kb. 10 perc olvasás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Magyar
nyelvű/szellemű
egy(szerű) mondatos
életminőség vizsgálódások
VI.
Édesanyám rózsafája
Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna nyílott volna
Maradtam volna bimbóba hateha
Én vagyok az aki nem jó
Fellegajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget a felleget
Sírok alatta eleget hateha
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő de már késő
Hull a könnyem mint az eső hateha
Sírok mikor nem látja más
Hull a könnyem mint kútforrás
Hull előmbe hull a földre hull a földre
Hull a gyászos kebelemre hateha
Édesanyám mondta nékem
Minek a szerető nékem
De én arra nem hajtottam nem hajtottam
Titkon szeretőt tartottam hateha
Titkon szeretőt tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ezután olyat szeress olyat szeress
Akit könnyen elfelejtesz hateha
https://www.youtube.com/watch?v=t_MgvvMokIk
*
Itt és most
még vagy már,
de nincs tisztában
a szavak jelentésével:
a sértését ő bóknak szánta,
szándékával ellentétes hatást ér el…
*
Holtomiglan-holtodiglan:
csak a mézeshetekre készülsz,
a napi együttélés próbáira nem –
„próbaidő” után hamar kettéváltok,
majd váltakozó személyekkel folytatod…
*
Önismeretlenül
„választasz” élettársat,
vagy anyukád teszi meg helyetted,
netán másoknak akarsz vele imponálni,
vagy áldozata vagy egy férjfogási akciónak…
*
Tilos elválnod,
tiltja a vallásod –
a legvégsőkig,
sőt azon túl is
ki kell tartanod
az egyszer rosszul
beválasztott élettárs mellett,
ha naponként többször bele is döglesz –
viszont odaát ezért majd
nagy jutalomban lesz részed…
*
Ha
elmúlt már
az újdonság varázsa,
cseréld le használati
eszközeidet és élettársad,
de házad és hazád is, ha lehet…
*
Csináld végig,
ne állj meg félúton:
a kiprovokált vitából
egy kiadós veszekedést,
abból verekedést hozhatsz ki –
és akkor a válóperben jól jársz:
tiéd marad a lakás is, gyerek is,
ő meg majd – távol tartva – eltart…
*
Formáld
képedre a világot
és az embereket is,
először is élettársad:
Isten képmása/hason-
mása: kisisten vagy te is!
(ha ellenáll, cseréld le…!)
*
Keresd
mindig másban,
társadban a hibát –
ha netán nem találod,
akkor fogd rá, kend rá –
vállalja ő a bűnbak szerepet…
*
Pénzzel
– sajnos –
tényleg túl sok
mindent el lehet érni –
de Te mindent azzal akarsz megvásárolni:
minden olyat, ami csak ajándékként kapható:
szerelem, szerelmes szeretkezés, gyermekáldás…
*
Minden perccel,
minden fillérrel
elszámoltatod élettársad,
már a házassági szerződésetek is száz oldal –
mintha nem együttélésre, de a válásra készülnél…
*
Kém
Akit
a legjobb
barátodnak hittél,
a Nagy Szerelmed,
akit minden titkos
tervedbe is beavattál,
arról csak te nem tudod,
hogy ő – volt – a te spiclid…!?
*
Gyereket
a bolond
is tud csinálni
pár perc alatt is,
de őt fel is nevelni,
és minimum 18 éven át
bölcsen napi gondját viselni?
*
Nem
mersz tréfálkozni,
ami pedig segítene
érzéstelenítni
a fájó igazságot,
(mert az, ha rosszul sül el,
lehet lelket mélyen sebző
gyilkos gúny is?)
*
Repül
a nehéz kő,
ki tudja, hol áll meg,
s kit hogyan talál meg!
Előbb mondja, és csak
később-későn bánja meg:
visszaszívhatatlan szavak…
*
Nem
mered
elengedni
anyukád kezét,
s nem nősz fel,
hanem infantilizálódsz –
melyik nő választana téged?
*
Minden
pontosan akarsz tudni,
minden pontosan mesélnél el –
pazarolva a saját drága időd és
visszaélve szerető társad türelmével…
*
Örömből üröm:
elszúrt ajándékozás,
rosszat és rosszul adni,
vagy amit kiprovokáltak,
vagy amit leócsárolnak,
vagy amit el/tovább adnak,
vagy amiért nincs köszönet…
*
Fél ébren,
félálomban
kellene aludnod,
különben sem a holmid,
sem a ruhád, tulajdonod,
sem életed nincs biztonságban…
(egy tolvajjal/rablóval egy ágyban)
*
Félsz
mindenféle
mámortól, részegségtől, önkívülettől,
ezért sem játszol, mulatsz, ölelkezel stb.,
nehogy egy pillanatra is kontrollt veszíts…
Hogyan lehet egy ilyen emberrel együtt-élni?
*
A
kiskutyádat
élettárssá emeled,
és csakis reá öntöd
szíved minden melegét!
