Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Eugéniusz: A bölcs dicsérete és a balga korholása – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. szeptember 9.

kb. 21 perc olvasás

Eugéniusz:

A bölcs dicsérete

és a balga korholása – IV.

Ősrégi/új tanítások örökifjaknak



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a jó/rossz szellemű,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Intelmek/bátorítások magyarán írva



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Magadon nevetsz vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése a gyógyulás kezdete –

itt és most változtassál az életeden!

Benedek Elek

Emlékversek

1. Nézd a hangyát, mily szorgalmas,

Parancs nélkül dolgozik,

Reggel kezdi, este végzi,

Sohasem unatkozik.

S rendes az ő munkája:

Járj tanulni hozzája.

2. Szeretnéd, ugye hogyha volna

Egy aranyszőrű kis lovacskád?

De azt ugyebár nem szeretnéd,

Ha volna benne nagy makacsság?

3. A bátorság nagy ékesség,

Ha jár vele szívnemesség.

Enélkül a bátorságod

Jóra csak ritkán használod.

4. Szép tulajdonság a figyelmesség,

Csak semmi folt rajta ne essék,

Vigyázz, hogy többet rád ne mondhassák:

Van egy folt rajta: a makacsság.

5. A munka a lelket nemesíti,

Száraz kenyeret megédesíti.

Ki dolgozik, édes a pihenése,

Édes az álma, az az ébredése.

6. A szeretet drága kincs,

Földön ennek párja nincs.

Oszd meg mással, mégse fogy,

Sőt így lesz az még nagyobb.

7. Az alattomosság nagy szégyen,

Szavad s tetted hát nyílt légyen.

Bármit teszel, Isten látja,

Légy az igazság barátja.

8. Szolgálatkész vagy: no, ez szép dolog,

Ám ehhez én valamit gondolok:

Szívből s nem színből vagy az, ugyebár?

Dicséret néked úgy méltán kijár.

9. A madár sem repdes céltalan,

Az ő útjának mindig célja van.

Reggel, ha ébredsz, mondd: ma jó leszek.

De légy is az. Meglásd, hasznát veszed.

10. A folyó vize lassan folydogál,

Szép csendesen foly, soha meg nem áll,

Mossa a partot, merre elhalad,

Lásd, munkát végez, habár nem szalad.

11. Kék ibolyácska a bokor tövében,

Elbújik, mint gyermek anyja ölében;

Ott áll szerényen, nem beszél magárul,

S te mégis rátalálsz az illatárúl.

12. Nem az a szegény, kinek pénze nincs,

Hanem kinek munkára kedve nincs.

Ki dolgát végzi szépen, rendesen,

Gazdag lesz, mert elégedett leszen.

13. Szépben, jóban előljárni,

Nógatásra sosem várni:

Hogyha ennyit megtanulsz,

Az életben boldogulsz.

14. Maradj kitartó a szorgalomban,

S haladsz előre jobban és jobban.

Így tesz a méh is, pedig, óh, nézzed,

Másoknak gyűjti a lépes mézet.

15. Hogyha teszel szívességet,

Úgy tedd, hogy jól essék néked.

Mert bizonyos, mint a halál:

Mi szívből jön, szívhez talál.

16. Szófogadó gyermek

Kedves Isten előtt,

Éjjel-nappal nézi

Nagy szeretettel őt.

17. Feneketlen sár a hazugság,

Nehéz kimászni ám belőle.

Jó emberek, ha ki is húzzák,

Sáros marad örökre tőle.

18. A szamár lusta állat, de mert rúgni tud,

Azt hiszi a bolond, megél rugásbúl.

Az ám! Rúg a ló is, de ha kell futni: fut.

De meg is él ám a ló futásból!

19. Az igazi erős ember nem verekszik,

Másnak az útjából kitérni igyekszik.

Az az ő erénye, hogy a gyengét védi:

Isten ezért adta a nagy erőt néki.

20. Gyenge tehetség is erős szorgalommal

Hogyha szövetkezik, siker jár nyomába.

