kb. 10 perc olvasás
Bölcs/balga és boldog/boldogtalan ember
A táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
A Jóisten országai és/vagy földi-égi pokol
Életminőség-vizsgálatok: magyar példatár
Eugéniusz:
Az emberélet tükre – III.
Szellemiség, lelkület, test és élet
(Tettðmagatartásðjellemðsors)
pppppppp
Arany János
ÁGNES ASSZONY
Ballada.
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
„Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
„Jaj, galambom, hogy’ mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, – a sugárka
Mind beléfér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrűlne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek űlnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vízen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: „meg nem őrül.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!”
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
„Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre,
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa –
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853.)
p 1
p
p Téged szeretlek, de a szüleid, rokonaid és barátaid utálom…?
p
p A nem hozzád illő illat/parfüm az már büdös, az már rossz szag
p
p „Feleségem olyan tiszta (piszok), kétszer mosdik egy hónapban…”
p
p Szégyellt a testműködése/gátlás nélkül csámcsog, büfög, szellent
p
p Csak a tiltott gyümölcs izgat – csak házinyúlra vadászó házibarát
p
p Nem legény, nem mer megcsókolni, mert fél: nem tudom visszaadni
p
p „Sajnálom szegényt a következőt, miattad fogom büntetni őt…”
p
p
p 2
p
p Az eleve reménytelen szerelemjátszma: Werther szerelme és halála
p
p Elérhetetlen távoli után sóvárgó/nem érzékeli az érte epekedő közelit
p
p Magadba, vagy anyádba, nővéredbe, műalkotásba vagy szerelmes!?
p
p Végleges elhidegülést „eredményezhet” az önmegtartóztatás-hiány
p
p Ezer és egy feltételnek kéne megfelelnie, hogy nála jelölt lehessen…
p
p Üllői úti fuck: nem így indult, de végül terhes házastársi kötelesség
p
p Addig válogat, míg hoppon marad: elaggó csúfuló vénlány-agglegény
p
p
p 3
p
p Olyan vad próbák elé állítod a jelentkezőt, hogy mindegyikük belehal
p
p Képtelen belátni: nem neki találták ki: férfi-női szüzességi fogadalom
p
p Cölibátust prédikál, de házvezetőnővel szűri össze a levet – parázna
p
p Nemi erőszak áldozata volt, amit viszont sajnos szégyellt elmondani
p
p Még anno apád molesztált, anyád meg elnézett, szemet hunyt felette
p
p Azt nevelték beléd, hogy az önkielégítés betegítő, gerincsorvasztó bűn
p
p Ki sem próbált, vagy örökös kínzó bűntudattal végzett maszturbálás
p
p
p 4
p
p Ha ló nincs, akkor szamár is jó: nagyon alább adott igények
p
p Szent Iván éjjelén bű-bájolva: tényleg szamárba lesz szerelmes
p
p Megalkuszik, mikor „egyetlen” nagy szerelme elhagyja: mindegy
p
p Bezzeg, ha akkor a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül…!?
p
p Nemcsak krízishelyzetben, de nap/éjhosszan érzi: rosszul választott
p
p A túlontúl várt nászéj/mézeshetek rémálma, tortúrája – keserű méz
p
p Nem társat, de mindenes cselédet, ingyen bejárónőt és ágyast kereső
p
p
p 5
p
p Úgy gondolod, hogy egy férfi lehet poligám, de a nő csak monogám
p
p Házaséleted túl szürke, unalmas, prózai, hiányzik belőle a költészet?
p
p Házasélete „drámai”: folyamatos, állóháborús hidegháborús ütközetek
p
p Undorodsz már a csóktól is, naturálisan fogod fel: két ember nyála stb.
p
p Az első rövid kudarcos kapcsolat az utolsó – nőgyűlölő/kerülő maradsz
p
p Együtt-állás: vagy a potencia, vagy a libidó vagy az aktus hiányzik
p
p A férfi csak jön, csak folyamatosan idejár: de az istennek se nyilatkozik
p
p
p 6
p
p Anyukád nyíltan/rejtve, de „jól” elűzi a potenciális menyasszonyokat
p
p Gyermeke mindent megtesz, hogy az a kevés kérőd szedje a sátorfát
p
p Az ágyban még csak-csak, de az asztalnál már pocsék az étel/élet
p
p Nem tudod/akarod összeegyeztetni a szabadságod és a hűségedet
p
p Félsz a nőktől – averziód „felfedezteti veled”: te a fiúkhoz vonzódsz…
p
p Atyáskodó: gyermeksorban tartod a társad a saját képedre formálnád
p
p Már az első nap nagyon meg akarod mutatni, hogy ki az úr a háznál…
p
p
p 7
p
p Túl szó szerint, s mereven érted: „Pénz olvasva, asszony verve jó”?
p
p Te nagyon beleéled magad, pedig csak fogadásból udvaroltak neked
p
p Nem bírja megszokni, de gyáva elszökni, s időben új életet kezdeni
p
p Azt hazudod még önmagadnak is: csak a gyerek miatt nem válsz?
p
p A szerelemhez is nagy, óriási szerencse is kell és neked nem volt?
p
p Zsákbamacska minden nő – neki kellemetlen meglepetés a bontás…
p
p Mindig ugyanazzal a bemagolt, sablon dumával próbálsz hódítani…
p
p
p 8
p
p Másnak adnád ki magad a végtelenségig: persze, hogy le is buksz
p
p Apád érettségi után elvitt a kuplerájba: ott örökre megundorodtál…
p
p A Nagykönyv tanításait pontról pontra, betűre követve udvarol, ölel
p
p Annak udvarol a másik nevében, akibe titokban ő is szerelmes
p
p Csak a válóperen mondja meg nyíltan, hogy neki mi baja is volt
p
p Szex-kudarcok halmozódása: agresszív otthon, de idegenben is
p
p Se vele, se nélküle nem bírsz élni? Felőrlődsz és tönkre mész
p
p x
Arany János
TETEMRE HÍVÁS
A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.
Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” – „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”
Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. –
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.
A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.
„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez… újra nem ez.”
„Hát ki?…” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!… bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”
„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.
„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja…
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.
„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér – fekete folt.
„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; – szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
– Sebből pirosan buzog a vér.
Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!…
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”
Kétszeri mondást – mint lebüvölten –
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.
„Bírta szivem’ már hű szerelemre, –
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”
S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.
Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”
(1877. október 27.)
pppppppp
A
tét:
plusz vagy mínusz
végtelen lehetőség
Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p.s.:
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