*
Rábeszéllek,
hogy hamisgyöngyökért
add oda nekem a legféltettebb
kincseidet: leányságod, tisztességed…
*
Csak
áltatsz
a nagy szerelmeddel,
közben élvezettel figyeled
vergődésem a pókhálódban…
*
Sokáig
hitegetlek
a szerelmemmel,
majd pofára ejtelek,
és így végleg begubózol…
*
Úgy
teszel mintha
a férjed még élne:
lakásodból múzeum, kripta lesz,
és te meg az örökgyász páncéljában,
a vigasztalhatatlan(ul) hervadó özvegy…
*
Annyira
szeretsz szellemeskedni
és középpontban lenni, szerepelni:
hogy egy poénért anyád is eladnád,
vagy még a szerelmedet is feláldozod…
*
Vakon
megbízol
a vadidegen kereskedőben,
vagy a házasságközvetítőben –
csak otthon ér a kellemetlen
meglepetés: a zsákban macska van…
*
A
gazdag
király, ill.
diplomata
álruhájában
járod az országot
jövendőbelid keresve,
de előbb-utóbb úgyis lebuksz…
(Jó estét nyár, jó estét szerelem)
*
Külföldi
diplomatát játszva
bolondítod magadba a hiszékeny nőket…
(efemer álsikerért csak időt vesztegetve, ill.
a börtönbe kerülve a hozzád valót kerülve)
*
Annyira
kerülted a konfrontációt,
a házastársi vitát/veszekedést,
hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
már rég mindenes ingyen cseléddé váltál…
*
Kisajátítás:
egy embert/némbert
magántulajdonommá tenni,
amivel majdnem bármit megtehetek –
de a házamból ki nem engedem/viszem…
*
Te
még csak
féltékeny sem vagy rám?
Te akkor nem is szeretsz engem?
Annyira biztos vagy benne, hogy
az örök hűséggel örök szerelmet esküdtem?
*
A
zöldszemű
szörny éled lelkedben:
átkozott féltékenység gyötör éjjel-nappal,
amit te szerelmed hőfokmérőjének tartasz…
*
Csak
simogatni
szerette volna a nyuszit,
– azt a megriadt lányt -,
de ő nem igen akarta,
és el is menekült előle –
erre egyre dühösebb lett,
és már baltával üldözte,
hogy menten agyonüsse…
*
„Békés
együtt-élés” –
egymás mellett élni,
egymás mellett enni,
egymás mellett táncolni,
és a páros önkielégítések…
*
Szerelminek indul,
de érdekházasságban végződik –
kívül fehérre meszelt, belül rohad…
(és nem megfordítva, mint: Ida regénye)
*
Csak
halálos ágyadon
közli szeretteivel:
sohasem szerette, sőt
utálta az édes fehér bort…
*
Bűntudatod van,
ha valamit nem szigorú
kötelességtudatból teszel meg,
de kedvvel és örömmel is teszed…
(lásd: a házastársi kötelesség-teljesítés)
*
Azért is,
vagy csak azért
szülsz „neki” gyereket,
hogy ezzel végleg megfogd,
örökre magadhoz bilincseld?!
Jó eséllyel megmarad a gyerek,
de elmegy az apa…
*
Az
idegenekhez
is annyira jó akar lenni,
vagy elsősorban hozzájuk,
– munkaadóhoz, kliensekhez -,
hogy nekem csak a maradék jut!
(sőt: az utcán angyal, otthon ördög)
*
Pókerarcú –
az eszed túlkontrollál:
meggátolja érzelmi áradásaidat,
lefagyasztja mimikád, redukálja,
minimalizálja emberi gesztusaidat,
monotonná gépiesíti a beszéded:
hogyan is vallanál így szerelmet…
*
Észkombájn –
az érzelmeket
ki sem fejező, fel sem fogó
kvázi mesterséges intelligencia,
aki a sakkban ettől még jó lehet,
de a szerelemben-házaséletben
holtbiztosan reménytelen eset…
*
Az
emberiség barátja,
neki szent hivatása van –
a szomszéd apró-cseprő
üggyel ne – nagyon – zavarja!?
De a felesége vagy a gyereke
se túl sokat, se túl sokáig…
*
Az
egy
ideig
használt,
majd végleg
kidobott kapcsolat
nem lelki öncsonkítás?
*
Moliere:
A nők iskolája –
a minden rossz hatástól
hermetikusan elzárva nevelt lány
az első kedves férfiszóra elcsábul…
*
Te
olyan
jó szívű és
segítőkész kislány vagy:
még a cukros bácsi kérését
is szíves-örömest teljesíted…
*
Ha
az asszony
nem élmunkás,
sőt selejtet termel,
akkor ez már válóok,
de le is köpködheted…
*
Egy
lakásban
a volt feleségeddel,
aki hőn szeretett,
„imádott” élettársból
gyűlölt, gyengéid jól
ismerő ellenség lett –
a lakás közepe táján
demarkációs vonal…
*
Egymásra nézve –
amikor a már „profi”
leszbikusnak megkönnyíti
a csábítási esélyeit, hogy
kiszemeltje férje katonatiszt:
durva, goromba, pokróc stb. stb.
