Eugéniusz: Boldog/talan ember – 5.

Írta: Nagy Jenő · 2016. augusztus 8.

kb. 5 perc olvasás

EUGÉNIUSZ

A BOLDOG EMBER ABCD

Életminőség-vizsgálódások XXI.

A teljes emberélet magyarán szólva – 5.


Petőfi Sándor:

Meddig alszol még, hazám?

Meddig alszol még, hazám?
A kakas rég felkelt,
Kukorékolása rég
Hirdeté a reggelt.

Meddig alszol még, hazám?
A nap is föllépett,
Beözönlő sugara
Nem boszantja képed?

Meddig alszol még, hazám?
A veréb is fenn van,
Telhetetlen bendejét
Tömi asztagodban.

Meddig alszol még, hazám?
A macska is fenn jár,
S tejesköcsögöd körül
Kotnyeleskedik már.

Meddig alszol még, hazám?
Kaszálód füvére
Csaptak a bitang lovak,
S legelnek széltére.

Meddig alszol még, hazám?
Íme vincelléred
Műveli, nem szőlődet,
Hanem a pincédet.

Meddig alszol még, hazám?
Szántanak szomszédid,
S a magokéhoz oda-
Szántják földed szélit.

Meddig alszol még, hazám,
Még rád nem gyul a ház,
Mindig, míg a félrevert
Harang föl nem lármáz?

Meddig alszol még, hazám,
Szép Magyarországom?
Föl sem ébredsz már talán,
Csak a másvilágon!

Koltó, 1847, október

*

Pénzért

vesz magának

asszonyt, érettségit,

rangot – annyit is érnek

*

Perfekcionizmus ideológia –

ismeretlen remekműve egy üres vászon

(Balzac novella)

*

Piócákat

rakatsz testedre,

akik elszívják véred,

míg ők nagyra híznak

*

Pletyka-

éhező:

egyfolytában

furdalja oldalad

az öregítő kíváncsiság

*

Pofozással

próbál gyereket

hitére téríteni,

de csak képmutató lesz

(helyrepofozás…)

*

Pokol az élete,

hiába is próbál

szerelemhiányt

bármi mással pótolni

*

Hajszás élet –

polgári reggelit helyett

csak koldusebédet fogyaszt,

este meg dőzsöl, mint egy nábob

*

Pontosan,

lelkiismeretesen

teljesíted szerződésedet –

kár, hogy épp az ördöggel…

*

Pornófilmmel

világosítod fel magad,

és veteted el a kedved

egy – nemi – életre…

*

A

bonyolult

megoldást preferáló:

nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót

*

Prófétának

képzeli magát:

kutyája bűntudatosan

végighallgatja papolását

*

Profi gépekkel,

szakértelemmel

és buzgón vág fát –

de miért maga alatt?

*

Bajkereső:

éjszaka egyedül

lakatlan, rossz hírű

helyeken csámborgó

*

Aki

nem mer

éjszaka sötét

mellékutcákba tévedni,

mert fél, hogy kirabol valakit

*

Csak

azért

mész bele

homoerotikus kalandba,

mert vonz annak ősi tilalma

*

Rá

se hederít

a még őszinte gyerek

bekiabálására: a király meztelen!

*

Rabló-

gazdálkodást

folytat a közös legelővel:

ott fű többet nem terem…

*

Rablókkal

szövetkező,

akik őt is kifosztják,

majd ráverik a balhét

*

Rakoncátlan

nyelve kifecsegi titkait

háborgatva ezzel a családi békét

*

Ránehezedik

lelkére a bánat:

szégyen a könny,

nem könnyebbül meg

*

Regressus

ad infinitum:

miért kel fel/

megy dolgozni…

…miért él?

*

Remegő

gyomorral eszik,

mert olyat rendelt,

amit nem tud kifizetni

*

Repíted

a nehéz követ:

ki tudja hol áll meg

és kit hogyan talál meg

*

Részegen

fagy meg a hóban –

elvei tiltják a paternalista beavatkozást

(megtiltotta társainak a „hazatoloncolást”)

*

Részegen

tervezett házat

józanon építtet –

beköltözve ismét iszik…

*

Részegen

végrendelkezel

és írsz alá ingatlan

adásvételi szerződést

*

Részeg

bujakóros

teherbe ejt

egy világcsúfját:

a nyakán is maradnak

*

Retteg

a vákuumtól –

ha nem űzi ki ördögeit,

és így nem tud kiüresedni,

akkor nem tud szentlelkesülni

*

A

„jó ember vagyok” képed

nem hagyod összetörni –

it már isten sem segíthet…

*

Rettegsz

az asszonysorstól,

lányként akarsz élni

még és még és még –

és előbb-utóbb kiélt leszel

*

Rossz

az egyensúlyérzéke:

sokszorosan több a kiadás,

mint a bevétel – jön a bukás…

*

Rosszul lesz,

infarktust kap,

ha nem adagolva

tudatják vele:

nagy öröm érte…

*

Rosszul

sáfárkodva

a rá bízott javakkal

még azt is elveszti, amije van

*

Röstell szólni,

már nem érti előadásod –

s az egésztől elmegy a kedve

*

Röstellsz,

vagy már nem is

tudsz sehol lazítani:

túlfeszíted a húrt

*

Rutinból

akar élni,

mintha kétszer

beléphetne ugyanabba a folyóba

*

Saját

fegyvered

veszik el tőled

és azt visszafelé,

rád sütik el

*

Sajnálod időd

az udvarlásra

és „előjátékokra” –

ezeket másra bízod…

*

Se lát, se hall:

