Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Eugéniusz: A bölcs dicsérete és a balga korholása – X.

Írta: Nagy Jenő · 2025. szeptember 14.

kb. 22 perc olvasás

Eugéniusz:

A bölcs dicsérete

és a balga korholása – X.

Ősrégi/új tanítások örökifjaknak



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a jó/rossz szellemű,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Intelmek/bátorítások magyarán írva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Grandperre Attila versei

A MINDENSÉG, A SZÓ ÉS A VALÓSÁG

„Életem legmélységesebb titka, óh én Istenem,
hogy minden létezõnek bensõ értelme
Te vagy,
hogy kezdet és végezet,
e világ létele
és bensõ valója
mind Te belõled való!
Hogy e világ értelmének
leggyönyörûbb gondolata
Te vagy,
legjobb érzetünknek a legbensõbb magja,
és örök forrása
a hullámzó élet végtelen árjának.”

(idézet a Zend-Avesztából, Zajti Ferenc fordításában)

tombolás

halott majom!
te hülye ál!
álhalott nyál!
élj már!
itt veszünk meg!
már benned jár!
rázd a lelkét!
a lelkét rázd!
cseng a frász!
perzselõ téboly!
égsziklák!
térdre, halál!
szarvát rántsd!
hajítsd mögéd!
szögezd át!
égjen fékje!
csikorgó, lármás vonulás!
hadrendbe álló égi szalagok!
vaksi karavánok!
a tükör fordul!
friss tér!
rohanás!
rázd a lelkét!
ami belé jár!
bûvöljön!
remegjen!
életed vége
kukorékol rád!
ki a gyorsabb!
tépd le maszkját!
egyszer élsz!
pörögjön a világ!
legyen bumeráng!
ki kapja el!
hogy lehet tudás!
csak reng a váz!
bûvölet!
merre jársz!
börtön a világ!
feszítsd fel!
röpítsen!
egyszer élj!
dõl a ház!
lát a villám!
izzik a táj!
célba talál!
életed közepébe!
ezer év
egy sikítás!
életünk
eltörli a halált!
kiontott vérem
ébred a mélyben!

* Az „ÚJ HÖLGYFUTÁR REVUE” élõ folyóirat elõadóestjére készült, 1988-ban.

varázslóvá varázsló

mindannyian varázslók vagyunk. varázslónak születtünk! a
Mindenség varázsolta elõ a varázslókat, hogy a varázslók
varázsolhassák a Mindenséget. ezért végtelen és ismeretlen,
vadonatúj minden! minden él, lázasan teremt és teremtõdik,
csak mi nem látjuk, mert bizonyos varázslók elvarázsoltak
bennünket! de most, hogy olvasol, visszavarázsolhatod
Magad varázslóvá, önmagát varázslóvá varázsló varázslóvá!
visszanyerheted eredeti természeted, érzed és látod, hogy
megnyílik Benned a világ, olvasol és a Kozmosz
összesûrûsödik elõtted, Benned. lábaid a Kozmosz utcáit
járják, szemeid a kozmoszban kutatva
Kozmosz-darabkákat néznek. Te, a Mindenség sajátos
harsonája, Kozmosz-forrás fölé hajolsz. a lapokról
miriádnyi tévékészülék figyel Téged.
olvasásoddal milliónyi adóvevõt kapcsolsz be a tér hujjogó,
téren korcsolyázó, élet-ujjongó lényeiben. minden mindent
figyel. minden mindent tud. nyilazott, Feléd röpített képeik,
világaik egybõl tudatod küszöbe alatti végtelen belsõ
világodba érkeznek és lázasan igyekeznek feljebb srófolni
Aladdin-lámpásaid fényét a tudatodig.
ott parádéznak, rajcsúzoznak, lármáznak a gazdátlan
csodaházban, tobzódnak, tombolnak, képtelen pimaszsággal
minden szavukkal egy-egy pányvát vetnek Rád, hogy elmém
álmai az Ismeretlen örök toporzékolására hívjanak.

p 1

p Aki

p sajnálja kidobni

p süllyedő élet-léghajójából

p a fölös-káros terheket, a ballasztokat,

p amit hiúságból, megfelelési kényszerből vett lelkére…

p Aki

p nem azt kérdi, hogy

p kinek állt érdekében a gaztett,

p nem is tudja beszűkíteni a kört –

p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…

p Aki

p csak épp

p a szó-sorrendet téveszt,

p így pont ellenkezője az értelem

p „Hát én nem vagyok bűnös”

p „Én vagyok bűnös, hát nem?”

p Aki

p ravaszul,

p vagy pénzzel

p megússza, kicselezi

p ugyan az emberit, a társadalmit:

p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást

p Aki

p egy, csak

p bizonyítékok hiányában

p felmentett bűnösként túl korán örül,

p mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül

p Aki

p bérbe adja

p a lelkiismeretét

p és pénzért „szerecseneket” mos,

p vagy az égbekiáltó bűnt bagatellizálja

p Aki

p idegen szóval,

p vagy tolvajnyelven

p abortusz, küret, kaparás stb.

p eufemizálna, vagyis szépítgetne

p emberölést – magzatgyilkosságot

p Aki

p csak

p a hízelgőkből

p gyűjti magának

p a – lefizetett – „baráti” körét,

p akik tévútra ösztönzik, vagy

p pont a bajban hagyják cserben

p Aki

p délibábos:

p megtévesztő,

p csalóka képzelődésből,

p érzéki csalódásokból illúziókat kergető

p Akinek

p a hátából

p akár szíjat is lehet hasítani,

p ha azt pl. egy kokárdás eke szánthatja

p Aki

p a kevés,

p de pont elég jó helyett

p inkább a rosszból eszik túl sokat,

p lehetőleg egyszerre, előre egy hétre…

p Aki

p egy parazita

p ravasz átprogramozó

p gyanútlan buzgó balekja:

p és attól fogva neki szolgál –

p a sajátjai helyett az ő fiókáit eteti…

p Aki

p amíg ilyen

p bűnös-mocskos,

p addig nem is járulhat az Úr elé,

p pedig Jézus is a „betegekért” jött el…

p (másként, önerőből meg hogy tisztulna?

p Aki

p egy súlyos

p aránytévesztő:

p ágyúval lő a verébre,

p és így lesz közvetett házbontó…

p Aki

p nem tanult,

p nem tud vitatkozni,

p se logikája, se műveltsége,

p vagy csak egy öncélú vitázó,

p akit lekevésbé az igazsák kiderítése izgat…

p Akinél

p a hiábavaló

p önkínzó fogyókúra után

p hedonista zabálás a jutalom,

p és így rosszabbul végzi, mint kezdte…

p Akinek

p az jelenti

p az ön-szer-etet,

p hogy ha kell, ha nem,

p bánatában-örömében,

p csak eteti, tömi magát,

p mint a májáért a libát…

p Aki

p egy szeretethiányos,

p önmagát el nem fogadó,

p a hibás testképet alkotó:

p aki kövérnek látja magát,

p és ezért akár a halálig is éhezik…

p (ami így hamar be is következhet…)

p Aki

p bűnbandás:

p ilyen áron rövid

p és ferde úton kíván

p hamar és nagyon gazdagodni,

p hogy hamis vágyait kielégítse

p (kriminális karrier a börtönbe)

p Aki

p egy sikeres

p hozományvadász,

p és a csóró holtig szenvedi

p megaláztatásait, rossz házasságát:

p orra alá dörgölik, szemére hányják…

p Aki

p előbb tetőt ácsol,

p ami alá falakat húz,

p majd később alapoz –

p a levegőre épít légvárat…

p Esetleg segítséget kér és

p még lakbért is fizet ezért…

p Aki

p szeles:

p előbb vág

p és csak azután mér:

p helyrehozhatatlan kárt okoz

p meggondolatlan sorrendetlenül…

p Aki

p már csak

p a nagy eső után

p teljesen feleslegesen,

p két köpönyeget is felvesz,

p és még egy esernyőt is tart feje fölé

p Aki

p egy „bezzeg gyerek”

p szerepet elfogadóként

p megutáltatja, izolálja magát,

p miközben maga is tévúton jár

p a dicsérőknek feszülten megfelelve…

p Aki

p „csak” egyedül

p a kísértésnek nem áll ellen –

p és ezt cinikus „bölcsen” hangoztatja is

p (már ameddig ez korán nem viszi a sírba)

p Akinek

p ha meglátod

p a lelke tükrét: az arcát,

p akkor azt hinnéd róla, hogy

p egy lelketlen fantomképet látsz

p Akit

p körözni-

p eltűntkéne keresni

p keresni is oly nehéz:

p ő szinte egy különös,

p mert épphogy semmilyen,

p ismertető és élet-jeltelen lény…

p (tizenkettő egy tucat)

p Aki,

p ha úgyis meghal,

p akkor ezért nem is

p látja semmi értelmét

p a földi erőfeszítéseknek…

p Jó korán halni, „megboldogulni”,

p de a legeslegjobb meg sem születni…

p Aki

p önleértékelt,

p ezért imponál neki,

p ha beveszi a „kemény mag”:

p ő csak a csőcselékben erős ember,

p és akár még lincselésre is kész-képes…

p Aki

p egy olyan

p örök kamaszos

p dackorszak-alkotó,

p aki nem növi ki a gyerekbetegségét,

p és minden jóval szemben is elvből ellenkezik…

p Akit

p meglep,

p hogy van még

p nála is makacsabb dolog:

p mégpedig a kemény tények…

p (pedig ő is egy elég makacs szamár)

p Aki

p büszkén

p azt képzeli, hogy

p meghódított egy nőt?

p Mint aki a halat tanított meg úszni…

p Aki

p dicsekszik,

p – és nem lódít -,

p hogy milyen könnyen

p „hódította meg” a hölgyét –

p de háborog, ha később más is

p pont így csapja le Őt a kezéről…

p Aki

p háborog, ha

p a könnyen jött,

p vagy ebül szerzett

p – nyert, lopott, talált, kapott –

p pénze, vagyona pont így megy el

p Aki

p egy

p krónikus

p jószándékú szereptévesztő:

p szülő helyett ő a gyermeke jóbarátja,

p aki így tulajdonképpen némileg árva marad…

p Aki

p az ágyban jeles,

p mint egy profi örömlány,

p de a konyhában-társalgóban

p jóindulattal is csak kegyelemkettes

p (pedig az idő múlásával biztos, hogy

p többször fognak enni, mint szeretkezni)

p Aki

p szerint

p a sokmilliárdból

p lehetetlen feladat neki

p kiválasztani azt az egy igazit?

p Vagy holtáig keresgél, mert mindig lehet jobb,

p vagy nem válogat, bárki jó – vagy végleg feladja…

p Akinek

p teljesen mindegy,

p hogy kit választ élettársnak,

p hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő,

p kár válogatással, ismerkedéssel tölteni az időt…

p Akinek

p mindegy –

p sötétben minden

p tehén fekete (lyuk, lyuk)

p Ő nem akar maszturbálni,

p illúziót kap, ha így önkielégít…!?

p Aki

p nem tudja,

p de teszi, hogy

p a stílus az maga az ember:

p az ő szókincse az isteni nászra:

p dugás, kóbor numera, kettyintés stb.

p Akiknél

p a fogamzás–gátlás terhe,

p fölös-káros veszekedés-forrás…

p De ezt ma úgy is meg lehet előzni,

p ha a nő végleg sterilizáltatja magát…!?

p Aki

p egy ún.

p erkölcs-csőszködő

p pártában maradt álszent,

p irigykedő aggszűz vénlány…

p Aki

p egy serény,

p ügybuzgó bolond:

p a madarat repülni tanító,

p vagy a tengerbe vizet hordó…

p Akinek

p a hallgatása

p nem arany, de sár:

p fedezés, falazás stb.,

p a vétkessel cinkos lapulás

p Aki

p nagyon

p rosszul tudja:

p a részegség szerinte mentő,

p és nem súlyosbító körülmény!

p Aki

p egy tűzzel játszó

p „ravasz” szimuláns –

p (pl. nem akar katonáskodni)

p aki nem vigyáz, és úgy marad:

p egy beteg, vagy homoszexuális stb.

p Aki

p a börtön,

p a kényszermunka helyett

p a „laza” diliházba menekülő,

p és végleg ottragadó álokos balga…

p Aki

p a vezér

p kilövése után

p pásztor nélküli

p szanaszét-széledő,

p önálló életvezetésre

p még képtelen nyájbirka

p Aki

p nem

p veszi észre,

p ha nem tudták legyőzni,

p akkor az eddigi ellensége

p a mozgalom élére áll: mint

p például egy Pál „apostol” …!?

p Aki

p egy ideális balek

p minden szélhámosnak:

p ő a vevő, ha eladó a Lánchíd/

p Napóleon gyerekkori koponyája

p Aki

p egy tudatlan,

p értékvak hiszékeny:

p szüzességét adja oda

p akárkinek a hamisgyöngyért

p Aki

p a telhetetlen feleség

p vagy az ő papucs férje,

p akik az egyszeri jószerencséből

p csinálnak maradandó bajt, jajt…

p Aki

p úgy szúrja el

p a három kívánságát,

p hogy csak kicsit mer álmodni:

p egy kolbászt, amit dühös felesége

p p az orrárra kíván, így mi lehet a harmadik…

p Az

p önhitt, de balga

p Midasz király azt hiszi,

p hogy ő jól szereti magát

p és azt a nagyot kívánja, hogy

p váljon minden arannyá kezében…

p Akit

p a szerencse felrepített,

p de nem becsülte, elszédített,

p magát bérletesnek gondolta, és

p így visszazuhant még mélyebbre

p x

a szavak kiözönlése*

forgolódó, zenélõ, nyüstölõ szavak áradatában hajol vissza
magára a világ!
miközben a szóról azt mondom: szó, a szó azt mondja a
szóról: szó!
amíg a szóról szót mondó szóról mondom: szóról szót mondó
szó,
a szóról szót mondó szó mondja a szóról szót mondó szóról:
szóról szót mondó szó! mondja a szó!
az elsõ szóval kezdõdött a világ, a szót-szóró-szóval.
a többi szó a szót-szóró-szóról szóló, szót szóró szó!
a szót-szóró-szót-szóró szót szót-szóró szó szórja!
szól a szó, a szószóló szó, káprázó szószóró-szót szór a
káprázó szó!
legyen szó! legyen szó!
legyen a szótól: szószülõ szó!
szó-szobrot szóró, szóval szólaló szobor-szó!
a világ a mûködõ szó!
a világ a világról szót szóró szó!
a világ az önmagát kimondó szó!
a világ – magát szavánál fogva magán átrepítõ szó!
a világ – magát helyérõl kirántó, magát önmûködõen
kirántó, ránthatatlanul rántó, húzatlan húzó,
kimondatlanul kimondó szó!
a szó a világ élete, a világnak életet, születést adó szó!
a szó a világ nemzése, a világ igenlõvé nemzése, igézése,
idézése, a világ testet öltése, a kimondhatatlan kimondása!
a szó az isteni istenné válása, a szó az isten végsõ építõköve,
a szó a semmi újrafelosztása!
a szó a lehetetlen lehetségessé tevése, a végsõ megvalósítás
egyetlen esélye, a lovagló, táncoló, ünneplõ szó!
a szó az önmagát meghaladó szó,
a testet öltõ, és egyre újabb testet töltõ, testbõl kiömlõ ige,
a bennünk fészkelõ,
csontig sarkantyúzó,
a mindenség égzengését felerõsítõ –
belõlünk mindegyre feltörõ szó –
sistergõ szó
rákfene szó
Úristen szó!

* A „POLISZ” élõ folyóirat elõadóestjére készült, 1987-ben.

gyepál a végtelen

a végtelenség életemre szomjazik, a végesbe vetõdve szítja
tovább képtelen mohóságát, elsõ önmagamat riogatja,
csicsijgatja a forró kását hogy kiboruljon végre, ide a végek
végére, mindenek szemeláttára kiborul, gyökeret ver és
kiponyvázza a Földet, magamban ringat a kétségbeesés
dühe, életem tétje imázik fejem fölött, harap, marcangol és
rátör maradék nyugalmamra, lángoló futóárkok jövõm
rejtekhelyei, testvéreim a tárgyak a szelek a gondolatok a
tettek répahúzó versenyre kelnek bennem, és mint egy
tisztásra idõtlen idõk óta vágódott meteort, fölemelnek a
napfénybe, hátamon világok nyüzsögnek, amulettek, leendõ
civilizációm nyüszítõ bábjai.

p 2

p Aki

p kevés

p igazán fontosat tud jól,

p sok feleslegeset/károsat,

p és sajnos sokat nagyon rosszul…

p Aki

p sokáig

p és nagyon jól

p megtanulta a rosszat,

p és azt nagyon jól is alkalmazza…

p Mint a mai protokoll orvosok többsége…

p Aki

p gyógyulása

p teljes felelősségét, vesztére

p egy protokoll-rab orvosra hárítja

p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,

p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)

p Akinek

p a betegsége

p egy terhes örökség,

p vagy külső sorscsapás,

p és nem pedig egy segítő isteni jel

p Aki

p hipnotizálva

p és/vagy manipulálva

p önként és örömmel leszel balek birka,

p fejőstehén áldozata szélhámos bűnözőknek…

p Aki

p azt hiszi:

p ő maga is

p halad a korral,

p pedig csak a szennyár

p sodorja magával a pusztulásba

p Aki

p azt hiszi, hogy

p csak az ő kukorékolására kel fel

p a – bánatára: korán – mindenkit éltető Nap

p Aki

p szerint

p a teremtés

p egyik hibája, hogy

p a (látszólag) oly jól járó

p gonoszra, gazra is süt a Nap –

p akkor te ugyan miért légy jó?

p Aki

p csak

p a büntetéstől félve

p és a – mennyei stb. –

p jutalmat remélve oly „jó”,

p de nem önmagáért. vagyis

p nem belső, szent meggyőződésből…

p Aki

p már azért is

p azonnali dicséretet vár,

p ha épp most nem tesz semmi rosszat…

p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…

p Aki

p nem bölcs,

p önjutalmazó erénynek,

p de bolondságnak mondja,

p ha valaki megosztja a nélkülözővel

p még a legutolsó falat ételét is…

p (mint a magyar népmesékben)

p Aki

p kitartó

p erőfeszítések nélkül,

p ördögtől kapott varázseszközzel,

p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.

p akarja a csúcsokat menten meghódítani…

p Aki

p pont

p abban erőlködik,

p ami nem az ő pályája,

p így az isteni jó szellem

p nem tudja segíteni felrepíteni…

p Aki

p olyan,

p mint aki a szájából

p fúj vitorlására szelet,

p és panaszkodik, hogy

p az a szélcsendben csak áll…

p Vagy akinek semmilyen szél se jó,

p mert ő maga se tudja, merre menne…

p Aki

p gyorsan akar

p látványos „eredményeket” elérni,

p ezért inkább a rombolásban éli ki magát,

p ott még a gyenge is nagyon hatékony lehet

p (elég egy szál gyufa a háza felgyújtásához…)

p Aki

p a sok-sok

p háztáji aranyát

p nem becsüli, sőt sárnak veszi,

p de a sarat meg aranynak nevezi,

p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…

p Akit

p az amúgy

p tisztes „szegénysége”

p csak azért keserít el,

p mert a reklám-hipnózis miatt

p felesleges-káros dolgokra vágyik…

p Aki

p ha csak pár napig

p helyet cserélne a királyfival,

p máris vágyna vissza „koldusnak” –

p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),

p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…

p Aki

p még nem volt,

p és maradt szerelmes,

p aki mindent és mindenkit

p a legcsodálatosabb, legjobb színben lát!

p Aki

p rossz

p hangot üt meg,

p pl. rosszul köszön,

p rosszul szólít meg,

p és mégis hőbörög,

p ha te ennek a visszhangját hallja…

p Aki,

p ha igazságtalanul

p megdorgálja a főnöke,

p akkor nem őt sajnálja meg,

p de vagy belebetegszik, vagy

p ezt lefelé pont így tovább is adja!?

p Aki,

p ha egy békés

p lelki elefánt lenne,

p akkor fel sem venné

p a szúnyogcsípést, a piszkálódást –

p minden ilyen leperegne a vastag bőrről…

p Aki

p Belzebubbal

p akar kiűzni Sátánt:

p az elszenvedett rosszra

p ő is rosszal reagál: csapda

p Aki

p leginkább

p csak a rafinált

p lelki hadviselésben „hősködő” –

p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,

p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,

p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.

p Ha

p kérésedre,

p önismeretre vágyva

p barátod őszintén szól Rólad,

p azon nyomban ellenségnek veszed,

p ha nem folytatja tovább a hazug hízelgést

p Aki

p nem figyeli,

p nem becsüli,

p sőt: össze is töri

p az igazmondó tükreit

p (a jóbaráti kapcsokat,

p az igaz műalkotásokat stb.)

p Aki

p őszintének

p hiszi most magát,

p pedig amit magáról mond

p az csak egy kis részigazság,

p de az elhallgatás miatt az egész hazug

p Aki

p hol túlterheli magát

p idegen nehéz keresztekkel,

p hol meg elviselhetetlen könnyűségű:

p kötelességkerülő, életművészkedő földi léte

p Aki

p hiúságból,

p rang- és címkórságból stb.

p hiábavalóságokra vesztegeti,

p vagy pedig hagyja rabolni a drága életidőt

p Aki

p az ördögnek hisz,

p aki sok örömöt ígér,

p ha tényleg sokat ad is,

p arról végül kiderül, hogy

p beborul: az csak igazi üröm

p Aki

p egy heroikus pótcselekvő:

p akár a Földet is megkerülő,

p pedig az Isten a háta mögött volt

p (sőt istenigazában benne lakozik…)

p Akit

p a vak vezethet,

p pedig ő is világtalan:

p egyenesen bele a szakadékba

p Aki

p örökkön

p mérgelődő –

p a másik hibái, vétkei stb.

p miatt is önmagát büntető…

p Akinek

p nincs stabil,

p szilárd önképe –

p csak az/annyi, ahogy

p és amennyinek épp most

p őt mások látják, és értékelik?

p Aki

p nem épeszű –

p Ne bomolj, mert

p könnyen úgy maradsz:

p egy bomlott egy-, sőt több én…!?

p (skizofrén)

p Aki

p egy önfeladó,

p teljes hasonuló:

p csak ha te is sokat iszol

p és káromkodsz, trágárkodsz,

p és indiszkrét titkokat mesélsz,

p és emberszólásban versengsz,

p csak akkor fogad be a kis csapatod…

p Akinek

p már túl sok alkohol,

p téged is csak öl, butít

p és végleg nyomorba is dönt

p (persze „előszeretteiddel” együtt,

p őket is magaddal rántva a mélyszegénységbe…)

p Akit

p az ital

p részben,

p mértékkel

p fel is szabadítana,

p káros gátlásait oldaná,

p de egészben meg tönkre tesz…

p Aki

p mértéktelen:

p ami neki kicsiben

p még az orvossága lenne,

p az nagyban már pont a mérge lesz…

p Aki

p olyan, mint

p egy veszett eb,

p aki beleharap még

p a neki az ételt adó kézbe is?

p Aki

p egy lépésre van

p a dúsan terített asztaltól

p és ő mégis, dacból, gőgből éhezik

p Aki

p az a mesebeli Jancsi,

p akinek nincs egy Juliskája,

p hogy titkon figyelmeztesse:

p itt és most ne sokat egyen…!

p Aki

p leeszi/leissza

p maga körül a mézeskalács házikót:

p egy hajléktalan koldusbotos lesz belőle…

p Aki

p „előkelően”

p elidegenedésnek nevezi

p barátok elüldözése miatti

p folyamatosan gyötrő magányát,

p és ez még így imponál is neki…

p Aki

p felkap

p a reggeli rádióból

p egy tetszetős gondolatot,

p és így-úgy kihúzza vele

p még ezt a mai napot is..

p Aki

p a szakmájában

p már a csúcson vagy,

p a bölcsesség iskolában

p egy örök kezdő, sőt bukott…

p Azt hiszi,

p hogy Neki megvan

p a magához való esze,

p sőt több: a bölcsessége,

p ezért nem is keres Mestert

p Aki

p minden hónapban

p egy új gurut keres-talál:

p és azon nyomban örök vak

p hűséget esküszik a tanításának…

p Aki

p mindent tud a humorról,

p de nincs semmi humorérzéke,

p és nem is érti-élvezi a tréfát, a viccet

p (pláne nem, ha ezzel éppen rá céloznak)

p Aki

p mindent

p tud már az alázatról,

p de még igazán nem érzete,

p ez ideig még nem élte meg/át…

p Aki

p jól átlát mások

p önáltatásán, élethazugságán,

p de a magáéról fogalma sincs –

p ha tükröt tartanak elé: összetöri…

p Aki

p csak addig

p keresi magáról az igazságot,

p míg az őt hamis illúzióban ringatja/tartja

p Aki

p a kicsit,

p a sűrű „fillért” nem becsüli,

p az a nagyot nem is érdemli –

p nem lehet méltó a „forintokra” …

p Aki

p ha forgatná

p a talentumát,

p az bőven kamatozna,

p de magába elásva elrohad…

p Aki

p egy szájtáti ember:

p nyitott szájjal sétafikál,

p hátha berepül oda a sült galamb

p Aki

p nem mer

p örömében

p az utcán táncra perdülni,

p hátha bolondnak/részegnek néznek

p x

új világkorszakot akarok!

az anyagiságba züllesztett seregek csömöre betesz az
önsorvasztás további sikerének! le lehet végre számolni az
üzleti érdekek kulturális világuralmával, amik mögött nem
áll semmiféle kozmikus szellemi törekvés! föl lehet már
számolni az emberek tenyésztését, legérzékenyebb,
legszemélyesebb világuk kiszolgáltatását az egyöntetû
bornírt hanghordozásnak, az elõírt érzelmi reakcióknak, a
lét igazi dimenziói iránt érzéketlen érdekeknek, a
beszédhibás mûerényeknek! lehetetlenné kéne változtatni
az önnön fényük felé törekvõ lelkek járomba törését, a
kozmikus életsokaság eljelentéktelenítését! kiiktatni az
egyedül üdvözítõ andalító álvigaszt, a gerinctörések
nyál-zenével elfogadhatóvá tenni igyekvését! az önmagáról
sem tudó általánosság jóindulatának lekopaszított fejekre
csöpögését! a fikarcnyi élet bamba reménykedését a
vágóhidakon! Könyveket írni, újságokban elemezni,
tanfolyamokat szervezni arról, mi mérgezte meg a mai
társadalmak majdnem minden emberét! Közkinccsé tenni,
hogyan volt képes mégis megszökni a
világ-szellemcsapdából a pár csapat ketreceken kívül
nyargalászó gondolat! az indulat- és érzelemforrásokat
mozgósítva létünk archimédeszi pontjával mérni a világot!
eleven zenével kiugrasztani az embereket a tárggyá
válásból! õrjítõen csodálatos zenékkel bevonni a falvakat,
városokat! általános mûvészi napokat tartani,
kormánytámogatással, amiben minden résztvevõ ír, rajzol,
táncol és énekel! Inspiráló, önbekapcsoló tantárgyakat
föltalálni! az agy lehetõségeivel élni! mindenkinek
személyes kapcsolatba kell kerülnie kozmikus természeti
erõivel, holnap délután, fél ötkor, a Körúton, és le végig a
Duna mentén! megsúgom, a fiataloknak már ma este össze
kéne gyûlniük Budapest háztetõin, verseket ontani és
papírrepülõkön lehajítani a fényévnyire bekaszlizott
felnõtteknek!

ki vele az istenért!*

ki vele az istenért!
add ki ami benned él!
megtudod hogy mennyit ér!
itt az ideje már rég!

ki a szívfájdalomért!
ki egy félkalapért!
ki a végsõ gyönyörért!
a belsõ hatalomért!

ki a düh tudja miért!
az utolsó szavamért!
ki vele az istenért!
ki ami most benned él!

titokzatos csatatér!
nem tudja senki csak én!
megtudod ki vagyok én!
eszméleted küszöbén!

az egész világ egy nagy én!
õ mondja azt is hogy én!
hallom ahogy mondja én!
mikor azt mondom hogy én!

lerepül rólam a héj!
kitör belõlem a szél!
utánam hajol egy kéz!
régi testem visszanéz!

* VÁGTÁZÓ HALOTTKÉMEK szöveg, 1986



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp