kb. 16 perc olvasás
Eugéniusz:
A boldog(talan)ok – XII.
Létrontás vagy javítás ABC
Szellemi segítség lélekbátor keresőknek
Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások magyarán írva
ppppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
pppppppppppppppppppppp
Arany János:
A POLOSKA
Rímes próza
Makámát írni
– mint Abu-Mohammed Kazim
Ben-Ali Ben-Mohammed Ben-Othman Hariri
– nem tréfa dolog;
– annyi, mint: repülni gyalog,
– s ki egyszer ebbe fog
– nagy veszedelem érheti:
– lábát izibe megütheti,
– orrát is betörheti.
.
Mindazonáltal én megkisértem,
– úttörőnek bukni is érdem;
– aztán meg nem szabad-e, kérdem
– prózát versben írni
– már így ni!
– mikor annyi verset írnak prózában
– a két nemes magyar hazában,
– de kivált mostanában!
.
No tehát a csimaz vagy poloska
– legyen lelkesedésem pocka,
– a tárgy legalább nem ócska;
– pedig ez is tesz valamit nálunk
– hol annyi az ütött-kopott
– nem mondom: lopott
– hogy csupa zsibvásárban járunk.
.
Aztán hisz tárgyam elég klasszikai:
– szúnyog, csimaz egymásnak vérrokonai,
– s ha Virgil az elsőt megénekelte,
.
Poloska, jövel te! Van egy, ki millió,
– az ő neve légió;
– eredetileg szőke faj,
– mint a vaj;
– de ha más ég alatt meghonosul,
– mások vérén megpotrohosul:
– barnára fajul akkoron
– mint a csöppentett… korom.
.
Világosság élő magzatja
– Kánt is megmondhatja [*]
– de szereti a sötétséget
– filantrop céljai végett.
.
Külsejét ami nézi,
– rajta ugyan kevés a vitézi,
– arca penészesen úriás,
– termete sem igen daliás,
– háta pedig kifelé görbe,
– karcsusága átmegyen a körbe,
– noha páncéllal is bír
– mint egy kürazir
– evvel azonban nem mellét fedezi,
– hátát védelmezi.
.
Van továbbá neki jó fegyvere,
– csípni, szúrni ugyan tud vele,
– hanem amivel ellenséget űz,
– nem annyira fegyver, mint a… bűz.
.
Egyik erénye a háziasság,
– nincs vériben a zajos vigasság,
– nem zavar egykönnyen rendet,
– nem tör csendet;
– természete birkai békes,
– türelemmel ékes,
– oly józan, oly éber,
– mint egy héber.
.
Éji magányban, rejtve működik
– tíztől circiter ötig,
– feláldozza szende nyugalmát
– nem is üt semmi lármát,
– virrasztja az emberiség álmát.
.
Nappal azonban visszavonul,
– (gondolom: ír, tanul,)
– önlelkibe mélyed,
– keresi a rejtve levő mélyet
– mint egy filozóf.
.
Ah – nincs kerevet, szófa,
– nincs ágynyiladék
– vagy falhasadék
– oly mélyen magasan
– hova ő be ne hasson,
– mit föl ne kutasson.
.
Különösen tetszik néki
– minden ami régi,
– vagyon ahhoz privát gusztusa,
– ő annak született antikvariusa.
.
Gyönyörködik a müvészetben,
– festett szobában, képkeretben
– nagy hajlamot érez rája,
– van saját műiskolája,
– s ha eljön az est
– ő maga is fest.
.
Hát még minő kedélyes!
– kivált mikor éhes,
– szárnyával arcod gyöngén legyezi
– mialatt véred veszi.
.
Sohasem ereszkedik nyílt csatába,
– ha kergeted, gyors neki a lába,
– eltűnik egy perc alatt
– mint villám s gondolat;
– de legott visszatér,
– noha engedelmet se kér,
– gallérodba ragad,
– s „eszi a nyakad”
– aztán megint ill’a -berek!
– mint az ügyes guerilla,
– meglapul az egész kamarilla.
.
Túl szerénység neki nem kenyere,
– nem várja, hogy híják szépen: gyere!
– hova egyszer vendégül beférkezik,
– onnan ugyan szűrit többé ki nem teszik.
.
Egyébiránt nagyvároson született,
– lenézi a nomád életet;
– paplan alatt jobb szeret hálni
– mint rusticálni.
.
Hazája művelt Európa,
– szerelmes a civilizációba;
– s míg honn marad a tábor törzse,
– mindig elébb nyomul előörse
– szárazon úgy, mint vízen át;
– neki találták fel a gőzmasinát:
– nyugat felől keletre vándorol,
– békésen hódít, még nem is porol.
