kb. 7 perc olvasás

Az önsorsrontás igaz tükre – III.
Élet-kulcsmondatok magyarán
Létjavítás, őrzés és/vagy rontás
Az oly boldog(talan) élet-halál a tét
pppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
A táltos paripák vagy állatorvosi lovak
A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol
Emberélet-minőség vizsgáló példatáram

Amit közvetlen/közvetve magadnak árthatsz
Szellemi, lelki, testi és társas életek s halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppppp

Csokonai Vitéz Mihály
Zsugori uram
Esmérek én egy vént. – Ki az: – Neve nincsen:
Régen eladta már aztat is a kincsen;
Sőt míg bírt is véle, magában tartotta,
Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. –
Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett,
Egy ház, melyet náddal önnönmaga szegett.
Van két palotája a Piac-utcába,
De azt a rácoknak adta árendába;
Maga e kunyhóba éhezvén kucorog,
S elméjébe mindég a drágaság forog.
Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal,
Tisztelvén a Mammont örök áldozattal.
A bús gond béesett orcájában hever,
Mérget kedveltető kincseiből kever.
Oly sárgák orcája sovárgó gödrei,
Mint aranyára vert királyok képei:
Mint a sírból feljött halott útálsága,
Amelyről minden húst a párka lerága.
Most is azért sóhajt és dúl-fúl magába,
Mért nem adhatja az áert árendába.
S öszvekalkulálván saját számadását,
Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását.
Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, –
Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget
Ma csak harminc arany jött bé a kasszába,
Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába.
Azonba mely szörnyű károm következe: –
Itt jajgat, s fejére kúlcsolódik keze –
Mely szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta,
Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő,
Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
p 1
p Az ingyen ajándékot zsarolva követelő méltatlankodó
p Antialkoholista, mértéktartásban rossz szenvedélybeteg
p A töméntelen ingyen jó dolgokért mindennap hálát nem adó
p Főleg/csak feleslegest, sőt károst, de azt viszont igen jól tudó
p
p 2
p Mezítláb a csupasz anyaföld-erőforrást nem/alig-alig érintő
p A földi halandósága neki botrány/isteni büntetés, de egy életunt
p A régi, „jóvátehetetlen” tévedése miatt örökre vigasztalhatatlan
p Lukas-üres zsebű tarháló éhenkórász: még a kutya is lepisili
p
p 3
p Az ígéret/fogadalom súlyát nem értő komolytalan hitelvesztő
p Vaklármái miatt hiteltelen, a bajban már hiába kiáltó pásztorfiú
p Országos nagy bűnök és gazságok kis cinkos néma bűnpártolója
p Egy élő anakronizmus, egy kortévesztő, a jelenből fájón elvágyódó
p
p 4
p „Ittasan” nem látja az ördögöt: az elbújt a szerződés részleteiben
p Lelki teherbírását tesztelő: pont ádáz ellenségével költözik össze
p Nem istene belső sugallatára, de a csoportnyomásra „oltakozó” stb.
p Bedugja mind a két fülét: egyfolytában csak önmagát/zenéit hallja
p
p 5
p Jó ügy alázatos szolgája helyett egy nagy büdös szemétdomb ura
p Ő oly elfoglalt: őneki nincs ideje arra – keresni az isten Országát…!?
p Átvett „aranyköpése”: „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”
p Ép elméjét bontó: a kijózanodásig szándékosan őrült: holt részeg
p
p 6
p A lelki nemesedését a teste tartós rafinált ön-gyötrésétől váró
p A legkisebb szenvedéstől is irtózó: inkább nem is szül gyermeket
p Fájdalomfóbiás önérzéstelenítő: akkor inkább gyönyört se érezzen
p Egy világmegváltó álmodozó volt, s lett álmos „alvajáró” adófizető
p
p 7
p Ön-eláruló ún. emberszólás: aki mondja másra, az mondja magára
p Feltétlen egy őt is mélyre lehúzó csoporthoz tartozó, az önfeladásig
p Bármiről lemond, és minden sértést lenyel, csak vegyék be a játékba
p Amit erő/balsors vesz el, az visszajöhet, de amiről önként mond le…
p
p 8
p Nem sokallja a „szabad szólása” diliflepni-stigma árát: ráhagyják…
p Neki csak játék az élet: ha nem megy, akkor kiszáll: nem ér a neve…
p Csak egy pirrüszi győzelem – csatanyerése ára: a háborút elveszti…
p Nem akar, vagy már nem tud lazítani: el is pattan a túlfeszített húr
p
p 9
p Rosszkedvű adakozó: mintha fogát húznák – ő csak kapna/potyázna
p Még fel sem fedezte az adakozás kimeríthetetlen tiszta örömforrásait
p Az örömtelen magához is fösvény, aki a legnagyobb nyomorban „él”
p Az életfogytig segélyezett alamizsnás, aki még gyűlöli is az eltartóit
p
p 10
p Nem veszi komolyan a (rém)álmait, neki az nem is az ő „valósága”
p Naphosszat gyötri az agyát a hajszálpontos álomemlék felidézéssel
p Mindent gyűjt, semmit nem selejtez: raktárlakásból lassan kiszoruló
p Isten nem ver bottal: ronda-ocsmány lelke teljesen kiül az arcképére
p
p 11
p A jótündér még az ő bolond kívánságát is teljesíti, ő meg attól koldul
p Úgy jár, mint a mohó Midasz király: az étel is arannyá válik kezében…
p A kevesebb sokkal több lenne: szesztestvérek helyett egy igaz barát
p Baráti fék nélküli bringán indul-száguld a züllés lejtőjén a vesztébe
p
p 12
p A tudás keserű gyökereiből ő nem kér, csak az édes gyümölcséből
p Se tehetsége, se szorgalma nincs – pénzért vesz hegedülni tudást!?
p Még ő csalódik, ha rádöbben: pénzért vett szerelemnek ecet az íze
p Olcsó-hamis vigasza: savanyú az a szőlő/nő, amit ő már nem ér el
p
p 13
p Nem ver gyökeret, sehol nincsen otthona, hajtja az ő „cigány vére”
p Neki mindegy, csak gomba legyen: ehető vagy mérges vagy bolond…
p Mindent dafke fordítva csinál: elbújva eszik, és utcán kakál és nemz
p Az örök haragot kitartva mások vétkéért ártatlan önmagát bünteti
p
p 13
p Ha elvileg ingyen van, nem értékeli: szellemi közkincsek garmadája
p A majd’ mindent pótló szerelmet holtig helyettesítené bármi mással
p Nem ápolja a létfontos baráti kapcsolatokat, amik így el is száradnak
p Újabb-újabb boldogságpirulákat faló, de így a detoxikálóban végző
p
p x

