kb. 6 perc olvasás
AZ EMBERI BALGASÁG KORHOLÁSA – MAGYARORSZÁG XXI.
A legeslegtöbbet én árthatok – használhatok – magamnak, ki más?
Vörösmarty Mihály
A MERENGŐHÖZ
Laurának
Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.
1843. február vége – március eleje
***
Repülőstarttal indulsz,
Jó iramot diktálsz, erőn felül teljesítesz,
Csak egy bibi van: ellenkező irányba indultál el!
*
Csak az tartja benne a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is –
pl. ha mindig gúzsbakötve kellene táncolnia
*
A gyerekhez vagy a kezdőhöz,
de nem a mindenséghez mérve
leszel elégedett „csúcsteljesítményeddel”
*
A szexuális s a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de sekély –
annál inkább olyan az autizmus kínja…
*
A lelki hidegháborús frontokon
töltött minden év „duplán számít”,
vagyis nem hosszabbítják, de rövidítik életed…
*
Spontán vicced, humorizálásod olyan
mint amit százszor próbáltak és mondogattak…
Pátoszod meg olyan hamis
mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…
*
Mintha mindig először arra figyelnél,
hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki:
nevetségesség fóbiád önkiherélő öncenzúra
*
Megszólalásig és utána is
megtévesztően jó hamisítvány az élete –
barátok híján sose, vagy túl későn derül csak ki…
*
Mint az egyszeri hályogkovács:
nem mersz élni, mióta túl sokat tudsz –
az életgyáváknak pedig nem kedvez Fortuna
*
Mintha színpadon élnél
a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod?
S ha nagyon jók sikerül, akkor úgy is maradsz…
*
Piócaként tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
Őt követted, s nem azt, amit Ő is követett…
*
Korán keltél és büszkén sokat Melóztál,
hogy az így is elsorvadt tested autóval vitessed?
Mintha egy tolókocsiba rokkantosítanád le magad…
*
Rossz boltot csinálsz: nem egy nap a világ!
Átmeneti, efemer mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli kínszenvedés az ára…
*
Mióta egy ideig éhezett,
koplalt, böjtölt, diétázott, éhségsztrájkolt,
azóta csak az evésre gondol, eszik és spájzol
*
A mindennapi kenyérkereset
neki a túlélésért folyó létharc:
uniformizáltan átmilitarizálja életét!
*
Minden hétfőn egészen új életet kezdenél –
a kudarc után azután még a régin is rontasz…
*
Értetlenül áll,
ha nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új Biblia fordítása –
mintha mélyvízben lenne mentőöv nélkül…
*
Egész élete merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is…
Majd vált, s minden tudatosan megtervez,
semmi esélyt nem adva az élet spontaneitásának…
*
Ő csak mondja és teszi a magáét:
totál érzéketlen baráti körei reakcióira…
Máskor meg mindenki minden véleménye
folyamatosan irányítja-áttervezi a lépéseit…
*
Úgy érzed magad modern embernek,
ha „felkent” szakértőktől kapsz életcélokat –
filozófustól, teológustól, társadalomtudóstól?
*
Mintha úgy élni mint aki lábujjhegyen jár.
Mint aki különféle szoborpózokba merevedik,
amíg egy turista nem tesz egy garast a kalapba…
*
Ő olyan tökéletes mint egy földönjáró Angyal –
és éppolyan kegyetlen is: mással, de magával is!
*
Élete folyamatos csalódott háborgás:
hát nem egy giccses forgatókönyv az alap?
Hát nem tuti az operettes happy end?
Hol a beígért királylány és a fele királyság?
*
Szellemi önvédelemből teljesen bezárkózik:
így azt szívja be, amit kilehel– saját levében fő,
mint Echo, ő is csak a saját hangját hallja vissza…
*
Túl sok idegen kereszt nyomja a vállad:
megrogysz, legörbülsz, eltörpülsz, összeroskadsz –
pedig azt hitted, hogy a teher alatt nő egyenesre a pálma…
*
Azt hiszi, akkor repül szabadon,
ha minden kötelesség terhét ledobja, lerázza:
a lét elviselhetetlen könnyűsége, súlytalansága
*
Van, aki úgy beszél, játszik és udvarol,
hogy közben ezeket agyonelemezgeti –
míg más meg semmire nem reflektál,
így rossz vak szokások rabláncára fűzve…
*
Annyira második természetévé lettek
gondolkodási és életviteli szokásai,
hogy meg is vakultak, nem tud róluk,
mintha ezek természettörvények lennének…
*
Meghalt mielőtt
még ültethetett volna egy diófát,
épített volna egy személyre szabott házat
megírt – vagy olvasott – volna egy jó könyvet…
*
Életfogytig toporogsz a kincsesbarlang előtt,
de nem mersz kulcsot vagy varázsigét kérni?!
*
A kutyának csak egy arcát ismeri:
az idegent megugatót, az őrá vicsorogót –
legfeljebb azt, amelyiket etetni, oltatni kell…
*
Százhúsz éves lett –
életéről szóló élménybeszámolója 12 perc…
*
Az oly nehezen előállt játékba révedésből
már soha többé nem akarsz vagy nem tudsz
visszaevezni az innenső partra, az élet tétmeccseibe?
*
Az ötperces kóbor numeránál biztosra kell menned:
jöjjön a viagrás erekció – jaj, nehogy kínosan felsülj, s leégj!
*
Hiszel a vadidegen jósnőnek,
bármennyire dodonai is a jóslata,
vagy ha jó pénzért bármi jót jövendöl…
*
Szégyelled bevallani frigiditásod,
a férfit is impotenssé ócsárolod –
így legalább kvittek vagytok,
vagy mégis neked állhat feljebb…
*
Minden belefőtt ételébe-életébe:
„csak” a megbolondító íz hiányzik!
*
Csak olyanok társaságát keresi,
akikhez képest ő azért még mindig Valaki –
mintha ép emberként csörgőlabdásokkal focizna…
*
A Törvény előtt védhetően jó szülő,.
A pszichológus is jó szakvéleményt ad róla
Csak az a bizonyosa anyasági plusz hiányzik…
*
Úgy nő fel gyereked,
hogy naponta hallja:
feláldoztad érte a boldogságodat
*
Minden szenvedés nemesít?
Hány testi „nyomorék” lett embergyűlölő!
*
Mi lett volna, ha a kőszívű ember
végrendelete dönt fiai pályájában?
*
Amíg tart az ital hatása:
erősnek, okosnak, bátornak érzed magad
*
Örök beváltatlan ígéret maradtál –
elkallódtál a nagy nyüzsgésben
*
A szabad szólásod jogáért
túl nagy árat fizettél: diliflepnid lett…
Így viszont már senki sem vesz komolyan!
*
Fiúi tiszteletből nem gátolta,
hogy apja az ő – torz – képére formálja,
művileg abortált vágyait általa valósítsa meg…
*
Langyos lötty a drága sör s undok-pimasz a pincér,
de te nem akarsz „balhézni” – neked még így is jó,
egyre alább és alább adod, s nyomod igényszinted…
*
Addig figyeled magad,
míg nem találsz egy életfelmentő betegséget!
Ha nem találsz, akkor a fóbiájával féléltűsíted magad.
*
Alibi házasságban él:
nem meri nyíltan vállalni a homo-szexualitását…
*
Csak halálod óráján esik le a tantusz:
buzgón és példásan élted másnak az életét!
*
Minden erőd s leleményed leköti:
hogyan lógj el tanulást és munkát!?