.
Mint polgár: kozmopolita,
– ő nem mondja: „si est vita – non est ita „;
– hanem megindul apraja, véne
– hazát keresni ott „ubi bene”.
.
Bú nélkül hagyja el az ősi lakot,
– és mint madár ha elejt egy fűmagot
– dúsan tenyész föl a meddő kopár:
– csimazból is elég egy pár.
.
Kiválóan ügyes telepedő:
– ha egyszer ráülhet, övé a lepedő,
– lepedővel az egész nyoszolya,
– aztán a ház legkisebb zugolya;
– pár nap mulva hemzseg a gyarmatos,
– ha nem tetszik, pusztuljon a lakos!
.
Nincs korlátozva, bizonyos geogr. fokig,
– minden klimát azonnal megszokik,
– s ne félj, hogy elszökik!
– nem háborgatja ily könnyelműség,
– jelleme a ragaszkodó hűség.
.
Bármely idegen elembe’
– teszi magát otthonos kényelembe,
– ősi szokásit el nem hagyja,
– vérit soha meg nem tagadja,
– nem alkalmazza senkihez magát:
– aki vele van, tűrje a szagát!
.
Legörömestebb útfélen tanyáz
– hol fogadó van, vagy más efféle ház,
– és, mint jámbor apáink régen
– kapva kaptak az új vendégen:
– mindenki iránt megelőző,
– vele bételni se’ győző.
.
Így terjeszti dicső faját,
– viszi a civilizáció zászlaját
– őrszemeit előre kitolva;
– hátrál előtte barbárság, bolha,
– ez kénytelen el-eblábóni:
– „veteres migrate coloni”
– s megújul a világ, ez az ócska,
– no tehát: for, ever, poloska!…
—————————
[*]
Kant
a poloskák szaporodását
a világosság befolyásának tulajdonítá;
ezért hálószobája ablaktábláit nappal
sohasem engedte fölnyitni.
(Heine) – A. J.
p 5
p
p A testvére nagy szerencséjét megirigylő telhetetlen, aki a kincses-
p barlangban eszét és ezért életét veszti: az neki a koporsója is lesz…
p
p Egyetlen nő miatt ő ugyan nem mond le a sokezer/millió többiről:
p neki mind, minél több kell: így igazán egyet se ismerhet/szerethet meg
p
p Aki nem a saját – lelkéből is fakadó – szépségét őrzi, nemesíti, ápolja,
p de a divatos szépségideálokhoz akarva hasonlítani jól elcsúfítja magát
p
p A mindent tudni akaró: tele már a feje/agya – a hasznos helyett is –
p fölös-káros, sőt akár önveszélyes ismeretekkel, (ál)információkkal
p
p Az önbecsapó „boldog”: ő a hátrányból nem előnyt kovácsoló,
p de még a sarat is hetykén aranynak mondó, és abban dagonyázó…
p
p Bolha-elefánt: a bűnösen arányérzéketlen, a saját/társa
p botlásból már-már halálos bűnt kreáló, vagy bűnt-kicsinyítő…
p
p A vitákat elmérgesítő: aki csak olajat önt a már égő, lobogó tűzre:
p a vitából előbb veszekedés, majd abból verekedés/halál lehet/lesz…
p
p Aki nyugodtan/katasztrófaturistaként közönyösen szemlélődik,
p minek neki is menten oltani, hiszen csak a szomszédja háza ég-vész…
p
p Blazírt: a hajszolt érzéki gyönyöröktől, élvezetektől csömört kapó,
p minden iránt közönyössé vált – egy unott, egykedvű, fásult léha lélek…
p
p A bolond, aki a jégeső szőlőjében végzett pusztítása után a „félmunkát”
p magánszorgalommal bevégző, úgymond „Istent” kisegítő istenkáromló…
p
p Az ostobán hiú holló, aki jó vevő a hízelgő beszédre: büszkén énekel,
p és így könnyen kiénekli napi betevőjét, a sajtot a szájából a ravaszdi róka
p
p Aki sajnálja a drága idejét: nem adja meg a módját az evésnek,
p lemond e napi örömökről: moslékot zabál, úgyis egy helyre megy…
p
p Aki a napi új „tudományos” hírek alapján készíti el mindennapi ételét,
p egész napja az étkezésben csúcsosodik ki – a hasa az ő istene, vallása
p
p
p
p 6
p
p Aki találomra megtalálna még egy tűt is a szénakazalban:
p a „vak tyúk is talál szemet” „módszerrel” hiába is keresgélő…
p
p Szimultán sok dologba kap bele: nincs fontossági sorrendje,
p az első elakadás után már váltó, így végül semmit se bevégző
p
p A nagy blöffölő, aki majd nagyon hamar blamálja magát –
p a nagy hencegés utáni nagy megszégyenülés elszenvedője…
p
p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van
p Aki olyan művet, zenét stb. nem fogad be, ami lelke mélyére láttatná…
p
p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja –
p aggódva figyeli a betegsége súlyosbodó tüneteit, de okát nem hárítja el
p
p Akinek a családi prüdéria, álszemérem ellen csak a trágárság,
p a szemérmetlenség stb. az ifjúkori lázadása: de végül úgy is marad
p
p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől – menekülő is
p Aki az önhibája miatt kergeti magát újabb házasságba, majd tovább…
p
p Akinek a háborús, vészhelyzeti, katasztrófa alatti indokolt spórolás
p már olyannyira a vérévé vált, hogy úgy is maradt, nem tud változtatni…
p
p Ha ma a becsületes munka eredménye „csak” a tisztes szegénység,
p ő ebből kitör, s lesz ferde úton, lebukástól rettegő boldogtalan „gazdag”
p
p Aki azt hiszi, hogy ő magát a „diáknyomorából” kiemelendő csak
p a szép testét kiáruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad…!?
p
p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gondja
p És jókedvűen töltené az életét: tudna-merne magán is jóízűen nevetni
p
p Aki mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni,
p és így hiába is ad le vészhelyzetben segélyhívást, csak nevetnek rajta…
p
p Ő már akkor is nevet/vigyorog, mint egy fakutya, ha a kisujjam mutatom
p Akinek a non stop humorizálgatása igazából csak a sírhatnékja leplezése…
p
p x
Reményik Sándor
Fagyöngyök
Ha könny a gyöngy:
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybefagyott bánata,
Élősködők, mint minden bánat,
Amely az élet üterére támad
És lassan, észrevétlen
Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.
*
Erdélyi József:
Élősdiek
Azt hiszi a rüh, a tetű,
valamint a bolha,
hogy ő az úr, s hogy az ember
alsóbbrendű, szolga.
Azt hiszi a szúnyog is,
hogy azért van a fajta,
hogy ő éljen, élősködjön,
szaporodjon rajta.
Arravaló az ember,
hogy vérével adózzon,
s arravaló a keze, hogy
későn vakaróddzon.
Mind azt hiszi, hogy az ember
Gyalázatos féreg,
a mondhatatlan aljas eszköz
kezében a méreg.
Azt hiszi a poloska is,
nagy-elbizakodva,
s ha üldözik, bizonyára,
fel van háborodva…
*
Aranyosi Ervin:
Kakukk, az élősködő énekes
Erdő mélyről kakukk szó száll,
amerre a kakukk kószál.
Kakukk Marci, Kakukk Marcsi,
kakukknótád hosszan tartsd ki!
Hangos tőled erdő liget,
ám kettőssé vált a híred,
hiszen eszel rovart, férget,
ám nem bélelsz saját fészket.,
tojásaid széjjel szórod,
más nevelje fel porontyod!
Más itassa, más etesse,
éhes óhaját leshesse.
Na és akkor mi a hála?
Nem csak vendég vagy ő nála,
mert sok mostoha testvéred,
kidobálod, s uralsz fészket.
Piciny madár alig győzi!
Étvágyadra nehéz főzni,
összeszedni annyi rovart,
ami téged jóllakva tart.
Hálát persze sosem mondasz,
ám vidáman kakukkolgatsz,
amíg megleled a párod,
s szerelmi kalandod várod.
Aztán élsz, ahogy a Marci,
hevesen tudsz udvarolni.
nagy vidáman kakukkolgatsz,
a háttérbe beleolvadsz.
Csak a hangod az áruló,
hol lehet a kakukkoló.
*
p 7
p
p Ő egy komoly kötelességtudatos felnőtt, felelős beosztású funkcionárius stb.
p aki úgymond „ezért” mindig oly humortalan, sótlan, nyársat nyelt, komor stb.
p
p Aki a többiek rovására szegi meg, cselezi ki titokban a játékszabályokat:
p a közös legelő csapdás rablógazdálkodó – termőföldből neki is sivatag lesz!
p
p Egy balek analfabéta: aki se írni, se olvasni nem tud, és aki még ráadásul
p pont a kapzsi kezelő orvosának diktálja, az meg át is írja, a végrendeletét…
p
p Neki még felnőve is csak játék az egész élet: minden visszacsinálható!?
