kb. 7 perc olvasás
EUGÉNIUSZ
A BOLDOG EMBER ABCD
Életminőség-vizsgálódások XXI.
A teljesség balga rontása magyarán szólva – 28.
A BOLDOGSÁG IZGALMA…
A boldogság izgalma halkan
Rezeg a lélek húrjain.
Nincs hevülés, nincs tűz a dalban,
Ha csak nem szítja lángra kín.
Szeretem én dühét a sorsnak,
A felcikázó lelki harcot,
Melytől a gyönge összeborzad;
Mert viharában zene harsog.
Sorsom, hogy minden édes órát
Száz bússal kell megváltanom,
S hogy a dalok, a lelki rózsák
Dús termő földje fájdalom.
Sorsom, hogy éjszakában éljek;
Mert csillagim csak így ragyognak,
Sohase csábítóbb az élet,
Mint kiderültén bús napoknak.
Közöttetek, foszlányos álmok,
Szétszórt remények, koszorúk;
Kifosztva, kirabolva járok,
És pályám vérvirágos út.
Szívem, te égő, fényes oltár!
Lángod sötét szemembe csapkod.
Beh rommá lettél, szétomoltál:
Csak egy maradt meg: vészharangod!
Ó, lelki harc, téged szeretlek!
Szívem csak éretted dobog.
Pedig csak búsaknak jelensz meg,
S nem ismernek, kik boldogok.
De jósok álma megvalósul,
Ha kebleden magam kisírom;
S mely téged hoz vigasztalómul:
Megáldom mindörökre kínom!
REVICZKY GYULA
*
Nincs
előítéleted:
barátodnak, hitvesednek naponta
újból ki kell érdemelnie bizalmadat…
*
Nincs hited,
türelmed várni,
pedig rángatózásoddal
csak szorul nyakadon a hurok
*
Nincs
hobbid,
magánpassziód –
mindent csak a napi piac
igényei által diktálva csinálsz
*
Nincs
hű társad,
aki a te hiányaid
kompenzálná, hibáidat
szóvá tenné, kijavítaná
*
Nincs
monotónia tűrésed:
mindig a rádió távirányítója
hangerő-szabályozójával babrálsz
*
Nincs
olyan
szellemi
magaslatod,
ahonnan nézve
eltörpülnek gondok, bajok
*
Nincs szíved
rászólni „túlterhelt” gyerekedre,
inkább megcsinálsz helyette mindent
*
Nincs
veszteni való időd:
jó ha olykor megengedsz
magadnak pár perces szunyókálást
*
Noha
teknőcnek születtél,
mégis a versenyfutásban állsz rajthoz
a nyúllal, az agárral stb. az állatolimpián
*
Noha
van mit enned,
mégis levágod az
aranytojást tojó tyúkot
*
Nyavalyogsz,
hogy halandó lény vagy,
de délután már őrjítően unatkozol
*
Nyelveddel
is érezhetted,
hogy pénzen vett
„szerelemnek”
sok és ecet az alja
*
Nyílt lapokkal
ülsz le nagy tétben játszani
cinkelt paklis hamiskártyásokkal
*
Nyíltan
szolidáris a leszbikusokkal,
titkon veri feleségét, ha kiderült…
*
Nyilvános helyeken
„rendeztek” családi veszekedést,
adtok a csődületnek ingyen cirkuszt
*
Nyomasztanak
a gyülemlő tartozásaid:
örökre adós maradtál sok-sok vallomással
*
Nyomorultul
érzed magad, hogy
te nem a feleslegből
és csak keveset adhatsz
*
Nyugodt
vízen kiképezve
csoda jó kormányosnak
képzelve magad tengerre szállsz
*
Nyugtalanul alszol
a párnádba dugott pénzen,
mert az közben nem dolgozik
*
Odaadod hétvégére
a vasárnapi apukának
gyereked: kényezteti, ellened hangolja
*
Olimpiai
bajnok akarsz lenni,
csak ne kelljen hajnalban
kelni és hideg vízben úszkálni
*
Oly
sokra
tartod magad,
hogy már csak holt
költőfejedelmekkel állsz szóba
*
Oly
zsugori vagy
mintha örökké élnél,
s oly tékozló, mintha alig lenne hátra
*
Olyan
ajándékot
is elfogadsz,
amivel megvesztegetnek
és kompromittálod magad
*
Olyan
alapsebességet veszel fel,
amihez vésztartalékaidat
is folyamatosan mozgósítani kell
*
Olyan
egyoldalúan
fejleszted magad, hogy
egy nagy fej és nagy segg maradsz
*
Olyan
