli/tartja magát

p Gonosz pletykás: ravasz rágalmakat név nélkül terjesztő

p Nem írja le, csak négyszemközt mondja/máként letagadja

p Az utolsó pillanatig hitegető, majd cserbenhagyó, lelépő

p Ha bajba kerülsz, még azt is letagadja, hogy ismer: Péter

p Az élettárs hibáit felnagyító, viszont az erényeit kicsinyítő

p A szájából segget csináló – akinek csak disznóláb a keze!?

p A szájhős „oroszlánvadász”, akire egy kisegér is frászt hoz

p

p 7

p Szájhős, csak a szája jár, de egy leányt csókolni sem mer

p Mértéktelen: kicsiben orvossága lenne, nagyban a mérge

p A hamis mellett minden illúziót porig romboló rontó-bontó

p Szutyok mosdóvízzel gyereket, rossz pappal Jóistent kiöntő

p Aki egy becsületkasszába nem tesz, de vesz: tolvajok alja

p Az örök halogató: a (tűzoltó)munkád a körmödre égető

p A gyorsan felbuzduló, de hamar feladó szalmaláng lélek

p Az önfelmentő/önbűneit ajnározó, de ádáz bűnbakkereső

p

p 8

p A csalárd róka-gólya vendégség mindkét bús kárvallottja

p Akivel a parazitája sikeresen elhitetheti: ő legjobb barátja

p Aki nem is kezd munkába, így nem is jöhet meg a kedve

p Hazárd vőlegény: egy zsákbamacska feleséget „vételező”

p Akinek örökké üres a zsebe: még a kóbor kutya is lepisili

p Meddig hordója teli, addig volt büszke tartású, járású deli

p A „fölös/káros” öreget jégre, büdös barlangba stb. teszik

p A beteget már nem gyógyítják: hulljon a férgese, a gyenge

p

p x

pppp

Andor a bukott kártyahős

Nyulassy Antal

Szent Benedekrendi áldozópap és tanár

1865-ben Kátyolatok a nép életéből címmel,

Mulatva oktató versek alcímmel adta ki versfüzérét.

Az Andor úrfi negyedik fejezetében olvashatjuk

az „Andor a bukott kártyás” című részletet.

Díszes termekben ékesen
Öltözködött szép úrfiak
Szilaj kedvök zaj-árja közt
Pajkosvígan hullámzanak.

Ürül a sok tornyos pohár;
Fölzúg a durva szenvedély;
Elhúny a józan elmefény;
Csak a bünéj uralma él.

Andor vígan, felejtve mind,
Mit a kegyár sugallt belé,
Rakonczament elem gyanánt
Tör a vad czimborák elé.

„Vigan fiúk, az angyalát!
Van pénz elég, tárczám tele.“
S a szép fiúk viszhangja zúg
Miként a vészorkán szele.

„Mi lesz ma; sorsra bajfelek!
Kalabra, avagy fáraó,
Hármas, négyes, halber, tarokk,
Pumszt, sántala, vagy makaó”…

Nehány perecz; és a társaság
Játékkörökre vált helyet;
S füstfellegárny övedzi a
Nyervágyban égő képeket.

„Szerencse istenasszonya,
Pillants reám, hívem maradj!“ –
„Hilf Számiel! rabod leszek,
Csak még ma, még ma el ne hagyj !”-

S a ferb1i járja; oh gálád,
Istentelen kalóz-sereg!
Mosolygó daemon a remény.
Környezzetek véd szellemek!

Az óra zengő sodronya
Rég elveré az éjfelet,
S a rablóbanda még híven
Ül, oh magasztos élvezet!

A reggimának hírnöke
Kong már a tornyok érczein;
S a napsugár üdvözletet
Rezg a korány lehelletin.

A hívek térdre hullanak,
Hálát rebegnek ajkai. –
Csak ők nem látnak s hallanak;
Némán borongnak arczaik.

A reg világa betekint
A lámpafényes körbe már;
Ők öntudatlan ülnek ott,
S a koczka-kártya egyre jár.

Most tarka szitkok hangzanak,
A szenvedély dühöngve dúl:
Kettő között foly a vita;
A vész nagy, irgalmatlanul!

Ez mindenét, az mindenét
Föltette a négy lapra mind:
S a gilguli nem Andoré;
Az ékszer és pénz veszve mind!

Jéggé fagyasztva néz körül,
Ajkán a szó s hang elakad;
Kihalva minden gondolat;
Bágyadt szeméből köny fakad.

Zilált kedélye romokat
Láttat jövője dúlt egén:
Az ajtón rögtön kirohan,
S ki tudja, mit teend szegény…

ppppppppp

p.s.:

A mese rólad szól, ismerj te önmagadra

és jó szellemben/lélekbátran változtass!

Sokszorosan több múlik rajtad, mint azt

gyáva önigazolásból, felelősséghárításból

te hiszed, vagy „csak” másokkal hitetnéd…

Bajod felismerése már a gyógyulás kezdete

(tünetazonosítás, diagnózis és oki terápia –

gyógyulás: krízis után jobb lett, mint volt…!)

Még az ún. betegség is egy isteni segítő jel:

isteni rendeltetés-szerűen használd magad!

Csak önmagadtól és jószándékú barátaidtól,

és az ún. segítőidtől védjen meg a Jóisten,

az ellenséggel meg majd elbánsz te magad is

(vagy még a hasznát is veszed, ha szereted:

igazat mond, tanít, motivál, doppingol stb.)

Halmozottan hátrányos helyzetű volt

Hamupipőke és Kukorica Jancsi is, s lám!

És nem csak a mesében lehet sárból arany,

de a sarat ne tartsd becsülendő aranynak…

És pláne ne csinálj a jószerencsédből balt!

A sátáni zsarnokság, a Gonosz birodalma

sem természeti csapás/földönkívüliektől való –

aktívan-passzívan mindenki szem a láncban:

kollaborál/cinkos néma bűnpártoló, balek stb. stb.

Vaskori pokolból lehet végpusztulás, de aranykor is!