p Pl. a kilőtt helyett átmenetileg az üvegszem is jó, mert visszanyerhető…
p
p Akinek csak egy ádáz létharcos robotolás az élete: struggle for life,
p maximálisan hiányzik belőle a könnyed, ötletes, felszabadító játékosság
p
p Aki elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő (népe) esküdt ellensége
p és ezért neki mindenki ellen létharcot kell vívnia (lásd: cigány-himnusz)
p
p Aki először még nem mer szólni, még új fiú, frissen megtért stb.
p majd harmadnapra már meg is szokja, hogy egy büdös ketrecben „él”
p
p A tüzet csírájában el nem fojtó/a szomszéd ház égésnél bámészkodó,
p akinek ezért martalékul esik az élete munkájával felépített lakóháza is…
p
p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, és a ki-és belégzést is,
p nem engedi: második természet/vegetatív működése tehermentesítse
p
p A magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó,
p ami szerint ő csak egy eszköz a „kiválasztott nép” céljainak elérésére
p
p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú szellemi mankós ember,
p aki nem támaszkodik a legnagyobbra, a benne is rejlő isteni szellemre
p
p Aki a kocsmában hőbörög, mert őneki nem parancsolhat senki…!
p Otthon/munkahelyén egy meghunyászkodó, övé az utolsó szó: Igenis!
p
p Aki a neki csak jót akaró mosolygó cukros bácsi, vagy ügynök stb.
p kedves szavait elhiszi, és névértékben veszi, aki a javát el is veszi…
p
p
p 8
p
p A hízelgő, az igazmondással a szakítást nem kockáztató álbarátok
p miatt is egy téves pályán futó, és ott rekedő, kínlódó kudarcos életű
p
p Az ún. bölcs mestert csak külsőségeiben, főleg különcködésükben.
p de abban maximális igyekezettel majomutánzó kis epigon, imitátor
p
p Aki mindenkitől legalább három lépés távolságot megkövetelő:
p de ki simogatná, sőt ki ölelné így meg? A testkontaktus-hiánybeteg…
p
p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: hamar pofára is esik…
p Ő az a „Mohamed”, aki azt várja, hogy majd a hegy jöjjön el őhozzá…
p
p Szájhős, csak a szája jár, de amúgy olyannyira kis legény, hogy
p még egy leányt csókolni sem mer, mert fél, hogy nem kapja vissza…
p
p Mértéktelen: ami neki elegendő mennyiségben az orvossága lenne,
p az túl nagy adagban, mértéktelenül már a halálos mérge lesz: pl. a bor…
p
p A hamis mellett minden illúziót romboló: pl. az ún. kulisszatitkok
p feszegetése miatt nem éli bele magát egy színdarab előadásába se…
p
p Ő csak „naturálisan” látja-láttatja pl. a csókot: neki ez gusztustalan,
p mert itt két embernek összetapad a szája és összefolyik a nyála is stb.
p
p Aki a szutyok, mocskos mosdó-mosogatóvízzel a saját édes gyermekét,
p vagy egy rossz pappal magát a Jóistent is udvarra/pöcegödörbe kiöntő
p
p Aki falusi ősbizalommal, naivan még a nagyvárosba költözve is
p egy becsületkasszába gyűjti a munkatermékeinek az árát (éhen hal)
p
p Aki betegesen rosszhiszemű, és végleg bezárkózó lesz és marad,
p ha őt egyszer egy pohár vízért bekéredzkedő ravasz tolvaj meglopta
p
p Aki az örök halogató, a mindenre még ráérő Pató Pál uraság:
p ő még az ún. tűzoltómunkát is a körmére égető, másnapra áttevő…
p
p Aki egy gyorsan és nagyon felbuzduló, fellelkesedő, tettvágyas,
p de nagyon nem kitartó, és nagyon hamar feladó ún. szalmaláng lélek
p
p x
Alföldi Géza
János bátyámtól…
János bátyámtól – feldereng a múltam –
Nagyon sok szépet s igazat tanultam.
Bölcsessége, mit hajlott háta hordott,
Oktatni, ha kértem, sohasem szabódott.
.
Ültem a térdén, istállónkkal szembe,
S mesefonalát meg-megeresztette.
Hogyha megkértem, mesélt a hangyáról,
A hollóról, aki feketében gyászol.
.
Elmesélte az árva tücsök búját. –
Kiöntötte rá kemény, hűvös gúnyát. –
Állatoké volt szíve, teste, lelke.
Talán a bogarat legjobban szerette.
.
Csupa egy melegség karcolós hangja,
Ha térdére mászott egy bohó hangya.
Letette szépen, hogy: Eredj békével! –
Arrébb is pöckölte a botja végével.
.
Csak a poloskáról szólt gyűlölettel:
Lusta és gyáva, piszkos, büdös… nem kell!
Irtsad a kölykét is, ahol csak látod,
A poloska lesz még egyszer a halálod!
.
De hogyha nem bántott? – Kérdés a számon –
Ha téged nem is, másokat se bántson!
Ha még nem is mart meg, majd megmar máskor –
S kemény vad akarat sugárzott markából.
.
Hihetsz kígyónak és hihetsz rókának,
Becsapni – néha! – az is megpróbálgat,
Figyeld meg, szembeszáll, megmar, ha merhet,
Hej, de a poloska álmaidban lep meg!
.
Arcodon alszik, melleden melegszik,
Párnád csipkéi közé telepszik,
Sötétben hősködik, a fényben gyáva,
Az alattomosság a fő érdem nála.
.
Kínoz, gyötör, s ha elkapod, a szentjit,
Hát nem ő, aki sosem csinált semmit!?
Olyan szép ártatlan szemekkel néz rád,
Hogy mért a haragod és hogy lehet vérvád!?
.
Mikor olyan jó s úgy kell a házadban,
Olyan szorgalmas és olyan ártatlan!
Anyja keservit! Piszkos, aljas népség,
Mert kiszívja az a piros ajkak mézét!
.
Mindegy az néki, csecsemő vagy anyja,
… Legyen rá gondod, ne maradjon magja!
Mert, ha csak egy jut házadba belőle,
Máris elköltözhetsz fáradtan előle!
.
Ma még csak egyedül, holnapra száz van!
Pusztítottam is, ahol csak találtam!
Úgy felmagasult János, mint a vén fa:
Még hogy az Isten… a sátán ivadéka!
.
Emlékezz majd rá, mit meséltem néked,
Ha egyszer beléd mar, akkor megérted.
… János bátyámtól, – feldereng a múltam –
Hej, de sok szépet és: igazat tanultam!
Bogen-Ittling, 1949. VIII. 4.
*
Ezra Pound
UZSORA MIATT
Uzsora miatt nincs senkinek jó kő-háza
minden kocka simára csiszolt és illő
hogy arculatát minta díszítse;
uzsora miatt
nincs senkinek festett menny temploma falán
harpes et luthes
vagy ahol szűz fogad üdvözletet
s vágásból dicsfény árad;
uzsora miatt
nem látja senki Gonzagát, örökösit és ágyasait
kép nem készíttetik tartósságra sem együtt-élésre
hanem készíttetik piacra s gyors eladásra
uzsora miatt, mely bűn a természet ellen,
a te kenyered süttetik bűzlő rongyból
a te kenyered száraz mint a papiros,
amelyben nincs jó rozs, sem erős liszt
uzsora miatt az ecset vonala vastaggá lesz
uzsora miatt nincs élesen vont határ
és senki nem talál jó fekvést lakhelyül.
Kőfaragó elszakíttatik az ő kövétől
takács ugyanúgy az ő rokkájától
UZSORA MIATT
nincsen jó gyapjú az árusok kezén
s juh nem hoz jövedelmet uzsora miatt
Uzsora egyenlő a dögvésszel,
uzsora eltompítja a varróleánynak tűjét
és megakasztja a fonó kezének munkáját.
Pietro Lombardo nem származtaték uzsorától
sem Piero della Francesca; Gian Bellini sem uzsorától
s nem az festé »La Calunniá«-t sem.
Nem származtaték uzsorától Angelico, sem Ambrogio Predi,
Sem kőtemplom ezen írással: Adamo me fecit.
A Szt. Trophim templom nem uzsora által,
A Szent Hilár templom nem uzsora által,
Uzsora rozsdával marja meg a vésőt
Rozsdával eteti meg a mestert s mesterségét
A szövőszékben szétrágja a fonalat
Hímzésébe senki sem vegyít aranyszálat;
Az égkéket rákfene borítja uzsora miatt, szétfoszlik
karmazsin,
S Memlingjét nem leli smaragzöld
Uzsora megöli a gyermeket anyja méhében
Megakasztja a férfiú udvarlását
Bénaságot bújtat az ágyba
Fekszik az ifjú asszony s az ő férjura közé
CONTRA NATURAM
Kurvákat hoztak be Eleusisba
Hullák készülnek dáridóra
uzsorának parancsolatára.
KEMENES GRÉFIN LÁSZLÓ fordítása
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Minden, amit csak te önmagadnak árthatsz
és amit mások neked, ha önvédtelenül vagy
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…
ppppppppppppppppppppppppppp
