Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Önismereti igazmondó tükör – I.

Írta: Nagy Jenő · 2022. május 27.

kb. 10 perc olvasás

Bölcs/balga, boldog/boldogtalan ember

A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgáló magyarán írt példatár

pppppppppppppppppppppp

Eugéniusz:

Értékőrzés-javítás helyett rontás:

emberismereti igazmondó tükör – I.

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények, okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppppp

Madách Imre

A betelt kivánságok

„Mért küzd keblem, gondolám magamban,

Óh mi az, mi megnyugtatna már?”

S im szavamra egy hatalmas tündér

Rózsafellegen hozzám leszáll.

„Kívánj – mond – s mit kívánsz, teljesülend!”

És kivántam trónt, országokat,

Fél világ uralt, míg más felében

Rettegék nevem s hatalmamat.

Igy éltem sokáig s jött a tündér,

Ujra kérdvén: „Boldog vagy-e már?”

„Nem, nem tündér, amit én kerestem,

Megnyugvást, szűm mostan sem talál.

Mit használ e trón nekem s dicsőség,

Mily kéjt lel gyöngyében a csiga?

Benső boldogságomnak még jobban

Érzem a trónon mi sok hia.

Vagy bájosb-é vajha álmom? Óh nem!

Több gyönyört birok-é el mint más?

Fellebbenti-é előttem a sír

És menyország titkát bűvarázs?

Vidd el trónodat, tündér s helyébe

Adj nekem mérhetlen tudományt;

Nem mely a virág szirmát olvassa,

S minden légynek osztálynevet ad.

Tudományt adj, mely lelkét felfogja

A világnak, melyben ront, teremt.

A műhelyt mutasd meg, melyben készül,

Ami lent küzd, ami fénylik fent.

S ím szemem előtt egy nagy koporsó

Tárul fel, benn rothadás nyüzsög,

„Születés” áll írva rajt, s felette

E szó „szükségesség” menydörög.

„Óh, e szót, e látványt hadd felednem,

Vagy többé földön nincs örömem!”

A nemtő érint bűvös ujjával

És a látvány elvesz elülem.

„Látom, tündér, tudomány, dicsőség

Boldogsághoz földön nem vezet.

Egy van, egy van, nékünk üdvösséget

Itt lenn nyujtó s ez az élvezet.

Adj nekem lányt, szépet, mint tavasz reg,

Hőt mint nyár, csendest mint őszi est!”

S ím a nemtő röpke fellegekben

Száz meg száz bájos alakot fest.

„Válassz!” – úgymond. „Óh, hogyan válasszak,

A legszebbet szebb követi még;

Hogyha mind nem bírhatom, egy sem kell!

Mindegyik mérhetlen veszteség.”

„Ember! mond a nemtő, e képeknek

Számolhatlan, végtelen sora;

Hogy birhatnád mind, gyarló kebellel,

Mit a képzelet csak alkota?”

„Adj hát egyet, s a többit tüntesd el!”

S ím karomba lánykát ölelek.

„Meg van hát nyugalmam, érzem, érzem,

Hála néked, nemtő – szeretek!”

„Kéjben – mond ő – nem lesz megnyugvásod.

A kéjhúrnak felzengő szava

Kell hogy szünjék; a kéj győzelem, mit

Sok balsors felett szűnk nyer vala.

Inger a kéj, epedés a célhoz.

Önbecsérzet és kiváncsiság

Hogyha mézben fuldokolsz nem édes,

S imelgő ha nem őrzi fullánk.

A lányszív megtelhetik érzéssel,

Lányt az ég szeretni alkota,

Abban él, virúl, abban hervad le,

Mint virággal lelke, illata.

Férfiszívben más érzések élnek,

Tetterő, küzdések vihara,

Ott a szerelem csak úgy mosolyg fel,

Mint vadonban a kis ibolya.

Megfáradt kedélyed leszakasztja

S illatánál megfrissűl megint;

A világ lehervadt, sorsa bételt

És számodra messzebb pálya int.

Ott is lesz virágszál, mely enyhít, de

Még olyat nem alkotott az ég,

Mely örök friss, s illatával enyhít,

Valahányszor lelked szomja ég.”

S a nemtőnek teljesült jóslata,

Vágyam elhalt, halványult a lány.

Ellökém s hozzám volt bilincselve,

Sírtam ép hogy őtet választám.

Vágytam a földet és vágytam könnyét,

Küzdésit, s ím a nemtő megszánt;

Ébredék otthon kicsiny szobámban

Boldogan, hogy álmom már nem bánt.

Érzém gyöngyből, hogyha nincs is tenger,

Gyöngyök minden tengerben vannak.