EGY FÖSVÉNYNEK LEÍRÁSA
Míg Plútó jóságát nem közlé emberrel,
Amíg meg nem vesztett sokat édes szerrel;
S mihelyt az Úr őket veré gazdagsággal,
Bemocskolták éltek sok rút gonoszsággal.
Mert ebből származott az a fösvény elme,
Amellynek csak a pénz minden segedelme;
Mert a crézusi kincs a fösvény szentsége,
Ha pénzt kérnek tölle, mindjárt van mentsége.
Akármi nagy vétket nem fél vinni végbe,
Csak hogy bús ládája pénzzel telhessen be,
Csak hogy pénzt adjanak, rágja a fa héjját,
Bosszantja az Istent, ha nem éri célját.
A pénz kívánságát addig el nem únja,
Míg örökre szemét maga bé nem húnyja,
A gondtól gyötretik lelke s tetemei,
Nem esmérnek álmot béesett szemei.
Leesik lábáról szörnyű rohanással,
Búsúlt orcájára borúl nagy sírással,
Ha látja, hogy pénzét viszik a tolvajok;
Nem bánja, ha testét epesztik sok bajok,
Így felel a fösvény keserűségébe,
Mikor gyötrettetik súlyos inségébe:
Ama boldog idők, jaj, úgymond, elmúltak,
Mellyekben szegények lábamhoz borúltak,
És tetszésem szerént magokat intézték,
Mert pénzemért szavam mint törvényt, úgy nézték.
Cs.V.M.

ppppppppppppp

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív vagy negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A vers, mese, ige, példabeszéd, életkép/bölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p p.s.:
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