Ne félj, ha a siker nem látszik azonnal,

Te csak tanulj, fiam, nem tanulsz hiába.

p 1

p Aki egy

p diabolikus,

p ördögi ember:

p vádaskodó, rágalmazó –

p egyenetlenséget, viszályt keltő

p Aki

p lázadás,

p rebellió helyett

p csak ribilliót, zűrzavart,

p kaotikus kavarodást csinál

p Aki

p úgy véli,

p csak a rendetlenség-káosz

p és a külső vasfegyelem közül választhat

p Aki

p holtig bűntudatos,

p ha nem tud/tudott éltében

p édes szüleinek mindent viszonozni

p Behódoló,

p meghunyászkodó –

p elvből mindig a hatalmasokhoz

p odadörgölődző önalávető önfeladó…

p Ő

p semmilyen

p tekintélyt nem tisztel,

p senkinek és semminek

p nem engedelmeskedő öntörvényű

p Aki

p minden bevesz,

p sőt minden kúrát/tortúrát kibír,

p csak a dúlt lelkét hagyják békén…

p Aki

p addig

p hallja és

p mondogatja,

p hogy el is hiszi:

p tényleg az egész világ

p az ellensége (lásd: „cigány-himnusz”)

p Aki

p a múltat

p tényleg végképp eltörölné:

p idegen létrontó eszmék futóbolondja

p Aki

p nem szülőföldje

p szerves hagyományaira épít:

p egy sznob idegenmajmoló alak

p Aki

p maga helyett

p mást küld vizsgázni,

p de még a fotóshoz, gyónni, udvarolni is…

p Aki

p nem talál/keres

p jobb megélhetést:

p más helyett ül le börtönbüntetést…

p Aki

p szerelem-

p vallás helyett

p idegenben „vitézkedő”,

p igazából megfutamodó

p (Hűbele Balázs)

p Aki

p vagy egy piperkőc divatmajom,

p vagy egy koszos, rongyos madárijesztő…

p Aki

p hagyja,

p sőt helyesli:

p az ő bőrét viszik a vásárra/

p az ő farkával verik a csalánt

p Aki

p hiába

p egy ember-

p drágakő, egy gyémánt,

p ha nyers maradt, csiszolatlan

p Akinek

p redukált

p nyelve határa

p egyben a világáé is:

p szűk látókörű, korlátolt,

p aki így egy „lelki szegény”

p Akinek

p a jégvirág

p vagy az örökzöld

p művirág a kedvence,

p igaz, mást nem is lát/szagol

p Aki

p egész nap

p és egész éjjel

p rossz, elhasznált

p levegőt szív tüdejébe:

p maszk/szellőzés-hiány,

p tömegnyomor stb. stb. miatt

p Senki,

p még ő se

p érti a kézírását:

p krikszkraksz, ákombákom,

p olvashatatlan macskakaparás

p Akinél

p a gyászjelentése,

p illetve a halál oka

p helyes beírása ez lenne:

p belehalt a tartós félelmeibe

p Aki

p megnyugszik

p benne, hogy ő csak

p egy kapcarongy szereplő

p az életfilm-színházi előadásban

p Aki

p egy naiv

p ősbizalmas:

p a lakáskulcsa a lábtörlő alatt,

p és ezt még ki is írja az ajtó mellé a falra

p Aki,

p ha megütik

p az egyik arcát,

p akkor automatikusan már

p oda is tartja a másikat…!?

p Aki

p őt egyszer

p pofon ütötte,

p annak még kedvet csinál

p az ő megrugdalásához is…

p Aki

p feleslegesen

p fegyvert ragad, használ,

p de elveszik tőle és éppen által vész el

p Aki

p ilyenformán

p egy „állatember”:

p aktakukac, könyvmoly,

p féreg, kaméleon, szélkakas,

p gerinctelen csiga, gyáva nyúl…

p Aki

p magát

p az állatoknál

p sokkal különbnek tartva

p soha semmi jót nem is tanulhat el tőlük

p Mesebeli János:

p aki rohan, ha bajban a messze város:

p aki így ágyútölteléknek még pont jó lesz

p Akinek

p változatlan

p utánnyomásban,

p gépies gyilkos rutinban

p telnek napjai – így tengődik

p Aki

p azt hiszi,

p hogy az édes szülő,

p aki felnevelte, az csak jót akarhat:

p ő választ neki pályát/társat, ki más!?