Úgy fogadjuk, amint adta a sors

És lehetünk itt is boldogak!

p A mondvacsinált ügyekben túlbuzgó

p Henceg vele: 500 szóval megérteti magát

p Ő egyszerűségnek mondja a szimplifikálást

p Hálószoba-titkaival fizet a kocsmai sörért

p Hírből sem ismeri a tapintatot, diszkréciót

p Az ő őszintesége csak szalonképes szadizmus

p Betegesen gyanakvó: még férjét is igazoltatja

p Ősbizalom: kiírja, hogy kulcs a lábtörlő alatt…

p Soha senkinek, még ellenségének sem hazudik

p Áljóakarójának tesz őszinte beismerő vallomást

p Holtbetű-híven hisz, sőt még főz is ehetetlent

p Élsportoló pályacsúcsról zuhan rokkant-kocsiba

p A rendmániás, aki élhetetlenné teszi otthonod

p Az állandó teljesítmény-kényszeres perfekcionista

p Ha nem mindenben tökéletes, akkor tökéletlen?

p Mire összegürcölte házát: se házastárs, se otthon

p Ha felépül végre a háza, nincs kit vendégül látnia

p Hazardőr: mindenét felteszi egy sötét lóra

p Amíg nincs túltelítve a hasa, nem bölcselkedik

p Előbb vág, azután mér: irreverzibilis károkozó

p Okoskodás halogatja Tettét, az így el is hal…

p A szegénynek nem/még vissza sem köszön

p A gazdag előtt hajlong/hajbókol, alázatoskodik

p Kudarc az élete, ha nem tud „mit felmutatni” …

p Rosszul van, ha valakire valamiben is hasonlít

p Tiszta volt, míg bele nem ment a sárdobálásba

p Szinte mindent csak ímmel-ámmal/tessék-lássék

p Soha nem akarja meccsét hazai pályán játszani

p Ő önként megy be az oroszlánbarlangba

p A döglött oroszlánba ő a legnagyobbat rúgó

p Anyukája életfogytig szófogadó jó gyereke

p Heroikus pótcselekvő: megkerüli a Földet is…

p Janicsár, akit iskolája népe ellen képez ki

p Egy citrom, amit kicsavarva kukába dobnak

p Amnéziás: elfelejti saját/népe/hősei múltját

p Nincs gyökere, sodródik a széláramokkal

p Elvfeladó megalkuvó: bűzös erkölcsi hulla

p Nem szelektál – hírözönvizet enged magára

p Az ő istenfélelme non stop páni rettegés

p Ő sosem fekete bárány, csak nyájbirka

p Az önigazolásra fordít/dob ki véges életidőt/erőt

p Csak soha semmi bolondság, nehogy kinevessék

p Minimális/semmi kockázat, maximális haszon

p Élet helyett virtuális kalandpótlék abrak/zaba

p Idegenvezetett kirándulás a vad kalandozása

p x

Legénygazdaság

Legénység, óh rideg legénység,

Testtel lélekkel únlak tégedet,

Zsémbelve járok udvaromban,

Haszontalan keresve életet.

Van-e még ember, nem tudom, mert

Szavamra minden csak visszhangot ad;

Szobám poros, ágyam hideg, bús,

Örömmel csak vén házi eb fogad.

Kertem giz-gazt terem virágúl,

És elhagyottság a világba űz,

De fáraszt csak zaja, nem nyugtat

És vissza-visszaint a házi tűz.

Ágyamban forgok hosszú éjjel

És reggelig azon gondolkodom:

Mi kellene nekem, hogy jobbra

Fordulna e jajos állapotom.

Megvan, tudom, kicsiny csinos nő,

S eszméimet tovább ha követem,

Minő legyen, hogy nézzen az ki,

Kisül, hogy olyan mint szerelmesem.

Akkor nem kell éltet keresnem

A mostan oly hangatlan udvaron,

Tövis helyett virág terem majd

Kertemben és szivemben, jól tudom.

Megértem, hogy nem visszhang minden,

Nem űz világba kínos gondolat,

Ha megjövök, csókkal fogad majd

És általmelegíti ágyamat.

Míg hogyha únni kezdem üdvöm, vagy

Mert ember szivnek megnyugvása nincs,

Kissé megkínoz, s hogyha békél,

Ujból érzem, hogy szíve mily nagy kincs.

Nős ember dala

Rám sem néznek már a leányok

S hajdan csínosnak mondtanak;

Esetlen bókom megnevették,

Most élcemen ásítanak.

Óh honnan ez, hisz arcom ép még,

Nem verte azt el a ragya,

Eszem nincs fogytán napjaimmal

S kopván fényesb mint kardvasa.

Mért ment hát így becsem le mégis,

Mint számé sorshuzás után?

Múlt évi naptáré, amelyet

Gyujtónak használunk csupán?

Óh jaj, tudom, mi szörnyü vétkem,

Hibáim mért olyan nagyok.

Megsugjam-é hamis leánykák?

Úgy-é bár hogy az: nős vagyok.

