kb. 3 perc olvasás
Erdélyi János
A bölcsészet Magyarországon
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A kiadó előszava
Első könyv.
Első fejezet. A magyar élet kezdete, helyzete Európában. – A pápai
tekintély és skolasztika. – Az egyház és népek megoszlása. – Jogi
és bölcsészeti nyelvidom. – A nyelv és bölcsészet. – A magyar élet
és a középkor. – Elosztás. – Párhuzam. – Erkölcspolitikai irány
Második fejezet. István és könyve Imre herczeghez. – Tartalom és
méltatás. – Irodalmi becs. – Az arab tudományosság és skolasztika.
– Könyves Kálmán. – Erdélyi Bojót. – Lajos és Zsigmond kora
Harmadik fejezet. Mátyás korának műveltsége. – A latin nyelv
birása. – A reformáczió előjelei. – Mátyás és a főpapok tanultsága.
– Az olasz befolyás. – Csuda Miklós. – A mátyáskori miveltség
enyészte. – Mághi Sebestyén
Negyedik fejezet. Hussziták ós hitújítás. – A magyar várszerkezet. –
A magyar szellem a középkorhoz képest. – A hitújítás a történelemben.
– A középkor hiánya. – A bölcsészet Magyarországon, mint élet és tudomány
Ötödik fejezet. Népi egyéniségek. – Melanchton. – Preysius Kristóf. –
Balsaráti Vitus János. – Szikszai Kovács Vazul. – Likai Skalikh
Pál. – Dudics András. – A bölcsészeti nyelv zsendül. – Tudományi
törekvések. – Laskói Csókás Péter. – Decsi Simor János
Hatodik fejezet. Értekezők. – Protestáns skolasztika. – A természeti
bölcseletek. – Szepsi Csombor Márton. – Pataki Fűsűs János. –
Szenczi Molnár Albert. – Mutatvány irataikból
Hetedik fejezet. A nagyszombati egyetem. – Tolnai, Comenius. –
Az előkor bevégződik
Második könyv.
Első fejezet. Apáczai Cseri János. – Bölcsészeti álláspontja. – Nyelve.
– Tanügyi sürgetései. – Ellenhatás
Második fejezet. Akadémikusok vitaértekezései. – Vörös Lőrincz. –
Alistali Farkas Jakab. – Politikai színezet. – Pósaházi János. –
Önállósági igyekezet. – Theozófia
Harmadik fejezet. A pozitiv hitvallás és a bölcsészet, meg a kormányforma.
– Az antik Aristoteles, Ladiver. – A skolasztika, Barkóczi. – Az atomisztika,
Czabány. – Baco, Bayer. – Ramus követi. – Több skolasztikusok a XVII. században
Jegyzetek
Előszó
A fejtegetések, melyeket e könyvben vesz az olvasó, Erdélyi János bölcsészeti dolgozatainak első kötetét teszik. „A bölcsészet Magyarországon” eredetileg a Csengery Antal szerkesztette Budapesti Szemlének III-VII. kötetében (1865-67) látott napvilágot s először tárgyalja a magyar filozofálás történetét fáradhatatlan kutatás árán gyüjtött anyaggal, filozófia- s némileg kulturtörténeti szempontból s tudományos módszerrel. Nem ide tartozik Almási Balogh Pál ugyane tárgyat földolgozó s az első kísérlet érdemével biró munkájával az Erdélyiét méltatólag összehasonlítani. Erdélyi nem szorult sötétebb háttérre, hogy kiváló tulajdonai igaz fényökben ragyogjanak. Ő maga e dolgozatában sehol Baloghot nem említi, a minthogy tényleg nemcsak messze fölötte áll elődjének, hanem tőle minden tekintetben független is.
Erdélyi, fájdalom, nem fejezte be tárgyát, melyet, mint a szövegbeli 8. lapból látjuk, három korszakra felosztva s egészen a jelenkorig levezetve akart megírni. Az itt közölt részben a XVII. század végéig ér. A Descartes követőit – e szókkal zárja be dolgozatát – „a többi árnyéklat képviselőivel együtt, ha némileg ismertetve előadtuk, fog következni a jezsuiták hatása által jelzett XVIII. század bölcsészeti műveltsége.” De azt már nem írta meg. A többi idevágó értekezése is mind a XVII. század egyes magyar elmélkedőit tárgyalja s inkább csak előmunkálatul tekinthető az itt közölt korszak rendszeres földolgozásához s egy pár lapnyi kis értekezés kivételével, valamennyi már 1857- s 1859-ben jelent meg a Sárospataki Füzetekben. Erdélyinek egyetlen önállón kiadott filozófiai munkája: A hazai bölcsészet jelene, is már 1857-ben lett közzé.
Amaz értekezések s e kis munka fogja Erdélyi János bölcsészeti dolgozatainak második kötetet tenni. Nemcsak Erdélyinek tartozunk vele, hogy e nembeli munkálkodása érett gyümölcseit összeszedegetvén, magunknak róla, mint magyar filozófusról, a valóságnak az eddiginél megfelelőbb képet alkothassunk; hanem tartozunk vele még inkább nemzeti irodalmunknak, mely e jelesével szemben való kötelességeinek – egyéb munkáinak kiadása által is – még csak ezentúl fog megfelelni; és tartozunk vele első sorban a magyar filozófiának, mely ez eddig legkiválóbb történetírójától a távol forrásokba és idegen gondolkodásba való hű és odaadó elmélyedést, s ez eddig legélesebb eszű bírálójától az elvont gondolkodás terén is nemzeti irányban és nemzeti szellemben való haladást tanúlhat.
Erdélyi magyaros, de ingadozó műnyelve legfölebb helylyel-közzel fog az olvasónak némi nehézséget okozni. Némely magyar kitétele ma már – hál’ Isten – szótárra szorulna, például: erőszet, valárd, ősany stb., de részben maga az író veti melléjök a latin szót is s részben megadja értelmöket az összefüggés.
Budapest, 1884 október hóban.
Bánóczi József.
*