kb. 10 perc olvasás
Eugéniusz:
Emberélet-védelem ABC – I.
ppppppppppppppp
Megfontolandó-megszívlelendő
Kulcsmondatok jó magyarán írva
Létjavítás, őrzés – és/vagy rontás
Mind egy: sok kis részben az egész
pppppppppppppppppp
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek
A táltos paripák vagy állatorvosi lovak
A Jóisten aranykora vagy vaskori pokol
Emberélet-minőség vizsgáló példatáram
pppppppppppppppppppppp
Amit ember a maga/más javára-kárára tehet
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppppppppp
Ábrányi Emil
NE SÉRTSD MEG…
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!…
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat…
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!
Egy szó elég!… És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!…
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, –
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!
Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, –
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!…
p 1
p
p A hátából szíjat is lehet hasítani/kokárdás eke szánthatja
p
p A kevés, elég jó helyett ő inkább a rosszból eszik túl sokat
p
p A parazita ravasz átprogramozó, és attól fogva neki szolgálsz
p
p Abortusz: idegen szóval szépítgetne magzatgyilkosságot
p
p Amíg ilyen bűnös-mocskos, addig ő nem járulhat az Úr elé!?
p
p Az aránytévesztő: ágyúval lő a verébre (közvetett házbontó)
p
p Az egyik nem tud vitatkozni, a másik meg egy öncélú vitázó
p
p Hiábavaló önkínzó fogyókúra után hedonista zabálás a jutalom
p
p Bűnbandás: ily áron rövid úton gazdagodni (kriminális karrier)
p
p A sikeres hozományvadász csóró holtig szenvedi rossz házasságát
p
p Előbb tetőt ácsol, majd később alapoz – a levegőre épít légvárat
p
p Csak épp a szó-sorrendet téveszt, így pont ellenkezője értelem
p
p Szeles: előbb vág és csak azután mér: helyrehozhatatlan kárt okoz
p
p
p 2
p
p Eső után köpönyeget vesz, és még egy esernyőt is tart feje fölé
p
p A „bezzeg gyerek” szerep-elfogadó megutáltatja, izolálja magát
p
p Ő „csak” egyedül a kísértésnek nem áll ellen – cinikus „bölcsen”
p
p Ha meglátod lelke arcát, azt hinnéd, hogy egy fantomképet látsz
p
p Körözni-keresni is nehéz: ő szinte különös ismertetőjeltelen lény
p
p Ha úgyis meghalsz, akkor semmi értelme a földi erőfeszítéseknek…
p
p Hagymaember: neki nincs is kemény magva, csak sok-sok héja
p
p Imponál neki, ha beveszi a „kemény mag”: ő a csőcselékben erős
p
p Kamaszos dackorszak-alkotó, aki nem növi ki a gyerekbetegségét
p
p Meglepi, hogy van még nála is makacsabb dolog: a kemény tény
p
p Könnyen „hódította meg” a hölgyét, más is így csapja le a kezéről
p
p Könnyen jött – nyert, lopott, talált, kapott – pénze pont így megy el
p
p Egy krónikus jószándékú szereptévesztő: szülő helyett ő a jóbarát
p
p x
FIAMNAK.
Megnősz te is, ha Isten úgy akarja,
S harcolni fogsz a napi életért.
De hogy ne sujtson végzetemnek karja,
Hogy elkerüljön, ami engem ért,
Hogy életed simább folyásu légyen,
Hogy megkiméljen mindenféle rosz,
Tanácsom ez: nem tudva mi a szégyen,
Kedves fiacskám, légy alázatos!
.
Ne társalogj szegénnyel. Semmi haszna!
Hatalmasok közt legyen a helyed.
S görbedj le mélyen, hogy vihesd magasra,
Mert gyűlölik a fönhordott fejet,
Ha nem üresség, nem rang büszkesége
Emeli föl. Csak görbedj! A gonosz
Kevély koldusnak mindörökre vége!
Fiacskám, lelkem, légy alázatos!
.
Sürögj-forogj! E bús, nehéz világon
Mosolygó ajkkal bókold magad át.
Elismerés lebegjen síma szádon
S minél többször mondd: Excellenciád!
Ne légy irígy, ne légy rosz lelkü, dőre,
Meglásd, jutalmat minden óra hoz,
A sok félisten mind taszít előre, –
Fiacskám, mondom… légy alázatos!
.
E balga főt én hányszor megvéreztem,
Mert magamat fékezni nem tudám!
Hol tömjénezni kellett volna, kezdtem
Kacagni s mentem eszmények után
Mint egy futó bolond és kiabáltam
Meggyőző hangon: „Pusztuljon a rosz!
Előre! Irtsuk!” s mindíg magam álltam.
Kedves fiacskám, légy alázatos!
.
Ó hízelegj és titkold ha van elved,
Vagy még jobb tán, ha nyiltan megtöröd;
Igenre, nemre gyakorold be nyelved,
Amint kivánják a kegyes körök.
Légy nyájas szolga. Könnyed, fürge hátat
Sajátits el, mely vígan hajladoz…
Dobj alamizsnát vénülő apádnak
S kacagd szemébe: légy alázatos!
Ábrányi Emil – 1886.
RÓMAI DALNOK
A RÓMAI IFJUSÁGHOZ.
Jaj a hazának, mely rab ifjuságot
Szűl és nevel!… Hitványabb, mint a föld,
Mely több virágot nem tud már teremni,
S kóró csupán, amit torz méhe költ!
Hozzád esengek, Róma ifjusága,
Nekem becsesb, mint a virradti fény:
Ha még virág vagy, nyíljál szabadon, de
Ne légy bokréta Cézár ünnepén!
.
Büszkén megállva, ó mi szép az ember,
Porban heverve, ó mi gaz, mi rút!
Csókolj kezet fenséges bujdosóknak,
De meg ne csókolj felséges sarút!
Nem hagyja el szabad gím rengetegjét
Hogy barmok jármát lomhán öltse fel, –
Légy büszke szarvas Róma ifjusága,
Ne ünnepelj, ha Cézár ünnepel!…
.
Van mindenütt rabszolga s míg a földön
Cézárok élnek, lesz rabszolga is, –
De téged senki görnyedten ne lásson!
Szabadság karján te vagy a paizs!
Ne hullj alá!… Tányérnyaló elég van
Apáitok közt, udvaronc ha kell!
Te félre állj, ó Róma ifjusága,
S ne ünnepelj, ha Cézár ünnepel!
.
Nem Cassius, nem Brútus ivadéka,
Ha megteszed: helóták fattya vagy,
Anyád rabnő volt, keritő a dajkád,
Jövendőd: hogy légy aljasságba’ nagy!
Koncéhes zsoldos, rangszomjas szenátor
Tapsoljanak! Te távozz onnan el!
Te emlékezzél, Róma ifjusága,
S úgy ünnepelj, míg Cézár ünnepel!…
.
Filippi síkján hősök szunnyadoznak,
Kiket szelíden ringat a halál.
Hantjok fölött lobor gyanánt csak multjuk
S bús híveik kövült fájdalma áll.
Ha van babérod, Róma ifjusága,
Vidd el nekik! Hadd koszorúzza meg
Szent hamvukat!… Ha ünnepelni vágytok:
A síroknál, ott ünnepeljetek!
Ábrányi Emil – 1879.
*
p 3
p
p
p A profi rágalmazó, aki tudja: valami hihetőt kell ráfogni
p
p Visszaél a szellem hatalmával: a gúnyolódó lélek-gyilkos
p
p Mások előtt nevetgél, mint a fakutya – otthon meg sírdogál
p
p Ha van éltető humora, mindent tud, ha nincs, bármire képes
p
p A kocsmában bősz hőbörgő, otthon meghunyászkodó papucs
p
p Csak a bajban döbben rá, hogy mennyit ér a szesztestvér
p
p Silány pálinkával csalja, adósságba veri, kisemmizi a falut
p
p Ördögi körös: iszik, mert bánatos és bánatos, mert iszik
p
p Alkoholba fojtaná bánatát, de az megerősödve feltámad
p
p Akkor üti, de akkor nagyon a vasat, amikor az már hideg
p
p Későn kap észbe, hogy kis zsarnokot nevelt a gyerekéből
p
p Úgy leplez le élethazugságokat, hogy abból így tragédia lesz
p
p Szentté avatja az anyját, „perében” nem az ördög ügyvédje
p
p
p
p 4
p
p Késő döbbenet: anyja jó szándékkal kövezte útját a pokolba
p
p A párhűség alapján kontra-szelektálnak vezető tisztségre
p
p A katonai fegyelemerősítést megtizedeléssel foganatosítók
p
p Épp a pirrüszi győzelme miatt veszíti el magát a nagy háborút
p
p Akinek tök mindegy, hogy ő amnéziát vagy amnesztiát kap
p
p Aki sajnálja kidobni süllyedő élet-léghajójából a ballasztot
p
p Nem kérdi: kinek állt érdekében – nem is deríti így ki a bűnöst
p
p Aki kicselezi ugyan az emberit: kap isteni igazságszolgáltatást
p
p A bizonyítékok hiányában felmentett a kisbíró kínpadjára kerül
p
p A nyíltan-titkon megvesztegethető bíró: lehet is versenyt licitálni
p
p Aki bérbe adja a lelkiismeretét és pénzért „szerecseneket” mos
p
p Aki csak a hízelgőkből gyűjti magának a – lefizetett – „baráti” körét
p
p Délibábos: megtévesztő, csalóka képzelődésből illúziókat kergető
p
p
p
p x
KRAMPUSZ-KIRÁLY.
– 1879. –
Krampusz-király a hajdan-korban élt.
Bölcs fejdelem volt, mert ritkán beszélt;
Csatákat vesztett, vagy vadászgatott;
Királyilag töltötte a napot.
Egyszer – barátim, halljatok mesét –
Krampusz király elveszti az eszét;
Országgyülést hív s dúlt arccal ki áll:
A nép riong: „Vivát Krampusz király!”
.
Mond Krampusz: „Szólok mindenki fiának:
Legyen már vége a komédiának!
Vagy csúfság ez, vagy vakság, végtelen,
De úgy bántok mint istennel velem.
Íme, fejemben korona ragyog,
Miért? Hisz én is sár-ember vagyok!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Te nem vagy ember, ó Krampusz-király!””
.
Mond Krampusz: „Engem Felségnek neveztek,
S előttem, mint a birkák, porba estek!
Mit tettem én, hogy felségessé váltam?
Egész éltemben fogamat piszkáltam
És ásitottam szörnyen-szörnyeket
Tanácsban, trónon, trónfüggöny megett!…”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Te felséges vagy, ó Krampusz király!””
.
Mond Krampusz: „Látom, hogy éheztek, asztok,
Mégis nekem milljókat megszavaztok!
Minek nekem e falka millió?
Az ország pénze hát csak arra jó,
Libériákba hogy verjem bele,
S hizlaljak egy raj konclesőt vele?”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Kapsz milliókat, ó Krampusz király!””
.
Mond Krampusz: „Kérlek, dobjatok ki engem!
Ezt, mint a nép legfőbb kegyét csengem!
Szamár vagyok és plusquam-szemtelenség
Hogy szamarat megillessen a fenség!
Vezessen kormányt, aki ember szintén,
És olcsóbb, bölcsebb és jobblelkü, mint én!”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Szent vagy s imádunk, ó Krampusz király!””
.
Mond Krampusz: „Hát szavamnak semmi haszna?
Nem hallgattok kérésre, sem panaszra?
No jó! Ha késtek s nem dobtok le innen,
Hát passzióm lesz háborúba vinnem
Százezreket!… No jó! Dühömben nyúzlak,
Rúglak, leköplek és bitóra húzlak!…”
De zúg a nép, mint zúgó tenger-ár:
„”Rúgj, köpj, akasztass, ó Krampusz-király!””
pppppppppppppppp
Boldog-boldogtalan emberek életei/halálai
Szellemi önvédelmi segítség lélekbátor keresőknek
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
A mese nem másról, de pont terólad szól –
ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