(Galgóczi Erzsébet/Makk Károly film)
*
Szakmai ártalom –
a laktanyából hazajövet
az élettársának is parancsolgat,
raportra rendeli, fogdába küldi stb. …
(Örkény orvosa azt tanácsolja a tisztnek,
hogy úgy beszéljen rákos nejével, mint eddig,
hogy ne gyanítson semmit: erre ő üvöltözik vele)
*
Nem
tud disztingválni –
úgy beszél s úgy is bánik
a kedvesével, a hitvesével,
mint a törvényes cselédjével…
*
Sokat
akar a szarka,
de nem bírja a farka –
a kevesebb több lett volna…
(a szeretkezés mennyisége számít)
*
Jéghideg
kifűthetetlen lakásban
éhkoppot nyelve, a főbérlő
hallgatózása mellett, fontos
mobiltelefon-hívást várva
próbáltok néminemű
nemi életet is élni…
*
A
potenciális anyát
szülési rémtörténetekkel traktálják,
ő maga meg nőiességét félti attól,
ha „terhes” lesz, szül és szoptatni fog…
*
Hős
akar lenni,
mégpedig bármi áron,
hogy imponáljon Neked:
belelök a Dunába/kútba is,
csak hogy ő menthessen ki…
*
Amíg
udvarolt,
addig minden jóval elhalmozta,
ahogy összeházasodtak, azóta semmi,
hisz most már – birtokon belül – minek…
*
Udvarlásod,
lánykérésed,
és házaséleted
is meghatározza,
hogy először arra figyelsz,
és annak alapján is döntesz:
vajon mit gondolnak rólad,
mi a szondázott közvélemény,
vagyis mit szólnak majd hozzá
a szomszédok és a rokonok stb.?
*
Senkire
nem hallgatsz:
pedig minden barátod
nyíltan ellenzi a házasságod,
– de te senkire sem figyelsz,
mert te tudod, mi a jó neked -,
és így elvakulva kitöröd a nyakad…
*
Női szeszély –
hol elönt a melegsége,
hol váratlan hidegzuhany,
bármikor bármelyik jöhet…
*
Ami
az egyik,
vagy éppen a
legrosszabb variáció:
egy langyos közönybe fulladó,
naponta meg nem újított kapcsolat…
*
Mindig
neked kell
kezdeményezni
az összebújásokat,
a másik, a szerelmed
belenevelt gátlásosságból/
rosszul értett büszkeségből
legfeljebb nem ellenzi…
*
Aki
hipnotizőri
képességével,
bűbájával, boszorkaságával
erőszak nélkül is kifoszt, megaláz…
*
Aki
megtagadja
a „nagy szerelmünket”,
ha nem falazok a disznóságaihoz –
minimális elvárása: kárhozzak el érte…
*
Aki
egy egoista:
ő a kis sebéről
panaszkodik neked,
aki vérben fekszel mellette,
aki a náthájával küszködik,
miközben te megszülöd gyereketeket…
*
Aki
sikertelen
csábítási kísérletei után
ócska kurva híred költi
(vagy erőszakkal vádol…)
*
Aki
magán-
bosszúból
a városnak jólétet ígérve
tűz ki nagy vérdíjat annak fejére,
aki fiatalon elcsábította, tönkretette….
(Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása)
*
Aki
a válóperben
egykori nagy szerelmedből
a lehető legádázabb ellenséged lesz:
kisemmizésedre/megbélyegzésedre tör,
kárörömmel figyeli hajléktalan sorsodat…
*
Aki
a bírói
gyakorlatot
ismerve-kijátszva,
ügyvédi praktikával
tartat távol téged
a saját gyerekedtől…
*
„Ha ló nincs,
szamár is jó” alapon
fordulsz csak hozzám,
csinálsz velem programot!
*
Én
komolyan veszem
adott szavam, ígéretem,
te meg bezzeg szeretsz
hiszékenységemen buzdulva
könnyelműen ígérgetni…
*
Ady Endre
Elbocsátó, szép üzenet
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.
Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen,
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben,
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.
Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva,
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
***
Emberélet-minőség ABC
A jó kezdés már fél siker.
A baj felismerése már fél gyógyulás.
A mese, közmondás, példabeszéd, életkép
rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,
akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség
s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.
Az ún. jóbarátainktól – és legfőképpen önmagamtól –
védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.
Az akarót repíti, a nem akarót csak vonszolja a sors…!
Aki mer, az nyer – a bátraké a szerencse/kegyelem…!
A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból
ne csináljunk sarat, de fordítva, és aranyunkat becsüljük.
p.s.:
A szerelem/házasság súlya
az élet minőségromlásában
Az isteni csodák, örömök helyett
ördögi bajai, kínjai s szörnyűségei?
Mindarról, ami miatt átmenetileg,
vagy véglegesen páratlanul maradunk.
Vagy ha nem, akkor a szerelmünkkel,
élettársunkkal legfőképp párbajozunk,
békés otthon, boldogító együttműködés
helyett destruktív rivalizálás a lételemünk,
és a házasélet menny helyett pokollá válik,
maximum minimális szintre redukálva teng,
Vagy ne adj isten hasonnemű párt keresünk,
vagy a perverzió/szex’ bűn más részére sodródunk…