p Aki

p igazat

p mond ugyan,

p de nem a teljest,

p mert lényegest elhallgat:

p ő így, és nem is kicsit hazudik

p Ő

p is „tud”

p jól táncolni,

p de csakis akkor,

p ha mindig pont ettől

p a cserépkályhától indulhat el

p Ő

p amúgy

p deklarált „Istentagadó”,

p de azért neki is van vallása:

p a sorozatos bűn/kár/szégyenvallás

p A

p legszebb

p efemer lég/jég/

p kártyavárat ő építi fel

p és lakbért fizet a lelki segítőnek

p Az

p ő orvosa

p mindig jobban tudhatja, mint ő,

p hogy mi/hogyan fáj és mi a jó neki

p Aki

p egy ravasz,

p álszent ügy örve alá elbúvó:

p amúgy csak egy simlis korhely

p Aki

p csak akkor könnyezik,

p ha épp sok hagymát pucol?

p Férfinak szégyen a könny?

p A

p sírás

p nem katonadolog:

p ezt vésték bele – ezért

p nem tud így megkönnyebbülni

p Ő

p a vendéglőben,

p vagy a bevásárláskor

p érzi csak, hogy ő is Valaki:

p ha ő fizet, őérte van a bolt(os)

p Aki

p azt hiszi, hogy

p mindig tisztán lát,

p pedig őt itt és most

p csak éppen elkápráztatták

p Aki

p az eszével

p nem ellenőrzi

p a látotta, hallottat:

p érzéki csalódások áldozata

p Aki

p „udvariaságból”

p unos-untig hallgatja a szófosót,

p pedig már mindez a könyökén jön ki

p Legyen

p egy nap dolce vita,

p pedig nem is olyan édes –

p majd jöhet sok év börtön…!?

p Aki

p olyasmire vágyik,

p ami csak bűntettel érhető el,

p és akkor, közben jön rá arra,

p hogy ettől nem is lett boldog…

p Akinek

p az önismereti

p szintjét jól jellemzi:

p ő ugyan fél lábú rokkant,

p de jelentkezik: Tarzan-kaszting

p Aki

p bármi ballasztot

p is sajnál kidobni,

p mindenhez ragaszkodó:

p így zuhan is az életléghajó

p Aki

p egy beszürkült,

p konformista nyárspolgár:

p alkalmi különcködése a színező elem

p Akiről

p az (ál)barát csakis igazat,

p az ellenség csak hamist szólhat

p Aki

p a barátja előtt

p betegesen titkolózó,

p de ellenségét a bizalmába beavató

p Aki

p bagatellizálja a bűnét,

p de majd a sorsa dramatizálja (pl. abortusz)

p Aki

p csak annyit lát

p a teremtett világból,

p amit autóvezetés közben lehet…

p Aki

p csak

p egyetlen egyszer

p ült bódultan a volán mögé –

p és ő/családja bele is rokkant

p Aki

p csak

p azért „hűséges”,

p mert nem tud jól hazudni,

p és nagyon fél a lebukástól

p Ő

p nem érti

p a szabadság-hűség paradoxonját,

p nála ezek az értékek kizárják egymást

p x

21. A makacs gyakran árt magának,

Ellensége saját javának.

Baj bajra éri, nem tudja, mért.

Megsúgom én: makacs volt, azért.

22. Csendes gyermeknek kevés a szava,

De e kevésnek van aztán sava!

Sokkal többet ér ám egy-két okos szó,

Mint az üres beszéd, bárminő hosszú.

23. Gazdagság, szépség mind mulandó,

Fitogtatni ezt nem érdemes…

Csak a jóság a maradandó,

Örök ez, vége sohase lesz.

24. Nem vagy első, sem utolsó,

Középen állsz. Jól van így.

Nem ér téged akkor zokszó,

Nem bánthat meg az irigy.

25. Oly érdekes, oly szép ez a világ,

Oly sok szépséget láthat, aki lát.

Ne hunyd be szemed, bátran nézz körül,

S meglátod majd, a szíved mind örül.

26. Hiába mutatod magad többnek,

Mint vagy valóban,

Hibát az emberben is felfödnek,

Nemcsak a lóban.

27. A szerényt később veszik észre,

Mint azt, ki sárt dob a fehér mészre.

Jó sokáig meg nem látják,

Jó messziről elkerülik,

De hogyha egyszer meglátják,

Annál jobban megbecsülik.

28. Sok beszédnek sok az alja,

Megunja ám, aki hallja.

A jóból is sok a sok:

Így tartják az okosok.

29. Mondják, finom vagy, kedves, előzékeny,

Igaz gyönyörűség hallani ezt néked.

Mert csak aki látott sok durvaságot,

Tudja megbecsülni az ildomosságot.

30. Volt egyszer egy kis lány,

Ki a dolgot unta.

Az volt a vallása:

Ne dicsérd, ha munka.

De a hanyagságot

Végre megunta,

S ez lett a vallása:

Nincs jobb, mint a munka.

31. Ha lát az Isten hanyag gyermeket,

A fényes kék ég fellegbe borul.

És szól búsan a fellegek megett:

Óh, gyermek, mért élsz ilyen botorul!

32. A finom lelkű mind érzékeny,

Elrejti búját, nem közlékeny;

Komoly, ahol kacagnak mások,

Nem érti őt meg, aki vásott.

Faóriásként messze látszik,

A villám csak körötte játszik;

Nem csak játszik, le is csap rája,

Mert ő az erdő legszebb fája.

33. Az igazi szeretetért rendszerint

Igaz szeretettel fizetnek.

Ápold magadban ezt a szép erényt,

Boldog, ki szeret, s kit szeretnek.

34. Ha kővel dobnak, dobd vissza kenyérrel,

Amit jónak gondolsz, attól ne térj el.

Ha bánt a rossz szívű, te őt ne bántsad,

Isten feljegyzi ezt, s jó lesz irántad.

35. A jóért mindig jóval fizetni,

Ki velünk jót tesz, híven szeretni:

Kevesen tudják ennek titkát.

Annál szebb erény, mennél ritkább.

36. A sok beszéd még nem bölcsesség,

Vigyázz, nehogy szemedre vessék:

Beszélni beszél sokat, de sokat,

Tenni keveset tesz, azt sem okosat.

37. Szegény vagy gazdag: mindegy őneki,

Az Írás ezt így magyarázza.

Csak arra néz: jó vagy-e? A jót szereti,

De a kevélyt, azt megalázza.

38. Nem erdő az erdő, hogyha nincsen fája,

Szomorú, ha nincsen dalos madárkája.

Mi a kert fa nélkül? S ha nincs madár benne?

Nálok nélkül ez a világ de szomorú lenne!

39. Áldjad a jó Istent, ki bő kegyelmébűl

Ésszel, szorgalommal megáldott gazdagon.

Ne feledd, hogy az ő segedelme nélkül

A legjobb földek is maradnak parlagon.

40. Árva bizony, árva, kinek anyja nincs,

Árvább bizony, árvább, kinek apja sincs.

Sokkalta árvább az, kinek nincs hite.

Ez az igaz árva. Nincsen semmije.

p 2

p Ő

p főleg,

p sőt csak

p tartja igazán értékesnek,

p ami pénzben is kvantifikálható

p Ő

p olyan,

p mintha csak egy átutazó

p turista lenne a hazájában, a szülőföldjén

p Aki

p majdnem

p csak a halálos

p ágyán döbben rá

p úgy istenigazából, hogy

p ő rossz párt/pályát választott…

p Akiről

p mintázódott

p Ady Mesebeli Jánosa:

p idegenben idegenért harcoló,

p aki ágyútölteléknek pont jó lesz

p Aki

p semmiben sem

p alakított ki még rutint,

p mint aki mindent itt és

p most legelőször csinálna…

p Aki

p változatlan

p utánnyomásban,

p gépies gyilkos rutinban

p tölti élte napjait – nemcsak

p a mosakodás, öltözködés stb. terén…

p Aki

p van olyan

p jellegtelen,

p tizenkettő egy tucat,

p ami védettséget ad neki:

p még csak ki sem figurázható…!?

p Aki

p a beszürkült

p nyárspolgári unalmas életét

p alkalmi különcködésével színezgeti

p Aki

p maga a középszer:

p ő minden kiválót lehúz, lealacsonyít:

p mert akkor ő így nagyobbnak látszik,

p és őt a jó példa nem kötelezi nagyra nőni

p Aki

p mindig

p csak igazat

p mond ugyan,

p de soha nem a teljest:

p ő így, elhallgatással hazudik…

p Ő

p is „tud”

p jól táncolni,

p de csak akkor,

p ha pont a kályhától indulhat el,

p máskülönben rögtön elvéti a lépést…

p Akinek

p a „vallása”

p csak a sorozatos,

p és folyton ismétlődő

p bűn-, kár-, szégyenvallás…

p Akinek

p ön-ismereti

p szintje fokmérője, hogy

p ő fél lábú rokkantként is

p bizton jelentkezik, ha hallja,

p hogy éppen Tarzan-kaszting van…

p Aki

p ugyan

p még soha

p életében nem hegedült,

p de ha itt-most fizetnek érte,

p akkor – lesz, ami lesz -ő is tud

p Aki

p bármi

p ballasztot is

p sajnál kidobni a „kincseiből”:

p így le is zuhan az életléghajója…

p Aki

p gondterhelten,

p testi-lelki görnyedten

p csak vonszolja magát,

p mert folyton más terheit is cipeli

p Aki

p a magát

p rögeszméi miatt

p folyamatosan ön-megerőszakoló,

p de amúgy olyan „szelíd” vegetáriánus…

p Aki,

p ha rögtön

p nem élvezi,

p akkor nem csinálja

p már tovább a dolgát,

p így azután soha nem is

p jöhet meg a munkakedve…

p Aki

p magához – is –

p nagyon türelmetlen:

p ha nem sikerül elsőre,

p akkor sohasem próbálja többet…

p Akinek

p a gyávaságával

p szinte a nullára redukált az esélye –

p pedig: ha merne, akkor ő is nyerhetne

p (bátraké a szerencse – aki mer, az nyer)

p Aki

p ha itt és most

p mennyiségi túlerőt lát,

p akkor eleve feladja az ellenállást,

p nem hiszi el, hogy a jó ügye tudata,

p a jó csapatszellem megtáltosítaná…

p Aki

p úgy hiszi,

p hogy Ő nem kérte

p ezt az életajándékot:

p ócsárolja, nem becsüli, csak rongálja,

p vagy idejekorán, hamar vissza is adja stb.

p Aki

p a halandósága miatt

p egy non stop istenkáromló,

p miközben életuntan fecsérli

p a véges/rendelt, s ezért drága idejét

p Aki

p holtig

p nem fogja fel,

p vagy csak későn,

p már csak élete legvégén,

p hogy mily csodálatos képességek

p maradtak mindörökre szunnyadva benne

p (mint ki egy életen át hegedűvel szöget ver)

p Aki

p ezer,

p ún. külső,

p tőle független

p okot tud felsorolni,

p ami miatt oly jogos,

p hogy boldogtalanul szenved…

p Aki

p folyamatosan,

p fifikásan váltogatja:

p neki mikor mi az előnyösebb:

p ő hol kisgyerek, hol meg felnőtt lenne

p Akinek

p ha ló nincs,

p a szamár is jó

p még az egyszeri élete

p legfontosabb területein is:

p ő egy holtáig is alább-adó

p hivatási/házassági stb. megalkuvó…

p Aki

p a jó hagyományt

p őrző, éltető, megújító

p viselet/viselkedés helyett

p egy ostoba divat/idegenmajmoló

p (mire észbekap, már túl késő lehet)

p Akinek

p nagy jaj lesz,

p fogának csikorgatása

p ha könnyűnek találtatik:

p mert eljön a megmérettetés,

p ahogy a végső is, az utolsó ítélet…

p Aki

p kényelmét

p ügyesen mentve

p veszti el az életét:

p nincs nyomasztóbb életérzés,

p mint furfangosan önkímélt léte

p elviselhetetlen könnyűsége…

p Aki

p hagyja,

p hogy a „jóbarátja”

p önáltatásra hízelegje,

p nagy hülyeségre biztassa,

p téves életpályára ösztönözze,

p vagy istenkísértésbe hajszolja bele…

p Akinek

p igaz jóbarát helyett

p még jó esetben nincs senkije –

p de a jóval gyakoribb rosszban:

p csak egy álcázott parazita álbarátja

p Akinek

p jó egészség helyett

p élete krónikus betegségek,

p így fölös-káros szenvedések sora,

p mert nem meri a valódi, lelki okot keresni,

p mert nincs bátorsága őszinte önismeretre,

p és radikális életszemlélet/mód változtatásra

p Akit

p előbb sokkol

p a hazug bér-média,

p a gyártott vírusmumus,

p és páni félelme meg is betegíti,

p majd közpénzen beoltja magát ellene,

p ha a nagy többség is ezt tesz, ő miért ne,

p majd meg, akár életfogytig is ettől koldul…

p Aki

p azt hiszi, hogy

p ő maga az érdekében cselekszik,

p amikor a média hipnózistól elkábítva,

p a neki rosszat akaróknak engedelmesen

p éppen szorgosan vágja a fát önmaga alatt…

p Aki,

p ha már

p kór-házban született,

p akkor nem otthon, szerettei körében,

p – ép elmével búcsúzva, végrendelkezve stb. -,

p de ott is akar – elkábítva, egyedül – meghalni…

p (hátha van a halál ellen orvosság, műtét stb. stb.)

p Aki,

p hiába

p közel a vég,

p nem a lelkét békíti,

p nem dolgait rendezi,

p nem az örökösöket igazítja,

p hogy bölcsen osztozkodjanak,

p de új csodaszert stb. stb. kajtat

p Aki

p nem akarja

p elviselni, kibírni

p a gyógyulási(!) fájdalmat,

p vagy pénzéhes sarlatánok,

p vagy protokoll orvos kezébe kerül,

p vagy inkább öngyilkosságba menekül,

p vagy az úgynevezett eutanáziára bazírozó…

p Ő

p túléli

p önmagát,

p a becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p nem választja önként a halált,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p Akinek

p az öngyilkossága

p nem egy bátor tett,

p de egy gyáva menekülés

p az élete nehézségei elől,

p amiket istentelenül itt-most

p megoldhatatlannak érez, tud…

p Aki

p nem

p öli meg magát,

p de keresi a halált,

p mert életelvből veszélyesen él,

p extrém sportot űz, az istent kísérti…

p Aki

p dogmatikus,

p ill. „humánus”

p nagy „keresztény”

p és „ezért” a harctéren

p kínszenvedő bajtárstól

p a kegyelemdöfést megtagadó…

p Aki

p olyan

p „jó” édesanya:

p csak nem engedheti,

p hogy az egyszem fiúgyereke

p egy vadidegen nőt vegyen el,

p és így végleg elszakadjon tőle,

p hisz neki a világon itt a legjobb…

p Aki

p mostohán,

p csak ridegen

p parancsolgat a kicsinyének,

p egy tekintélyuralmi atyáskodó,

p pedig ő ugrott volna egy jó szóra nyomban

p Az

p „önfeláldozó” anya,

p neki lesz házimunkától és

p más kötelességtől megkímélve

p jól elrontott, életképtelen gyereke…

p x

41. A hűséges, a hálás természet

Sok egyéb gyengét szépen eltakar.

Vesse őt akárhová a végzet,

Szeretik, mert látják, hogy jót akar.

42. Tátongó örvényhez, amely feneketlen,

Hasonló a lélek, amely érzéketlen

Minden iránt, mi jó, minden iránt, mi szép.

Boldoggá nem lehet az ilyen semmiképp.

43. Nézz a szemembe bátran, ne félve,

Hadd nézhetek én is a tiédbe.

Magyar embernek ez a szokása,

Nincs is a földön seholse mása.

44. Otthon, szabadban munkál serényen,

Ha szólnak hozzá, felel szerényen,

A rossztól ő elfordul iszonnyal:

Az ily gyermek nagy áldás bizonnyal.

45. Csak oda menj, ahová hívtak téged,

Így nem lesz teher soha az ottléted.

Csak ott beszélj, hol helye van beszédnek,

Akkor minden szavad találják szépnek.

46. Ha jó hírét hallod valakinek,

Örülj azon s mondd el azt másnak is.

Rossz hírét ám ne költsed senkinek,

Mert abba kerülsz akkor magad is.

47. Szegénységedet ne szégyelljed,

Hisz elsők közt van a te helyed.

Szegény vagy bár a földiekben,

Annál dúsabb vagy egyebekben.

Hol fel, hol le forog a kerék,

Isten forgatja szegény emberét.

A gazdagét is fel s lefelé;

S ha érdemes volt, akkor elé

Szegény is gyakran juta már,

S hátul maradt a gazdag szamár.

48. Imádod Petőfit. Tudod ki volt ő?

Egész világon a legnagyobb költő.

Honszerelem nem volt üres szó nála,

Bús bizonyság erre dicső halála.

49. A magyar földből, hajh, többet nem nő ki

Ily óriás, minő nagy volt Petőfi!

Foglald imádba nevét este, reggel,

Napot nem kezdhetsz s végezhetsz te szebbel.

50. Ki a dolgában nem serénykedik,

Csudákban hiába reménykedik,

Mert az idő, hajh, gyorsan elrepül,

Feje felett a sok baj összegyűl,

Aztán kapkodhat jobb és bal felé,

Későn látja, hogy nem juthat elé.

51. Ha magadban nem, hát kiben bízol?

Mit más ad, azon meg nem hízol.

Bízzál magadban, magad erejében,

S bizton haladni fogsz előre szépen.

52. Jó vagy hallom, szorgalmas is,

De szeretnél hatalmas is

Lenni társaid felett.

Így hallottam egy madártúl,

Vagy Tiszán túl, Dunán túl,

S én azt mondanám: nem lehet!

Hatalmaskodás jósággal,

Szorgalmatos tanulással

Éppúgy össze nem talál,

Mint az élet s a halál.

53. Nyughatatlan a te véred,

Az erődet összeméred

Mással néha oktalan.

Hát ennek mi haszna van?

Gondolj csak a jövendőre,

Szükséged lesz az erőre.

Mérsékeld magad kisnyég,

Kell az erő holnap is még.

54. A középút a legsimább bizonnyal,

Hogyha rajta jársz, jársz akkor haszonnal.

De az út végén a cél ott álljon,

S útközben csüggedés meg ne szálljon.

55. Arany híd megy földről fel az égbe,

De csak kinek szívében lakik béke,

Ki felebarátjával megfér szépen,

Engedi az Úr, hogy e hídra lépjen.

56. Testi erő, szép arc, lelki tehetség:

Nincs ember, akinek mindez ne tessék.

De azt, kiben ez vagy az nincsen, nem szabad

Lekicsinyleni, mert mindent Isten ad.

57. Ha néha-néha észrevennéd,

Hogy nem hajlasz jóra, se szépre,

Állj meg, mielőtt megkezdenéd

A rosszat, s jó lesz a vége.

58. Kérdezd meg magadtól, miért szeretnek

A társaid most? S kérdezzed azt is, hogy elébb

Mért nem szerettek? Mi volt az oka ennek?

Te hallgatsz. Jól feleltél. Elég, fiam, elég.

59. Beszélni ezüst, hallgatni arany,

Beszélj, de csak akkor, ha van

Ok s alkalom rá, mert bizony a nélkül

Magad s a más feje is beleszédül.

60. Kinek szíve, lelke sok erénnyel ékes,

Aki e világon minden szépre képes,

Király lányának is méltó irigysége,

Tündér szépségénél nagyobb a szépsége.

A kisbaconi iskolás gyermekeknek, 1911



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp