Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Eugéniusz: A bölcs dicsérete és a balga korholása – V.

Írta: Nagy Jenő · 2025. szeptember 10.

kb. 19 perc olvasás

Eugéniusz:

A bölcs dicsérete

és a balga korholása – V.

Ősrégi/új tanítások örökifjaknak



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a jó/rossz szellemű,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Intelmek/bátorítások magyarán írva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Vörösmarty Mihály
Az őszről

Eltűnt a Nyárnak hévséges színe előlünk,
Jól tévő jelei kár, hogy enyészni tudók.
Őszre kerűlünk már, mely csak változni szokott bár,
Mégis hasznos üdő, mert hoza jókat elő.
A szőllő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
Végre a szőllő lév hordókba töltetik, és itt
Tisztán megforrván, bor nevezetre kerűl.
Mindeneket most már télre készítve behordnak
Egy bizonyos helyre, s eddig az őszi idő.

Székesfehérvár, 1816

Vörösmarty Mihály

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

„Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.”

1842. október 5.

p 1

p Aki

p a szutyok, mocskos

p mosdóvízzel a gyerekét,

p vagy a rossz pappal még

p magát a Jóistent is kiöntő…

p Aki

p a nagyvárosban

p naivan a becsületkasszába

p gyűjti a termékei tisztes hasznú árát

p Az

p örök

p ráérő, halogató:

p még a tűzoltómunkát is

p a körmére égető Pató Pál

p Az

p igen

p gyorsan felbuzduló,

p de pont ilyen nagyon

p hamar feladó szalmaláng lélek

p Az

p önfelmentő/

p önbűneit ajnározó

p ádáz bűnbakkereső felelősséghárító

p A

p csalárd

p róka-gólya vendégség

p bús éhesen maradt kárvallottja

p Akivel

p a parazitája

p sikeresen elhitetheti,

p hogy neki ő legjobb, ő a kebelbarátja

p Akinek

p a „jóbarátai”

p csak rajta élősködő szesztestvérek

p Aki

p hízelgőkkel

p veszi magát körül,

p ezért téveszt életpályát is,

p és majd holtáig ettől koldul

p Aki

p kígyót

p melenget a keblén,

p akinek egy Tartuffe

p a vendégbarátja/papja stb.

p Aki

p nem is kezd

p bele a munkába,

p így persze soha nem is

p jöhet meg a munkakedve

p Aki

p egy korán

p (ön)beskatulyázott:

p ebbe a fekete dobozba

p végleg be is rendezkedő

p A

p gyors tempós,

p de rossz irányú –

p a jó céltól egyre csak

p távolodó, messzebb kerülő „haladó”

p Aki

p sűrűbben

p cserélgeti az elveit,

p mint az alsónadrágját:

p aki egy hiteltelen szélkakas

p Aki

p az Élet-

p könyvből nem leső:

p figyelem-tapintathiányos

p otromba elefánt a porcelánboltban

p Aki

p valahogy

p mindig benne van

p abban az egyszázban,

p akit az az egy bolond csinál

p A

p tökéletes

p angyalra váró:

p ha netán megkapná,

p holtig az Ő kegyetlenségét szenvedné

p Akinél

p előírt a havonta

p sikeres feleségvizsga –

p különben szabadlistás vagy kitoloncolás

p Aki

p a maga,

p maximálisra értékelt

p képmására formálná át

p az élettársát, a gyerekeit

p Aki

p hagyja elvenni

p fiatalsága, kívülállósága stb.

p ún. hályogkovács bátorságát

p Aki

p amit egyszer

p a fejébe vett,

p azt, ha törik, ha szakad,

p megteszi – mi több: erre büszke

p Aki

p a rozzant gebébe

p a táltosparipát istennek se belelátó:

p akinek nincs szeme, aki vak a csodára

p Aki

p a mérvadóéra

p egyáltalán nem adó,

p inkább a sok laikus véleménye után futkosó

p Aki

p az egy bajára

p száz embertől kér tanácsot,

p és mindent ki is próbálja, hátha…

p Aki

p nap mint nap

p jószándékkal kövezi

p saját és előszerettei útját a pokolba

p Aki

p naponta

p a gyerek fejéhez vágja:

p ő egy nemkívánt ingyenélő

p (aki nem dolgozik, az ne is egyék)

p Aki

p életfogytig

p bizonyítási kényszerben van:

p egyáltalán megérdemli ő a létét…!?

p Aki

p a napjait

p azzal tölti,

p hogy naphosszat

p fejti az éjszakai álmait

p Aki

p egyáltalán

p nem törődik azzal, hogy

p Isten mit üzenhet neki az álomban

p Aki

p rejtett,

p nem őszinte alkoholista:

p itt-most absztinensként

p büszkén veri a mellét

p Óvatlan:

p már csak

p a lejtőn lefelé derül ki,

p hogy gyenge, rossz az autó/bringafék

p Aki

p úgy él és hal,

p mintha tényleg

p szigorú szobafogságban,

p vagy házi őrizetben lenne

p Aki

p biztosra megy,

p ő ma sokat akar nyerni:

p ezért jó nagy tétben ki más,

p mint saját önmaga ellen fogad…

p Aki

p ügyvédzsebet

p töm degeszre:

p a tyúkért perelő,

p akinek így ezek után

p már nincsen malaca se

p Aki

p súlyosan

p látáshibás:

p más szemében

p kis szálkát is észrevesz,

p magáéban még a gerendát sem

p Aki

p annyira messzire

p kerülné az „örökölt” prüdériát,

p hogy a trágárság karjába esik bele

p Aki

p szereplési

p viszketegségből stb.

p addig-addig hülyéskedő,

p míg végleg ő úgy is marad

p Akinek

p a sok haragvó,

p utálkozó, kaján,

p kárörvendő arckifejezése

p öncsúfító: árt a szépségének

p Aki

p mindenáron

p élni akaró, a mindent túlélő,

p még a becsületvesztés gyalázatát is

p Aki

p stresszeli magát –

p egyre nehezebb a feladata,

p de aki mégis egyre kevesebb

p gondolkodási időt ad magának

p Aki

p a fanatikus

p kemény magba keveredve

p nem önleplező: az ellenfélnek szurkoló

p Aki

p „Szabadiskola” preferáló:

p itt nincs komoly követelmény,

p itt nincs lecke/számonkérés stb.

p Aki

p olya, mint

p az egyre jobban

p blöffölő, felfuvalkodó,

p majd hirtelen halállal kipukkanó béka…

p Akinek

p a tücsök és hangya

p mese egy hazugság,

p a gaz-dögöket látva

p ő nem szorgalom-hívő

p Ako

p azt hiszi:

p minden az igyekezeten múlik,

p és nincs antennája az isteni kegyelemre

p Akinek

p a jelmondata:

p Sors bona, nihil aluit:

p minden jószerencsén múlik,

p semmi más nem számít?

p Élethazárdjátékos…

p Aki

p egyre fokozott

p öngyötréssel pótolná

p az alapadottságainak a súlyos hiányait

p Pl. dongalábakkal akar versenytornász lenni…

p (és nem a paraolimián akar indulni)

p Aki

p csak

p orvosra hallgat,

p és nem veszi le

p magáról a járgépet,

p és nem kezd focizni stb.,

p mint pl. Wichman Tamás,

p és élsportoló helyett rokkant marad..

p Ami

p nem megy elsőre,

p azt ne is erőltesd –

p mondj le erről végleg,

p egyszer s mindenkorra

p Te

p csak

p nyugodtan

p tombold ki magad,

p csak a papok találtáki ki a bűnt,

p illetve ha mégsem, akkor meg majd

p már az életed vége felé megtérsz…!?

p Életed végén

p szorgosan gyűjtött

p napi jó piros pontjaidat

p majd mind beválthatod

p a Paradicsomba lépéshez

p Aki

p buzgó volt

p a karitatív jótettekben,

p „csak” éppen Ő nem volt

p az Isten rendelte helyén…

p Isten

p nem ver bottal –

p az egész bűnös életed

p ki van rajzolva a rossz,

p csúf, eltorzult stb. arcodra…

p x

Ady Endre:

Szüret

A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.
.

A világ kezd már szörnyen kopni,
Megavult, ócska, szintelen,
Borzasztó sok az ember gondja,
A bánat is töméntelen.
Könnyítsünk hát bús sziveinken,
Lobbanjon fel a régi láng,
Álljon elő egy pillanatra
A régi, boldog, jó világ!
.

Hajh! régen, amikor Tokajnak
Nektárt adott a vesszeje,
Hányszor borult égi mámorba
Az ember gondterhelt feje.
A durranó, hangos mozsártól
Visszhangzottak a völgy- s hegyek,
Jó bort ivott a magyar ember,
Nem holmi vinkót, rossz levet.
.

Most a homok táplál bennünket,
De azért jó a drága nedv,
Ki nagy szükségben meg nem issza,
Az – Istenemre – nagy balek.
A gondot csak a bor gyógyítja
És erre a szüret mi jó!
Szüreteljünk hát víg kedéllyel:
Éljen a jókedv, dáridó!!

Ady Endre
Elillant évek szőlőhegyén

Tort ülök az elillant évek
Szőlőhegyén s vidáman buggyan
Torkomon a szüreti ének.
.
Ónos, csapó esőben ázom
S vörös-kék szőlőlevelekkel
Hajló fejem megkoronázom.
.
Nézem a tépett venyigéket,
Hajtogatom részeg korsómat
S lassan, gőggel magasra lépek.
.
A csúcson majd talán megállok,
Földhöz vágom a boros-korsót
S vidám jóéjszakát kivánok.

Babits Mihály:

SZÜRET ELŐTT

Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka;
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.

Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka; –
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.

Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat –
ó méla napfény, lankadt dajkaság!

Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!

Babits Mihály

ŐSZI PINCÉZÉS

1-ső vers
mely a Bor szellemének ébredését a Szőllő roncsaiból
a Feltámadáshoz hasonlítja
.

A nap ocsúja most csorog;
piros levél a venyigén;
a présház felé megyek én;
a nagy kulcs zajjal megforog.
.

Csöndes a tanya, nincs dolog.
Szunnyad a must a csömögén,
s a pince tikkadt melegén
pihennek boldog óborok.
.

A sárga murci bugyborog;
ébred a must a csömögén,
mint Lélek a holt váz felett.
.

Ó pinceszáj, illatos kripta!
Igy leng e bús présház felett
a Feltámadás drága titka.

2-dik vers
mely Krisztus Urunkat a Bacchus istenhez hasonlítja

Mert Bacchus is példázza Őt,
a szabadító, szabad Úr,
ki vérét adja italul,
s e vérben kedvet és erőt.
.

Azért jámborul kérjük őt:
Add italodat, Bacchus úr,
melytől az ember nem busul,
s áldd máskor is e hegytetőt!
.

s úgy akkor is, meg máskor is,
bár must csurran föl vagy bor-iz
amint a hébért szürcsöli
.

nyáron, vagy őszi hamar estén
komoly tanulsággal teli
megy haza az igaz keresztény.

p 2

p Akinek

p nincs eszménye,

p és nincs jó példaképe,

p aki így nem is törekszik

p a létrán fel a magas Égbe,

p csak a porban, sárban fetreng…

p Legyen

p egy Példaképed

p és kövesd őt, még akkor is,

p ha ő éppen balgán a kútba ugrik

p Aki

p ilyen bölcs:

p a legeslegjobb

p meg sem születni,

p de ha ez már késő,

p akkor meg halj meg mielőbb…!?

p Akit

p Isten szeret,

p az fiatalon halhat meg,

p mert ugye a csúcson kell abbahagyni…

p Akinek az öregedés csak folyamatos leépülés…

p Miért is

p olvasnál

p figyelemmel végig

p egy önismereti tükröt,

p ami nem lektűr/ponyvaregény?

p Orzott,

p meglopott,

p kifecsegett,

p elszólt, kiderült

p bűnös titkaiddal

p zsarolható vagy –

p te örökre rab maradsz,

p akit így további, akár még

p súlyosbb bűnökre vesznek rá!?

p Aki

p a kínos,

p a fájdalmas,

p de csak egyszeri

p nyílt bűnvallását

p messzire elkerülve

p aljas dolgokra lett rávehető…

p Aki

p megtanult

p a játékban vagy

p az ellenfél előtt

p póker arcot vágni,

p de a vesztére így is maradt,

p és így végleg el is sorvadnak

p a kifejezéstelenül maradt érzelmei…

p Ő

p csak

p a másik ember

p rovására akar, szeret

p nyerni, győzni, „diadalt aratni”,

p és nem önmagát meghaladni –

p saját kudarcélményeit gyarapítja…

p Aki

p nagyon nem

p rendeltetésszerűen

p használja testét-lelkét:

p ezért ő folyton dögrováson van

p Mint

p süketnémák

p „pár-beszéde” a vaksötét éjben:

p ő pont így „kommunikál” embertársaival…

p Aki

p mindig

p valami „nagy”,

p álfontos ügyben

p odakint nyüzsög,

p mert nem várja békés otthon

p Aki

p mögött

p ott állt az Isten:

p de ő érte még a Földet is

p megkerülő „heroikus” pótcselekvő

p Aki

p a nagy,

p de nyers,

p irgalmatlanul

p dorongolt igazságaival

p „agyonveri” és elüldözi

p még a hűséges jóbarátait is

p Örülsz,

p ha ellenséged

p „nagylelkűen, gálánsan”

p trójai falovat hagy neked ajándékba,

p és be is cipeled szigorúan őrzött otthonodba

p Aki

p nem úgy él:

p pedig minden,

p pl. éppen a mai

p napja is lehet a legutolsó

p Aki,

p ha úgy tudja,

p kevés van hátra,

p akkor kezd úgy élni,

p ahogy eddig kellett volna

p (az ún. bakancslista készítő…)

p Aki

p addig halogatja

p a bűnei rendezését,

p hogy azok feltorlódnak,

p és majd halálosan ráomolnak

p Aki

p olyan léha,

p olyan könnyelmű,

p mintha csak egyetlen

p egy nap lenne a világ…

p Aki

p nm észleli,

p hogy álnokul

p dicsérik szembe,

p csak hogy az önkárára

p túlságosan elbízza magát

p A

p csak

p a „javadat akaró”

p tukmálhat rád drága

p fölös-káros szert, szirszart/mérget

p Akiknél

p majd minden

p presztízskérdés:

p és egyikük sem enged,

p mind szamárként szenved

p Aki

p egy rafinált,

p profi (ön)áltató:

p trükkösen kikerül(tet)i

p az igazi megmérettetést

p Sok

p hűhó semmiért:

p nagy hegyek vajúdnak,

p de csak kisegérke születik

p Aki

p kény-

p uralkodna

p a természeten:

p ki is irtja, pusztítja

p a saját éltető közegét

p Aki

p a jó és

p a rossz szellemiség

p örök nagy világharcában

p az örök semleges akar maradni,

p és az ő közönyös passzivitásával

p így feneklik, reked meg a rossz oldalon…

p Aki

p nem kér/

p nem fogad el

p külső beavatkozást

p a válsághelyzetben:

p így ebbe bele is pusztul

p Aki

p a krízisben

p egy szellemi-lelki vak:

p nem látja meg az esélyt,

p a jobb minőségű kivezető utat

p Az

p ún. szórakozás

p tetszetős címszó alatt

p csak alaposan szétszórt leszel: „diabolikusan”

p A

p ritka,

p sőt olykor/sokszor

p egyszeri (!) kivételes,

p jó alkalom lazán elszórakozója

p Már

p teljesen elégedett,

p ha még megmarad neki

p a morgás elidegeníthetetlen joga

p Aki

p médiás

p tömeghipnózisban

p átprogramozva válik

p a paraziták jó balekjává

p Aki

p a napjait jóízű

p nevetés nélkül töltő –

p magán ugyan sohase,

p de kínjában sokszor röhög

p Amikor

p másokat

p megnevettetni akarna,

p akkor is csak őrajta röhögnek

p Aki

p az aktképet látva

p egyből az erkölcs-

p rendészetre rohanó,

p amúgy kormos fülű szentfazék

p A

p „Kinek

p van igaza” kérdést

p még jó esetben nem verekedve,

p de kar-birkózva eldöntő (szkander)

p Aki

p egy választani nem tudó,

p a két tele tál között így végül

p éhen is haló ún. Buridán-szamár

p Aki

p egy soha

p ki nem fáradó

p önkímélő-művész,

p így a pihenést soha nem élvezi

p Aki

p dafke mindent

p pont fordítva csináló

p örök dacos ellenkező (Szusza mese)

p Aki

p a patkószöget

p nem jól beverő,

p ezért a lóról leeső,

p így csata/országvesztő trehány

p Aki

p csak pirrüszi,

p vereséggel felérő

p kis győzelmet arató,

p de így a nagy háborút vesztő

p Aki

p az ún. körülmények

p általa még fel is nagyított

p hatalma előtt feltétlen kapituláló

p A

p mindent

p megszokó,

p soha meg nem szökő,

p az alázást stb. holtáig kibíró…

p Az

p élete

p komoly kihívásai

p elől menhelyre, dili/

p rendházba dezertáló, elbújó

p A

p kukkolásban

p és az önkielégítésben

p végleg meg is rekedő „nemi életű”

p Előbb

p egy jó nagyot vágó,

p és majd csak azután

p méricskélni kezdő ostoba

p A

p magának

p csak női praktikával,

p netán a teherbeeséssel férjet fogó,

p de azt már megtartani nemigen tudó…

p Aki

p elhiteti magával:

p az ő „szent” céljához

p bármilyen – bűnös – eszköz is jó

p Az

p „übermensch”

p nyomorgó diák,

p egy Raszkolnyikov,

p aki jogosnak érzi, hogy

p az uzsorástól Ő rabolhasson…

p Egy

p összeférhetetlen,

p egy izgága, nyughatatlan,

p békétlen és így önizoláló alak

p A

p mindig

p fancsali képet vágó,

p vagy örökké grimaszoló,

p és úgy is maradó önelcsúfító

p A

p kákán is

p csomót kereső,

p csak kötekedő,

p mindent csak fikázó, ócsároló stb.

p (az irigy, féltékeny, és önelégedetlen)

p Egy sas

p az aranyketrecben,

p avagy a cirkuszi kunsztra,

p produkcióra idomított állatkirály

p Az

p erősebbel kikezdő,

p az oroszlán bajuszát is

p húzgáló rövid életű krakéler

p A

p környéke,

p szerinte „kártékony” állatait

p irgalmatlanul gyérítő, sőt: irtó…

p (a természetbe kisitenként belerontó)

p x

Szombati-Szabó István

Erdélyi szüret
Borköszöntő
.
Ki bort csak máséból iszom,
Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó
S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
S magyar sírva-vígadók szent italát.
.
Köszöntöm a bort, akivel
Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.
.
Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
Akitől meghősödik a gyáva,
Tervet koholnak a tervtelenek
S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.
.
Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.
.
Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.
.
Köszöntöm a bort,
Akitől Isten színéhez emeli fel
Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
S emeli bátran remegő, csordúltig-keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
Aki a napot: arany ivópoharát
Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.
.
Köszöntöm a bort:
Éljen a bor,
Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorúlt világon!
Evoé!

Endrődi Sándor

Szüret után

Az ősz tündére halkan
Végiglebeg a dombon,
S a borág levéldísze
Sárgás-pirosra bágyad.
Nincs már gerezd a tőkén,
Csak itt-ott kandikál le
Az őszi venyigéről
Egy-egy fonnyadt biling, mit
A szedők rajt’ feledtek.
.
Bolyongok az elárvult
Hegyek közt egymagamban,
Mint hogyha életemnek
Tallóin bódorognék,
S magam is oly kietlen,
Szomorú vagyok, mint e
Megszedett, puszta szőlő.

.
Termésemet, mit egykor
Hév nyár érlelt gyümölccsé,
Többé seholse látom:
Kit jég paskolt pocsékká,
Kit csalódás, keservek
Szüreteltek le régen, –
Csak itt-ott töppedez még
Az őszi venyigéken
Egy-egy rideg biling, a
Fanyar – tapasztalások…



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp