Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Eugéniusz: A bölcs dicsérete és a balga korholása – XVI.

Írta: Nagy Jenő · 2025. szeptember 22.

kb. 10 perc olvasás

Eugéniusz:

A bölcs dicsérete

és a balga korholása – XVI.

Ősrégi/új tanítások örökifjaknak



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a jó/rossz szellemű,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Intelmek/bátorítások magyarán írva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Erdő mellett estvéledtem,

Subám fejem alá tettem.

Összetettem két kezemet,

Úgy kértem jó Istenemet.

Én Istenem, adjál szállást,

Már meguntam a járkálást.

A járkálást, a bujdosást,

Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,

Küldje hozzám szent angyalát.

Bátorítsa szívünk álmát,

Adjon Isten jó éjszakát.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Erd%C5%91_mellett_estv%C3%A9ledtem

(1) A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.

Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.

Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?

Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.

(2) Amott látok az ég alatt egy madarat repülni.

De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni.

Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet!

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

(3) Arra alá van egy erdő, jaj de nagyon messze van,

kerek erdő közepében két rozmaring bokor van.

Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,

így hát kedves kis angyalom, tiéd leszek valaha.

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_csit%C3%A1ri_hegyek_alatt

p 1

p Aki olyannyira ún. szemérmes koldus, hogy titokban éhezik/éhen hal

p Aki az örök panaszkönyv író-felolvasó, ezért így el is éri a nyomorát

p Aki vészhelyzet után is segélyekre akar szorulni: egy tarhálóvá válik

p Aki ennyire „önellátó”: ő önmaga bírája és dicsérője, nem szorul másra

p Aki annyira szeretné magát megmutatni: egy exhibicionista pucérkodó

p Aki fütyijét mutogató kisded botránkoztató: így érez szexuális élvezetet

p Aki Nárciszként annyira imádja magát: ő a saját tükörképbe szerelmes

p Aki gyáva nyúl: se istene, se hazája – se hivatása, se párja, se otthona

p Akinek minden dolga félbe van hagyva, mintha csak ő élne mindörökké

p Aki Pató Pálként mindent halogat, tologat, amíg csak rá nem dől a ház

p Aki olyannyira bolond, hogy nem az örökkévalóságra rendezkedik be

p Aki oly a földhözragadt, hogy meg sem látja-csodálja Ikarosz szárnyalását

p Aki mindig csak az Eget kémleli, fellegekben jár – nyakát töri a Földön

p 2

p Aki úgy ősbizalmas anyjával, hogy ő választhat neki hivatást és párt

p Aki az anyja szoknyája mögé-alá bújik, ha épp most legény kell a gátra

p Aki állva hal meg, mert Ő rangon alulinak találja lehajolni az eperért

p Aki amíg beteg, mindent megfogad – még az ördög is szerzetes lenne…

p Aki hamar fáradt és levert, mert nem a Dolgát végzi – ő bérmunkás

p Aki áldozatból cinkos tettestárs lesz: aki hamis szégyenérzetből falaz

p Aki alattomban él az erejével, hiszen ártani-rontani még ő is sokat tud

p Akinél ez a titkolt jelszó: mindenki egyért, értem, de én meg senkiért

p Aki mások rovására rabló-gazdálkodó, pl. a legelővel: túl későn bánja

p Aki rátartian válogat, majd bárki jó lesz, vagy vénlány-agglegény marad

p Aki ahova lép, ott fű többet nem terem – még az írmag is kipusztul

p Aki több vasat is tart a tűzbe – majd két szék között a pad alá esik

p Aki ágyúval lő a verébre: vele/helyette elpusztítja az öreg diófát is

p x

Berzsenyi Dániel:

A MAGYAROKHOZ

1807

Forr a világ bús tengere, oh magyar!

Ádáz Erynnis lelke uralkodik,

S a föld lakóit vérbe mártott

Tőre dühös viadalra készti.
.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,

A bálti partot s Ádria öbleit

Vér festi, s a Cordillerákat

S Haemusokat zivatar borítja.
.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,

A Dardanellák bércei dörgenek,

A népek érckorláti dőlnek,

S a zabolák s kötelek szakadnak.
.

Te Títusoddal hajdani őseid

Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk

A bölcs tanács s kormány figyelmén

Állni-tudó legyen a habok közt.
.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

Ordítson orkán, jőjön ezer veszély,

Nem félek. A kürt harsogását,

A nyihogó paripák szökését
.

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Ez tette Rómát föld urává,

Ez Marathont s Budavárt hiressé.

https://www.youtube.com/watch?v=lsljg-U_6Ks

Kodály Zoltán

Psalmus Hungaricus

Mikoron Dávid nagy búsultában,

Baráti miatt volna bánatban,

Panaszolkodván nagy haragjában,

Illyen könyörgést kezde ő magában.

Istenem Uram, kérlek tégedet,

Fordítsad rám szent szemeidet,

Nagy szükségemben ne hagyj engemet,

Mert megemészti nagy bánat szívemet.

Csak sírok, rívok nagy nyavalyámban,

Elfogyatkoztam gondolatimban,

Megkeseredtem nagy búsultomban,

Ellenségemre való haragomban.

Hogyha énnékem szárnyam lett volna,

Mint az galamb, elröpültem volna.

Hogyha az Isten engedte volna,

Innét én régen elfutottam volna.

Akarok inkább pusztában laknom,

Vadon erdőben széjjelbujdosnom,

Hogynem mint azok között lakoznom,

Kik igazságot nem hagynak szólanom.

Éjjel és nappal azon forgódnak,

Engem mi módon megfoghassanak,

Beszédem miatt vádolhassanak,

Hogy fogságomon ők vigadhassanak.

Egész ez város rakva haraggal,

Egymásra való nagy bosszúsággal,

Elhíresedett az gazdagsággal,

Hozzá fogható nincsen álnoksággal.

Gyakorta köztük gyűlések vannak,

Özvegyek, árvák nagy bosszút vallnak,

Isten szavával ők nem gondolnak,

Mert jószágukban felfuvalkodtanak.

Keserűségem annyi nem volna,

Ha ellenségtűl nyavalyám volna,

Bizony könnyebben szenvedtem volna,

Magamat attól megóhattam volna.

De barátimnak az kit vélek volt,

Nagy nyájasságom kivel együtt volt,

Jó hírem-nevem tisztességem volt,

Fő ellenségem most látom hogy az volt.

Keserű halál szálljon fejére,

Ellenségemnek ítéletére,

Álnokságának büntetésére,

Hitetlenségnek kijelentésére.

Én pedig, Uram, hozzád kiáltok,

Reggel és délben, estve könyörgök,

Megszabadulást tetőled várok,

Az ellenségtől mert én igen tartok.

Te azért lelkem, gondolatodat,

Istenben vessed bizodalmadat,

Rólad elvészi minden terhedet,

És meghallgatja te könyörgésedet.

Igaz vagy, Uram, ítéletedben,

A vérszopókat ő idejökben

Te meg nem áldod szerencséjökben,

Hosszú életök nem lészen a földön.

Az igazakat te mind megtartod,

A kegyeseket megoltalmazod,

A szegényeket felmagasztalod,

A kevélyeket aláhajigálod.

Ha egy kevéssé megkeseríted,

Az égő tűzben el-bétaszítod,

Nagy hamarsággal onnét kivonszod,

Nagy tisztességre ismét felemeled.

Szent Dávid írta az zsoltárkönyvben,

Ötvenötödik dicséretében,

Melyből az hívek, keserűségben,

Vigasztalásért szörzék így versekben.

Kecskeméti Vég Mihály

Könyörgés hamis atyafiak ellen.

Vigasztalódás Istenben.

https://www.youtube.com/watch?v=JYFk4mNPfbM

p 3

p Aki ajtófélfa ember – ő sehol sincs se bent, se kint: csak a küszöbön

p Aki dogmatikus: akkor sem eszik húst, ha így menthetne egy embert

p Aki csak imádkozik és nem dolgozik, vagy ihlet/ötlet nélkül üzemel

p Aki hiperaktív: minél jobban feszeleg, annál szorosabb a bilincse

p Aki oly alacsony tűrésküszöbű: egy légy is kihozza a béketűréséből

p Aki addig várja anyasága ideális feltételei alakulását, míg már késő

p Aki addig söpöri a szőnyeg alá lelki szemetét: elbukik és nyakát töri

p Aki gyermeteg struccpolitikát folytat: veszély esetén szemet hunyó

p Aki addig-addig piszkálódó, kötekedő, míg csak ki nem húzza a gyufát

p Aki addig még nem vall színt, amíg nem tudni, hogy ki lesz a győztes

p Aki nem tudja, hogy hol van az ő helye – csak helytelenül viselkedik

p Aki önként elvágja az éltető gyökereit és így idegen földön hervad el

p Aki bolygó világpolgár: mindenütt otthon akar lenni – az örök hontalan

p 4

p Aki nem megy le az igazgyöngyért a lélekmélyre – a hamis felszínes

p Aki értékes, mert ritka kincseit bóvliért, hamisgyöngyért elkótyavetyéli

p Aki ön-sajnáltatva evez Élete tengerén, s horgonyt vet a Bánat szigetén

p Aki addig hajszol-halmoz élvezeteket, míg végképp meg nem csömörlik

p Aki csak addig Jézus nagy barátja, amíg le nem fogják, el nem ítélik Őt

p Aki addig keresi a testi halhatatlanság titkát, míg le nem pereg Egy élete

p Aki az aranyából is szart csinál, nem ismeri a fordítottjának alkímiáját

p Aki kíméli-menti magát: kvázi hibernálva „él”, újszerű állapotban rohad

p Aki addig nem segít rászorulónak, amíg az a másik nem tér át az ő hitére

p Aki nem egy irgalmas szamaritánus, nem ismeri a felebaráti szeretetet

p Aki nagyon keveset tud, de azt is vagy rosszul, vagy rosszul alkalmazza

p Aki ugyan nagyon sokat tud, de rosszat, de viszont azt nagyon jól csinálja

p Aki „legjobb tudása” szerint gyógyít, de betegséget gyárt, tartósít, súlyosbít

p x

Gazdag Erzsi:

Balassi Bálint elfelejtett éneke

(Kodály Zoltán által megzenésítve 1943-ban)

Hej! Én szegény népem,

elszéledett vérem,

mivé lettél mostanság?

Holott mindenfelül

az ellenség kerül,

belül ezer féreg rág.

Puha ernyedésben

párnás süppedésben

várod napod múlását.

Várod, más segítsen,

országot építsen;

várod magad bukását.

Szörnyű rontás rajtad,

nem magad akartad,

dög pusztít a testeden,

mely csak véred issza,

velőd, agyad szívja,

vigadoz majd esteden!

Én se tejen, mézen,

keserű kenyéren

töltém gyermekségemet,

De ennyi galádság,

földöncsúszó gazság,

fölforralja véremet!

Hol van „hősi kardod”?

„Igaz magyar” arcod,

vitéz híre nevednek?

Ó, de megvetnélek,

ki is nevetnélek!

De sírok, mert szeretlek.

Csak ne volnék véred,

könnyen felednélek,

El mennék én messzire.

De jaj, hová fussak,

hogy soha ne jussak

vissza hazám földjére?

https://www.youtube.com/watch?v=wVsdAGnXp30

Kodály Zoltán:

Székely keserves

Aj, sirass édesanyám, míg előtted járok,

Mer’ aztán sirathatsz, ha útnak indulok.

Útnak indulásom, nincsen maradásom.

Az irígyek miatt esett bujdosásom.

Istenem, Istenem, hol lészen halálom?

Erdőn-e, vagy mezőn, vagy pedig tengeren?

Ha erdőn veszek el, ki temet el engem?

Ha tengeren veszek, ki sirat meg engem?

Tengernek nagy partja: Koporsóm oldala,

Tengernek mélysége: Koporsóm feneke,

Tenger sűrű habja: Szemfödelem leszen,

Tengernek zúgása: Harangszóm is leszen.

El is eltemetnek az erdei vadak,

Meg is megsiratnak az égi madarak.

El is eltemetnek az erdei vadak,

Meg is megsiratnak az égi madarak.

Felszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját,
Hadd tudja meg császár felsége,
Mi terem a magyar szívébe.

Bánat terem abban búvetés,
A magyar élete szenvedés.
Áldd meg isten császár felségét,
Ne sanyargassa magyar népét!

Áldd meg isten császár felségét,
Ne sanyargassa magyar népét!

https://www.youtube.com/watch?v=hCl6-1-zr0Q



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp