kb. 14 perc olvasás

Eugéniusz:
Emberélet-védelem ABC – III.
ppppppppppppppp
![]()
Megfontolandó-megszívlelendő
Kulcsmondatok jó magyarán írva
Létjavítás, őrzés – és/vagy rontás
Mind egy: sok kis részben az egész
pppppppppppppppppp
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
A táltos paripák vagy állatorvosi lovak
A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol
Emberélet-minőség vizsgáló példatáram
pppppppppppppppppppppp
Amit ember a maga/más javára-kárára tehet
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppppppppp
Ady Endre
A Tűz csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Ady Endre
A krisztusok mártírja
Vad, nagyszerű rajongást oltott
Az Érnek partja énbelém,
Csupa pogányság volt a lelkem,
Gondtalan vágy és vak remény.
.
Forgott körültem zagyva módon,
Lármával, vadul a világ
És én kerestem egyre-egyre
Valami nagy Harmóniát.
.
Paraszt Apollónak termettem,
Ki dalos, erős és pogány,
Ki szeretkezve és dalolva
Dől el az élet alkonyán.
.
Pogány erőtől, daltól, vágytól
A lelkem immár nem buzog,
Megöltek az evangélisták,
Az életbölcsek, krisztusok.
*

p Sors-
p közösség?
p Az irigy átka és „vigasza”:
p dögöljön a szomszéd tehene is…!?
p Így majd ő is éhen és szomjan halhat,
p mert nem lesz kihez fordulnia a bajban…
p
p
p Teher alatt
p nő(ne) a pálma –
p de az ő önkímélt léte
p Milan Kunderával szólva
p elviselhetetlen könnyűségű
p
p
p Rafinált
p (ön)áltató szájhős,
p aki ravaszul-trükkösen
p kikerüli a megmérettetést
p
p
p Ehet is, ihat is,
p alhat is, ölelhet is stb.,
p de ő minden kényszer nélkül,
p önként él a lelki létminimumon,
p mert nem a mindenséggel méri magát!
p
p
p Nagyon
p sok mindent
p tud a humorról,
p érti is, csinálja is –
p de csak nagy ritkán,
p vagy soha nem élvezi
p
p
p Akik
p nem tudnak
p magukon nevetni,
p azok meghagyják másnak,
p hogy majd rajtuk nevessenek…
p
p
p Azért
p is kapuk volna
p a humor isteni adományát,
p hogy annak magaslatáról nézve
p eltörpüljenek óriásinak látszó gondjaink…
p
p
p Sok
p hűhó semmiért:
p óriás hegyek vajúdnak,
p de csak kisegérke születik,
p miközben év(tized)eken át
p terror alatt tartja becses családját…
p (lásd pl. Csehov: Ványa bácsi)
p
p
p Minden
p az arcára van írva,
p semmit nem tud rejteni,
p vagy jól megtanult póker
p arcot vágni, és úgy is marad,
p és így érzelmei is elsorvadnak…
p
p
p Ha már
p kórházban született,
p akkor ott is akar meghalni,
p egyedül, ill. vadidegenek közt
p (hátha van még valami vegyszer…)
p És már családja sem bánja, távolítja,
p – persze csak a „beteg” érdekében –
p ódzkodva a halottas háztól, a ravataltól…
p
p
p A
p vég-
p rendelkezés,
p a végső elbúcsúzás
p és lelked megbékítése,
p dolgaid elrendezése stb.
p helyett: „Sose halunk meg!”
p És inkább újabb vegyszereket,
p sőt kábító csillapítókat tömsz magadba,
p hogy már ne is légy az eszméletednél…!?
p
p
p „Fejlődés”:
p ma már nem kell rabhajcsár,
p akit még ki lehetett játszani stb., –
p a szabad verseny társadalmában,
p a vadkapitalista játékszabályokkal
p ő már a magát ön-kizsákmányoló,
p ha beveszi: annyit érsz, amid van…
p
p
p Az egykori
p békés családi otthon
p ma már egy tűzfészek,
p benne demarkációs vonal:
p házaspárbajos lak-elválasztó (virtuális) fal
p (egy illusztráció: A harapós férj c. magyar film)
p
p
p Ha
p kiengeded
p a palackba zárt szellemet,
p pl. az idegen/fajgyűlöletet stb.,
p akkor igen nehéz visszaparancsolni,
p és előbb-utóbb te is áldozatául fogsz esni…
p
p
p Az
p érzéketlen,
p kíméletlenül
p tapintatlan
p nyers őszintesége,
p amire ő olyan büszke,
p az csak „szalonképes szadizmus” …
p
p
p A
p – Kérem!
p – Köszönöm! – Elnézést! –
p – Bocsánat! varázs-igétlenül
p le-élt siralmas, fagyos élet,
p amelyben neked, mint egy
p kis zsarnoknak minden jár,
p csak jogosan követelhetsz,
p és nincs miért hálát adnod…
p
p
p A
p tüntető
p hálátlansága miatt
p önmagát csak fokozódó
p nehézségbe, izoláltságba navigáló
p
p
p Boldog
p ember lehetne az,
p aki áldott magányosan élhet,
p aki választhatja az egyedüllétet,
p csendet: hallva isteni sugallatot,
p amikor pont erre van szüksége,
p s nincs non stop a piaci nyüzsgésbe,
p vagy más nyilvánosságba vetve…
p
p
p A
p „Kinek
p van igaza” kérdést
p kar-birkózva eldöntő (szkander)
p Vagy aki ököljoggal érvényesíti igazát…
p Vagy „Az erősebb kutya baszik” alapon
p választaná ki, rabolná el az élete társát…
p
p
p Cseles
p öngólt lövő
p „tartáshibás” …
p Ha ünnep közeleg,
p akkor ő egyből annak
p az „olcsó” megúszásán,
p elbliccelésén stb. agyal –
p mivel nem tartja meg ünnepeit,
p így azok sem tudják megtartani őt…
p (görnyed, satnyul a lelke és a teste…)
p
p
p
p Ez a földi élet
p neki még nem
p az igazi „fellépés”,
p ez csak gyakorlás,
p és csak kísérletezgetés,
p ez még csak a (fő)próbaidő –
p folyamatos mindennapi vizsga,
p kiválasztódás az igazi örök életre…
p
p
p A 2×2 neki is
p néha négy, néha öt –
p ahogy a többség épp ma dönt
p Soha nem mer kisebbségben,
p pláne nem egyedól maradni,
p inkább úszik a szennyárral…
p
p
p A bátorság próbát
p gyáván kerülő, illetve
p azt gyáván rendre elbukó,
p vagy a bizonyítási kényszer,
p netán imponálási vágy miatt
p esztelen hazardőr mutatványos…
p
p
p Buridán szamara –
p itt-most, kell időben döntenie,
p két egyforma nagyságú/illatú széna között
p mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg –
p a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal
p (mint az, aki két szék között a pad alá esik,
p két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,
p és a végén mégis/pont ezért agglegény marad…)
p
p
p Időtényező
p Helyrehozhatóság
p Pl. olyannak mondasz félreérthető,
p vagy egyenesen durva, bántó szavakat,
p akivel már nem/csak évek múlva találkozol,
p nem tudod, hol lakik, vagy nem válaszol levélre,
p és addig nincs alkalom tisztázni, helyesbíteni stb.
p
p
p Határ-idők
p Időablak nyílás-zárás
p Itt-most élj a jó alkalommal,
p holnap már messze jár a tündér
p Addig üsd a vasat, amíg az meleg
p Addig formáld gyereked, míg képlékeny
p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,
p aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…
p
p
p Moslék-zaba
p Aki nagyokosan
p úgy hiszi: tisztában van
p az emberi test anatómiájával,
p az emésztéssel, anyagcserével,
p s mivel úgyis minden egy helyre megy,
p praktikusan moslék formában étkezik,
p hisz ezzel is rengeteg időt spórol meg,
p s lemond a kóstolás, evés, ízlelés,
p ízvilág-bejárás stb. napi örömeiről…
p
p
p A
p becsület-
p sértési ügyekben
p ma a – jelképes – párbaj helyett
p pereskedés vagy övön alul ütések…
p
p
p Ha
p be tudod
p bizonyítani, hogy
p nincsen rá szükséged,
p akkor ad a bank neked kölcsönt
p Vagy ha a bank pont abban bízik,
p hogy vásárlási mániás mámorban
p visszafizethetetlen uzsorakamatra
p költekezve az övé lesz az autód, házad…
p
p
p Semmis/
p nem semmis
p Leitatva, elkábítva,
p hipnotizálva, manipulálva,
p kiszolgáltatottságodra vagy
p balga bírvágyadra bazírozva
p íratnak alá veled „szerződést” –
p bekapod a csábító banki csalétket.
p és lépre mész, és majd tönkre mész…
p
p
p Istenben
p ugyan nem hisz,
p de mégis az ő szerepét játssza:
p ő mindig jobban tudja, mi jó neked,
p már akkor is, amikor nem vagy csecsemő…
p
p
p Liberális
p anti paternalista:
p még részegen sem hagyja, hogy
p „szabad akarata” ellenére hazavigyed –
p így „barátai” ott is hagyják megfagyni…
p
p
p A
p borban
p van/lenne
p a társas öröm,
p a vigasz, az igazság:
p de ő vagy absztinens
p vagy pedig részeges…
p
p
p A
p mértékkel
p fogyasztott jó bor
p élesíti az elmédet, és
p old káros görcsöt-gátlást is.
p A mértéktelenül vedelt viszont
p elveszi az ember eszét, és így ön-
p és közveszélyes őrültet csinál belőle
p
p
p Ha
p a bús
p bújában megrészegszik,
p búsabb lesz, ha kijózanodik.
p (pláne, ha még ki is fosztják,
p vagy egy súlyos balesetet okoz,
p vagy teherbe ejt egy rút banyát,
p ami miatt jó házassága is bomlik…)
p
p
p Hibás,
p vagy túlzott
p elvárásai miatt
p örökön örökké csak
p csalódásokban lesz bőven része,
p ami miatt mindenkire vicsorog, támad,
p „persze” elsősorban pont az előszeretteire…
p
p
p A
p bíróságra jár
p pereskedni egy tyúkért,
p nem tud peren kívül megegyezni,
p de ahol legalább egy disznót veszt,
p és az ügyvéd meg nyer, megtömi zsebét…
p
p
p Távolságok
p Török átok…
p Jó testvéreid oly távol,
p rossz szomszéd oly közel,
p s ő nap, mint nap, sőt éjjel
p is sok bosszúságot okozhat…
p Házat vennél, de már a közeli
p szomszédokat nem nézed meg?
p Pedig azokat már-még nem
p cserélheted el, válthatod le…
p Egy aktív gonosz, komisz
p rossz szomszéd nagy átok,
p – pláne, ha te is lesüllyedsz
p csatározni az ő színvonalára –
p pont amekkora áldás lenne
p ennek az ellenkezője –
p megtérítő gesztus híján
p marad az örök perpatvar:
p pl. Arany János: Fülemile
p
p
p „Kölcsönkérés”
p Elindulsz a szomszédhoz kaszát kérni,
p de már eleve rosszhiszemű előítélettel,
p így közben azt gondolod: úgyse adja oda,
p vagy letagadja, hogy van neki stb. stb. –
p S megérkezés után ezzel nyitsz be hozzá:
p Kell a francnak a te rohadt kaszád!
p
p
p Ácsingózó
p „nekem a kérés nagy szégyen,
p adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)
p Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,
p de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,
p vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,
p ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…
p
p
p A
p penetráns
p bűzök miatt
p rögtön nem szól,
p (újonctól, „friss” hívőtől
p még hallgatást várnak el),
p majd azután ő is megszokja
p
p
p A gyerek
p mindhiába kér
p kistestvért szülinapra,
p majd helyette, kárpótlásul
p a vesztére őt kényeztetik el…
p
p
p Vendégbarátság
p A hagyományosan kötelező
p szíves barátság, amellyel valaki
p mint házigazda a hozzá betérő
p idegent, vándort vendégként fogadja,
p oltalmat, védelmet és segítséget nyújt neki,
p ill. a köztük ennek folytán létrejött kölcsönös
p baráti, szövetséges viszony, amely még
p a leszármazottjaikra is kiterjed, öröklődik.
p
p
p Vendég-
p barátságtalan
p Vendégségbe hívja,
p de ott úgy bánik vele
p mintha ingyen-konyhára
p jött volna egy potyaleső –
p még ahhoz is feltételt szab,
p hogy odalökje neki, és elé
p az ún. kegyelemkenyeret.
p Pl.: az ő szája íze szerint
p el kell mondani egy imát.
p
p
p Akit
p te befogadtál,
p kebleden melengettél,
p az egy „mérgeskígyó”,
p egy „tót”, egy Tartuffe,
p az „hálából” kitúr házadból,
p de akár még a hazádból is –
p veheted a vándorbotodat és
p eheted az emigráns kenyeret…
p
p
p Félsz
p Annyira
p letompítod
p a veszélyérzéked,
p hogy istenkísértésben élsz:
p mint aki még keresi is a veszélyt…
p Pl.: az extrém „sportok” preferálója.
p Életeszméd lehet az „Élj veszélyesen!” –
p vagy még az utcára se mersz kimenni,
p hátha a fejedre esik a tetőről egy tégla?
p
p
p Istent kísértve,
p de gondviselésében bízva
p a hazárdjátékra, pl. rulettre
p alapozod a munka nélküli, és
p amúgy is téged további nap-
p lopáshoz segítő meggazdagodásod,
p vagy csak a te és a családod elemi,
p minden-napi megélhetését…
p
p
p Önbeskatulyázó
p Ő egy peches ember, aki
p semmit nem bíznak a véletlenre –
p A vajas kenyeret is direkt úgy ejti le,
p hogy mindenki előtt bizonyítsa az igazát…
p Az örökké képzelt beteg hipochonder,
p akinek a sírfelirata a végleges cáfolata
p az életképtelenségében kételkedőknek:
p Na, ugye!
p
p
p Ön-
p beteljesítő jós
p Tanult tehetetlenségét
p a nagyon rosszul értelmezett
p „büszkeségével” összepárosítva
p igencsak megnehezíti magának,
p hogy valaha is ki is kerülhessen
p a halmozott és még halmozódó
p úgynevezett hátrányos helyzetei
p zártnak tűnő ördögi köréből
p
p x

Ady Endre
Seregesen senkik jönnek
Minden semmirevalónak,
Gácsnak, svábnak és zsidónak:
Grádics adatott:
Itt alant már csak egyedül
Maradok…
.
Sürög a vad, magyar élet,
Még a némák is beszélnek
S uccám ellepik
S bárki taknyost egy bősz iram
Fölrepit.
.
Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyült, mindenkié.
A vagyon.
.
Mind a szépet, amit hoztam
S ami új, nagy, átkozottan
Sok, pazar ige:
Úri, léha nullák raja
Söpri be.
.
Álmagyarok s jöttment népség
S címeres, ronda cselédség
S nagyúri nagyok:
Ez időben, itt, valaki:
Én vagyok.
.
Új igéim tán nem hatnak,
Rossz frigyesim elhagyhatnak
S nőhet a fülem,
De nem lesz itt semmi, soha
Nélkülem.
ADY ENDRE:
Az élet
Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
.
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
.
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen…
… De nincs erőm ily nyomorulttá válni.
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! …
p

Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai
Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
A mese nem másról, de pont terólad szól –
ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!


Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Bölcs/balga boldog(talan)ok Emberélet-minőség +/- ABC – II.2023.06.12.
- Lord Byron: Beppo – László Sarolta nürnbergi arcképeivel2023.06.11.
- Byron: Kain2023.06.11.