ámokfutóként

rohan vesztébe,

isten se tud eltéríteni

*

Örömszerző,

kapcsolaterősítő –

a szex csak gyereknemzési eszközöd

*

Sehogy

nem tud belenyugodni:

saját hazájában senki sem próféta

*

Sehol

nem ver gyökeret,

sehol nincs otthona –

hajt tovább „cigány vére”

(+ átkozott bolygó zsidó)

*

Semmiben

nem ismer tréfát,

mindent komolyan vesz:

durcás komor – búskomor…  

*

Semminek

nem adja meg a módját,

mielőbb túl lenni evésen, szexen

*

Semmiről

nem tud lemondani:

a kincsesbarlang rá zárul, odavesz

*

Semmit

nem dob ki

és mindent hazavisz,

ami csak az utcán hever

*

Semmit

sincs szíve kidobni

a süllyedő léghajóból,

és ezért is a tengerbe vesz…

*

Nem

támadják,

mégis védekezik:

így mintegy maga ellen

emel indirekt módon vádat

*

Senkiről

nem akar lemaradni,

minden szembejövővel ismerkedik

*

Úgy él,

mintha minden reggel

újból meg kéne tanulni járni-beszélni

*

Úgy

ügyeskedik:

a szalámivég,

a borseprő jusson –

így aztán panaszkodhat…

*

Úgy

vezet autót

hamis papírokkal,

a jobb-balkézt se tud megkülönböztetni

*

Úgy

viselkedsz,

mint egy kamikázé,

a macska bajuszát ráncigáló egér

*

Úgy

őrzi

a lakás

rendjét-tisztaságát:

meg se merünk benne moccanni

*

Úgy

szervezi

kisvállalkozását,

hogy alkalmazottai fizetett ellenségek

*

Úgy

ócsárolja

árusított portékát,

mintha nemtelen versenytárs lenne

*

Úgy

tartod féken

falánkságod:

legutáltabb ételeiddel „táplálkozol”

*

Úgy

hal meg,

hogy sose mondta el,

neki mi esett volna jól az ágyban

*

Úgy

mész gyónni:

a pap felhatalmazva

inkvizíciós kínzó kicsikarásra

*

Úgy néz

szerelme fogyatkozásaira,

ahogy nőgyógyász vizsgál beteget

*

Úgy

ölelkező, hogy

közben „kívülről”

figyeli magát, hogy

majd megírhassa

*

Úgy érzed,

hogy becsaptak,

mikor csak fákat látsz,

de sehol egy erdőt

*

Úgy érzi,

istennek számára

nincs fogadóórája,

amúgy se érti nyelvét

*

PETŐFI SÁNDOR

AUSZTRIA

Miként elpusztult Jeruzsálem,

El fogsz pusztulni Ausztria,

S mint Jéruzsálemnek lakói,

Földönfutók lesznek császárjaid,

Földönfutók és üldözöttek!

Készüljetek,

Ti fölfuvalkodott félistenek,

Az óra kondul s futnotok kell,

Hogy el ne zúzzanak

Az omló trónus romjai…

Ott veszni nem szabad tinektek,

Tinektek élni, hosszan élni kell a

Bukás után

Nyomorban, végetlen nyomorban!

~

Hiába mossátok kezeiteket,

Ti Poncius Pilátusok,

Ámíthatjátok a világot,

De lát az isten s ismer bennetek,

S nincs számotokra többé kegyelem;

Vagy érdemeltek-e

Csak annyit is az ég kegyéből,

Amennyitől egy hajszál meghajol?

Nem! – Birodalmatok

A szabadság kálváriája,

Uralkodás volt minden vágyatok,

Ezért emeltetek Munkácsokat,

Hogy a szellem világát, melegét,

A rabbilincsek e fölolvasztóját

Elrejtsétek mélységes föld alá,

S fölötte a sötétségben buján

Tenyészhessék a zsarnokok virága,

A test- s lélekzsibbasztó butaság…

Elrablottátok a népek jogát,

És elloptátok kincseit,

Ti bíboros haramják,

Ti koronázott tolvajok!

~

De a lopott vagyont

El nem viszitek magatokkal;

Félmeztelen

Fognak kiverni titeket

A fölemelkedett alattvalók,

Mint a tűzkardos angyal

Ádámot-Évát a paradicsombul.

Kolduljatok, miként

Koldultak milliók miattatok!

Koldulni fogtok és

Nem nyertek alamizsnát,

Mert akihez fordultok, az mind

Gazságitoknak áldozatja volt,

Rátok köp, elrúg bennetek,

És undorodva fordul el!

S ha ekkép éhen vesztetek,

Dögtestetekre hollók szállanak,

Mert nem lesz és ne légyen ember az

Utálat miatt, aki eltemessen;

A hollók gyomra lesz majd sírotok

És szemfedőtök a népeknek átka!

Pest, 1848. június