keserű konzervált szájízed,
hogy az édest is magához hasonlítja
*
Olyan
könnyelműen
teszed semmiért
kockára az életed,
mintha neked is hét lenne
*
Olyan
magasra
emelted fel
az ingerküszöböd,
hogy neked hiába ciripel a tücsök
*
Olyan
munkahelyre mész,
ahol a főnök közeledtekor
úgy kell tenni mintha melóznál
(vagy imitálni a lázas semmit tevést)
*
Olyan
óriási az a felelősség,
amit a válladra vettél,
hogy súlya agyonnyom
*
Olyan
rablógazdálkodást folytatsz,
mintha jövőre nem ezen a földön vetnél
(kivágod a diófát, hogy könnyen szedhess)
*
Olyan sokáig
és olyan jól kellett
neked a hülyét játszani,
hogy végül „úgy maradtál”…
*
Olyan
unalmassá teszed
polgári életed, hogy
önként mész a frontra élményért
*
Olyan vagy
mint az a ló,
aki messziről bátornak látszik,
pedig csak vakmerő, mert vak…
*
Olyannyira
cidrizel, hátha
valami hülyeséget mondasz,
hogy inkább „megkukulsz”…!?
*
IFJÚSÁG ÉS SZERELEM
Nem panaszlom fel, hogy éltem
Örömökben oly szegény;
Hogy csalódva, búban éltem,
Hogy hiába küzdtem én.
A csalódás, bú nem öl meg;
Átragyognak könnyemen
Azok a szép drága gyöngyek:
Ifjúság és szerelem!
Láttam a közönyt, megértem
Árvaságot és nyomort.
Küzdve jártam a sötétben;
Szenvedély és vágy sodort.
De velem volt szívem üdve!
Nem hagyott el percre sem,
Vigasztalva, bízva, küzdve:
Ifjúság és szerelem!
Sokszor voltam búba’, bajba’,
Megsebezték szívemet.
Mert a sorssal kapni hajba
Bosszúlatlan’ nem lehet.
De hiába sújt a bánat!
Csupa játék csak sebem.
Bekötözi, hogyha támad:
Ifjúság és szerelem!
Hírt, hatalmat nem kívánok,
Nem óhajtok kincseket;
Csak szerelmet, ifjúságot.
Könnyelmű, víg életet.
Bút eloszlat mosolyogva;
Bár kísérne szűntelen,
Ó, bár örök éltű volna
Ifjúság és szerelem!
Ó, ne hagyjatok magamra,
Kedves útitársaim!
Vigyetek föl a magasba
A rajongás szárnyain!
Nélkületek bú s teher lesz
Ez az élet, érezem.
Minden elvesz, hogyha elvesz
Ifjúság és szerelem!
REVICZKY GYULA
*
Olyannyira
veszélyesen akarsz élni,
hogy taposóakna-mezőre jársz kocogni
*
Operaénekessé
kasztráltatod magad,
de mikor megbánod,
már nincsen visszaút
*
Oroszlánként
úri kedvedben
agyoncsapsz
egy kisegeret,
így nincs,
aki kirágjon
a hálós csapdából
*
Orvost,
papot stb.
is kizársz
magánszentélyedből,
de a tévét magadra nyitod
*
Ostoba
„szent” fogadalmat teszel,
s ennek merev betartásától
még az Isten se tud eltéríteni
*
Otthon
koplalsz
és fagyoskodsz,
miközben státusz-
szimbólumokkal flancolsz
(fölöslegesen drága autóval)
*
Otthonra
minek csinosítsd,
öltöztesd magad stb.? –
elslamposodsz és meghízol
*
Önállóan
egy lépést se
mersz tenni,
keresed az illetékes
utasítót, engedélyezőt
*
Ön-
beteljesedik jóslatod:
az ördögöt a falra festve
mintegy meg is idézed őt
*
Önként
„előnyugdíjaztatod” magad, és
obsitosként szájhősködsz dicső tetteiddel
*
Önként viszel
egy rakás pénzt
bizonytalan, alacsony fő-, de
életveszélyes mellékhatású „orvosságért”
*
Önként,
előnyökért
leszel besúgó,
mondván:
jobb neked,
ha én súglak be
*
Önkéntes
adósrabszolga vagy,
aki egyre több munkával
hiszi egykor emancipálni magát
*
Önkéntes
tiltakozó böjtöm
addig folytatom,
míg van éhező ember a földön
*
Önkéntes
véradó vagy:
jogosan se önvédekező
a bolhák, szúnyogok, kullancsok ellen
*
Önkínzással
izompacsirtává
gyúrod magad hallván,
hogy az erősebb kutya izél
(már ha még feláll neki..)
*
Örök
haragot tartva
– ahogy ezt Shaw írja –
más vétkéért önmagad bünteted
*
Örök
isteni bölcsesség
helyett gyorsan avuló
szakismereteket szerzel
*
Az
örökké-
valóságnak
szánt remekműved
apálykor a nagy tenger
puha homokjába karistolod
*
Örök-
mozgóként
mégis kiismered magad:
nem veszed észre, hogy
körbe-körbe jársz…
*
Örökös
„ideiglenes pénzzavarod”
zilálja szét hétköz- és ünnepnapjaidat
*
Összekevered
a szezont a fazonnal,
az amnéziát az amnesztiával…
*
Összekötöd
a kellemetlent
a haszontalannal:
pl. kínos precízen
szőrteleníted a lábad
*
Összetéveszted
a rajtad élősködőket,
szesztestvéreket a barátaiddal –
legeslegelsők a lakomádon,
utolsók: betegágy, a börtön stb.
*
Összetöröd
az igazmondó tükröket:
száműzöd a jó barátokat
és a katartikus művészetet
*
Palackpostát,
üvegpalackban
egy levélpapírt
dobsz az óceánba,
majd felháborodottan
reklamálsz a postánál
*
Pályatársaidban
csak a kiiktatandó riválist,
s nem segítő szövetségest látsz
*
Panaszkodsz,
hogy mindenütt
zárt ajtókra találsz,
noha nem is zörgettél
*
Példaképed
minden elejtett szavát
összegyűjtöd és szentírásnak veszed
*
Pénz,
siker, hatalom:
a legegyenlőtlenebbül
eloszló javakra vágysz leginkább
*
Pénzért
veszel magadnak
asszonyt, érettségit,
rangot – annyit is érnek…
*
Perfekcionizmusoddal
ideologizálod meg, hogy
ismeretlen remekműved
akárhogy nézzük:
csak üres vászon
*
Piócákat
rakatsz testedre,
majd hagysz rajta
akik elszívják véred,
míg ők nagyra híznak
*
Pletyka-
éhezőként
egyfolytában furdalja oldalad
a – hamar öregítő – kíváncsiság
*
Pofozással
próbálod gyereked
a te hitedre téríteni,
de csak képmutató lesz
*
Pokol az életed,
hiába is próbálod
a szerelemhiányt
bármi mással pótolni
*
Polgári reggelit,
koldusebédet fogyasztok,
este dőzsölök mint egy nábob
*
Pontosan,
lelkiismeretesen stb.
teljesíted szerződésedet –
ki mással, mint az ördöggel
*
Pornófilmekkel
világosítod fel magad,
s veteted el a kedved egy életre
a nemi/házasélettől…
*
Preferálod
a bonyolult megoldásokat:
nekiállsz kibogozni a gordiuszi csomót
*
Prófétának
képzeled magad,
mivel kutyád bűn-
tudatosan hallgatja papolásod
*
Profi
gépekkel,
szakértelemmel
és buzgón vágod a fát –
de miért magad alatt…?
*
Provokálod
a balsorsot éjszaka
egyedül lakatlan, rossz
hírű helyen csámborogva
*
Pusztán
azért mész bele
homoerotikus kalandokba,
mert vonz a „földalattisága”
*
ŐSZI REMÉNY
A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász úgy fáj neki!
Csak hullnak, egyre hullnak könnyei.
Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad!
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét;
Mért pazarolná fényét, melegét?…
De amidőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Mikéntha szólna: Vígan legyetek,
A hervadást úgyis megéritek! –
De véget ér a végső vígalom;
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derűs, meleg nap soha már! –
Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
REVICZKY GYULA