De hogyha így bántok ti vélem,

Én sem kiméllek s ismerek

Minden furfangot, harci cselt, mit

Leány kigondol, elkövet.

Elmondom a legényseregnek

Elmondom, hogy ne higyjenek,

Midőn arcátok és ruhátok

Mind egyaránt ünnepiek.

Jók vagytok akkor s szépek is mind,

De lessenek meg láttalan

A tűz körül, gond s munka közben

Ha únatkoztok – pongyolán;

Akkor látják meg majd csak a vészt,

Mely egykor a férjnek jutott,

De lám alig kezdek beszélni,

Csókkal már majd megfojtotok.

De óh jaj, egyik sem pirúl el,

És egy sem vonja el magát.

Inkább futnátok, minthogy ily hűn

Ölelitek a – bácsikát. –

p Inkább meghal, de kisujját ne vágják le

p Mindig csak – kisebbik – rosszat választó

p Inkább prűd, mint trágár – nincs középút?

p Ünnep előtt, alatt, helyett: takarít(ó gép)

p Nincs az a szégyen, amit ő el ne viselne

p Inkább éhezik, de puccosan jár az utcán

p „Büszkesége” diktál: végy azonnal revánsot

p Nem marad adós, mindent rögtön törleszt…

p Csak vadidegen/fizetett segítő a beavatott

p Ő úgymond nem terhel másokat a gondjával

p Nem osztja meg, hanem magában hizlalja baját

p Senki előtt nem nyílik meg: áporodott lég/lélek

p Fogaival ássa, nyílik is a sírgödör előtte

p Magánéleti kirakatpolitika – Patyomkin falu

p A mimikri-álcázás mestere: egy életre eltűnik

p Az állami pap neki a Jó Isten hiteles szóvivője

p Államának mindent megad, Istenének, ha marad

p Mindent tud a borozásról, kivéve a mértékét

p Az önfeledt mulatás neki féktelen tivornya

p Mindent tudó – neki nincs új a Nap alatt

p Még mindenen/már semmin se csodálkozó

p Temérdek a jóismerőse, kezese egy sincs

p Mindenkit egyformán szeret, igazán senkit

p A lelkes jóakaró, aki katasztrófát idéz elő

p Lelkivilágtalan – érzelmi élete dögrováson

p Szellemvilágtalan: nincs idea, csak matéria

p Szegényes fantáziájú, kicsi képzelő-erejű

p Nincs, vagy kicsi az aktív szereprepertoárja

p Hintáslegény: mást is hamis illúziókba ringató

p Illúziókeltő: munka helyett lázas semmittevő

p Para Zita: más munkája gyümölcsét elorzó

p Fáj a lába, mert nem mer a sarkára állni

p „Kiköpött keresztény”: Ura langyosnak találta

p Kéretlenül ontja magából: jobbnál jobb tanács

p Eliszkol, ha egy erős előtte ver gyengét

p Semleges: nem avatkozik mások vitájába

p Mindent idegent elvből-eleve gyűlölő

p Kiöli magából a játékos, mesés stb. gyereklelket

p A komfortos mamahotel infantilis óriásbébije

p Egykor merész álmokat szövögető mai „Álmos”

p A frigid játszmával zsaroló, és úgy maradó nő

p Erotikus fantáziátlan: aktusképtelen impotens

p Fogamzásgátló, aki biztosra megy: sterilizálás

p Szexmentes házasság: a gyermeknemzés kivétel

p Makacsabb, mint a tények: még azokat is vitatja

p A Célokat mástól kapja, eszközeit vál(t)ogatja

p A szabadidejében jópont-gyűjtő rosszéletű

p Vagy nem vall színt, vagy pedig kétszínű

p Arctalan, csuklyás anonim lélekhóhér

p Alapból gyáva, de szökőnapokon hazardőr

p Csecse van, becse nincs: hazaáruló kéjnő, Ráháb

p Az alkimista, aki még az aranyból szart csinál

p x

Vigadjunk

Hadd nézze halvány arccal a világot

Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz!

Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,

Barátim, mert valódi vétek az.

Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

Örüljetek, szeressetek velem!

Ha mondják, nincs költészet már a földön,

S érzésink ellen száz veszélyt fordít

A kalmár számítás, kedves barátim,

Minket tán ez csak el nem tántorít?

Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,

Örülhettek, szerethettek velem!

De sebesen jő a halál – siessünk,

Hogy üresen leljen minden kehelyt,

Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart

A fáklya – de poros zugban hevert.

Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem,

Siessetek örülni hát velem!

Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre,

Ha már végkép élvezni nem tudunk.

Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,

Kikben örömmel megujulhatunk.

Közöttük él lelkünk s oly végtelen,

Mint a tavasz, ifjúság, szerelem.

pppppppppppppppppppppppp

P.s.:

Plusz

vagy mínusz

végtelen itt/most a tét

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…